HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 18

Tagok összesen: 1877

Írás összesen: 48841

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

eferesz
2019-09-18 23:52:51

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / abszurd
Szerző: HorvajaFeltöltés dátuma: 2019-03-23

Egy hullámhosszon

- Bocsánat, nem tudja, miért van itt ilyen sötét?
- Ki az? Ki szólít? Sajnos, nem látok semmit.
- Jaj, ne haragudjon, csak így ismeretlenül megszólítom! Márta vagyok.
- Semmi baj, kedves Márta. Az én nevem Ernő. Nem tudok a kérdésére válaszolni, csak nem olyan régóta vagyok itt. Még fel sem ocsúdtam kiszolgáltatott helyzetemből, és máris itt találtam magam.
- Én sem lehetek régóta itt, kedves Ernő. Nem tudom, hogy kerültem ebbe a helyzetbe, de azt hiszem, elaludtam. Ez az utolsó, amire emlékszem... Ön nem fázik? Olyan hideg van itt.
- Most, hogy mondja... Nem tudom, mi ez a különös érzés, de a hangja olyan kellemes, olyan megnyugtató.
- Ne mondjon ilyeneket, kedves Ernő, mert még azt hiszem, udvarol nekem!
- Látja, ez az. Valamilyen vonzalom lehet... Igen, ön határozottan vonzó.
- Biztosan nem látja, de elpirultam.
- Nem. Nem látom, így igaz, de érzem. És ez a különös.
- Akkor ezt érzem én is. Nagyon jólesik, hogy szóba áll velem, pedig már majdnem beletörődtem, hogy egyedül kell várakoznom, ebben a hűvös, és sötét helyiségben.
- Ez csak természetes, hogy nem utasítok vissza egy hölgyet. Olyan kedvesen kérdezett.
- Látja, egész életemben nem találkoztam hasonló férfival, aki azonnal szimpatikus volt, és nem okozott csalódást, amikor megszólalt.
- Nem lehetnek kellemes tapasztalatai.
- Ó, nem, ne gondolja, hogy panaszkodom, nincs miért. Szép életem volt. A férjem elhagyott ugyan, de nem váltunk haraggal el. Gyerekek nincsenek, így tudtam utazni, világot látni, volt mindenre időm.
- Miért beszél múlt időben, kedves Márta, ma már nem így van?
- Nem is tudom. Annyira megzavart ez a helyzet. Néha arra gondolok, hogy ismerjük-e a múltat, ismerjük-e magunkat annyira, hogy merjünk jövőt tervezni. Érti ugye, hogy mire gondolok?
- Értem, kedves Márta, persze, hogy értem. Nem akarom elkeseríteni, de azt hiszem, be vagyunk zárva.
- Ezt hogy érti, Ernő?
- Nem is tudom, talán fizikailag is körbe vagyunk véve, de nem erre gondolok.
- Csak nem arra gondol, hogy tehetetlenek vagyunk?
- Valahogy úgy, kedves Márta. Ön nagyon vonzó. A hangja is, de a beszélgetésünk során kibontakozó személyisége is egyre jobban megfogott. Ugye, nem bánja, ha ilyeneket mondok?
- Mondtam már, Ernő, hogy jólesik. Az érzés kölcsönös, higgye el! Zavarba hoz, és ne lepődjön meg, hogy ezt mondom, de annyira bizsergető, jó érzés magával társalogni. Lehet, hogy mi már régóta ismerjük egymást?
- Nem hiszem, hogy találkoztunk volna, de nem kizárt, hogy a tudatunk mélyén már vágytunk egymásra, vágytunk erre a találkozásra.
- Jaj, Ernő, igaza lehet. Most mégis, olyan furcsán érzem magam. Annyira zavar, hogy nem láthatom. Bevallom, most egy kicsit odabújnék magához, egyre jobban fázom.
- Éppen erről akartam mondani valamit.
- A bezártságról?
- Nem is tudom, hogy kezdjem.
- Vágjon a közepébe, Ernő, de kíméletesen, ha lehet!
- Azt tudja, Márta kedves, hogy minden érzés az agyban keletkezik? A hideg, a fájdalom, a félelem épp úgy, mint a szerelem.
- Ó, igen, Ernő, tudom, mire gondol...
- Igen. Nem vagyok biztos benne, csak sejtés. És még meggyőződni sem tudunk róla.
- Tehát nem működik a testünk, mégis azt érezzük, hogy működik, mert az agyunkban megjelennek ezek az érzések?
- Nagyjából így van.
- Akkor hogyan van az, hogy beszélünk egymáshoz, és értjük egymást? Miért?
- Gondolkodtam ezen is. Azt hiszem, gondolatátvitel. Annyira érezzük egymást, ahogy mondják, egy hullámhosszon vagyunk, Márta.
- De én azt hiszem, beleszerettem magába, Ernő, most mit tegyünk?
- Igen, érzem Márta, és én is szeretem, de nem tehetünk semmit. Ez a mi tragédiánk.
- Hogy akkor találkoztunk, amikor már nem is létezünk?
- Nem, Márta, még létezünk. Csak a testünk már nem él. Az agyunk még az utolsó pillanatig is működik. Lehet, hogy...
- Nem. Nem akarom tudni, Ernő. Fáradt vagyok, azt hiszem, el fogok aludni, ha nem bánja.
- Nem bánom, Márta kedves, nem bánom. Szép álmokat, drágám!
- Szép álmokat, Ernő kedves, szép álmokat!

