HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 6

Online vendég: 14

Tagok összesen: 1857

Írás összesen: 47919

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-03-19 06:35:00

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Finta KataFeltöltés dátuma: 2019-02-20

6. Novellák, történetek, gondolatok életemből merítve

Tékozló gyermek
(2009. május 27)

Örömmel nézi bánatos arcod,
kedvét leli, ha vesztes a harcod.
Nem törli le szemedről a könnyet,
mindent megtesz azért, hogy könnyezz.
Hogy mért' teszi jó érzéssel mindezt?
Gyermekként a lelke sok sebből vérzett.

Igaz, nem mostoha, de mi az
mi őt ennyire elvadítja, bántja?
Büntetés a SORSTÓL, nem lehet más...
Ártatlan gyermeknek megbocsáss.
Istenem! - Kérlek, ne büntesd szegényt.
Mi más lehetne? Tán' hibás gént örökölt?
Segítség mindig jő, ha kéred,
ne feledd, oszlasd rossz kedélyed.
Hit-remény- szeretet éljen benned,
meglásd, mindjárt javulhat kedélyed.
Nézzél az égre, bizakodjál,
oszlik a felhő, süt a napsugár.
**--*--**

SZÉPEKET ÁLMODTAM
2016. november 4

Hajnalban felébredtem, mert érdekes álmom volt. Még csak hajnal lehetett, azért inkább igyekeztem még hamar elaludni. Utána megint folytatódott az álmom.
Gyermekkoromban egy kicsi faluban laktunk, ahol apukám tanított: nem csak az iskoláskorú gyerekeket, hanem a felnőtteket: férfiakat és nőket, meg a leventéket is oktatta.
A falu szép hegyek koszorújában épült, ahol legmagasabb épület egy harangláb volt, amit reggel (inkább hajnalban), délben és este is megkongattak, rendkívüli esetben (pl. ha valahol tűz ütött ki) vagy nagy zivatar közeledett és természetesen, ha valaki meghalt, a harang akkor is megkondult, utóbbinál egy másféle kongással jelezték a szomorú eseményt.
Egyszóval folytatódott az álmom: A községet valamilyen járművön (akkor még csak) lovas-fogattal vagy lóháton lehetett megközelíteni. Ugyanis a hegyek karéjában már csak gyalogolva, letaposott utakon lehetett néhány tanyára eljutni. Akkor a faluban is csak egyetlen kerékpár volt, az apukámé, és detektoros rádiója is csak nekünk volt, amit akkor fülhallgatóval lehetett használni.
Csak évek után jelentek meg másféle "modernebb" rádiók, majd az egész egyszerű televízió, ami szintén egy volt az egész faluban. Azonban apukám felhasználta ezeket a különleges szerkezeteket a falusi emberek oktatásánál is; a televíziót bevitte az iskolába, és egy alkalommal, amikor bekapcsolták, éppen olyankor, amikor asszonyoknak tartott előadást; volt nagy csodálkozás.
Mindenki közelről nézegette a dobozt, csodálkozva, hogy férhet bele ennyi cigányzenész (akkor még nem volt ismerős a roma szó sem), éppen egy magyar-nóta hangzott hegedű-kisérettel a dobozból...
Szerettem apukám előadásait hallgatni már kicsi koromban is, persze este már nem leskelődhettem, mert korán mentünk aludni, akkor anyukám mesét mondott nekünk. Amikor apám az iskolában gyerekeket tanította, igyekeztem a szünetek alatt hátul, a vaskályha mellett lévő nagyobb diákok mögé elbújni.
Nagyon szerettem a történelem-órákat hallgatni és kedvencem volt a földrajz is, mert a falon nagy, embermagasságú földrajz-kép volt. A fal nagy helyét az a hatalmas színes térkép foglalta el, ahol meg lehetett találni sok mindent: fölrészeket, hegyeket, folyókat, tengereket, országokat, városokat, mindent... Csöndesen, figyelemmel hallgattam, ahogy mutogatta apukám hazánk- és más területeken a folyókat, patakokat, tavakat, hegyeket, városokat.
Aztán délután, vagy amikor üres volt a terem, besomfordáltam, keresgélni kezdtem a térképen az apámtól, vagy társaságban hallott helységeket.
Később, amikor már bentlakásos középiskolába mentünk a testvéreimmel tanulni, nagyon sokat jelentett nekem, mert kiváncsiságom közben sok mindent megőrzött fiatal agyam. Egyik kedvenc tantárgyam a földrajz lett.
Nagy ünnepeken - akár hazafias, akár egyházi - ünnep volt, olyan előadásokat tartott az édesapám, amelyek bennem megmaradtak, mert ismerte nem csak hazánk, hanem a világtörténelem eseményeit is, úgyszintén a különböző világtájak nagyvárosait, hegyeit, folyóit, tavakat-tengereket; később, a kommunizmus idején kevés olyan remek előadást hallottam, mint akkor, kiskoromban tőle. Akik akkor mondták a magukét, azokat hozzá nem lehetett hasonlítani; nem értettek hozzá.
