HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 20

Tagok összesen: 1869

Írás összesen: 48536

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: black eagleFeltöltés dátuma: 2019-03-14

A te házad az én váram - Hazugságok hálójában 15.

Tomi egykedvűen lépett ki a Fábián kapui rendőrkapitányság ajtaján. Legalább olyan arckifejezéssel (amely egyébként tökéletesen visszatükrözte érzéseit), mint az olyan ember, aki csak éjjeli, egyéjszakás szállásáról indul tovább, ahová éppenséggel sohasem fog visszatérni a jövőben. Úgy gondolta, ezzel az éjszakával megfizette a társadalom felé az este folyamán begyűjtött adósságát, és "annyi", a történetnek nem lesz folytatása. A hatóság ezt kicsit másképp gondolta. Noha András, a sértett elállt a feljelentéstől, a rendőrség hivatalból megtette azt, úgyhogy mégsem "annyi". De egyelőre szabadon távozhatott, a "szíves" viszontlátás reményében.

Tomi kicsit mogorvának tűnt, ahogyan elősétált. Léptei mintha kelletlenek lettek volna, de a lány félreértette. Azt hitte, őrá neheztel a bonyodalmak miatt, de ez nem volt igaz, valójában a küszöbbel együtt Tomi lélekben már a bonyodalmakat is átlépte és a háta mögött hagyta. Amit Julcsi kisugározni érzett a fiúból, az egyszerű, kissé félszeg szégyenérzet volt, egy megszeppent kisfiú szégyenérzete. Tomi az este folyamán a saját szemével láthatta, micsoda megfeszített munka folyik a rendőrkapitányságon. Tudvalevő, hogy egész Borsod megyében csak itt van fogda, el lehet képzelni azt a "forgalmat", ami itt egy tizenkét órás éjszakai műszak során lezajlik. S el lehet képzelni egy született jófiú megrökönyödését, amikor a rosszfiúk és rosszlányok meglepően népes és tarka csoportjával összeterelik. Tomi bizony megilletődve tapasztalta, mennyi munkát jelent a rend viszonylagos fenntartása az este nyolctól reggel nyolcig dolgozó egyenruhás férfiaknak és nőknek. Ő pedig teljesen fölösleges, plusz terhet rótt rájuk a blőd fellépésével; meglehet, amíg vele bajlódtak, talán valahol egy valódi bűncselekményt kellett volna megakadályozni, talán meg kellett volna védelmezni egy ártatlant, de oda már nem jutott ember, mert őt kellett begyűjteni az exkluzív vendéglátóhelyről.

Egy fiatal, energikus főhadnagy mindentudó fejcsóválással nézett a fiú után, s jól megnézte magának azt a lépcső tövében várakozó lányt is, akiből egy szép napon minden bizonnyal beidézett tanú lesz. Nem semmi, öcsém! Ez nekem is megérne egy kis csetepatét. De a semmiért... azt már nem! Annyit egy nő sem ér meg, hogy priuszt kockáztassak miatta a semmiért cserébe! Ez a fiú egy tökkelütött barom. Ez vagy szerelmes, vagy tényleg ennyire jó barát. Bármelyik is, ezekkel a kvalitásokkal bizony nem lesz könnyű élete. Hányszor fogják még ezt a szerencsétlent bepalizni... A kihallgatás során Tomi természetesen mindent elmondott töviről hegyire a nyomozóknak, akik alig tudták eldönteni, vajon sírjanak vagy nevessenek a történetén. Tomiban természetesen föl sem merült, hogy a törvény képviselői előtt ne az igazat, a színtiszta igazat és csakis az igazat jelenítse meg. Lehet, hogy Eszter és Zsombor kedvéért belement némi színjátszásba, de a törvényt ő megvezetni senki kedvéért nem fogja. Egyébiránt pedig, amint elengedik, először is kitekeri a nővére nyakát, azután pedig olyan rendes kisfiú lesz, amilyet még a világ nem látott; az ő száját eddig se' sűrűn hagyta el valótlanság, de ezek után ő többé még csak füllenteni sem fog soha. A rutinos nyomozók persze azonnal látták, hogy a delikvens nagyon nem illik bele az alvilágba, szinte szimpatizáltak vele, s némi egészséges szánalommal néztek rá. Elkészítették a jelentésüket, és a garázdaság vádját átnevezték a hatóság félrevezetésének vádjává. A jelentés megjárta T. Sándor főhadnagy ügyeletvezető asztalát, aki éppolyan sajnálkozó és helytelenítő fejcsóválással futotta azt át, ahogyan most ez után az egyébként tisztességes, de nagyon befolyásolható fiú után nézett. Majd a karórájára pillantott; kilenc óra is elmúlt. A szolgálatot már leadta, de az estét, az éjjelt és a hajnalt leadni nem lehet. Azok ott mennek, kifelé az ajtón. S mindig félő, hogy ami ott kimegy, az egyszer, talán nem is oly' sokára, visszatér ide. Magában minden jót kívánt a fiatalember háta közepének, majd fáradt mosollyal elindult az öltöző felé.

