Az elemi iskola padjait koptattam, amikor már érdekeltek az olvasott mondatok, amelyekben valamilyen okos vagy érdekes gondolatokra leltem.
Felsőbb osztályokban - amikor regények, novellák és versek olvasását is előírták, és ha valami megtetszett, azokat "aranymondásként" máig megőriztem.
Szokásom, szinte egész életemen át megmaradt, kiterjedt különféle érdekes és tréfás- vagy különleges írások megőrzésére.
Olyan időszakban születtem, hogy az élet nem hordott a tenyerén, kisgyermekkoromban volt a világválság, majd elérte hazánkat a második világháború. Legszebb ifjúkoromban szakadtam el attól a helytől, ahol a középiskolás éveimet, a nyiladozó szerelmet megéltem, élvezhettem a boldog családi- és rokoni kapcsolatot.
Közvetlenül utána, a front elől menekülve kellett elhagyni a gyönyörű Erdélyt, felmenőink csodás helyét, utána a front alatti félelmeket, rémségeket át kellett élnem.
Amikor boldogságra vártam, s megtaláltam (én balga, azt hittem, hogy) életem párját, akkor kiegyensúlyozott páros élet helyett egy elromlott házasság jutott osztályrészemül: egyedül maradtam három gyermekemmel, akiket szeretettel neveltem, küzdeni kellett a létért nehéz időkben, csonka-családom fenntartásáért, s a súlyos 40 esztendő alatt teltek- vesztek el a legszebb éveim...
Mégis, fiatal koromtól kezdve, egész életemben gyűjtő maradtam, szerettem olvasni.
Édesapám értékes könyvtára elvesztésének pótlására kezdtem a saját könyvtáramba gyűjtögetni az akkor igen egyszerű kiadásban megjelent köteteket. Elsősorban a cseperedő gyermekeim iskolai kötelező olvasmányait vásároltam meg, majd ahogy javult a gazdasági helyzet, a megjelent egyéb kötetekkel sűrűsödött a könyvtáram. Így nyílt lehetőségem arra, hogy a történelmi-, gazdasági-, szépirodalmi- és egyéb kötetekből összegyűjtött érdekes-értékes gondolatokat jegyzet-füzetben, majd a számítógépben összegyűjtöttem, később csoportosítottam az írásos anyagot.

Alaptermészetem, hogy nem tömörítem a gondolataimat és részletesen, hosszan fejtem ki azokat. Mégis, akik a köteteimmel találkoznak, a valódi történetekkel szívesen töltik idejüket.
A novellákban, kötetekben lévő komoly témák, gondolatok, tréfák és egyéb történetek mellett életem folyamán volt részem megélni hihetetlen eseményeket is, sőt, olyanokat, amire csak a csoda szó illik; mivel nincs rá magyarázat, amikor arra kellett gondolni, hogy életünket valaki Odafentről vigyázza, lépteinket Őrangyal kíséri és még a megoldhatatlan események idején is segít bennünket.
Már kisdiák-koromban szerettem meséket-történeteket olvasni, s a fogalmazványokra jó jegyeket kaptam, mivel betartottam az írással-helyesírással kapcsolatos előírásokat. Természetesen adottság is kellett hozzá, és olyan családi környezet, amivel az akadályokat könnyebben le tudtam győzni.

Az iskolai magyar tantárgy nekem nem okozott gondot, örömmel vettem részt az órákon. Persze, ehhez hozzájárult, hogy az általános iskolában, majd a középiskolában is olyan nevelőket kaptam, akik hivatásukhoz mérten értettek ahhoz, hogy a diákokkal megszerettessék a tantárgyat. Azonban a nyelvtan pontos használatához adatott érzékem volt.
Amikor diáktársaim vagy a fiútestvéreim rosszul fejezték ki magukat, helytelen szavakat használtak, azonnal megjegyeztem és igyekeztem figyelmüket felhívni a hibára. Persze, nem tetszett nekik, s gúnyból elneveztek magyar tanárnőnek!
Szerettem olvasni, ezért szívesen vásároltam könyveket. Már alig tudom elhelyezni a sok kötetet, amelyeket nem csak elolvastam, hanem azokból az érdekes kifejezéseket kijegyzeteltem.
Mindez később hozzásegített ahhoz, hogy a kötetek készítésénél felhasználhattam a gyűjteményemet.
Mert az embernek fiatalkorban átélt történések ugyan eszébe jutnak idős korukban is, de azokat pontosan leírni csak úgy lehet, ha vannak hozzá források. Számomra öröm, ha mások is azt vallják, hogy az anyanyelvünket védeni kell.

Aki irodalommal, versírással foglalkozik, lehetőleg kerülje el az idegen szavakat, hiszen szókincsünk nem csak párját ritkítja, de páratlanul bőséges.
Nekem szinte fáj, amikor irodalmi alkotásban azzal a tévhittel, hogy idegen szavakat használva őket okosabbnak hiszik, vagy az irodalomhoz nem illő csúf szavakat is divatosnak tekintik; ne higgyünk benne, hanem óvjuk, védjük gazdag szókincsünket, a magyar nyelvet!
Mindig jobban szerettem valós, megtörtént eseményeket olvasni, inkább, mint krimit, és amit csak kitaláltak. Vallom, hogy minden család és egyén élete egy-egy regény lehet, de csak úgy, ha azt valaki érdekesen és jól tudja írásban közvetíteni.
Nekem sosem kellett történetek után járni, kutatni, hiszen a közvetlen közelünkben is bőven akadnak megörökítésre érdemes témák.

2005-ben kezdtem verseket írni, egyre többet írtam, először a hagyományos verselést, majd 2010-ben próbálkoztam a szonettekkel is. Az írásaim - egy kivétellel az Országos Széchényi Könyvtár Magyar Elektronikus Könyvtár "polca": www.mek.oszk.hu oldalon találhatók. Nagyon sokan (ezrek) olvassák a köteteimet. Egyetlen kötetet adtam csak ki nyomtatásban, mert nagyon sokba kerül, s annyi pénzem nem volt, hogy valamennyit kiadjam. A Kiadók pedig leginkább a korabeli ismert írók köteteit adják ki és azokat igyekeznek továbbadni. Jelenlegi író-növendékek alkotásait nem ismerik, s nem is akarják kiadásra serkenteni.
Nem bántam meg, hogy - főleg nyugdíjas koromban nagyon sokat írtam és pályázatokra küldtem be a jelzett novellákat, verseket; nagyon sok elismerést kaptam, első- és második díjat, különdíjat, az íróasztal felett már nem férnek el az Oklevelek.

A kötetekben, verseimben is csupa olyan gondolat-történet szerepel, amiket életem folyamán feljegyeztem, összegyűjtöttem közvetlen környezetemben. Kiadott köteteimben találnak olyan érdekes esetek leírását, melyeket talán nehéz elhinni, azokat a "hihetetlen" fogalomba soroltam, mégis igazak, nem kitalált történetek, mert a valóságot rögzítettem, azokat saját magam, vagy közvetlen- és tágabb környezetben élők átélték.
(Az íróasztalom felett is, csak a kapott Oklevelek egy része szerepel, a többit egymásra rakva tárolom, mert már nem férnek fel az íróasztal felett lévő falra.)
Gyűjteményem közreadásával célom, hogy olvasóim számára kellemes időtöltést, derűs perceket szerezzek.
Az alábbi képen a kapott oklevelek láthatók, a munkaasztalom, rajta a számítógépem.

**-.-**