Nagy kitérőt tettem, most jutott eszembe, hogy én az álmomról akartam beszélni. Apám volt az első tanítóm, és nagyon sokat tanultam tőle. Mindig nagy könyvtárunk volt, a 24 nagykötetes bordó színnel takart világ-lexikonokat is lapozgattam időnként. Kicsi koromtól kezdve, szerettem tanulni, különféle ismereteket gyűjteni. Nem mondom, hogy minden érdekelt, de a többi csak a középiskolában villant elő nekem.
Később általában azokat a tárgyakat tartottam nehéznek, amelyeket olyan tanárok tanítottak, akiknek a tantárgyát nem csak én, mások sem szerették. Ilyen volt pl. a könyvelés, mert a tanárunk - a lányokat mindig kigúnyolta.
A német nyelv mellett a francia nyelv volt kötelező, azonban Marosvásárhelyen helyette románt tanítottak azoknak, akik innen, a csonka hazából kerültünk oda. A román tanár is udvariatlan, utálatos ember volt, az arcára rá volt írva a rosszindulat. Senkinek se tetszett morózus viselkedése az 57 diákos lányosztályban. Egyébként ott, nagyon jó tanáraink voltak.
Megint kitértem, pedig én az álmomról szerettem volna beszámolni.
Most következik: Álmomban a szülőfalum egyetlen útján felfigyeltem egy csoportra, akik a falu felé közeledtek. Gyermekkoromban kevés esemény történt, de ez olyannak látszott, ami érdekes lesz.
Sötét, ünneplő ruhában több ember közeledett, lehettek legalább tízen.
Amint közelebb értek, már látszott, hogy leginkább felnőttek, elöl két fiatalember volt látható, akik mint a kiscsikók, gyerekesen viselkedtek.
Közelből már észre lehetett venni, hogy egyikük - nem is olyan fiatal, sötétkék kispapi ruhát viselt, szinte megdöbbentett, hogy ő és a társa nekem ismerős. Hi-he-tet-len, persze álom: magam rájöttem a fényképekről - és egyéb tanulmányaimból, hogy a kispap nem más, mint Mécs László fiatal korában (akit én akkor nem ismerhettem), akinek egyik szép versét kívülről tudtam (Verni kezdem az aranyhidat). A másik fiú álmaimban kicsinek, ifjúnak látszó pedig nem más, mint Petőfi Sándor fiatal korában, akit ifjúkorában nem ismerhettem. Később verseit mindig nagyon szeretem, sokszor, ha eszembe jut valamelyik, elkezdem még most is szavalni. Időnként elgondolkodom, hogy valakinek álmában hogy juthatnak eszébe ilyen történetek?
Még nincs befejezve az álom: az álombeli vendégcsapat az iskola felé tartott.
Kisült, hogy apukám hívta meg őket egy olyan alkalomra, amikor majd az ünnepély közben elhangzik apukám megzenésített indulója, és én fogom felolvasni, vagy szabadon elmondani mind a két ifjú - fentebb említett költő - versét is, ami nem zavart, mert mindig szívesen szavaltam verseket.
Annyit elárult apukám, hogy az ünnepély után nálunk lesz az ünnepi ebéd (ugyanis más lehetőség arra, a kis faluban nem is volt). Nos, ezért van olyan szépen elkészítve az ebédlőszoba az ünnepi nagyasztala...
Anyukám nagyon jól sütött-főzött, és akkor már tudtam, hogy miért lesz ebédre finom tyúkleves, utána rántott-csirke, majd az én kedvenc tortám, a tornyos, mogyorós- csoki-torta! Hej! Ez a finom ebéd... örvendeztem!
De az öröm nem teljesedett be, mivel valaki túl korán telefonált, amire én felébredtem.
Annyit szeretnék elmondani, hogy az utóbbi időben a saját verseimet fésülgettem, korábbiakon javítgattam, innen jutott eszembe - álmomban - a két író verse is, mivel mások verseit is gyűjtögettem. Egyébként egy kék ruhát viselő kispapot ismertem Salgótarjánban a háború után, az illető később mégsem lett pap, felszentelése előtt kilépett, mert megismerkedett egy szép feketehajú nővel, akit feleségül vett. Az illető családjával a mi városunkba költözött, ahol ismét találkoztam vele, hosszú ideig Ő lett városunk hírneves gimnáziumának igazgatója, és az én lányom az ő lányával járt az általános iskolába. Ő volt az általam ismert kispap (én mégis álmomban Mécs Lászlót ismertem fel benne, akinek csak a verseit ismerem.)
Természetesen Petőfi is csak a versei által volt nekem ismerős. Sok szép versét kívülről még most is elmondom, ha a címét meglátom...
Eddig tartott az álmom!
A finom négyemeletes torta igazán fölséges receptjét pedig föltettem a Napvilágra a Süssünk-, főzzünk ízlésesen című kötetembe! A falusi asszonyok akkor csak egyszerű süteményeket sütöttek, azonban - mivel a tanító családját is meghívták, anyukámtól ezt a tortát kapták. A családunkban minden menyasszony ezt kapja a lakodalmas ebéd- vagy vacsora után.
**.-..-**

