HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 35

Tagok összesen: 1876

Írás összesen: 48830

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-09-15 10:23:01

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: ZsenálFeltöltés dátuma: 2019-02-01

Józsibácsi I.

A víz tökre enyhén fodrozódott. Bár alig volt érezhető légmozgás, az apró hullámok mégis feltámadtak és egymást sűrűn követve táncoltatták a kisméretű alig észrevehető úszót. A stégen ülő öregember azonban látta, és figyelmesen követte minden rezdülését. A délutáni nap szemből sütött. Fénye közvetlenül, és a víztükörről is visszaverődve, bántotta, hunyorgásra kényszerítette szemét. Az égen úszó néhány felhőfoszlány messze elkerülte a napot. Ameddig a szem ellátott, fényes koraőszi verőfény tenyerelt a tájra. A tikkasztó hőséget csak a fel-feltámadó gyenge szél csitította. Józsibácsi, mindezek ellenére jól el volt az alig fél méterrel a zöldes víz fölé épített stégen. Szeretett úszós készséggel pecázni. Úgy tartotta, a fenekezés ugyan eredményesebb, de kevésbé cselekményes. Úszós módszerrel jobban figyelemmel kísérheti, láthatja a történést közte és a hal között. Kukoricát használt csalinak. Kárász, ponty, esetenként amúr szokott a horgára akadni. Már vagy félórája áztatta a zsinórt eredménytelenül. Semmi mozgás, legfeljebb néha egy-egy törpeharcsa. A piros végű úszót csak a gyorsan futó apró hullámok, és időnként egy-egy törpeharcsa, mozgatták.
- Korán jöttem, mormolta magának, a tűző nap sugaraitól pislogva. Bár nem volt szüksége halra, hisz még a tegnapi fogást sem tisztította meg, ott úszkálnak a kádban sorsukra várva, de mégis lejött. Szeretett itt lenni. Szerette a magas náddal, sással körül ölelt vizet, az itt is, ott is megtelepedett termetes mocsárifűz és susogó nyárakkal tűzdelt vízparti tájat. Időnként, egy-egy számára láthatatlan madár rikoltott a fák közt, ami hozzátartozott az itt mindig jelenlevő csendhez. Ez a csend mély megelégedettséggel, nyugalommal töltötte el. Szemmel tartva a víz tükrét feszülten várta az úszó rándulásának, majd a bevágás pillanatának, izgalmát. Azt, amikor létrejön a kapcsolat közte, és a horogra akadt hal között. Megcsörrent a telefonja.
- Szia Józsibácsi, Kitti vagyok, csicseregte egy fiatalos női hang. Nem tudunk lemenni a hét végére, közbe jött valami, légy szíves vágasd le a füvet, és locsoljatok is, csak jövő hét végén jövünk.
- Szia Kittikém, szólt bele megvidámodva az ismerős hangtól. Nem kell bemutatkoznod, megismerem már a hangod. Sajnálom, hogy nem tudtok jönni, de természetesen rendben tartom a portát akár mondod akár nem.
-Tudom Józsi bácsi, és majd egyszer meg is hálálom. Szia Józsibácsi, majd jövünk, hadarta, és megszakította a vonalat.
- Hát, a hála úgy tíz évvel ezelőtt még alkalmas lett volna, morfondírozott, és ennek kapcsán emlékezetébe toppant egy sok-sok éve történt kora nyári esete. Egy cukrászüzem hűtőrendszerének átvizsgálásához hívták egy vidéki kisvárosba. Csak a munkaidő lejárta után, úgy hat óra körül ért oda, igy a hűtőpultos dolgozókat már nem érte el, helyettük a cég üzemvezető helyettese, egy harminc év körüli hölgy várta.
- Csakhogy megjött, örömködött, ahogy ő kiszállt a kocsijából. Molnár Orsolya vagyok, a cég üzemvezető helyettese, nyújtotta barátságos mosollyal a kezét. Már arra gondoltam hiába várok, és ma talán már nem is fog jönni.
- Jöttem volna előbb is csak az előző helyen gondok akadtak a tervrajzokkal és kibogozásuk sok időbe tellett. Már-már magam is azon voltam, hogy holnapra halasztom, aztán mégis rászántam magam hogy ma jőjek. Arra gondoltam, talán meghálálják a sietségem. De látom elkéstem, és már nincs aki meghálálja.
- Majd én meghálálom, ha az én hálám megfelel magának, mondta a hölgy nevetve.
- Hűha, és mit kell nekem ezért tennem, kérdezte tréfásan, miközben kirakta kocsijából a bevizsgáláshoz szükséges műszereket.
- Csak azt, amiért eljött. Jöjjön, megmutatom a gépeket.
Miközben ő dolgozott a hölgy szótlanul figyelte tempós mozdulatait.
- Mindig ilyen szótlan, vagy tán szomorkodik valami miatt? Kérdezte egy idő után.
- Igen szomorú vagyok válaszolta, tovább folytatva a munkáját.
- Szabad tudnom az okát?
- Azért vagyok szomorú, mert nem szeretnek engem a nők, mondta. Maga sem tudta miért, csak valahogy ez jött a szájára. A továbbiak olyan gyorsan és váratlanul történtek, hogy már nem is emlékszik, hogy hogyan kezdődött. A lényeg az, hogy akkor ott helyben a hűtőpulton olyan hálát kapott, amiért még most, sok évvel a történtek után is nagy szeretettel és hálával gondol Molnár Orsolyára.
