HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 13

Tagok összesen: 1877

Írás összesen: 48857

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-09-19 18:50:17

Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: black eagleFeltöltés dátuma: 2019-02-12

A te házad az én váram - Hazugságok hálójában 01

A tagbaszakadt fickó már percek óta követte szemével a lányt. Mindeközben a vásárlók kérdései, segítségkérései leperegtek róla, pedig munkaruhájára az áruház logóját nyomták. Végül már alig bírt magával; megszagolta hónalját, felszívta magát, s végre odalépett. ‒ Hello! Azon gondolkodom magamban, hogy egy ilyen gyönyörű nő vajon mit kereshet a barkács részlegen.
A lány megfordult; egyforma magasak voltak. ‒ Talán azt, hogy valaki ilyesmiken gondolkodjon.
‒ Jó válasz. Kérdés: ahol te születtél, ott minden lány egy-nyolcvannál kezdődik?
‒ Minden lány ott kezdődik. Csak némelyünk fölfelé indul el, míg mások lefelé.
‒ Hú! Azta! Fölfelé! Újabb kérdés: ki volt az a hülye barom, aki elengedett téged otthonról egyedül?
‒ Nincs semmiféle hülye barom. Nem kezdek olyanokkal.
‒ Hú! Tíz pontos válaszok! Boldoggá tenne, ha a segítségedre lehetnék. Mit keresel? Bármi is az, a legjobb emberhez fordultál.
A lány elmosolyodott, és befelé jót mulatott azon, hogy a pasas milyen fölényes ábrázattal méri végig őt tetőtől talpig már legalább harmadízben. Bizonyára úgy érzi, jó úton halad. Ráhagyta a dolgot; kicsit imponált neki ez a tolakodás, de ha a fickó azt hitte, hogy szócsavarásának köszönhetően egy kicsit is "bentebb került", bizony nagyot tévedett. ‒ Nem fordultam hozzád. Te fordultál hozzám. De ami engem érdekel... azt hiszem... az a bútorlap. Bútorlapokat keresek.
‒ Értem - adta a mindenben tájékozottat a nyomulós eladó. - Te is egy amolyan "csináld magad" szépség vagy. A pasik szeretik ám az ilyet, még ha mást mondanak is. - Fölemelte szőrtelenített, kigyúrt karját. - Mielőtt rátérnénk a bútorlapokra, még áruld el, mi a vétked.
‒ A vétkem?
‒ Igen. Elvégre, ha a mennyekből a földre taszítanak egy angyalkát, biztosan valami nagyon csúnya csalafintaságon kapták.
Ekkor gördült elő a polcfalak közül a kis árumozgató kézikocsi. A mögötte lépdelő fiatalember már messziről szúrós szemmel nézett a gyurmafiúra. Amikor odaért, a lány mellé (voltaképpen elé) lépett, és az eladóról le nem vette a szemét. ‒ Kopó van, öreg!
A tagbaszakadt fickó arcát elöntötte a vér. ‒ Sajnállak, tesó, de én itt otthon vagyok. Ott vagyok, ahol lenni akarok.
Az eladón majd' szétrepedt a póló, annyira kihangsúlyozta felpumpált izmait. A fiatalember azonban, akinek kemény napi munkán edzett izmai voltak, szemrebbenés nélkül az arcába állt. ‒ Vagy, ahová én teszlek, tesó.
Kiderült, hogy pár centivel magasabb az eladók gyöngyénél, akit ez érzékenyen is érintett. (Van, akinél mindent a méret dönt el.) Az izompacsirta a lányra nézett. ‒ Szóval mégiscsak akad a háztájon egy idióta, paraszt. Kellemes bútorlap keresgélést. Remélem, nem találjátok meg, amit kerestek. - Azzal elment. Ügyelt arra, hogy mentében is minél nagyobbnak látsszék.
Julcsi kibazsalyogta magát a kakaskodáson, majd Tomihoz fordult. ‒ Tudom ám, mit csinálsz.
