HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 20

Tagok összesen: 1877

Írás összesen: 48866

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-09-19 18:50:17

Szülinaposok
Reklám

Versek / szonett
Szerző: Vári Zoltán PálFeltöltés dátuma: 2019-03-18

Feleségemhez, Gabikához /Szonettkoszorú W. Shakespeare LXXV. szonettjére./

1.
Az vagy nekem, mi testnek a kenyér,
Mit szívem éhsége teérted ízlel.
Bensőm a rejtek s tőled enni kér,
Szerelmem vágya melletted nyugtot lel.
Ki csillagom vagy ábrándjaim egén,
Hol messzeség lángján lobog a tűz,
Édes bájadba szerettem egykor én,
Múlt és jelen ma veled eggyé fűz.
Nyár volt akkor, azon tűnő éven,
Mit felidéz bennem kósza emlék,
Csak sejtés a múlt s hív a végtelen,
Felénk jövendő titkok között lép.
Lettél nekem hűs víz, ami éltet
S tavaszi zápor fűszere a földnek.


2.
S tavaszi zápor fűszere a földnek,
Mi aláhull hosszú vándorút után,
Szívem tőle még ma újraéled,
Mit erény sejtése tőled nekem szán.
Szeretném, ha életünk lenne örök,
Talán e vágyam gyönyöre nem bűn,
Oly messzeségből rohannak az idők
Követve minket ráncok között hűn.
Vérem pezsdül, ha szemem rád tekint
Megpihenve arcodnak vonásán,
Fürkészve hajad göndör fürtjeit
Elcsitul hangom, s nem mozdul a szám.
Szívem benned dobban s értünk remél,
Lelkem miattad örök harcban él.


3.
Lelkem miattad örök harcban él,
Óvva téged töprengő remények közt,
Hol sóhajok táncán beszél a szél
S lombok közt odafönn árnyakat füröszt.
Emlékként regélve egykor volt nyarat,
Mit elfed a zordon, köddé vált múlt,
Mi végtelen útján egyre csak halad
S rajtunk évek ráncaival bosszult,
Titokként vonulva veled s velem.
Arcunk vonása nem olyan mint rég,
Tűnt pillantásod elém képzelem,
Mit rejt a hajdan volt messzeség,
De szívem téged ma nem úgy szeret
Mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg.


4.
Mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg,
Olyan az a szív, mi szeretni nem tud,
Kinek csak díszként telnek az évek,
Benső érzése annak hiába jut.
Drágagyöngy és öröklött kincs az élet,
Ritka remény rezdülő rejtekén
Felmerengve felhők fellege felett
Int pillantásod messziről felém.
Szemem majd téged örökkön dicsér,-
Ha szót fogadunk, megadja Isten,-
Veled a boldogság mindent megér,
Te vagy az életem s földi kincsem,
Érted a végtelent bejárnám én,
Csupa fény és boldogság büszke elmém.


5.
Csupa fény és boldogság büszke elmém,
Veled élek, ki téged szeret s becéz,
Dalaimban érted ott a remény,
Mi csendes alkonyokon szívedbe néz.
Énem oly boldog azért, aki te vagy,
Mert szeretve s törődőn élsz velem,
Édes tekinteted és minden szavad
Bókoknak örök kincse lett nekem.
Rád költöm, mit szívem tollamnak ad,
Teérted zörren meg minden papír
S minden sor, mi kezem alatt halad.
Arcodon mily drága érte a pír'
Neked tudva be költészetemet,
Majd fél: az idő ellop, eltemet.


6.
Majd fél: az idő ellop, eltemet,
Mit a költészet ad, veled összeköt,
Nem akarok szerezni hírt s nevet,
Hiszen az Isten van mindenek előtt.
Nála a hatalom s minden dicsőség,
Akitől téged egykor kaptalak,
És te vagy nekem szívembe zárt emlék
S hozzám messziről hallatszik szavad.
Távozóban van tőlünk minden év,
Mit Isten s az élet nekünk adott,
Emberek közt nekem nincsen szebb név,
Amit tőled hallottam egykor ott,
Hol már a múlt sóhaja int felém...
Csak az enyém légy, néha azt szeretném.


