Sudár fák szegélyezik medred:
úgy csorogsz, mint maga az élet.
Vajon úszol-e majd az árral,
vagy tán a kiutat már érzed?

Nézd, milyen dús a fű melletted,
s agg korú fűz ágak ringanak.
Arcukat nézik a tükörben,
s elégedetten bólintanak.

Árnyában ültünk egykor padon,
és némán fogtuk egymás kezét.
Ábrándoztunk egymás szemében,
míg hallgattuk a madár zenét.

Álom ez most vagy tán valóság?
Olyan megkapó, mint egy festmény!
Ha lehetne kapni a boltban,
tudom, hogy biztosan megvenném!

Sudár fák szegélyezik medred:
mennyi, de mennyi titkot tudhatsz!
Ugye, nekem legalább csak egy,
egyetlen egy rejtélyt megmutatsz?