HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 11

Tagok összesen: 1885

Írás összesen: 49089

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-11-17 16:04:37

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: black eagleFeltöltés dátuma: 2019-02-28

A te házad az én váram - Hazugságok hálójában 10.

Az események felgyorsultak. Julcsi hazavitte Esztert, nem mosolyogtak, nem beszéltek. Eszter csak egy ízben szólalt meg a hazaúton: amikor felmutatott egy kis, lapos dobozt. ‒ Nézd! Könyvtartó. - De természetesen inkább akarta most csupán Julcsi orra alá dörgölni a "Werther" számára beszerzett kis holmit, amelyet a szálloda ajándékboltjában vett, mintsem valóságosan megosztani vele élményt vagy puszta információt. Kétség sem férhetett hozzá, hogy hadban állnak. E percekben mindössze az egymásra utaltság és a közös múlt diplomáciai értéke tartotta fenn fúziójukat. Mindketten jóravaló lányok voltak, akiknek most egyike sem akart az lenni.

Szokásukhoz híven előbb vásárolni mentek, csak azután haza. De az áruházban a szokásos egy, közös bevásárlókocsi helyett, most kettőt toltak maguk előtt. S ki erre, ki arra, teljes egyetértésben elhagyták és nagy ívben elkerülték egymást. Csak egy jó kövér óra elteltével csörrent meg Julcsi telefonja. Eszter volt az. ‒ A kocsinál várlak - jelentette be, s már le is rakta.

Julcsi persze szándékosan megváratta egy kicsit. Eléggé ahhoz, hogy rabolja az idejét, de még nem annyira, hogy Eszter megsértve érezhesse magát. ‒ Ne haragudj! - mosolygott egy nagyon rövidet Julcsi. - Kifogtam egy végeláthatatlan sort.

Otthon aztán külön vacsoráztak, különféle dolgokat, és mindketten nagyon korán visszavonultak. A két fiú pisszenni sem mert, a levegőben pallosként lengedezett a kiélezett feszültség. Amikor például Garfield a szokásos napi portyázása során megjelent a teraszon, és nem a "Julcsi-lakosztályba" tévedt be, hanem az "Eszter-lakosztályba", a lány gonosz örömmel rontott neki, és egy partvissal kizavarta. A jámbor jószágnak aligha lehetett fogalma arról, hogy ez a "csúnya néni" valójában nem is őrá, hanem valaki másra haragszik. Valakire, aki a korábbiakban a védelmébe vette őt, és azóta is kényeztetgeti. Vagyis Garfield személyében Eszter most egy kicsit elnáspángolhatta a védelmezőt, Julcsit, anélkül, hogy valójában ezt meg kellett volna tennie.

Erről az "elnáspángolásról" egyébiránt a két fiatalember már sokat fantáziált. Mi történne, miféle végkimenetele lenne annak, ha Eszter és Julcsi úgy istenigazából hajba kapna? Tomi azt véleményezte, hogy Eszter legyőzné Julcsit, mert kisebb ugyan, de szívós, képes az erejét megsokszorozni haragjában. Zsombor azonban, bigott Julcsi-hívőként, meggyőződésesen vallotta, hogy Eszternek esélye sem volna, először is mert Julcsi istennő legyőzhetetlen, másrészt, mert Julcsi fél fejjel magasabb, vállasabb is, s míg Eszter egy afféle törékeny szépség, addig Julcsi sokkal elevenebb, sportosabb alkat. Zsombor kifejtette, hogy késő este gyakorta áthallatszik hozzá a lány futópadjának ütemes zaja. Sokszor egy egész órán át hallani a futólépések dobbanásait. Ő a közelmúltban futva igyekezett, hogy elérjen egy villamost, talán, ha ötven métert futott (már, ha azt futásnak lehet nevezni), de még két megálló után is (már a járművön, a kapaszkodón függve) ki akarta köpni a tüdejét. De Julcsi... neki aztán edzett a tüdeje. És zöld a szeme. Tomi kérdésére, hogy ez utóbbi ugyan mit tesz hozzá az esélyekhez, Zsombor válasza az volt, hogy ő egy macskadémon. Míg Eszternek csak egy dobása van, addig Julcsinak kilenc. Tomi természetesen nem hagyta, hogy képzeletbeli catfightjukban Zsombor harcosa legyőzze az övét. Ő jól ismeri a nővérét, embert nem látott még annyiszor talpra állni KO-gyanús lélektani leütések után, mint Esztert. Senkiben sincs akkora tartás, mint az ő nővérében... És ez így ment vég nélkül. Ám azt mindketten érezték, hogy ami most vibrál a levegőben, az bizony túlmutat holmi képzeletbeli megmérettetésen. És egyáltalán nem szórakoztató. Még sosem gondoltak bele komolyan, hogy a két lány egysége valaha megbomolhat. Ők olyan fantasztikusak együtt. Éppolyan nehéz volt elképzelni Esztert Julcsi nélkül, mint Julcsit Esztertelenül.