7.
Csak az enyém légy, néha azt szeretném!
E féltett jogot magamnak kívánom,
A hamis valót érted elvetném,
Hozzád bensőmnek szava szól a számon.
Szív öröksége veled eggyé békül,
Csenddel maraszt a megkopott idő,
Annyit ér az élet, amennyit örül
Lényed, mi bensődben elrejthető.
Te vagy az, akire hallgatok én,
Akit a sejtésnek vágya óhajt,
Még pislákol odakint a remény,
Feléd szerelmem szelídsége hajt.
Te vagy az, aki óvja életemet,
Majd, hogy a világ lássa kincsemet.


8.
Majd, hogy a világ lássa kincsemet,
Ki te vagy nekem e földön egyedül,
Boldog vagyok, ha szád felnevet,
Kit adott az Isten hozzám kincsemül.
E tévelygő idők vakult romjain
Szerelmünk messze múltat felidéz,
Érted ébredtek fel veled álmaim,
Kivel az élet cseppet sem nehéz.
Szemem fürtjeidnek fodrán mereng,
Pillantásodnak édes hajnalán
Létünk öröksége csak a mienk,
Szemednek fénye tán értem vidám.
Tintámnak kéksége terólad költ,
Arcod varázsa csordultig betölt.


9.
Arcod varázsa csordultig betölt
S hunyt szemmel őrzöm tekinteted becsét,
Mit éjben álmom énbennem felölt,
És ha ébredem, hát lehull majd eléd.
Nekünk az élet magában gazdagság,
Mert tudja szívünk, úgy jó, ha szeret,
De lásd, ott van ez elhidegült világ,
Mi eltapos emberi kincseket.
Reményül vagy te minden nap nekem,
Tollam mint mozdul, téged dicsér,
Bennem a szó csak teérted érdem,
Mit vágyamon rejtve neked ígér.
Szeretni téged mindenre van ok
S egy pillantásodért is sorvadok.


10.
S egy pillantásodért is sorvadok,
Én, ki benned leltem örökségemet,
Nem hordott e föld ily gazdagot
Mint én, ki nálad találtam kincsemet.
Így hát felülmúltál te minden reményt,
Mire vágyott bennem ifjúi szív,
Még álmom sem, ily édeset nem ígért,
Minket jövendő messzesége hív.
Te vagy e földön minden vagyonom,
Akit rejtekem oly vágyón szeret,
Szemed tükre mily fényes, ó nagyon,
Tekintet már ennél szebb nem lehet.
Bennem pillantásod vágyakat ölt,
Nincs már, nem is akarok más gyönyört.


11.
Nincs már, nem is akarok más gyönyört,
Tudd, ez élettől mindent megkaptam én,
Mi bennem valaha is felötlött,
Minden oly könnyedén lehullott elém.
Bár harcoltam, de az könnyű volt nekem,
Mert szerettelek rajongva téged
Már akkor, mikor még nem ismert szemem.
Már akkor ifjúságom keresett,
Keresett kutatva, hol a szél dalol,
Lassúnak tűnő örök perceken
Kutattalak, látlak-e valahol.
S megtaláltalak, ma te élsz velem,
Veled életem gyönyörben ragyog,
Csak amit tőled kaptam s még kapok.


12.
Csak amit tőled kaptam s még kapok,
Csak az kell nekem e földön, semmi más,
Majd ezernyi dal, s ezernyi bók,
Mi tőlem volt és lesz örök vallomás.
Az legyen kettőnk meghitt, édes jele
Csendbe hulló csillagos éjeken,
És majd szél susog árnyain felette,
Amin majd mereng oda fel a szem,
Hová pillantás messzeségbe fut
Végtelen örökségen tűnődve,
Mit érteni csak a szeretet tud,
Mit fogadtam én neked örökre.
Mindenem kincs, és teérted vagyon
Koldus-szegény királyi gazdagon.


13.
Koldus-szegény királyi gazdagon
Felöltöztettél engem új ruhába,
Te vagy, ki nekem éjem, s nappalom,
Láthatod, nem születtem én hiába.
Koldus-énem, lásd, gazdaggá lett tőled,
Mi lehetne ennél zöldebb babér,
Kívánhatnék-e az élettől többet,
Mi hivalkodva csupán csak ígér.
Boldogságom kincse és reménye,
Veled szálltak el a tűnő évek,
Ha szívem ennél többet értene,
Újrakezdődne veled az élet.
Újra szeretni téged oly nagyon...
Részeg vagyok és mindig szomjazom.


