HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 5

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1863

Írás összesen: 48282

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

black eagle
2019-05-15 22:31:41

Szülinaposok
Reklám

Versek / elmélkedés
Szerző: Vári Zoltán PálFeltöltés dátuma: 2019-02-13

Óh, te költészet!

Hogy költő volnék-e, ki mondja meg,
ha nem a szó, mit leírt tollam? S te
hallgattad a sorokat, az emberi sor-
sokat fájva felsírni sokat, s juhnyájban
legelő kosokat szénázni mezők illatán,
ki rigók dalán múlattad a vén időt.
De mennyi báj és önelégült szabály
hirdetett már szebb jövendőt, s az
ember messzebb mégse lát, mint
hajdan. Mert ma minden oly nyugtalan
s idegen, ma minden gyönyör úgy fáj,
oly hidegen és untalan. Mindenkit
gyötör megannyi hamis száj, mikből
ömlik a szó, a sok láncra vert hazugság.
Mégis sokaknak hihetőbb, mint maga
az igazság, mikre rázúgja a kevély világ:
"Mindez gazság!" Emberré nevelt engem
a valóság forró érce, borongó árnyak
közt homályán derengő mérce. S minden
pillanat ott dalolt az elrabolt mán, s ha
szavát hallanám a tékozolt időnek, rejtekül
megbújva hozzám, ki vénült titkok tudója,
s vele együtt tán én is az vagyok. Így rátok
hagyok néhány költeményt s bennem
megbúvó megannyi megfogant reményt,
mit örökségül kaptam, valóságul, miben
hinnem adatott a szóért, értelmet lelve
magzatom rímein. Gyönyörtől ittasan
álmodtam szép szavakat, s ez álmaim
éji vágyak derengését hozta el, felzokogva
bennem a néma vér. Fojtott sóhajok
neszén örökségem volt mindaz, mire
vágytam zokogva, mit véltem igaznak,
valónak, az belőlem tűzként lobbant
gyermeteg szívem ifjúi sugarából lelve
meg reményeim örök valóságát. Ti szép
szavak, én elétek vetettem magamat,
hogy rajtam keresztül átzúgjatok
robogva a lassú kín hevén, s létem
valahol a tiétek is lett, mert e szív
rejteke már értetek is dobog, lángolva
lobogó sugarán a végtelen gondolat
felzubogó árján. Amit a lét adott, azt
értelmül fogtam fel bolondos énem
valótlan világán, s talán mégis a valót
lelve meg ábrándjaim titkos lebegésén,
a merengő homálynak közeli lebbenésén.
Ti szép szavak, ti csalóka betűk! Értetek
könnyeztem meg a zord időt, a múlandó
tavaszt az örök zokogás búján. Egy volt
élet lett az ifjúság, évek tűnése, mi
elsüllyedt a múltnak zokogó ölén, kisírt
szemmel ragyogva át a tegnapon, és
botorkálva át a mán. Mert ti megtértek
újra éveim őszén, sárguló lombok
zörrenésén, árnyak tétován lebbenő,
csendes magányán, mit felfogok. Mert
akarom felfogni időmet, a végtelent, a
messze századok elzordult mélyét,
mi csupán egy sóhaj a percnyi létben,
a borongó dicstelen semmin. Mert
mi az idő, amit a semmi ölel át, nagy
útján, rémült mélységek ölén taszítva
le éjek sötétlőn süvöltő, dühös zuhatagán.
A mindenség őrült árján, csillagvilágok
reszkető vonulásán indulva és térve meg
az őrjöngő semmin, ami sehol nincs, mert
mindenhol ott van. Mert a valami is a
semmiségen függ, átölelve a végtelen
magasságok messzeségét. Óh, te költészet!
Rólad tűnődő soraimat eléd vetem,
a betűket, mik szavakká nőnek, majd
versekké a mogorván merengő, méla
magányon. Ma már nevetem az tünt
órákat, a tékozolt időt, mit versek
gyöngyfonatával töltöttem. A szavakkal,
miket együvé szőttem szívekhez szóló
szonettekbe zárva az egyszerűség nyelvén,
a tétovaság tűnő tekintetén. Miközben
rólad merengtem az elme gondolatán
zörrenő papír fölött, együvé válva ceruzám
gondjának gondtalan grafitjával.


Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2018-11-27
Összes értékelés:
111
Időpont: 2019-03-08 12:34:39

válasz Finta Kata (2019-02-17 10:57:58) üzenetére
Kedves Kata!

Köszönöm szépen hogy elnyerte tetszésedet versem, s hogy találtál benne némi értéket annak külön örülök!

Üdvözlettel kívánva Neked minden jót! Zoli
Alkotó
Regisztrált:
2018-11-27
Összes értékelés:
111
Időpont: 2019-02-18 21:06:37

válasz black eagle (2019-02-17 07:09:46) üzenetére
Kedves Laca!

Köszönöm szépen értő olvasásod s annak értékét, hogy foglalkoztál írásommal örülvén annak, hogy találtál némi szépséget versemben! Igazán értékelem segítségedet, s ösztönző szavaidat és azt hogy törődsz velem, nem veszem magától értetődőnek e kedvességet felém!

Üdvözlettel köszönve látogatásodat: Zoli
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12464
Időpont: 2019-02-17 10:57:58

Kedves Zoltán!
Tegnap én ezt a kivételesen tartalmas, remek alkotást már olvastam, és írtam is hozzá
de amint látom az valahová elszállt. Annyira jó kifejezésekkel írtad, hogy mondhatom,
kivételesen remekmű. Én is idézhetnék, nekem a legutolsó mondatod is nagyon érdekes
és nagyon kifejező.
Szeretettel és megértéssel olvastam: Kata
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1607
Időpont: 2019-02-17 07:09:46

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Zoltán!

Versedet olvasva, arra gondoltam, milyen érdekes lenne a fejedbe látni elmélkedéseid közben. De szerencsére leírod gondolataidat, és így lehet némi elképzelésünk róla, mi zajlik-háborog néha benned.
Annyira dús ez a költemény, annyi értékes gondolat, szófüzér található benne, hogy jónéhány szövegablak kellene a kiidézésükhöz. Egy ellentétpárt mégis ide kell másolnom (a teljesség igénye nélkül), mert bennem ez össze is fogja ezt a remek alkotást:
"Ti szép
szavak, én elétek vetettem magamat,
hogy rajtam keresztül átzúgjatok"
Majd lejjebb:
"Óh, te költészet!
Rólad tűnődő soraimat eléd vetem..."
Sok mindent kiemelhetnék még, de talán ez mondja el a legtöbbet a versről és az alkotóról egyaránt. Talán ma már nem annyira népszerűek az "Én-versek", de ez most (kivált a stílusnak köszönhetően) különösen jóleső olvasmány volt számomra, és köszönöm.

Üdv: Laca :)

Legutóbb történt

szilkati alkotást töltött fel Három lány 2. címmel a várólistára

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Mi szabdalja? című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Mi szabdalja? című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Vlagyimir Viszockij: Dal a háború végéről címmel a várólistára

Etelvaria alkotást töltött fel Variációk egy témára címmel a várólistára

Etelvaria bejegyzést írt a(z) Félálomban című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Még mindíg látni vélem című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - A nagy ház 02. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Mindig rossz helyen című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 1. című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel A te házad az én váram - Egy szombati nap 02. címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Visszanéző című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Mi szabdalja? című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Gyereknapon címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Három lány 1. című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)