Minden bizonnyal a két lány sem érezte komfortosan magát ebben az új helyzetben. Késő este, már sötétben, Eszter addig keresgélte a ház körül Garfieldet, míg rá nem talált, és akkor válogatott finomságokkal próbálta kiengesztelni a kissé bizalmatlanná vált állatot. ‒ Gyere ide Eszti nénihez! Na, gyere szépen, nem bántalak. Ne haragudj Eszti nénire! Eszti néni ideges volt. Na, gyere, hoztam neked fincsi halrudacskákat. Vagy kérsz inkább egy kis rántott csirkeszárnyat? Hm? Beszéljek úgy, mint Julcsi? Na, deje ide édesanáhozs! Adok neked fincsi fajatkákat. Ezseket sejeted... Na, jó, nekem ez nem fog menni. Gyere már ide, te zabagép, jót akarok neked. - Garfied végül beadta a derekát, és elkönyvelte magában, hogy ezek a kétlábúak bizony nagyon szeszélyes népség, különösen ezek a hosszú hajúak. Először azt hitte, a fajukban biztosan ők a hímek, elvégre nekik van nagy sörényük, nagy, domború mellük, és szemmel láthatóan ők gyakorolnak fölényes hatalmat a rövid hajú, jóval kisebb domborulatokkal bíró gyengébb nem képviselői felett, akik, a magatartásuk alapján, minden bizonnyal alattvalók. De most már belátta, hogy csakis nőstények lehetnek ilyen kiszámíthatatlan népség. Ő, mint kandúr, sokat mesélhetne erről. De a derék kandúr ezúttal ugyancsak nem tudhatta, hogy a hirtelen haragú, de annál vajszívűbb Eszter, a finomságokkal és a hízelkedő kedveskedéssel nemcsak őt próbálja kiengesztelni, de általa lelkiekben a barátnőjét is, aki máris hiányzott neki.

A barátnő ekkor épp a díszudvar egy távolibb, félreeső pontján üldögélt egy padon, és... dohányzott. Tomi nem akart hinni a szemének. A kenujával bíbelődött a sétány kültéri állólámpáinak fényénél, a kis faház előterében, és csak a szívások alkalmával fel-felvillanó távoli parázsfényre lett figyelmes. Először csak a fejét csóválta, de aztán nem állhatta meg, felfüggesztette a kenuépítést, és odasétált a kis fényecske forrásához. Nagyon szép, derült este volt, alig volt hűvös, tavaszillat terjengett mindenfelé, ahogyan a naphevítette talajból fölfelé áramlott a hő. Tavaszillat, és... cigarettafüst. Tomi megállt az "elkövető" felett. Egy gyönyörű lány egy padon, egy díszkert csöndjében, tavaszi estén. És akkor ott az ujjai között az a büdös holmi. Ez nagyon nincs rendben.

‒ Hoztam hamutálat - mutatta fel Julcsi egy befőttes üveg fedelét. Bizonyára azt gondolta, hogy Tomi kötözködni fog az egészségtelen gyakorlat miatt, és lobogtatja majd a házirendet, ezért hangja eleve amolyan "most ne!" tónusú volt. De Tominak esze ágában sem volt kötekedni. Engedélykérés nélkül leült a lány mellé.
‒ Nem tudtam, hogy dohányzol.
‒ Mert nem is - jelentette ki Julcsi, majd mélyet szívott a cigarettáján.
‒ Látom - mosolygott a fiú. - Szóval? Mi történik?
A lány nem nézett rá. Megvoltak a maga bajai (Eszter; Angelika; a bajkeverő, ismeretlen matróna, aki fotósorozatot készített a túlpakolt Orlandóról; András és a randi, amivel tartozik neki...), de nem szívesen beszélt volna most ezekről. Örült a sötétnek, rejtőzni vágyott. ‒ Miből gondolod, hogy történik bármi is?
‒ Csak a vak nem látja.
‒ Hm - mosolyodott el Julcsi. - Eddig azt hittem, minden pasi vak.
‒ Ó, nem vagyunk mi vakok - dőlt hátra Tomi a padon, és széthessegette a fejét beborítani készülő füstfelhőt -, csak némelyünk már nem bírja nézni, amit a csajok művelnek, és önként csavarhúzókat szurkál a saját szemébe. Szóval? Mi a hézag?
‒ Úgysem értenéd - ez volt az újabb kitérő válasz.
Tomi bólogatott párat; a hölgy nem akar megnyílni. Az is csoda, hogy még nem hajtotta el a jó fenébe. Jól átgondolta a következő szavakat, azután kimondta őket. ‒ Laca "bácsi" nagyszerű fickó. Ha tudná, hogy mit idézett elő, azonnal kámforrá válna. Tudod, nagyon keveset látom őt, mindig távol van. Néhány évente felbukkan, és... olyankor minden más. Nem is tudom, néhány napra megszépül az élet. Tévhiteddel ellentétben a pasik nem vakok, és neki éppenséggel különösen jó a szeme. Ha észreveszi, és észre fogja venni, hogy ti lányok mit műveltek egymás közt, ez a váratlan látogatása is le fog rövidülni. Nem vagyok dedós. De isten tudja, azt szeretném, ha minél tovább maradna. Mert ki tudja, mikor láthatjuk újra, érted? Szóval... csak... ne üldözzétek el őt, OK?
Azzal megveregette a lány vállát, felállt, és elsétált.