‒ Mit csinálok?
‒ Én nem vagyok a kishúgod.
‒ Kösz, ez jólesett.
A lány melegen mosolygott rá. ‒ Félreértesz. Csak azt akarom mondani, hogy engem nem kell megvédened. Nagylány vagyok, tudok vigyázni magamra.
‒ Szerintem pedig nem tudsz. Tálcán kínálod magad minden jöttmentnek, és ezek a kopasz janicsárok felfalnak téged.
‒ És ez téged miért zavar?
‒ Mert te rendes lány vagy. Tanultál, dolgozol, nemcsak úgy elveszed az életet, mint a fiatalok legtöbbje, hanem adsz is érte valamit. Beleteszed a magadét. Mindezt nem kéne eltékozolni, és hagyni, hogy olyanok tegyék rá a mancsukat, akik arra sem érdemesek, hogy a lábtörlőid legyenek.
‒ Ha nem tudnám, hogy nem, azt kellene hinnem, féltékeny vagy.
‒ A nővérem barátnője vagy, és kedvellek. Ez nem féltékenység.
‒ Jó, nézd, én sem akarok semmit attól a pacáktól. Csak flörtöltünk. Ettől még nem ülök fel a motorjára.
Tomi merőn nézte a lányt. Olyan merőn, hogy Julcsi már kezdett zavarba jönni. Mekkora hatalma van egy szuggesztív tekintetnek. És Tomi ura volt a magáénak. A hangja is hozzá tudott idomulni a tekintetéhez; amikor megszólalt, Julcsi úgy figyelt rá, hogy abban a pillanatban semmi mást nem hallott. ‒ A jópofa dolgokat én is díjazom. De ha valaki könnyűnek és olcsónak adja ki magát néhány ócska bókért cserébe, az nem jópofa. Az gurulás az erkölcsi lejtőn.
Julcsi lebiggyesztette az ajkát, bólogatott. ‒ Szóval...
‒ Én nem azt mondtam - vágott elébe a fiú, mivel pontosan tudta, mit fog visszakérdezni a lány.
Julcsi tehát még inkább biggyesztgette az ajkát, és még inkább bólogatott. Mással próbálkozott. ‒ Szóval, te sosem bókolsz a lányoknak?
Tomi az összeválogatott holmit rendezgette a kocsin. Most kihúzta magát, és a szemébe nézett a szívfacsaróan szép lánynak. Mindig a szemébe. Mindenkinek. ‒ Bárkit megdicsérek, ha van miért. De senkinek nem csapom a szelet, akitől valójában nem akarok semmit sem.
‒ Akkor velem ezért vagy bunkó?
Tomi közelhajolt hozzá. ‒ Majd ha már nem leszek veled bunkó, akkor elkezdhetsz aggódni.
‒ Vettem. De mi van más lányokkal?
‒ Mi volna?
‒ Nem találsz senkit, akinek csaphatnád a szelet?
‒ Nem, mert nem is keresem.
‒ És senkivel nem flörtölsz csak úgy? Csak a szövegelés kedvéért? Hogy lásd, a másik nem tagjai észrevesznek? Csupán ezért, különösebb cél nélkül.
Tomi arca mintha megkeményedett volna. ‒ Nem szeretem a fölösleges szócséplést.
Julcsi elgondolkodott. Az ő hangja is komolyabb tónusokat kapott. ‒ A csajok jól elszúrták nálad az esélyeket, igaz?
‒ Mire célzol?
‒ Tudod jól. Mesélsz róla?
Tomi mintha habozott volna egy pillanatig. ‒ Talán majd máskor.
Julcsi bólogatott, majd a rakományra mutatott. ‒ Szóval, mik ezek?
‒ Ó, hát, csak néhány rétegelt lemez, üvegszövet, különféle gyalult lécek, epoxi...
‒ Tudtam, hogy meg fogom bánni - sóhajtott a lány. - És mihez kellenek?
Tomi halkan nevetett. ‒ Biztos vagy benne, hogy nem fogod megbánni?
‒ Jaj, komolyan érdekel. Hiszen azért kérdezem.
‒ Kenuhoz.
‒ Hogy mi'csi'?
‒ Kenuhoz. Kenut építek belőle.
‒ Komolyan mondod? - Tomi ránézett, mire a lány megadóan tette föl a kezét. - Jó, értem, komolyan mondod. Nem is tudom, miért kérdeztem.
‒ Én végeztem - mosolygott Tomi. - Menjünk fizetni.