14.
Részeg vagyok és mindig szomjazom,
Én, ki benned találtam meghitt szívet
Ezen a földön s égi csillagon,
Szebb az élet nekem ennél nem lehet.
Már ismerem azt, kit kaptam örökül,
Rejtekemben szívem érted mozdul,
S dobbanása az, mi téged megbecsül
Hajnal világánál, s ha alkonyul.
Hű boldogságot akarva neked,
Mit remélek, hogy majd örökkön tart,
Amit nekünk csak Isten ígérhet,
Aki mit ígér, mindent megadhat.
Tőle, csak Tőle kaphattalak én,
Az vagy nekem, mi testnek a kenyér.


MESTERSZONETT:
/W. Shakespeare LXXV. szonettje/

Az vagy nekem, mi testnek a kenyér,
S tavaszi zápor fűszere a földnek;
Lelkem miattad örök harcban él,
Mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
Csupa fény és boldogság büszke elmém,
Majd fél: az idő ellop, eltemet;
Csak az enyém légy, néha azt szeretném,
Majd, hogy a világ lássa kincsemet;
Arcod varázsa csordultig betölt
S egy pillantásodért is sorvadok;
Nincs már, nem is akarok más gyönyört,
Csak amit tőled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon,
Részeg vagyok és mindig szomjazom.

/Fordította Szabó Lőrinc/

A szótagszámokat a mesterszonett alapján számoltam, s írtam magát a Szonettkoszorút meg.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2018-11-27
Összes értékelés:
155
Időpont: 2019-04-25 18:53:20

válasz Kankalin (2019-04-24 06:54:49) üzenetére
Kedves Kankalin!

Köszönöm szépen értő olvasásod, s annak értékét mit kifejezel érzelmeidben versem iránt! Nem is tudom hogy bátorkodtam e Shakespearetől való gyönyörű művet koszorúba tenni méltatlan ismereteimmel! Hibák csúsztak be több helyen is, külön köszönet, hogy foglalkoztál írásommal mit örömmel fogadok Tőled! Igyekszem javítani amit tudok a hibákat illetően.

Köszönöm szépen figyelmedet, s fáradozásodat mit értem is teszel! Gabika köszöni szépen az üdvözletet, amit mi szintén
kívánunk neked, minden szépséggel a napokat illetően! GaZo-ék
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6724
Időpont: 2019-04-24 06:54:49

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Zoli! :)

Megmondom őszintén, hogy áhítattal olvastam ezt a szép koszorút, több okból és többször is.
Emlékszem, hogy kb. nyolc évvel ezelőtt olvastam tőled az első szonettet, a láncvers után. Azóta hihetetlen fejlődés látszik minden szonettedben, ezzel a műveddel pedig megkoronáztad azt, amit eddig véghez vittél.
Nyilván vannak benne javítást igénylő részek, de ez nekem nagyon kerek már így is, a tartalmával egészen elvittél.
A rímeken mindig lehet csiszolgatni és a központozáson is, ezekre érdemes figyelned. Amit elsősorban javításra ajánlok, az néhány sor szótagszáma. A 2., 8., 9., 10., 12. szakaszba 9-esek is kerültek, ezt érdemes lenne megnézned és átalakítanod.
Nekem is van ebből a szonettből egy dédelgetett koszorúm, de még nem volt bátorságom feltenni, pedig már sárgulnak a lapok a fiókomban. :)
Örömmel olvastalak, nagyon tetszett. Gratulálok, szépeket kívánok nektek, Gabikát külön is üdvözlöm. :)

Szeretettel: Kankalin
Alkotó
Regisztrált:
2018-11-27
Összes értékelés:
155
Időpont: 2019-03-30 18:32:41

Kedves Kata!

Köszönöm szépen értő olvasásod s annak értékét! Szabó Lőrinc gondolom Angolból fordította le e nagyszerű szonettet Shakespearetől, mit köszönök, hogy olvastál, mi ihlette egyszerű művemet s azt is értékelted kedves szavaiddal!

Kívánok neked minden szépet és jót életed napjaihoz, hogy azok meghitt örömben teljenek számodra!

