Naplómban van irka-firka,
sok-sok kusza betű, cirka
száz szó is elfér naponta,
egy kettő meg elég ronda.

Az a jó, hogy csak én látom,
benne minden olvasmányom,
hol szívem-lelkem kitárom,
az álmatlan éjszakákon.

Kinek írom nem is tudom,
az életem papiruszon,
annyi boldogság és bánat,
feljegyeztem családfámat.

Olvashatják, hogy is éltem,
benne mindent elregéltem,
botlásaim, vétkem terhe,
tanulság lesz mindörökre.

És, hogy el ne felejtsem még,
vérnyomás naplóm is van rég,
pszichológusom is mondta,
Ő örömmel támogatja.

Na de viccet félre téve,
már egy regény lesz belőle,
és ha még sokáig élek,
nem férnek el az értékek.