***



A pénztár felé menet Julcsi tovább csacsogott. ‒ Szóval szerinted én nem tudok vigyázni magamra. Jobb lenne, ha olyan lennék, mint mondjuk Eszter?
‒ Eszter? Hiszen ő még annyira sem tud vigyázni magára, mint te.
‒ Szerintem tévedsz. A nővéred vagány csaj, csak te ezt nem látod. Különböző élethelyzetek más-más oldalát hozzák a felszínre. Tud nagyon kemény és határozott is lenni.
A fiú a fejét rázta. ‒ Tudod, Eszter igazán nagyszerű lány. Nyilván tudod, hisz a barátnője vagy. Helyes az értékítélete, az igazságérzete, és nagyon jószívű. Még te sem tudod megfertőzni őt, nem tudsz rontani rajta. Az ilyet a világ... bedarálja. Ha bizonyos helyzetekben ki is áll magáért, azért belül egyre csak sérül. Tudom, hogy nem lehetek a pajzsa. De szeretnék minél több helyen ott lenni, hogy felfogjak legalább néhány ütést, amit az élet neki szán. Ezt érted?
‒ Tökéletesen. És ennek fényében, köszönöm, hogy rám is vigyázni akarsz.
‒ Nem akarok. Ez egy hülye ösztön.
‒ Jó. Most akkor térjünk rá arra, hogy miféle fertőzésről beszélsz. Szerinted én veszélyt jelentek Eszterre vagy bárki másra?
‒ A pasikra biztosan - kuncogott Tomi, és arra gondolt, amit nemrégiben Zsombortól hallott, nevesül, hogy a fiú minden éjjel sírva alszik el Julcsiról álmodozva. De nem mondta ki hangosan, hiszen a barátjáról volt szó.
‒ Ennyi? - nézett rá a lány. - Ennyi a mentésed? Azt hiszed, ennyivel megúszod? Úgysem hagylak békén, amíg nem felelsz tisztességesen.
Tomi jóízűen mosolygott. Be kellett vallania magának, hogy egész kellemes időtöltés ezzel a lánnyal vitatkozni. Amikor beszélgetnek, néha megfeledkezik a szépségéről, és meglátja az egyéniségét. Ki hitte volna, hogy az is van neki. ‒ Nos, épp most válaszoltad meg a kérdésedet.
‒ Csak nem?
‒ Csak de. Nem mindenben, de számos dologban te Eszter tökéletes ellentéte vagy.
‒ Ha így van, akkor miért vagyunk vele öribarik?
‒ Erről kérdezz meg inkább egy pszichológust. Én azt tudom, hogy Eszter egy angyal, míg te egy démon vagy.
‒ Ezt most sértésnek vagy bóknak szántad? - torpant meg a lány.
Tomi megállította a rakományt. ‒ Egyiknek sem. Csak válaszoltam. Vegyük a janicsárodat. A rosszfiúk a démonokat szeretik. A jófiúk az angyalokat. De... igazi élete egy lánynak csakis egy jófiú mellett lehet. Egy rosszfiú mellett csak a pokol tüze várja. Eszter már járt a pokolban, de nem megy oda többet, mert megégett a szárnya. Tudsz követni? Persze, hogy tudsz, csak szereted hallani a kifejtéseket, ez is tipikus démoni sajátosság. Hogy folytassam: te egyelőre a pokol tüze vagy az olyan szegény flótásoknak, mint amilyen mondjuk Zsombi. Pedig mindeközben nem arról van szó, hogy te vagy elérhetetlen a Zsomborok számára. Az igazság az, hogy éppenséggel te nem érdemled meg őket. A jófiúk, a Zsomborok jobbat érdemelnének. Esztereket. Olyat, aki nem tépi ki a szívüket, és nem égeti azt porrá.