Üdvözlettel köszönve látogatásodat s fáradozásodat mit értem is teszel! Zoltán Kaposvárról
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12607
Időpont: 2019-03-25 13:46:29

Már magát egy ilyen remek módon készült szonettet látni is sok, nem még
sorról sorra olvasni gondosan, érdeklődéssel. Egy, ami érdekelne, hogy Vári
Zoltán Pál alkotója a nem tudom, milyen nyelven készült szonettkoszorúnak,
akkor Szabó Lőrinc kinek a versét fordította le magyar nyelvre.
Kicsit ez engem megzavart, de nem az a fontos, hanem az, hogy amit itt
olvashatunk, az egy gyönyörű, minden szabályt betartva készült, tehát egy
remek szonettkoszorú.
Ezt én mondhatom, mivel a szonetteket nagyon szeretem, sokat is írtam
belőle, s különféle témákban szonettkoszorúkat is írtam. Igaz, igyekeztem
azokat is lehetőleg pontosan kidolgozni, de azt nem állítom, hogy valamennyi
remekmű. De már nincs annyi erőm, hogy mindegyiket újra át is nézzem.
Ez a koszorú viszont egy remekmű örömmel olvastam, és szeretettel
gratulálok.
Finta Kata


Alkotó
Regisztrált:
2018-11-27
Összes értékelés:
155
Időpont: 2019-03-23 05:39:51

válasz ElizabethSuzanne (2019-03-21 06:29:16) üzenetére
Kedves Zsuzsa!

Köszönöm szépen hogy írtál és találtál némi szépséget versemben! Szép napokat kívánok neked, s örömökben boldog
perceket miközben írod verseidet betelvén meghitt gyönyörrel általuk!

Üdvözlettel köszönve látogatásodat! Zoli
Alkotó
ElizabethSuzanne
Regisztrált:
2017-01-20
Összes értékelés:
702
Időpont: 2019-03-21 06:29:16

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szeetem a szonettet. Szép versed köszönöm, hogy olvashattam. Napsugaras, szép tavaszias napot kívánok erőben, egészségben: Zsuzsa
Alkotó
Regisztrált:
2018-11-27
Összes értékelés:
155
Időpont: 2019-03-21 06:02:14

Kedves aLéb!

Köszönöm szépen értő olvasásod s annak értékét., hogy kifejezed érzéseidet egyszerű művem iránt! Nem egy remek mű
én olyat nemigen tudok írni, inkább az érzéseimet szerettem volna kifejezni. Hibát találtam benne többet is igyekszem javítani, de több idő kell hozzá. Sajnos mikor írtam nem vettem észre!

Köszönöm fárodzásodat mit értem is teszel! Hálás vagyok kedvességedért s emberies mivoltodért ki oly nagyszerűen
bánsz a szavakkal, s érzésekkel, ki magad is egy érző mélységű ember lehetsz amit így ismeretlenül is őszintén köszönök
Neked dicsérve azt is Kitől e természeted kaptad!

Üdvözlettel: Zoli
Szenior tag
Regisztrált:
2006-12-28
Összes értékelés:
4436
Időpont: 2019-03-20 07:27:07

Ide még jönnöm kell. Nem azért, mert nem értem, hanem mert ezt a koszorút, meg kell élni, és meg is lehet, ahogy így első átfuttásra érzem. A 13.-ban engem megakasztotta hármaspont, nem hibaként mondom, de rendkívül szép mondatba van ott belefogva egy kiváló áthajlás: "Újra szeretni téged oly nagyon részeg vagyok és mindig szomjazom." Ez csak nagyon kiragadott, bár egyik legőszintébb hatású pillanata a versnek, mondom, ahogy eddig olvastam, de jövök még .
aLéb

Legutóbb történt

sailor bejegyzést írt a(z) Fegyverszünet című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Kell még lennie! című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Helene Branco: Liána címmel a várólistára

Erdős Anita Andrea bejegyzést írt a(z) Álarc című alkotáshoz

Erdős Anita Andrea bejegyzést írt a(z) Azt hiszed felnőttél című alkotáshoz

Erdős Anita Andrea alkotást töltött fel Meghalok címmel a várólistára

Futóinda bejegyzést írt a(z) Utolsó kérés című alkotáshoz

bobojszaki alkotást töltött fel extrackt haikuku füzér címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Barangolt csendeken című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) memóriazavar című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Melankólikus címmel a várólistára

történetmesélő alkotást töltött fel Mini mesék II. címmel a várólistára

Magdus Melinda bejegyzést írt a(z) Rozsdabarna sziklaszirt című alkotáshoz

Magdus Melinda bejegyzést írt a(z) Rozsdabarna sziklaszirt című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Ősz címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)