Julcsi sokáig nézett utána. Először is elnyomta a cigarettát, amelynek a fénye eltűnt, csak a bűze maradt. Megszagolta az ujjait. Szégyenkező undort érzett. Majd tovább nézte a fiút a kis faház előtt. A vállveregetésen mélázott. Mit jelenthet? Biztatást? Együttérzést? Megértést? Végül felállt, és odasétált hozzá. Tomi épp a lemezek összepréselésével bíbelődött. Még semminek nem volt kenuformája, Julcsi el sem tudta képzelni, hogyan lesz ezekből a szétszórt elemekből egy vízi jármű. Valójában nem is érdekelte. Mégis ezt kérdezte: ‒ segíthetek?

Tomi mosolyogva felállt, és bement a házikóba. Julcsi félreértette, s már épp azon volt, hogy leforrázottan eloldalog, amikor a fiú ismét felbukkant az ajtóban. Amikor kilépett, egy pár kertészkesztyűt tartott a kezében. ‒ Hát, persze - dobta oda Julcsinak.
A lány ügyesen elkapta, és azonnal felhúzta.
Tomi újra nekiguggolt a munkájának. ‒ Tudsz ezekkel bánni? - mutatott fel egy kis sikattyút.
‒ Kérlek! - mozgatta meg Julcsi fehérkesztyűs ujjait. - Nekem varázskezem van. Bármivel tudok bánni, ha megmutatod, hogyan kell.
Más fiatalembereknek minden bizonnyal olyan gondolatai támadtak volna, hogy naná!, biztosan ügyes keze van, nyilván jól bánik a "szerszámmal"! De Tominak nem járt ilyen rugóra az agya. Szexcentrikus, egészséges fiatalember volt, de nem volt obszcén és tiszteletlen.
Julcsi ledobta magát a fiú mellé, aki ránézett, de már nem volt ideje szólni. Most kissé aggodalmasan mondta: ‒ a farmerodnak annyi. Beletörik a térdébe a fű.
A lány legyintett. ‒ Hadd törjön! Ez csak itthoni, nyúzós nadrág. Tehát? Mit kell azokkal csinálni?
A fiú mosolygott. ‒ Nézd! Levertem ide néhány cölöpöt.
‒ Cölöpöt? Ezek legfeljebb mini cölöpök.
‒ Jó! Hát, legyenek mini cölöpök.
‒ Mi a titkuk?
‒ Az, hogy ezekhez fogjuk hozzáidomítani az összeragasztott lemezeket. Így veszi majd fel a kenu a formáját.
‒ Értem. Ezt mindenhol így csinálják?
‒ Én így csinálom. Beválik, ne aggódj. Vigyázz! Azok már be vannak gyantázva. Nos, ezekkel a sikattyúkkal összefogjuk a lapokat a két végén, amíg rendesen is rögzítjük őket. Olyan ez, mint hegesztés előtt a heftelés.
A lány homlokráncolva rámeredt. ‒ Az milyen?
Tomi nevetett. Egyre jobban érezte magát. ‒ Csak csináld! Találsz ott apró szövetdarabokat. Azokat tedd a szorítópofák alá, hogy a lemezek ne sérüljenek. Én összeillesztem, te pedig megszorítod őket a sikattyúval. Jó erősen. Menni fog?
‒ Erősek az ujjaim, uram! - fitogtatta a lány. - cipeltél te már mindkét kezedben három-három teletöltött söröskorsót? Mert én igen.
‒ Azzal még nem indulhatnál az októberfeszt-en, de... elismerésem. Akkor rajta, hölgyem!

