HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 16

Tagok összesen: 1880

Írás összesen: 48991

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-02 16:42:57

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: black eagleFeltöltés dátuma: 2019-01-28

A te házad az én váram - A nagy ház 04.

A csöndes kis utca időközben feléledt, és egyre több árgus szempár kezdte figyelni az idő óta üresen álló ház körül támadt mozgolódást. Volt, aki odáig ment, hogy távcsövet ragadjon: a szemközti ház egyik felső szobájának ablakában egy tizenhárom éves kis kamasz fiú tátott szájjal fürkészte a nagy ház teraszát, a szomorúfűz óriás lombját hullatott, ritka üstökén túl, s mély hálát érzett apja gyűjtőszenvedélye iránt, ugyanis a katonai látcsövet az ő gyűjteményéből vette volt magához. A teraszon két angyal tűnt fel kevés időnek előtte, és kis barátunk azon törte a fejét, miféle ürügyet agyalhatna ki a mai napra, hogy ellóghassa az iskolát. Vajon ezek a lányok most már mindig ott lesznek, vagy ez egy egyszeri, meg nem ismétlődő alkalom? Mert ha úgy volna, ő bizony sohasem bocsátaná meg magának, ha csak egyetlen másodpercet is elmulasztana.
A ház előtt egy kis Fiat cinquecento parkolt, azzal érkezett nemrég a sudár, szőke angyal. Nem volt egészen szőke, hála az égnek, inkább amolyan Jennifer Aniston-szőke, na és az alakja, a lábai... Már idestova fél órája kiszállt abból az autóból, de a kis kamasz még mindig nem tudta feldolgozni a hatását. Először is egy barna angyal állt ki a kapu elé a reggeli napsugarak fürdőjében. Kis barátunk erősen dörzsölgette két szemét az öklével, de a jelenés csak nem akart eltűnni. A fiúcska sok nőt látott már életében, de ennyire lenyűgöző természetes szépséghez még soha nem volt szerencséje. A lány csak állt, mintha várna valamire. Majd megcsörrent a telefonja, fölvette, valamiféle utasításokkal látott el valakit a vonal túlsó végén, majd kisvártatva begördült a "cica-mobil". S akkor a barna angyal mellé kiszállt a szőke angyal, és a kis kamasz a talpa közepétől a feje búbjáig egy nyüzsgő hangyabollyá változott. Ekkor már szeméhez tapasztotta a látcsövet, amelyet azóta sem engedett le. A két lány összepuszilkodott, összeölelkezett - ez már-már túl sok volt az ifjú férfisarjadék gyönge szívének -, majd nyomuk veszett a ház parkjának sűrű növényzete között. Újra felbukkantak a medencénél, de ismét eltűntek, ezúttal a ház nyelte el őket. Végül előkerültek a teraszon, s ott voltak azóta is. Úgy tűnt, most megállapodnak. Kávét kavargattak, nézelődtek, gyanútlanul beszélgettek, nevetgéltek.
A fiúgyermek most néhány pillanatra megvált a látcsőtől, csak épp annyi időre, amíg az égre emelte áhítatos tekintetét, és elrebegte: ‒ köszönöm, istenem.