Folytatása következik.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12276
Időpont: 2019-02-25 12:48:42

válasz T. Pandur Judit (2019-02-24 21:45:41) üzenetére
Kedves Judit!
Teljesen egyetértek Veled. A legsajnálatosabb, amikor a háborúban sok-
sok embernek, fiataloknak is az egész életükre vonatkozóan tönkre tette,
s ami még kegyetlenebb, nagyon sokan meghalnak. Az is borzasztó,
hogy olyankor a körülöttünk lévő helyeket is lerombolják, házakat,
mindent, ami nélkülözhetetlen mindenkinek. Hosszú esztendő kell hozzá,
mindent újra építsenek.
Mindezt Te nagyon helyesen összefoglaltad.
Szeretettel köszönöm, hogy újra nálam jártál:
Kata


Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12276
Időpont: 2019-02-25 12:39:22

válasz Kőműves Ida (2019-02-23 12:24:28) üzenetére
Kedves Ida!
Az álmok mindig érdekesek, olyanok is megtörténnek álmainkban, amire igazán
nem számítunk. Már olyat is álmodtam, amit ugyanazon éjszaka a tőlem távol
lévő anyukám is ugyanazt látta álmában. Nagyon furcsa volt, mert az álmomban
lévő személyeket ő nem is ismerte, s mikor beszéltünk róla, még a nevét is
tudta az illetőnek.
Köszönöm, hogy olvastad.
Szeretettel: Kata

