HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 15

Tagok összesen: 1869

Írás összesen: 48536

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: szilkatiFeltöltés dátuma: 2019-03-11

Egy régi történet 16.

Zsuzsó hamarosan kórházba került. Vizsgálgatták így is, úgy is, de nem találták meg a baját. Gondolták, kiveszik a manduláját, hátha ott van a betegség forrása. A műtét után Zsuzsó belázasodott, és ettől kezdve rohamosan romlott az állapota.
A kislány Zsuzskáékhoz került. A fiúk örültek a kishúguknak, vitték moziba, biciklizni. Az óvodába is felváltva mentek érte. Zsuzska egyszer magával vitte a klinikára is, mikor a lányát ment meglátogatni. Katika megörült az anyjának, énekelni kezdte neki az óvodában tanult dalokat. Zsuzsó hallgatta egy darabig, aztán idegesen így szólt:
- Vigye innen anyukám ezt a kislányt, úgy hangoskodik! Itt beteg emberek vannak, mindenkit zavar.
Zsuzska csillapítgatni kezdte:
- Hiszen gyermek még, nem szabad haragudnod rá... ha majd meggyógyulsz...
- Én nem gyógyulok meg! - vágott közbe Zsuzsó, és befelé fordult az ágyon a falnak.
Zsuzska a hirtelen elcsöndesedett kislánnyal kijött a kórteremből. A folyosón szembetalálkozott a kezelőorvossal.
- Adjunktus úr! Mi baja van az én gyermekemnek? Meg fog gyógyulni, ugye?
- Hát persze, Harsányiné kedves, hát persze.
Két hét múlva hazaengedték Zsuzsót, hátha az otthoni környezet jót tesz neki. Eleinte úgy tűnt, hogy beválik a "gyógymód". Mikor jobban volt Zsuzsó, kiült az udvarra, a hársfa alá. Szeretett itt lenni, mint a nagyon öreg emberek. Nem gondolni életre-halálra, csak nézelődni. Ősz volt, ritkultak a levelek. Furcsa, fanyar illattal telt meg a levegő. A hátsó udvari lakás üres volt már, az öreg Irma is elment. Észrevétlenül, mint ahogy élt. A függöny a kis ház ablakán még az volt, amit egykor az anyja föltett. Foszladozott már. a rózsatövek is elvadultak az ablak előtt, senki sem gondozta őket. A ház melletti szilvafa alatt a kis Kati játszott Bundással meg Zizivel, Gazdaghék két nagy kutyájával. Néha Gazdagh asszonya, Eszti is leült a padra Zsuzsó mellé. Nem volt már benne semmi harag. Látszott, hogy sajnálja a beteg szomszédasszonyát. Segített is neki ebben-abban, amiben tudott.
Egyik szombaton este Zsuzska megvárta a vejét, aki szokás szerint elég későn ért haza Szolnokról.
- Gyula fiam! Jó lenne, ha megpróbálna itt keresni valami munkát... közelebb a feleségéhez.
- Hogy gondolja ezt, mama! Minek jöjjek én ide, tán utcaseprőnek?
Zsuzska nem szólt semmit. Arra gondolt, jó, hogy a lánya nem hallotta ezt a beszélgetést.
Egyik hétfő reggel előbb a piacra ment, úgy a lányához. Zsuzsó nem volt jól, ágyban feküdt.
- Anyukám! Már úgy vártam! Intézze el, hogy hétvégére vigyenek vissza mindig a kórházba. Nem vagyok én már feleségnek való. Gyula szinte fél tőlem. Pedig nem vagyok ragályos, hisz se a kislány, sem anyukám nem kapott el semmit.
Zsuzska szívszakadva nézte a megfogyott, sápadt arcot, a nehezen mozgó vékony ujjakat. Már csak a lázasan csillogó, nagy, sötét szemei élnek. És megértette, hogy itt csak valami csoda segíthet.
De hát a csoda őt messzire elkerülte egész életében. Hogy óvta pedig a lányát mindentől! A dinnyeföldre is csak a két fiúgyereket vitte magával. A korai házasságtól is féltette, marasztalta volna még otthon. Egy asszonynak sokkal nehezebb az élete, mint egy lánynak otthon, az anyja szoknyája mellett. És vajon mit vétett ez az ártatlan fiatal teremtés, hogy ennyit kelljen szenvednie? Meg ott van a Jenő fiú is. Vagy a Jóisten válogat, és neki is csak a jókra van szüksége?
Úgy érezte, hogy bezárult a kör. Itt kezdődött minden rossz, a Csapó utcában, és itt is ér véget minden. Az ő élete is, ha meghal a lánya. Persze, teszi tovább a dolgát, érzéketlenül, gépiesen, úgy mint eddig. Hisz ott vannak a fiúk, ott van Gábor is meg itt ez a kis árva. De Zsuzsó halálával már semmi értelme nem lesz az életének. Semmi értelme, amiben hitt, amiért talpon akart maradni a legkilátástalanabb körülmények között is. Nem sírt most sem. Mert minek is sírt volna?