Eszter kissé távolabbról, a fűzfa tövéből figyelte őket. Mindeddig a hálás és megbocsátó Garfield buksiját simogatta, aki elégedett varmogással tüntette el a kellemes vacsorát. Most azonban ismét felütötte benne a fejét a kisördög, és minden erejére szüksége volt ahhoz, hogy ne csavarja meg a mit sem értő, kedves állat füleit. Inkább felállt, és dühösen elmasírozott. De még visszaszólt a válla fölött. ‒ Hülye macska!
A derék kandúr érdeklődve pislogott utána. De volt ott még egy-két ropogtatni való csirkeszárny. Azokról még "gondoskodni" kell. A "szeszélyes nőstény" pedig már meg is szűnt létezni.
Garfield szerette ezt a portát. Kellemes állomás. Az a szőke sörényű nőstény mindig behívja, pihe-puha ágyikóba fekteti, cirógatja, kedves hangon beszél hozzá, más nyelven, mint a többiek. Úgy, ahogyan ez a barna sörényű próbált beszélni hozzá az imént. Ez a béke és a biztonság nyelve. És innen mindig jóllakottan térhet haza. Tényleg ez a legjobb porta az utcában.

***

A műben olvasható obszcén kifejezések nem az alkotó, csupán a karakterek gondolatiságát és jellemét tükrözik, és nem a jó ízlés megsértését, pusztán a hitelességet hivatottak szolgálni.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1883
Időpont: 2019-07-11 18:15:12

Kedves Kankalin!

Köszönöm a figyelmedet, és hogy minden részletében foglalkozol az írással. Megfigyelhető, hogyan dolgozik össze az analitikus részed az érzelmes részeddel. Mindkettő egyszerre olvas, és amíg az egyik a művet elemzi szakmai szempontok szerint, addig a másik a szereplőket húsvér embereknek kijáró figyelemmel halmozza el.

A Garfild-vonalhoz szólva, igen, gazdi vagyok. És azt hiszem, elég jó a kapcsolatom Pötyivel. Most dicsérhetném, mint mindenki a saját kedvencét. De nem teszem, mert ő nem a kedvencem. Mi haverok vagyunk.👨😼

Laca
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6839
Időpont: 2019-07-11 07:17:00

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Laca! :)

A lányokban megjelenő és folyamatosan erősödő féltékenység fokozza a feszültséget.
Eszembe jutott egy régen hallott bölcsesség: "inkább száz barát, mint egy barátnő". Azért szerintem nem ennyire súlyos a dolog, de a rivalizálás mindenképpen látható nyomot hagy a két lány barátságán.
A férfinép pedig mi mást tenne, mint mérlegel ebben a helyzetben, és akár fogadást is kötnek, hogy mi lenne egy esetleges közelharc végkimenetele. Ezen jól szórakoztam. :)
Nagyon tetszik, hogy Garfield fejébe is belelátsz, lélektani elemzés mélységig, mint egy jó gazdi, aki lesi a saját cicája kívánságait - mert ilyenre csak az képes, aki közelről is megtapasztalja.
Kiemelem még azt a jelenséget, hogy Tomi színre kerülésével ismét lenyugodni látszanak a kedélyek, nyugodt, megfontolt személyisége jó hatással van az idegekre, pedig belül küzd önmagával.
Színes ez a rész is, de az egészet jólesik olvasnom, ezért is írok ennyit. :)

Szeretettel: Kankalin
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1883
Időpont: 2019-03-10 13:09:43

válasz Kőműves Ida (2019-03-02 19:22:38) üzenetére
Kedves Ida!

Nekem is Garfield az egyik legfőbb kedvencem. Azonfelül ő is egy másik perspektíva.
Örülök, hogy tetszik.

Szeretettel: Laca :)
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6080
Időpont: 2019-03-02 19:22:38

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
A fő, hogy Garfield jól érzi magát, kit érdekel a szőke meg a barna hosszú hajú?... :)
Tetszik a történetvezetés, nagyon életízű és igen szórakoztató írás.

Megyek tovább...

Legutóbb történt

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Bakancslista című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Játsz-Ma című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Vihar című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Nyelvem című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Ősz és tél című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A vers ABC-je = H című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Virágnyílás idején címmel a várólistára

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Semmi című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Szikrák, színek, tejjelek című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Semmi című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Szikrák, színek, tejjelek című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Szikrák, színek, tejjelek című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Averzió. Hogy miért? című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Averzió. Hogy miért? című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) fénytörés című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)