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12276
Időpont: 2019-02-25 12:29:22

válasz hundido (2019-02-23 06:47:10) üzenetére
Kedves Kati!
Milyen jól gondolod, hogy ha az álmok szépek, milyen jó azt megélni.
Szerencsére, inkább érdekes álmaim vannak, azonban előfordult mát
az is, nagyon kellemetlen volt, ráadásul még be is következett.
Ki tudja, honnan jönnek elő olyan témák, amikről nem is gondolkodtam.
Egy egész kötetem van a korabelitől fogva sokáig álmaimról.
Köszönöm érdeklődésedet, s hogy olvastad.
Szeretettel várlak máskor is: Kata
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4887
Időpont: 2019-02-24 21:45:41

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!

Mindig sajnálattal olvasom, hogy ígéretes, szép gyerekkorodat, ifjú reményeidet, hogy tönkre tette a háború.
És nem te vagy az egyetlen...
Mindig azok az emberek tülekednek a hatalomért, akik a békétlenséget szeretik szítani az emberek között.
Aztán, ha békétlenségből háború lesz, soha nem ők szenvedik meg a poklot amit csináltak, hanem a jóravaló emberek.

Judit
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5720
Időpont: 2019-02-23 12:24:28

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!

Érdekes volt belepillantani a múltadba és az álmaidba egyaránt.
Néha igen érdekes dolgokat produkálhat egy álom, mintha csak játszana velünk. :)
Örömmel olvastalak ismét.

Szeretettel,
Ida
Szerkesztő
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1253
Időpont: 2019-02-23 06:47:10

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!
Mindig szeretettel olvasom az írásaidat, mert sok olyan dologról írsz, amit én nem éltem át, a múlt elevenedik meg előttem. Persze, mindig benne vagy te is, az életed. Milyen jó álmodni! Főleg, ha ezek az álmok jók, nem rémisztőek.
Üdv hundido
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12276
Időpont: 2019-02-21 15:43:11

válasz Bödön (2019-02-21 10:50:15) üzenetére
Kedves Laci!
Lám, csak neked érdekes a korabeli történeteket olvasni. A második világháború idején és utána nagyon más lett minden. Mivel azzal jár a háború, hogy az emberek értékeit, otthonait, mindent le lehet rombolni, olyankor nagyon nehéz idők jönnek, legutóbb is úgy volt, amit én átéltem.
Visszajöttünk Erdélyből a megcsonkított hazába, amikor Budapesten leszálltam a vonatról, sírva fakadtam mert nem lehetett mást látni, csak romba döntött házakat, utcákat. Legtöbb helyen meg sem lehetett ismerni, hol járunk, mindenütt kő kövön... Sokáig nem voltak munkahelyek, gyárak, mert azokat is szétrombolták, az ott dolgozók is ki tudja, hol vannak, sokan életüket vesztették, ezért aztán az élők hiába kerestek bármit, élelmet, ruhát, sokáig semmi nem volt. Nem működtek a gyárak, munkahelyek megszűntek. Keserves idők jöttek, ha megmaradt valami a családnak, a ruháikat, értékeiket cserélék ételre.
Sok idő kellett hozzá, amíg rendbe jött minden.
Köszönöm, hogy olvastad, szeretettel: Kata
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8269
Időpont: 2019-02-21 10:50:15

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata! Most egyenlőre csak röv9den: nagyon szeretem ezeket a régi történeteidet. Az élet, a múlt elevenedik meg bennük! Szeretettel olvasom! -én

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Virtuális valóság VI. rész című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A világ keletkezése című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Csillagszerenád címmel a várólistára

túlparti alkotást töltött fel Virtuális valóság VI. rész címmel a várólistára

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Murmur jelenti 17. Csend legyen! című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A tehénszekér című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) A tavasz hírnöke című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Gólya viszi a fiát című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Finta Kata bejegyzést írt a(z) A jövő illata című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)