HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 5

Online vendég: 30

Tagok összesen: 1855

Írás összesen: 47732

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2019-02-14 16:50:12

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: ZsenálFeltöltés dátuma: 2019-02-03

Józsibácsi II.

Volt neki mindene, ahogy illik. Fehér blúzt, fekete, igen rövid szoknyát viselt, és Józsibácsi lelki szemeivel látni vélte mi van alatta. A hölgy pedig, ahogy könnyed járással serénykedett, alaposan felturbózta Józsibácsi, és a rá leső többi éhes hím fantáziáját. A hölgy közönyös mozdulatokkal, fölényes testtartással járt kelt az asztalok között, láttatva, hogy nagyon is tisztában van megjelenése értékével. Barnára sült formás lábai hívogatóan bújtak rövid szoknyácskája alá. Aj, de alánéznék, szakadt ki Józsibácsiból egy kéjes gondolat. Vén kujon, jutott eszébe felesége kedvenc mondása, azért szemét továbbra is fogva tartotta a formás rövid szoknyácska. De megpuszilgatnám, ami alatta van, tolultak tovább gondolatai, még talán mosolyogott is hozzá, feledve vén fizimiskáját. A hölgy, munkája végeztével, tálcáján egy csomó üres edénnyel, az ő asztala felé közeledett. Hiába próbált másfelé nézni, szeme folyton vissza-visszatalált szoknyácskája alá futó dögös lábaira. Gondolatait leplezve, és hogy tegye valamit, jó nagy falat tarját rakott villájával a szájába. A hölgy észlelte a tekintetét, amire csupán egy nagyon diszkrét, csak a vendégnek kijáró, hivatali mosollyal válaszolt. És ahogy jött, szép lábaival tovább is libegett mellette. Csupán úgy nézett rá, mint egy hozzájuk betérő jelentéktelen, csóró, öreg vendégre.
Józsibácsi miután befalta az ebédjét, megbántottságában, hogy a hölgy nem vette számításba, csikorgó gumikkal, sportosan fordult ki a vendéglő parkolójából. Bár járása már bizonytalan, öreges volt, a kocsiban fiatalnak energikusnak érezte magát. A kocsi ugyanúgy engedelmeskedett akaratának, mint akár harminc-negyven évvel ezelőtt. Bárkivel kiállt volna versenyezni. Azóta többször eszébe jutott a formás vendéglőbéli csaj. Mindig nehezen tudott napirendre térni felette. Alaposan felzaklatta. Ráébresztette, és sajnos ezt el kellett fogadnia, hogy a hölgyek bármiféle partnerként, egyáltalán férfiként, már nem néznek rá. És igazuk van. Vénember lett, és már bepótolhatatlan, amit életében elmulasztott velük kapcsolatosan. Ezt akár érezte, akár nem, ha tükörbe nézett látnia kellett. Bizony, régimódi vénember lett. Fogatlan oroszlán.
A nyárutó hátralevő napjaiban egyre gyakrabban fordult elő, hogy a forró nappalok után, estefelé, a stégen üldögélve várta meg, ahogy lassan tűnik a világosság és észrevétlenül lopva veszi körül a langyos puha szürkület, majd a sötétség. Olykor elfogta valami bizonytalan vágyakozás valami, vagy valaki után.
Nem tudta megfogalmazni, inkább csak érezte, hogy minden elmúló nappal, az ő élete is elfogy, és egyre távolabb kerül régi énjétől. Voltak magányos estéi, amikor valami megmagyarázhatatlan szomorúság, vágyakozás telepedett rá. A sötétséggel érkező csenddel, amely köré telepedett, valamiféle bizonytalan nyugtalanság szállta meg. Rég elfeledett dalok kergetőztek lelkében és régi nyarak, gyermekkori emlékek gomolyogtak felé. Sok éve nem látott ismerős tájak képek, gyerekkori élmények, és egy kislány képe. Szerény tiszta szemű szöszke kislányé. Hol van már az a kislány, még emlékszik, Terikének hívták. És hol van ő, a kis Józsika, akinek szívét először érintette meg a lányok közelségének furcsa, idegen, bizsergető érzése.