Tomi nem örült annak, hogy Julcsi így látja őt, borotválatlanul, mosdatlanul, a tegnap óta le sem vetett ruhájában. Morcosnak tűnt. De Julcsi így sem győzte kivárni, míg a fiú odaér hozzá, fölszaladt a lépcsőn (mintha csak attól tartana, hogy Tomi esetleg simán elsétál mellette), s odafent szó nélkül a nyakába ugrott. A fiú megrándult a váratlanul rázuhanó súlytöbblettől, és először a kezeivel sem tudott mit kezdeni. Illik ilyenkor neki is visszaölelnie? Illik megérinteni a lány vállait, vagy átfonni karjaival a derekát? A karcsú derekát... Istenem, de kellemes, ahogyan egész testével hozzásimul! Ahogyan meleg lehelete besiklik a füle mögé! Ahogy hozzányomja tavaszi levegőtől hűvös arcát az ő szégyentől lángoló arcához! Vajon meddig akar lógni a nyakában? Mert ha sokáig, akkor talán mégiscsak át kéne ölelnie neki is, hogy segítse a kapaszkodásban. Meg egyáltalán, mennyi idő az, ami után már bunkóságnak számít, nem visszaölelni? És mi az, ami már intimnek számít? Ami azt illeti, neki már ez is épp elég intim érintkezés. Ha Julcsi nem száll le róla egykettőre, neki olyan dudorodás fog előtüremkedni a nadrágjában, hogy lesz miért pironkodnia itt a nyílt utcán, ország-világ, de legfőképpen épp Julcsi előtt. S amikor már azon volt, hogy tétován megérintse a lány vállait, Julcsi végre lecsusszant róla. Tomi különös mértékben büszke volt, amiért nem sírta el magát a gyönyörűségtől. És a bánattól, hogy ez a röpke gyönyörűség ilyen illékony volt, s már el is múlt.

‒ Azt hittem, dolgozol? Eszter valami munkahelyi... kihallgatásról beszélt.

‒ Jól vagy? Nem bántottak? - hadarta válaszképpen a lány, s már kézen is ragadta a "hősét", s vonszolta le a lépcsőn, el annak a szörnyű helynek még a közeléből is. Julcsi meglepően erősnek bizonyult, de Tomi egyébként is engedte magát vonszolni; szemével Orlandót kereste. ‒ Angelika mindent tud - hadarta trappolás közben a lány. - Végig tudott is mindent.

‒ Tessék? Akkor...

‒ Csak azért nem leplezett le eddig, mert nem akart megszégyeníteni sem minket, sem főleg Zsombikát. Nagyvonalúságból, érted? Inkább megjátszotta a hülyét.

‒ Értem. Figyelemreméltó.

‒ Szerintem is. De azt kérte, hogy Zsombinak még ne szóljunk erről.

‒ Hogy mit? Ne már! Miért? Ugye, nincs több bonyolítás? Ugye, nem folytatódik ez az idétlenség? Én nem játszom tovább! Nem játszom soha többé! Elég volt!

‒ Nem tudom, miért, ne kérdezd. Nem is érdekel. Nekem is elegem van. De, te jól vagy? Nem bántott senki?

‒ Ugyan már! - tiltakozott önérzetesen Tomi. - Aludtam egy jót, ennyi. Igaz volt ott egy alkoholbűzös fickó (akinek a kipárolgását szeretném mielőbb lesikálni a bőrömről), de a fáradtságom erősebbnek bizonyult a szagánál. Az arcomra terítettem a pólómat, és bosszút álltam rajta a horkolásommal. De nem... nem úgy volt, hogy Laca jön értem?

‒ Miért, én nem vagyok jó? Jaj, annyira sajnálom, hogy belekeveredtél. Eszter teljesen elszállt. Megőrült!

‒ Csak segíteni akart neked.

‒ És te? Legalább neked lehetett volna annyi eszed, hogy ez biztosan balul fog elsülni. Látod, hová vezet mindez? Istenem, mekkora hülyeség! Nem hiszem el, hogy mindannyian bűnözők lettünk!

‒ Ugyan már, ne túlozz!

‒ Hallgass! Inkább hallgass, OK? Elég volt a gyerekes hülyeségekből! Felnőttek vagyunk, az istenért! Azt hittem, te vagy köztünk a legfelnőttebb. Erre... te követed el a leggyerekesebb baklövést. Kézben tartottam a dolgot. Vagy azt hittétek elmegyek azzal a féreggel szobára? Egy randit ígértem neki, cserébe a hallgatásáért. Nem egy éjszakát! Istenem, hát mi vagyok én? Talán egy prostituált? Egyébként Angelika épp ezért "botlott" belénk a ruhatárnál. Mert kiszúrta, hogy valami nincs rendben. És tudatni akarta, hogy tisztában van a "Zsombi-mentőakció"-val. Érted? Épp megszabadultam volna Andrástól, amikor te berontottál! Tök felesleges volt az egész botrány! És nézd, milyen bajt hoztál a fejedre! Még az kell, hogy majd leültessenek! Hogy büntetett előéletű legyél, te hülye! Hülye!