***



‒ Ez egyszerűen fantasztikus! - ismerte el Julcsi. - Tudod, amikor azt mondtad, hogy költözzünk össze az öcséddel, nem voltam benne biztos, mi lehet a szándékod. De most már értem. Ő csak egy megkerülhetetlen lépcsőfok volt ehhez. Szép munka.
Eszter elmosolyodott. - Nem, nem erről van szó. Soha nem használnám ki Tomit.
Julcsi rámeredt, mintha barátnője valami szentségtörést követett volna el. Az "erősebb nem" hitvány és kicsinyes tulajdonságainak kiaknázása követelmény, sőt életforma egy Julcsi-féle nő számára. Sosem értette Esztert, akinek még mindig volt szíve. ‒ De tényleg. Ne nézz már így rám - bizonygatta Eszter. - Tomi rendes fiú és a testvérem. Nem érdemelné meg, hogy rászedjük.
‒ De mindig arról mesélsz, hogy hogyan nyírtátok egymást vég nélkül.
‒ Az már ezer éve volt. Azóta felnőttünk. Egyébként pedig az a sok egymást nyírás is csak abból fakadhatott, hogy sülve-főve együtt voltunk. Én voltam a bátyja. Később ő lett az enyém. Ha baj volt, csak egymásra számíthattunk.
‒ A bátyja. Hm. És most mije vagy?
‒ Azt hiszem, a haverja. Igen, jó haverok vagyunk.
‒ Az már valami. Az én két nővérem hallani sem akar rólam. Tudod, férjhez mentek, gyerekeket szültek, elhíztak.
‒ Így érthető. Ha rád néznek, nyilván mindazt látják, amiről ők lemondtak. A legkevesebb, hogy gyűlöljenek téged.
Ezen jót derültek, de kissé el is gondolkodtak. Julcsi már csaknem elkomorult, de még időben témát váltott. ‒ Szóval azt mondod, ez a hely teljesen tuti?
‒ Teljesen. A tulajnak csak nyűg. Eladni nem tudta, elvégre ki az, aki manapság ilyen drága ingatlanba fektet? Így hát meghirdette, mint albérletet. De az se' jött össze. Aki albérletet keres, inkább meghúzza magát egy kis lyukban, minél kevesebb költségen, és próbál nem éhen halni.
‒ Ja. Épp, mint én. Nem is tudom, létezik-e annál szürkébb egérlyuk, ahol eddig laktam. Amikor hívtál, úgy hagytam ott mindent, mint a szélvész. Ha ezt a kávét megittam, megyek is zuhanyozni; lemosom magamról a múlt minden szennyét. Apropó van meleg víz?
‒ Visszakapcsoltuk a bojlerokat, langyos víz már biztosan van.
‒ Az is jó lesz. Tökéletes. Mintha azt mondtad volna, hogy nemcsak az öcséd fog itt lakni velünk, hanem még egy másik srác is.
‒ Igen, egy barátja. Ha rá tudja dumálni, négyen leszünk. Költségek osztva néggyel, az pedig már egészen élhető helyzet. Ha jól vettem ki, a fiú értelmiségi. Szerintem nem lesz vele baj. És Tomi azt is mondta, hogy tartózkodó.
‒ Úgy legyen! - mondta rá az áment az aniston-szőke Julcsi. Ezután az üvegfalak mögötti két kényelmes és elképesztően tágas lakosztály felé fordult, amelyeknek tolóajtai egymás mellett nyíltak rá a teraszra. Elmélázott a Pazar berendezésen, a galériák eleganciáján, és a fejét csóválta. ‒ Bárkié is volt mindez, annyi biztos, hogy sem a jó ízlésnek, sem a pénznek nem volt szűkében. Vajon én mikor találok egy ilyen pasit?
‒ Már megtaláltad - kortyolt bele a kávéjába Eszter.
‒ Úgy értem, élőt.
‒ Ja, olyat soha.
Ezen megint jót derültek a lányok, össze is koccintottak a kávéscsészékkel. Julcsi pillantása most lefelé kalandozott el.
‒ Az öcséd tényleg a faházban fog lakni?
‒ Igen, ő akarta így.
‒ Miattunk?
‒ Nem. Ő már csak ilyen. Majd megszokod.
‒ Szóval van egyénisége.
‒ Van neki.
‒ És ő a főnök.
‒ Ő bizony.
‒ Vagyis?
Eszter elmosolyodott. ‒ Szeretem őt. De ő is csak egy pasi. Ergo a tenyerünkből fog enni.

