HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 17

Tagok összesen: 1877

Írás összesen: 48841

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

eferesz
2019-09-18 23:52:51

Szülinaposok
Reklám

Versek / egyéb
Szerző: Vári Zoltán PálFeltöltés dátuma: 2019-02-02

Ti égi csillagok!

Néma árnyak hallgatag éje mozdul a
parton vénülő tavaszon, ifjúi nyárban.
Csendet ígér a holnapi alkony, minek
sóhaja libben moccanó szélben örök
messzeség kitárt karjain, ahol rejlik
a végtelen, zúgó egek csillagvilágán
túl. Ahol hallgatnak a mérhetetlen
távolok, ahonnan felzeng világából
egy csöppnyi fény, mi tán évmilliók
óta tört utat felém magányán mélán
merengve, mikor én még nem voltam
sehol, se egyetlen ősöm sem. Ugyan
ki érti ezt? Oly régi itt a múlt, hogy
nem érti semmi emlék, sem semmi
értelem, hiába küld hírt a végtelen,
ahol a távolok örökkön zúgnak, minek
értelmét magam sem lelem. Ti
csillagvilágok, kik az éjben felgyúlva
ragyogtok! Titeket csak ámulva, messziről
ismerlek, kik pislákoltok felém éjek
árnyának víg neszén. Hányszor álltam
kinn az ordító ég alatt, és csodáltam
számotok, és próbáltam jó lenni, hogy
e csodában én is ott legyek, hogy az én
életem is legyen örök, mint a tiétek.
Mert hát halni mégsem szép! Nem
akarok lenni majd csak tűnő emlék!
Én örök akarok lenni, mint az idő, oly
végtelen, oly rendíthetetlen, mint aki
tudja, mit akar. És tudom, hogy
akarhatom azt, mert Aki megígérte,
Annak szava mind igaz. Ki él az egek
egein túl, de hozzám mégis oly közel,
mert a szó, mi hirdettetett, hozzám
simul, s embernek íratott, és én is
ember vagyok. Olyan, ki Őt, az Istent
veszem komolyan, és rá hallgatok,
hogy vezessen az úton, az élet útján.
Mert én mégis csak egy vagyok a sok
közül, egy porszem, akik között
igyekszem jónak lenni, mert az Isten
kicsiny gyermeke vagyok. És egy
gyermek fogadjon szót, mint ahogy
ti égi, hatalmas csillagok, mert ti szót
fogadtok örök rendtartás szerint. Pedig
bennetek nincs értelem, mégis úgy
ragyogtok a végtelen távolokon, mint
engedelmes, szófogadó gyermekek,
mint jó fiak. Ti tudjátok utatok a
zúgó égen, a végtelen messzeségen,
kik rohantok már évmilliók óta a
látható és láthatatlan téren. Bennem
megmozdul a szív és az értelem, ha
rátok gondolok, pedig az értelmem
oly csekély, mi csak illendő, annyi van.
De hiába is lenne az ész, ha a szív nem
érez, mert kőkemény és nehéz, és nem
mozdulna a jóra. Hiába hinne öröklétet,
mert az engedetlen szívnek az nem válik
valóra, akkor hiába jár el minden perc és
minden óra, mert ki balga, nem hallgat a
hívó szóra. De én igenis hallgatni akarok,
mert én e világra nem hoztam semmit.
Amim van, mindent úgy kaptam, ki még
megszületni sem akartam. De eljött az
idő, és nekem is jönni kellett egy
láthatatlan kéztől, Ki alkotott az
anyaméhben, Ki takargatott ott benn
a rejteken, az anyai szív alatt. Aki Őt
ma hinni merem, mert tudom, hogy él,
én jól ismerem. Tudom, hogy mindenem
Tőle van, hát Miatta, és Érette élek oly
boldogan, Akiért bennem minden hála
megfogan. Érette tűrök keservet s olykor
hulló könnyeket, hallgatva, ahogy
felzokog az idő a keserves vég felé.
Mert múlnia kell e kornak, eltűnni e
zúgó ég alól, mi ezredéveket nyomorított
Noé özönvize óta. Ti mindent láttatok,
ti égi csillagok tűnő éjeknek mozduló
neszén, évmilliók ábrándjain mégsem
leltetek vigaszt. De átöleltetek megannyi
múló korszakot, egy volt világot, egy
vakot, mert vakká tette az engedetlen
átok. Ti égi csillagok! Én e földről látom
a ti égi hazátok, hozzátok bújva bennem
a gondolat, áttörve a távolt. Ne mondjátok,
hogy kár volt, ne mondjátok, hogy hiába
hű reményed, hogy hiába űzöd a messze-
séget, mert kezeddel azt el úgysem éred.
Csak pillantásod merengése lesz az, mi
ide felvetül hozzánk tenéked meghitt
örökségül, hová emeled pilláid rezdülve
gyermekséged óta. Mi nem ragyogunk,
általunk a nagy Isten, Jehova ragyog!
S e ragyogásban Őt csodáld, Kit áld a
végtelen távol, mit meglelhetsz bárhol,
hová tekinteted mered, ha felemeled
szemed a nagy éjek felzúgva merengő,
égi, örök magasába.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2018-11-27
Összes értékelés:
151
Időpont: 2019-02-17 18:30:33

válasz Finta Kata (2019-02-16 20:21:34) üzenetére
Kedves Kata!

Köszönöm szépen értő olvasásod s annak értékét, hogy megosztottad velem! S köszönöm azt is, hogy értékeled a mélyebb gondolatokat mi talán megérintette szíved rejtekét!

Üdvözlettel köszönve látogatásodat s fáradozásodat! Zoli
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12600
Időpont: 2019-02-16 20:21:34

Kedves Szabolcs!
Hiába hosszú, tartalmas és remekül van fogalmazva, örülök, hogy végigolvastam, mert
nem mindenki olyan, hogy ennyi minden érdekes, komoly szó együttesen egy igazi
jó olvasmány. Remekül fogalmazol, amit olvasni élvezet.
Örülök, hogy nem ijedtem meg a sok-sok sűrű soroktól.
Szeretettel gratulálok mélységesen mély gondolataidhoz, hogy átadtad nekünk olvasni.
Kata
Alkotó
Regisztrált:
2018-11-27
Összes értékelés:
151
Időpont: 2019-02-04 15:53:36

válasz eferesz (2019-02-02 17:44:46) üzenetére
Kedves Szabolcs!

Köszönöm szépen kedvességedet, hogy foglalkoztál írásommal mit örömmel fogadok Tőled! Nagyra értékelem gondolataid mi egy érző embernek tollából fakadt. Merthogy Te az vagy, s az lehetsz ha e vers mélysége megérintette
bensődnek érző valóságát!

Üdvözlettel köszönve látogatásodat: Zoli
Szerkesztő
eferesz
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2680
Időpont: 2019-02-02 17:44:46

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Zoltán Pál!
Versed mély, mint maga a ridegen fénylő Világegyetem, és mégis lüktető, mint a meleg, érző szív. Vagy a kettő egy és ugyanaz?
Azt hiszem.
Szeretettel: Szabolcs

Legutóbb történt

eferesz bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

szilkati bejegyzést írt a(z) Augusztusi hexameterek című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

dodesz bejegyzést írt a(z) Augusztusi hexameterek című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Kankalin bejegyzést írt a(z) Nekem az Ősz... című alkotáshoz

Futóinda bejegyzést írt a(z) Maradék országban című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Perzselő idő című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Dalát a nyár... című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) kiégés felé című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Nem mondhatom című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Egy pacsirtához című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Bóvli versek című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) kiégés felé című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)