Bizony, morfondírozott tovább Kittikéhez visszatérve, tíz-húsz évvel ezelőtt nagyon is tudtam volna mit kezdeni a háláddal. Bólogatott egy sort, mintegy igazat adva megállapításának. Nagyon igazságtalan a teremtő, gondolta. A tehetséget elveszi az embertől, de a vágyat nem, azt meghagyja. Beletörődő grimaszt csücsörített napbarnított arcára és tovább fürkészte az úszót. Nem jött semmi, csak gondolatai tolultak egymásra. Mikor hol kel füvet nyírni, locsolni, Ruzsinkóéknak hűtrőcserét ígért, és reggel be kell mennie a városba kenyérért, mert elfogyott.
Ismét a telefon hangja zavarta meg.
- Igen? Mordult bele barátságtalanul.
- Talán nem jutott mákos tészta? Vagy mitől vagy ilyen morc? Dörmögött egy ismerős hang.
- Szia Mikikém, ne haragudj, csak el voltam gondolkodva és a csörgés kizökkentett. Mi újság, mi van veled?
- Reggel lent voltam, fogtam pár kárászt, most megsütöttem. Gyere együk meg.
- Köszönöm, rendes vagy, én is épp kint ülök a stégen, de csak törpe jön, tíz perc, és ott vagyok.
Komótos mozdulatokkal fölcsévélte a zsinórt, összeszedte dolgait és indult fel a házba. Mikinél, aki tőle az ötödik nyaralóban lakott, már nyitva volt a kapu. Beállt kocsijával a tágas udvarra, kiszállt és indult befelé. A kárász, Mikitől megszokottan jól kisütött, kérge ropogós, húsa finom omlós volt. Mivel mindketten cukorbetegek voltak, kevés kenyérrel ették, viszont jó vörösbort, és jócskán ittak hozzá.
Mivel kicsit kapatos volt, a kocsit ott hagyta Miki udvarán és gyalog indult haza. Már sötét volt, amikor hazaért, de nem akaródzott még lefeküdnie. Már jó ideje hadilábon állt az alvással. Inkább lement a stégre magába szívta a víz szagát, hallgatta apró loccsanásait. Ott várta meg a nehezen érkező álmosságot.
Másnap, elindult körbejárni a rábízott nyaralókat. Tízegynéhány nyaralóra felügyelt, ha tulajdonosai nem voltak lenn. Valamennyien régi ismerősei barátai, akikkel szinte egy időben építették a vízparti nyaralókat. Javarészt Budapestiek, vagy Budapest környékiek onnan járnak le szabadidejükben pihenni, kikapcsolódni vagy horgászni. Később az évek múlásával egynémelyikük gyereke is itt építkezett. Ezekre a portákra is felügyelt, mivel nyugdíjasként az egész szezont itt töltötte. Pintérék portájához ment először. A kapu tárva nyitva. Hallotta fűnyíró bömbölését a telek vízparti vége felől, de a sűrűn telepített fák, bokrok takarásában nem látta ki nyírja a füvet. Csak amikor megkerülte az épületet, pillantottam meg Sándort. Sándor, aki időnként, amikor pénzügyileg megszorult, segített neki a porták felügyeletében és rendben tartásában.
- Szia Józsibácsi, köszönt, ahogy meglátta. Úgy gondoltam itt kezdek, majd csak később, ha itt befejezem, megyek át Hollósiékhoz. Ott is levágom és leszedem a paprikát, ahogy mondtad.
- Oké Sanyikám, de majd vagy ma, ha pedig nem fér be, holnap a Kittiéknél is rendet kell tenni, mert nem tudnak lejönni a hét végén és biztosan náluk is megnőtt már a fű, meg locsolni is kell.
- Rendben Józsibácsi, Te vagy a főnök, úgy csinálom, ahogy mondod.
Pintéréktől Csordásékhoz ment, itt a kapu zárszerkezetével volt probléma. Elővette a kocsiból a szerszámosládát szétszedte, de nem tudta megjavítani, egy alkatrész eltört benne, és ez záráskor akadályozta a zárnyelv kilökődését.
- Újat kell vennem, gondolta, majd összecsomagolta a régit betette a szerszámosládába, a kaput ideiglenesen egy lánccal és lakattal zárta, és indult a város felé hogy újat vegyen. A város szélén mivel megéhezett, beállt egy gyorstalpaló előtti parkolóba, és bement, hogy bekapjon valamit. Tarját kért két serclivel, savanyú uborkát és egy üdítőt. Leült egy asztalhoz, és ahogy falatozott, felfigyelt egy vöröshajú, igen formás, harminc-harmincöt körüli pincérnőre, aki serényen szedegette az asztalokról az üres edényeket.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Agyvérzés című alkotáshoz

dpanka alkotást töltött fel Győri barangolásom címmel

szilkati bejegyzést írt a(z) Dalát a nyár... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) kiégés felé című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Dalát a nyár... című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) kiégés felé című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) kiégés felé című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Dalát a nyár... című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) kiégés felé című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Útravaló című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Útravaló című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) kiégés felé című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Miben higgyünk miben ne? Egy beszélgetés apropóján) című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Dalát a nyár... című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)