***



Zsombor bizonytalanul lépkedett a hall közepén, mintha attól tartana, a falak távolsága miatt egyensúlyát veszti. A szűk terekkel nem volt baja, a liftekben például otthonosabban mozgott, mint bárki más. Imádott megbújni apró zugokban, az irodájába is valósággal beburkolózott. De az ilyen tágas terekben olyan védtelennek érezte magát, mint egy napos csibe a Szahara közepén, ahol az egyetlen árnyékforrás a feje fölött keringőző keselyűk hada. A hálólakosztály odafönn, az más. Ott van egy ajtó, amit magára zárhat az ember, de idelenn... itt nincs hová bújni. Nem szívesen mondta ki, egyelőre nem is merte, de szinte biztos volt abban, hogy ezt az egyébként kifogástalan szállást nem neki találták ki. Tomi látta rajta a lelkesedés teljes hiányát, és tényleg nem akarta erőltetni a dolgot, de őszintén szerette volna, ha a barátja hozzáköltözik. Nem tudta volna megmondani, miért. Nem akarta elfogadni azt a magyarázatot, hogy egyenlíteni szeretne a lányokkal szemben. Ő nem lehet ilyen kicsinyes, és egyáltalán nem zavartatja magát a bennlakóktól, hiszen ő kinnlakó lesz. De mégis... nagyon szerette volna, ha Zsombor odaköltözik. ‒ Na, mit mondasz?
Zsombor pislogott egy sort, körülnézett, majd krákogott. ‒ ... Két lány.
‒ Két nagyon rendes lány.
‒ Akkor is... kettő.
‒ Igen, de mindhárom lakosztályban saját fürdő van. Szinte nem is érintkeznétek. Bármiféle kereszteződés kizárva. Nincs reggeli sorban állás a WC-re várva, stb. Sosem kell téged félkészen látniuk. Mindig úgy léphetsz ki eléjük, mint akit skatulyából húztak ki. Az a lakosztály lesz a te bombabiztos skatulyád.
‒ És te? Te hol fogod intézni a toalettet?
‒ A földszinti fürdőben.
‒ Mindenre van válaszod, ugye?
Tomi széttárta a karjait. ‒ Nem én rendeztem be ilyen pazarul a házat. Nem is én terveztem.
‒ De hadd kérdezzem meg: minek neked ez a nagy ház, ha valójában egy faházban fogsz lakni az udvaron?
Tomi elmosolyodott. ‒ Önzésből. Az a faházikó, barátom, az ott a legjobb dolog az egész kócerájban.
‒ Ha iriggyé akarsz tenni, nagyon rossz úton jársz - fanyalgott Zsombor. - De most komolyan: úgy akarsz idecsalogatni, hogy te magad kiköltözöl a vadonba, miközben a luxust meghagyod nekem? Mert ha igen, akkor egy okkal több, hogy ne jöjjek ide. Miattam ne vonulj ki a civilizációból.
‒ Kivonulni a civilizációból... vadon... Atya ég, Zsombi! Erről szó sincs. A faházikó néhány méterre van a háztól. Az igazság az, hogy én is csak ma láttam először a terepet. És hidd el, amint megláttam a faházat, azonnal beleszerettem. Aztán kiderült, hogy három hálólakosztály is van. Így jöttél a képbe. Van egy tök üres lakosztály. Én akkor is a faházat választottam volna, ha beköltözöl, akkor is, ha nem. Te a kényelmet és a közelséget nyered vele, tíz perces séta az irodádhoz, mi többiek pedig a költségek egy főre eső kedvezőbb eloszlását. Ennyi. Semmi agyalás nincs mögötte.
‒ Azt elhiszem, cimbora. Az agyalás nem túl erős oldalad. Azok ott... valahol a házban... lányok!!! Tudod, mit jelent ez? Ez a ház maga lesz a kénköves, tüzes pokol. Higgy nekem, három nővér között nőttem fel.
Tomi a vállára tette a kezét. ‒ Nyugi. Lélegezz. Úúúúúúgy. Megnyugszik. Megnyugszik szépen... Jó, nekem nem erős oldalam az agyalás. Soha nem is állítottam. Neked viszont igen. Annyi időt kapsz, amennyire csak szükséged van. Én vagyok a góré, fenntartom neked a lakosztályt. Te pedig nyugodtan, statisztikaanalízist végezve, érvekkel megvitatva pro és kontra agyald ki, mit mondasz? Ok?
Zsombor már épp beletörődni látszott a teljes kapitulációba, már épp megrázni készült a fejét, hogy nem, nem, soha, semmi szín alatt, amikor...
‒ Szia! Eszter vagyok, Tomi nővére. - Zsombor megfogta a lány feléje nyújtott szép, finom kezét, és... úgy maradt. Eszter az öccsére sandított. - Mi baja?
‒ Semmi - mosolygott Tomi. - Csak újra kell bootolnia magát. De lehet, hogy nehezen talál aktív partíciót.
Eszter megpróbálta életre kelteni a lefagyott fiatalembert. Megrázta kissé a kezét. ‒ Örülök, hogy megismerhetlek... vagyis, hogy újra láthatlak, bár... nem emlékszem... mindegy. Szóval sokat hallottam már rólad, tudom, hogy te vagy a kisöcsém legjobb barátja.
Zsombor motyogott valamit, amit egyikük sem értett.
‒ Na, jó - húzta el a kezét Eszter. - Én most megyek és megnézem a konyhát. Julcsi elment bevásárolni. Arra gondoltunk, hogy este, mikor már mindenki elintézett mindent, csapunk egy amolyan ismerkedő bankettet. A vendégeink vagytok. Köszönetképpen, amiért itt lakhatunk.
‒ Ez nagyszerű! - lelkendezett Tomi. - Köszönöm a gesztust. Ez igazán... nagyon szép tőletek.
‒ A legkevesebb - mosolygott Eszter, és magára hagyta a fiúkat.
Zsombornak csőlátása lett. A távolodó jelenés minden mást kirekesztett, a fiú semmi egyebet nem látott, csak a karcsú, ringó léptű, barna istennőt. Végül Tomihoz fordult, és eszelős tekintettel, két kézzel markolta meg a vállát. ‒ Mikor költözhetek?!