vége

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1733
Időpont: 2019-06-03 06:19:43

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Sejtettem és sajnálom a befejezést. De (elvonatkoztatva a témától) szerkezetileg nagyon szépen zártad le. Ahogyan végigvezetted.

Ha jól láttam, még van egy rész.

Szerintem ez nagyon szép kis regény.

Laca
Alkotó
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1162
Időpont: 2019-03-22 19:50:39

válasz túlparti (2019-03-22 16:29:10) üzenetére
Köszönöm, hogy végigolvastad. Régen történt.

Kati
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
978
Időpont: 2019-03-22 16:29:10

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
"Ősz volt, ritkultak a levelek. Furcsa, fanyar illattal telt meg a levegő. A hátsó udvari lakás üres volt már, az öreg Irma is elment. Észrevétlenül, mint ahogy élt. A függöny a kis ház ablakán még az volt, amit egykor az anyja föltett. Foszladozott már. a rózsatövek is elvadultak az ablak előtt, senki sem gondozta őket..."
nagyon sajnálom:
túlparti
Alkotó
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1162
Időpont: 2019-03-13 18:52:28

válasz T. Pandur Judit (2019-03-13 14:40:36) üzenetére
Mindenképpen elolvasom. Köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmemet.

Kati
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4943
Időpont: 2019-03-13 14:40:36

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Az előbbi hozzászólásomból kifelejtettem, hogy én is írtam egy elbeszélést, aminek az a nagymamám a főszereplője, aki felnevelt engem.
"Gólya viszi a fiát" - a címe, az oldalamon megtalálod, ha el szeretnéd olvasni.

Judit
Alkotó
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1162
Időpont: 2019-03-13 14:38:51

válasz T. Pandur Judit (2019-03-13 14:33:39) üzenetére
Köszönöm Judit, hogy elolvastad. Bár nagymamám nevelt volna fel, de én apám új családjába kerültem. Szerintem jobb árvának, mint mostohának.

Üdv: Kati
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4943
Időpont: 2019-03-13 14:33:39

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kati!

Szóval árva lány lettél kicsi korodban... :(
Éljenek a kemény, dolgos, mindenkinek szolgáló, jó lelkű nagymamák!
Engem is egy ilyen nevelt fel, pedig én nem voltam árva.

Azt reméltem, hogy jóra fordul a régi történet a végén, de ahogy írod, a csoda sajnos elmaradt.
Mindenkinek az élete kész regény - ha nem is regénynek, de jó, hogy megírtad a nagymamád történetét.
Érdeklődéssel olvastam.

Judit

Legutóbb történt

Pecás alkotást töltött fel Ének a templomban címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) Dimenziók (haibun) című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Penészvirág kalitkában című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 3. rész című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Kicsit másképp 09. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Kicsit másképp 08. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Kicsit másképp 07. című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel A te házad az én váram - Kicsit másképp 10. címmel a várólistára

túlparti alkotást töltött fel Plagizáció címmel a várólistára

túlparti bejegyzést írt a(z) Könyöklő Gróf című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Altató minden évszakban című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Három lány 18. című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Érdekes álom? című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)