‒ Szívesen! - sértődött meg most már Tomi.

‒ Jaj, ne értsük már félre egymást, OK! Mi szükség erre? - csattant fel Julcsi, és még mindig nem eresztette el a fiú kezét, vonszolta magával. - Tudod jól, hogy csak érted aggódom. Ha meg nem tudod, hát, szégyelld magad!

Tomi tudta, de ennek ellenére is kellőképpen szégyellte magát. Szeretett volna témát váltani, de nehezen tudta kitalálni, hogyan is tegye. Végül Julcsinak szegezte neki a kérdést, amit eredetileg Laca "bácsinak" szánt. ‒ És Angelika és Laca? Nekik mi dolguk egymással?

‒ Mégis mi dolguk lenne? Kavarnak. Eszter bemutatta őket egymásnak, és bumm! Nagylány és nagyfiú, megtehetik, nem? Így legalább valóban teljesen úgy érezhetitek, hogy Zsombika a tesótok.

Tomi nem értette, miért olyan nehéz ezt neki lenyelni. Elvégre Angelika és Laca "bácsi" is önálló, szuverén felnőttek. S azon gondolkodott, mennyivel másképpen működik az a két ember, mint ők négyen. Ők mindenen görcsölnek, erények és gátlások, korlátok között botladoznak, döntésképtelenek, visszafogottak, következményeken lovagolók. Mintha még mindig csak készülnének az életre, mintha még mindig mindenbe csakis a visszavonás, a visszalépés lehetőségének egérút-fenntartásával mernének belevágni. Míg, lám, az a két felnőtt nem habozik, teszi, amit tesz. Döntésképesek. Bátrak. Tapasztaltak. Felnőttek. Úgy mozognak, úgy forgolódnak az életben, mint a családapa és a családanya a nappaliban este tíz után, amikor a gyerekeknek már rég ágyban a helyük. Tomi most épp pizsamás kisfiúnak érezte magát. Olyannak, akinek semmi keresnivalója a "nappaliban" este tíz után, de aki nem is tudná, mihez kezdjen ott magával, este tíz után. Még nem. Mintha még mindig nem tanulta volna meg, mire való a nappali este tíz után. S vajon, ha egyszer megtanulja, azt is fogja tudni, hogyan használja ki a nappali adta lehetőségeket este tíz után? A feje is belefájdult.

Orlandó két kanyarral lejjebb parkolt, a Palóczy László utcában, de a Dózsa Györgyön végigtrappolva, Julcsi nem vette be a kanyart, hanem a Szemere-kerttel átellenben levő Pizza Tábort célozta meg.

‒ Hová megyünk most? - érdeklődött Tomi.

‒ Ha ideges vagyok, akkor eszem - szögezte le Julcsi.

A fiú kezét csak akkor engedte el, amikor az impozáns saroképületbe beléptek, és bezárták maguk mögött az ajtót.

***

A műben olvasható obszcén kifejezések nem az alkotó, csupán a karakterek gondolatiságát és jellemét tükrözik, és nem a jó ízlés megsértését, pusztán a hitelességet hivatottak szolgálni.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1733
Időpont: 2019-04-29 22:09:36

válasz Bödön (2019-03-20 08:35:28) üzenetére
Üdvözletem, Bödön!

Tegnap még mi voltunk a fiatalok. Mára meg arra ébredtem, hogy Lacából Laca bácsi lettem, és olyannak kezdtem érezni magam a mai fiatalok között, mint egy eltévedt űrlény. De azért még hellyel-közzel megértjük egymást.
Nagyon keveset tudok jönni mostanában, de amikor jövök, mindig hozok egy folytatást.

Üdv: Laca :)
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8395
Időpont: 2019-03-20 08:35:28

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Sas! Jól ismered ezt a korosztályt, hiszen a beszélgetések, és a viselkedésformák erre utalnak! Érdekes a történet is. Kíváncsian várom a folytatást! Üdv: én
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1733
Időpont: 2019-03-18 00:58:53

válasz Kőműves Ida (2019-03-17 16:30:12) üzenetére
Kedves Ida!

Be kell vallanom, élvezetesek a kommentjeid, valódi mosolykapszulák nekem.

Ha muszáj, hát muszáj... :)
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5812
Időpont: 2019-03-17 16:30:12

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Most már mindenki, mindent tud... vagy mégsem? Persze, Zsombika!
Ha még egyszer palira veszi a barátait, hát, sosem bocsátom meg neki. :)

szóval, muszáj elolvasnom a folytatást...

Legutóbb történt

Pecás alkotást töltött fel Ének a templomban címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) Dimenziók (haibun) című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Penészvirág kalitkában című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 3. rész című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Kicsit másképp 09. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Kicsit másképp 08. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Kicsit másképp 07. című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel A te házad az én váram - Kicsit másképp 10. címmel a várólistára

túlparti alkotást töltött fel Plagizáció címmel a várólistára

túlparti bejegyzést írt a(z) Könyöklő Gróf című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Altató minden évszakban című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Három lány 18. című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Érdekes álom? című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)