***

A szereplők bármelyikének hasonlósága valóságos személyekhez nem a véletlen műve.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1846
Időpont: 2019-04-29 22:31:46

válasz inyezsevokidli (2019-04-12 21:53:43) üzenetére
Kedves Fehér Holló!

A fekete gólya mondta, hogy jártál itt, de nem hittem neki, mire a sárga kanári kinevetett.

Örülök, hogy láttalak, és hogy ilyen jó formában...

Szeretettel: BE
Alkotó
Regisztrált:
2016-03-24
Összes értékelés:
1517
Időpont: 2019-04-12 21:53:43

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Basszus! Kiléptetett a rendszer, s elszállt a hozzászólásom.

Szia, Fekete Sas!

Azt nyöszörögtem itt az előbb, hogy tudtam, hogy a jó nők, jól hatnak a férfiakra, de hogy ennyire! :-)
Elhatároztam, hogy a következő életemben fiatalabb(!), jobb testet választok.
Nagyon ott vagy, de, nem vetted észre, hogy a kertben, a bokrok közé bújva, 15 évesen, Reymont Parasztok-ját olvasom, mert a Gólyabálon az öltözőben nem tudtam befejezni.
Még szerencse, hogy Te viszont figyeltél a többiekre, és minden apró részletet feljegyeztél, így nem maradtam ki semmiből.

Fehér Holló
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1846
Időpont: 2019-02-13 13:03:50

válasz oroszlán (2019-02-13 10:02:46) üzenetére
Kedves Ica!

Jól látod, ez még csak a bevezetés, mint ahogyan az első nap még csak az ismerkedés, a feloldódni próbálás időszaka. Utána majd jöhetnek a bonyodalmak. :)

Szeretettel: Laca :)
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1846
Időpont: 2019-02-13 13:01:12

válasz hundido (2019-02-08 06:01:36) üzenetére
Kedves hundido!

Örülök, hogy (még) tetszenek az egymást követő részek. Csak remélni tudom, hogy így marad.

Üdv: Laca :)
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7731
Időpont: 2019-02-13 10:02:46

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Laca!

Tetszett ez a rész is a lazaságával, párbeszédekkel. Úgy gondolom kezd kibontakozni a törzénet.

Szeretettel olvasom tovább: Ica
Szerkesztő
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1448
Időpont: 2019-02-08 06:01:36

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Helló!
Hogy ebből mi lesz?! Előre látok, gondolok néhány dolgot, bár lehet, hogy nem úgy alakulnak majd. Tetszett ez a rész is. üdv hundido
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1846
Időpont: 2019-02-08 03:26:47

válasz eferesz (2019-02-07 23:25:34) üzenetére
Kedves Szabolcs!

A házak mindent tudnak rólunk, miközben mi semmit sem tudunk róluk; az érzéseinktől függően tágulnak vagy zsugorodnak.