Julcsi még mindig nem értette, mi baja vele Tominak. Rendes lánynak tartja, de ugyanakkor démonnak is. Vigyázni akar az erkölcseire, miközben megkérdőjelezi a puszta létüket. Ez a fiú eleinte két értelmes szót nem tudott kinyögni előtte, felbukott, nekiment a falnak, ha ő elvonult az orra előtt. Szemmel láthatóan azonban túljutott már ezen a kezdeti, sokkos szakaszon, már feldolgozta Julcsi kaliberét, és hozzászokott a jelenlétéhez. Azóta nyilvánvalóvá vált, hogy ez a mostani Tomi, ez a lehiggadt, jó emberismerő, kissé filozofikus, ugyanakkor kaktuszszerű fiú, ez az igazi önmaga. Már nem jön zavarba a dekoltázsától, a zöld szemétől, a csípője ringásától. Mintha felülemelkedett volna nemének sajátosságain, s ebből adódóan, mintha ő lenne az egyetlen a férfiak között, aki tétek és kockázatok nélkül néz rá és szól hozzá. A lány nyelt egy hatalmasat. ‒ ... Köszönöm az őszinteségedet.
Továbbmentek, beálltak a sorba; a pénztár lassan haladt. Hallgattak. Tomi mélázott, Julcsi gondolatok hálójába gabalyodott. Egyszer aztán Tomi kiszúrta a közelben az eladók gyöngyét. ‒ Ott a janicsárod.
A lány odanézett, rosszkedvűen elhúzta a száját, és csak annyit mondott: ‒ seggfej! - majd Tomira nézett. - Nem volna baj, ha néznék magamnak valami DVD-t?
A forgóállványok pár lépésre voltak, ravasz marketinghúzásból természetesen. ‒ Persze - bólintott a fiú. - Amit csak akarsz.
A lány odalépett az egyik állványhoz és forgatni, nézegetni kezdte. Ekkor egy idős hölgy, aki néhány vásárlóval mögöttük állt a sorban, megérintette a karját. ‒ Vigyázzon erre a fiúra, kedveském, aranyat ér! Az én férjem, szegény, egy szöget se tud beütni a falba. Mindig is kétbalkezes volt, úgy is öregedett meg. De ez a maga embere... Micsoda vállak... És milyen fess, milyen jóképű! Hajaj! Vigyázzon rá, kedveském, el ne engedje!
Julcsinak nem volt szíve lelombozni a kedves kis néni lelkesedését, és elárulni neki, hogy ők Tomival valójában nem egy pár, hanem barátok. Ezért csak megveregette meleg hálával az éltes, törékeny kezet, és biztosította a kedves, idős hölgyet, hogy úgy lesz. A néni mosolya valósággal ragyogott. Egy apró kedvesség, és valakinek talán bearanyozzuk a napját. Julcsi ekkor fedezte fel magában az angyalt. Ez az angyal egy napon biztosan legyőzi majd a démont, akit Tomi lát benne. Vajon szebb lesz-e attól a világ? Jobb lesz-e tőle az élet? Mert démonnak lenni jó. Démonnak lenni erőt és hatalmat jelent. De milyen lehet angyalnak lenni? A kedves nénire nézett, újra összemosolyogtak. Kedvesség. Szeretet. Lám, a szeretetnek is van hatalma. Másféle hatalom, ő nem is érti igazán, de... jó érzés.
Otthagyta a DVD-ket, visszasétált Tomihoz.
‒ Nem volt semmi?
‒ Semmi - biggyesztette le ajkát a lány.
Tomi szerette, amikor Julcsi az ajkait biggyesztgeti. Neki ez is jól állt.