És Józsibácsi, a langyos nyári estén, a stégen üldögélve, ébren, egy régi-régi májusról álmodott. Egy májusról, amikor kisiskolás korában osztálytársaival a templomkertben kergetőzve, fogócskát, bújócskát játszottak. Nagyon tetszett neki a lányok közül egy szőke kislány, azóta sem felejtette el sem a nevét sem a kislány csilingelő kacagó hangocskáját. Jól emlékszik, ahogyan eltervezte akkor, bújócskázás közben, hogy egy helyre bújik majd Terikével, és megpróbálja magához vonni a kislány kezét azzal az ürüggyel, hogy érintse meg, hogy dobog a szíve a bújócska izgalmától. Titokban azt remélte, hogy majd Terike is megengedi neki, hogy ő is megérintse a szíve helyét és majd érezheti annak dobogását. Sokáig futkosott a lány körül, de végül nem merte megtenni. Úgy érezte nincs megfelelő alkalom. Lehet, hogy csak gyávaságból, de inkább másnapra odázta a dolgot. Úgy gondolta, majd holnap fogja megtenni. Igen, holnap biztos lesz megfelelő alkalom is, bizonygatta önmagának. Ettől az elhatározásától megnyugodott. Tovább tudott felszabadultan futkosni a többi gyerekkel, azért a szeme sarkából továbbra is szemmel tartotta, szeretettel nézegette a sikongva futkosó kis Terikét.
Istenem, gondolta, hol van már mindez, hol a régi nyár, hol a pajtások? Szétszéledtek. Azóta se hallott egyikükről sem. Talán már nem is élnek. Belevesztek az időbe, ahogyan belevész minden, és majd ő maga is. Csak az emlékek maradnak. Kicsit fájó, de szép emlékek.
Késő este ment csak fel a házba. Furcsa fáradság fogta el felfelé menet. Úgy elnehezültek tagjai, hogy nem volt képes megvetni az ágyát. Nem kapcsolta fel a villanyt a sötétben tapogatódzva lehuppant a TV előtti fotelbe.
Másnap délelőtt, úgy tíz óra tájban, két férfi állt meg Józsibácsi kapuja előtt. Egyikük, egy már idősödő őszes hajú juhász, a túri pusztáról, aki egy sötét színű kombival, a másik középkorú, zömök sörtefrizurás, ő gyalogosan érkezett.
- Jónapot, köszönt a kocsijából nehézkesen kikászálódó juhász a zárt kapu előtt tanácstalanul nézelődőre.
- Tán nincs idehaza a Józsibácsi?
- Itthon kell lennie, hisz ott áll a kocsija a nyárak alatt, mutatott a nézelődő a vastagtörzsű magas nyárfák árnyékában parkoló kocsira. Gyalog nem igen szokott elmenni sehova, tette hozzá kissé bizonytalanul.
- Birkahúst hoztam neki, tízre beszéltük meg, mondta a juhász, sokáig nem várathat ebbe a melegbe, szagot kap a hús.
- Oszt csak a Józsibácsinak hozott bátyám, vagy van több is?
- Csak neki hoztam, nincs több, de ha a legközelebbi vágásból kell, csak szóljon a Józsibácsinak, ő továbbítja felénk, akkor jut magának is.
Tanácstalanul nézelődtek nyújtogatták a nyakukat, hol befelé a néptelen portára, hol végig a nyaralósor előtti úton, de sehol semmi mozgás. A juhász odébb ment a szomszéd kapuhoz és becsengetett, pár perc múlva mozdult is a kaputól jóval beljebb álló nyaraló ajtaja. Egy fürdőruhás hölgy lépett ki és közeledett a kapuhoz.
- Jónapot Vendel úr, köszöntötte ismerősként a juhászt.
- Csókolom Marika, húst hoztam a Józsibácsinak, de úgy látszik nincs idehaza. Nem tetszene átvenni? Mennem kéne, nem érek rá tovább várakozni, no meg meleg is van itt a húsnak.
- Adja csak Vendel úr, beteszem a hűtőbe, és ha a Józsi előkerül, majd átadom neki. A juhász ezután beült a kocsijába és elhajtott. Marika pedig a juhász által adott csomaggal bement a lakásba. A sörtefrizurás továbbra is a kapuban álldogált, reménykedve, majd csak előkerül a Józsibácsi. Muszáj megvárnia, mert elromlott nyaralójában a VC lefolyó tartálya, amiből a víz szakadatlanul folyik, és Józsibácsitól várja annak megreparálását.
