Odakint morajlik a föld
hallod a megannyi fájdalomkiáltást?
Sok ezer ököl dübörög,
s nem hallani mást csak a néma gyalázást.

Sok ezer ököl mennydörög,
az oszló test " miért" válaszokért kiált.
Hallod, ott fent villám csattog,
már szitál, vészjósló, egyre jobban zilál!

Nem érdekel a politika,
de fáj az értelmetlen harc, a rút gyilok!
Ott lent a mélyben átkarol,
de fent érzem az imát, száll ajkaikról.

Mindenki más és más, azám!
De nem emberek vagyunk e golyóbison?
Mindenhol van jó és rossz is,
és mindenkinek teher van vállaikon!

Mindenkinek volt a kezdet
ahogy ugyanaz lesz a cél is, a vég is!
Nem lehetne szépet, s jót látni
s az életet békességben leélni?

Nézd a hófedett ormokat,
a fürgén futó patakot, szelíd szellőt.
Halld a madárdalt, mily kedves,
a vidám gyermekdalt, mily édesen zengő!

Érted már?