Szeretettel: Laca :)
Szerkesztő
eferesz
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2702
Időpont: 2019-02-07 23:25:34

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Laca!
Tényleg egyre magyobb ez a ház, de vajon mire vár?
:)
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1846
Időpont: 2019-02-06 08:03:18

válasz túlparti (2019-02-05 17:10:04) üzenetére
Kedves túlparti!

Örülök, hogy lassan megbarátkozol a házzal (meg Jenny-vel). :)
Igen, lehet, kicsit öregecske hozzád, de azért megjárja. :)

Üdv: Laca
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1846
Időpont: 2019-02-06 08:00:39

válasz Kankalin (2019-02-02 23:15:11) üzenetére
Kedves Kankalin!

Jól érzed, ez egy elég hosszú lélegzetvételű mű lesz. Talán regény is lehet belőle, igen. Mindenesetre nem fejezetekre, hanem simán részekre tagolom, amelyekből nem lesz túl sok. Ezért is nem tisztult még le bennem a kategóriája. De bevallom, engem olyan jól elszórakoztat, hogy kategorizálással most nem is rontanám el a dolgot; szerintem tökéletesen elég neki itt és most az "egyéb".
A "Pazar" simán elütés. Maxima mea culpa! :)

Szeretettel: Laca :)
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1846
Időpont: 2019-02-06 07:53:54

válasz Bödön (2019-02-01 08:49:26) üzenetére
Üdvözletem, Bödön!

Háááát, az emlékezetes lesz... legalábbis az egyiküknek biztosan.
Kicsit fölcserélődnek a szerepek. Most tettem föl a bulizós részt. :)

Üdv: Laca
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1846
Időpont: 2019-02-06 07:49:58

válasz Kőműves Ida (2019-01-31 20:07:16) üzenetére
Kedves Ida!

Én is csak felzárkózom lassan a hozzászólásokhoz. Köszönöm, hogy itt vagy. Jó olvasást!

Szeretettel: Laca :)
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
1134
Időpont: 2019-02-05 17:10:04

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Egyre jobban tetszik nekem ez a ház... Meg Jennifer is...
Sajna, kicsit idős hozzám, alig múltam 65 éves.
Kezdem megszeretni azt a házat!
üdv neked:
túlparti
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6780
Időpont: 2019-02-02 23:15:11

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Laca! :)

Kezd bővülni a kör, minden készen áll, hogy kibontakozzon egy hosszabb lélegzetű mű. Nem értem, miért a próza kategóriába tetted.
Tetszik, hogy epizód is mejelent ennek a fejezetnek az elején. Itt egy kicsit úgy éreztem, hogy rövidebb mondatokra tagolva érthetőbb lett volna, mert vissza kellett olvasnom néhány helyen, hogy ne keveredjek el. Megjegyzem, könnyen lehet, hogy ez a késői időpont miatt van. :)
A "Pazar" miért nagybetűs? Ezt nem értettem.
A jellemek kezdenek karakteresbbeké válni, a cselekmény pedig izgalmassá... :)

Szeretettel: Kankalin
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8408
Időpont: 2019-02-01 08:49:26

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Hát, mit mondjak....felállt a dolog, mármint a csapat. Együtt van már mindenki, aki számít, aki be lett harangozva. Kíváncsian várom, mi lesz most. Hogy sül el az esti ismerkedős buli? Üdvözletem Sas
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6019
Időpont: 2019-01-31 20:07:16

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Aha, jól sejtettem. Mások a tervek, és más a megvalósult álom. Lesznek itt még konfliktusok... No, megyek is tovább, még melegében. :)

addig is üdv.
Ida

Legutóbb történt

történetmesélő bejegyzést írt a(z) Füst című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Költőnek lenni... címmel a várólistára

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Galambok a tetőn című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Van című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Félek című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Szavad ne feledd című alkotáshoz

Berill Shero bejegyzést írt a(z) A fehér ruha című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Beteljesületlen című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Vigyázat, bohóc című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Valami történt... című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Füst című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) időutazás a b osztállyal című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) időutazás a b osztállyal című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) félek a mától című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Légy értelmül! című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)