***



Amikor hazaértek, nem tudtak beállni a saját kapubejárójukba. Egy hatalmas Audi foglalta el a helyet. Julcsi nem tehetett mást, egy szomszédos ház elé parkolt, Tomi pedig ízlésesen végigszentségelte a manővert. Azután kipattant a kis autóból és a forrófejűek meggondolatlanságával rontott be újsütetű hajlékának díszudvarára, ahonnét valaki csak úgy kirekesztette. Julcsi is kiszállt, de tanácstalanul nézett a rakományra. ‒ És ezzel mi lesz? Ez nem maradhat így! Hé!
De Tomi ezt már nem is hallotta. Sebbel-lobbal robogott a ház felé, és már tűrte fel kockás ingének ujját. Azután hirtelen megtorpant; kedve lett volna megdörzsölgetni a szemét. A házból épp egy kis embercsoport lépett ki, amely csoporttal valami nagyon nem stimmelt. Tomi három embert látott, akik közül kettőt ismert ugyan, de elnézve őket az az érzése támadt, hogy Julcsi autójával idejövet belefuthattak egy Einstein-Rosen-hídba, és egy párhuzamos világ párhuzamos valóságában kötöttek ki. Középen Zsombor lépdelt, és olyan önelégülten vigyorgott, mintha épp az imént hozta volna tető alá a világ valaha volt legjobb üzletét. Jobbját egy középkorú, feltűnően elegáns és feltűnően fölényes természetű hölgy karolta, aki fekete prémgalléros és hímzéses, hófehér LaDonna kabátjában úgy lépdelt a fiatalember mellett, mint egy született Joan Collins (eltekintve attól a ténytől, hogy a haja szőke volt). De mindez sem hibádzott annyira, mint a Zsombor balját karoló, fejét szerelmes-álmodozón a fiú vállára hajtva sétáló Eszter. Mégis mi történt itt, amíg ő távol volt?
A nyomában szaporán kopogó Julcsit is annyira meglepte a valószerűtlen látvány, hogy beleütközött a lecövekelt Tomiba. ‒ Mi az ördög?
‒ Csakhogy végre! - bontakozott ki Eszter "szerelmének" karjából. Elnézést kérő mosolyt villantott az ismeretlen hölgyre, és az érkezők elé sietett.
Tomi már emelte volna a hangját, de Eszter egy félmozdulattal leintette. ‒ Később! - Hangja fölényes és szigorú volt, taglejtéseivel az idegen vendég leereszkedő eleganciáját utánozta. Csak a tekintete volt figyelmeztető.
‒ Kik ezek? - mérte végig az újonnan érkezőket a középkorú hölgy.
Zsombor csak hebegett, láthatóan kétségbeesett tanácstalanság lett úrrá rajta. Eszternek kellett bemutatnia a jövevényeket. ‒ Ezek itt Juliette és Tamás. Juliett, tudja, francia. Ő Zsombi új titkárnője. Nagyon ügyes és végtelenül készséges, valódi kincs. Zsombika egy párizsi útja alkalmával tett szert rá. Ez a szakadt, kanadai favágó külsejű fiatalember pedig, akit már számtalanszor figyelmeztettem, hogy szedje össze magát, vagy kirúgom, ez itt a mi bentlakásos házi gondnokunk.
Julcsi és Tomi összenéztek. A döbbenetük... leírhatatlan.

***

A műben olvasható obszcén kifejezések nem az alkotó, csupán a karakterek gondolatiságát és jellemét tükrözik, és nem a jó ízlés megsértését, pusztán a hitelességet hivatottak szolgálni.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1846
Időpont: 2019-03-06 19:54:10

válasz szilkati (2019-03-02 18:30:30) üzenetére
Kedves Kata!

Örülök, hogy ezt kiemelted, mert ez valóban egy nagyon fontos, a jellemről árulkodó tulajdonság. Köszönöm! És köszönöm a figyelmedet is. :)

Szeretettel: Laca :)
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1846
Időpont: 2019-03-06 19:52:16

válasz Kankalin (2019-03-02 14:01:44) üzenetére
Szervusz, Kankalin!

Én meg nem tudok mást írni, mint hogy örülök és köszönöm! De tényleg, nem csak úgy...
(Na, eztet jól megaszontam...) :):):)

Szeretettel: Laca :)
Alkotó
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1350
Időpont: 2019-03-02 18:30:30

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Laca!