Marika miután betette a juhász által hozott csomagot a hűtőbe, kiment a férjéhez a telek végében levő vízpartra ahol a férje a stégen ülve horgászott.
- Nézd már meg légy szíves a Józsit, be van zárva a kapuja és kinn az utcán már többen várnak rá.
- Biztos elment valahová, majd megjön, válaszolt a férje le sem véve szemét a víztükörről.
- Nem mehetett el, a kocsija ott áll az udvaron, nézd csak meg légy szíves. A férj, mivel tudta, hogy felesége úgysem tágít, megadóan felállt, botjait hátrahagyva, közvetlenül a vízparton, ahova szándékosan nem építettek kerítést a két telek közé, átment a szomszéd telekre és felesége tekintetétől kísérve, felment Józsíbácsi nyaralójáig. A bejárati ajtót zárva találta. Megkerülve az épületet, a hálószoba ablakán próbálta felderíteni a bentieket. Úgy látta. mintha a TV. előtti fotelben ülne valaki. Tisztán nem tudta kivenni, mert a fotel háttal volt neki és a támlája túl magas volt, hogy tisztán láthassa. Mégis úgy tetszett ül benne valaki. Ekkorra már a felesége is ott állt mellette. Nem volt türelme kivárni mit szöszmötöl annyit a férje, hát őt is odavitte a kíváncsiság. Hiába nyújtogatták a nyakukat, próbálták más és más szögből kideríteni a fotelben ülő kilétét, nem sikerült.
- Azért mégiscsak furcsa, hogy már majdnem tizenegy óra és még mindig a fotelben szunyókál, mondta Marika. Előbb kopogtak, majd hangosan zörögni kezdtek az ablakon. Bent azonban semmi mozgás. Lehet, hogy rosszul van mondta a férj.
- Hívjuk ki a mentőket, javasolta Marika.
A mentősök negyed óra múlva megérkeztek. Ekkor már vagy hatan voltak a kapunál. Miki is megérkezett az ötödik szomszédból. Neki volt kulcsa a kapuhoz, ugyanis ő szokta rendben tartani a portát amikor Józsibácsi távol volt. Ő törte be a bejárati ajtó üvegét is, és nyitotta ki belülről az ajtót, hogy a mentősök be tudjanak menni.
Józsibácsit felöltözve, félig fekvő helyzetben találtak a fotelban, de már halott volt. Olyan volt mintha csak aludna. Arca kisimult nyugodt volt, és szája szegletében mintha mosoly játszott volna.
Az egybegyűltek furcsállták, különösnek találták, nem tudták mire vélni a halott arcán a mosolyt. Nem tudhatták, hogy Józsibácsi halála előtt, álmában Terikével találkozott azon a bizonyos másnapon, és ahogy eltervezte, megérinthette, érezhette a kislány szíve dobogását.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

túlparti bejegyzést írt a(z) Egy régi történet 6. című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Soroló címmel a várólistára

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Egyenlő súly című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Tavasz jele című alkotáshoz

oroszlán alkotást töltött fel Egyenlő súly címmel

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Csak illúzió 3/3 című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Gazdátlan csend című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Csak illúzió 3/2 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Csak illúzió 3/1 című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Majd ha című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 5. rész című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Tavasz jele című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Óh, te költészet! című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Tavasz jele című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)