Alakul a konfliktushelyzet. Egyre többet tudunk meg a szereplők jelleméről is /pl. a váratlan helyzetre, ki hogyan reagál/.

Szeretettel: Kati
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6722
Időpont: 2019-03-02 14:01:44

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Laca! :)

Na, jó. Nem tudok mit írni, csak annyit, hogy egy író veszett el benned, de szerencsére előkerült, méghozzá teljes pompájában. :)
Nagyon tetszik a regényed. A cselekmény, a stílus, a szókincsbőség, a színes kifejezésmódok és eszközök, a nyelvtan, a helyesírás, a tájékozottság...
Derültem a megjegyzéseden. Élmény minden sorod, még az is. :)

Köszönöm az élményt. :)

Szeretettel: Kankalin
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1846
Időpont: 2019-02-26 05:26:50

válasz túlparti (2019-02-22 00:00:09) üzenetére
Kedves túlparti!

Minden jó, ha majd a vége is jó lesz. :)

Üdv neked is!

Laca
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
1115
Időpont: 2019-02-22 00:00:09

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
szerintem, jól alakul,
meg üdv neked!
túlparti
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1846
Időpont: 2019-02-15 12:14:33

válasz Bödön (2019-02-14 08:54:06) üzenetére
Kedves Bödön!

Örülök, hogy itt vagy, köszönöm a figyelmedet. Később akkor majd többet. :)

Üdv: Laca :)
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1846
Időpont: 2019-02-15 12:12:33

válasz Kőműves Ida (2019-02-12 21:17:41) üzenetére
Kedves Ida!

Örömmel látlak itt, köszönöm a figyelmedet.
Szerintem egy komolyabb beszélgetésnek nem kell feltétlenül hozzá illő helyet keresni és nekiülni. Amúgy nem mondanám, hogy annyira világmegváltó beszélgetés volt ez, ezek a gondolatok csak úgy előjöttek, abból adódóan, hogy Tominak és Julcsinak nincs túl sok közös programja, és igazából nem nagyon adódik rá alkalmuk, hogy beszélgessenek. Nem tervezték, csak felszínre jött néhány dolog. Az egyik érdeklődő a másik őszinte, ennél több nem is kell egy jó gondolatcseréhez. (Szerintem.)
Én bárhol vagyok, nagyon jókat tudok beszélgetni, ha a másiknak jó az antennája. :)
A következő részben tovább gördülünk, igen.

Szeretettel: Laca :)
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8393
Időpont: 2019-02-14 08:54:06

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Sas! Most csak jelzem: itt vagyok, követlek: Később többet. Nagyon olvasmányosan adod elő! Üdv: én
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5998
Időpont: 2019-02-12 21:17:41

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Laca!

Az új fejezet, egy jó eszmecserével indul, a világ nagy dolgairól. Jó ez a párbeszéd Tomi és Julcsi között, csak valahogy mintha a helyszín nem lenne annyira alkalmas ilyen világmegváltó komoly beszélgetésre.
Az utolsó epizód nyitva maradt, talán legközelebb kiderül, milyen konfliktusok kerekednek belőle, és milyen irányt vesz a történet.


Szeretettel,
Ida

Legutóbb történt

sailor bejegyzést írt a(z) Kell még lennie! című alkotáshoz

Magdus Melinda alkotást töltött fel Rozsdabarna sziklaszirt címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Azt hiszed felnőttél című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) memóriazavar című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) Álarc című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) Hazugság című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel memóriazavar címmel a várólistára

Szem Eszkör alkotást töltött fel Essz levele (7.fejezet) címmel a várólistára

Erdős Anita Andrea bejegyzést írt a(z) Álarc című alkotáshoz

dpanka bejegyzést írt a(z) Nem akarok már mást című alkotáshoz

dpanka bejegyzést írt a(z) Győri barangolásom című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Őszi gondolatok című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Ti régi lombok! című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Álarc című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)