A terembe két fehérköpenyes férfi lép be. Az egyik odamegy a lélegeztető géphez, és kikapcsolja a főkapcsolót. Az éles, sípoló hang végre megszűnik. A monitor elsötétül, csend és végtelen nyugalom telepedik a légkondicionált kórteremre.

Budapest, 2011. szeptember

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Horvaja
Regisztrált:
2019-02-17
Összes értékelés:
271
Időpont: 2019-04-01 15:07:36

válasz Finta Kata (2019-04-01 13:00:12) üzenetére
Kedves Kata!
Én nem tapasztaltam hasonlót, de azt mondják, sokan átélték az üzeneteket. Minden lehetséges. Amikor azt mondjuk, hiszem, ha látom, becsapjuk magunkat, mert az sem hihető. A bűvészek - egyik fiam bűvész, - nem trükköket adnak elő, hanem varázsolnak. Én elhiszem nekik.

Szeretettel,
Janó
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12600
Időpont: 2019-04-01 13:00:12

Kedves János!
Rendkívül érdekes, ahogy leírtad ezt a történetet. Én már csak azért is elhiszem
valóságosnak, mivel a második férjem, aki nálam jóval idősebb volt, halála után
Budapesten egy klinikán feküdt, én itthon voltam, és este, mielőtt a le akartam
kapcsolni a világítást, láttam, hogy ő a TV előtt ült abban a kényelmes székben,
ahonnan a TV-t szokta nézni. Csak ült, mereven nézte a képernyőt.
Másnap tudtam meg, mivel oda indultam meglátogatni a klinikára, azonban
indulás előtt egy orvos telefonon hívott, és udvariasan közölte, hogy férjem előző
este kilenc órakor meghalt. Pont akkor, amikor őt itthon a fotelban láttam ülni.
Ráadásul a lányom - amikor a temetéshez szükséges ügyeket intéztem vele,
mondta nekem, hogy neki is megjelent, és bocsánatot kért tőle (volt rá oka).
Addig hasonlókat nem hittem el, csak ezek után.
Nagyon tetszett a novellád.
Üdv. Kata

Alkotó
Horvaja
Regisztrált:
2019-02-17
Összes értékelés:
271
Időpont: 2019-03-28 08:25:34

válasz Ötvös Németh Edit (2019-03-28 06:10:40) üzenetére
Szia Edit!
Nagyon örülök, hogy sikerült izgatottá tenni Téged az írásommal, ez remek visszajelzés számomra. Itt talán, nem is az agyak működése a lényeg, hanem az utolsó, a legutolsó pillanat megragadása, amikor kiderül, hogy két ember egymásra talál, de a kommunikáció már csak ilyen misztikus formában lehetséges közöttük. Lehet szép a szerelem, akár néhány másodpercig is. Fikció? Valóság? Nem tudjuk, de sejtjük, hogy bonyolult folyamatok zajlanak bennünk, amikor egymásra lelünk, még a hétköznapokban is, amikor kitaláljuk egymás gondolatait, vagy egyszerre teszünk valamit nagy távolságok ellenére.
Üdvözlettel,
Janó
Alkotó
Ötvös Németh Edit
Regisztrált:
2016-05-13
Összes értékelés:
1551
Időpont: 2019-03-28 06:10:40

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!
Remek írás. Egyre izgatottabb lettem. Előre akart szaladni a szemem a szövegben, de az agyam nem engedte. Ezek az agyak már csak ilyenek, valamit engednek, valamit nem. Sőt egyenesen tiltanak.
Valahol sejtettem a végét, ahogy haladtam előre az olvasásban.
Azt hiszem lesz min gondolkodnom ma.
Üdv: E.
Alkotó
Horvaja
Regisztrált:
2019-02-17
Összes értékelés:
271
Időpont: 2019-03-27 19:30:39

válasz szilkati (2019-03-27 18:46:39) üzenetére
Kedves Kati!

Őszintén örülök annak, hogy olvasod az írásaimat. A hozzászólásaid pedig találóak, igazán jólesik, hogy pontosan érted a bennük rejlő gondolatokat. Itt valójában, arról van szó, hogy két ember találkozik egy ilyen abszurd helyzetben, gyakorlatilag már lekapcsolták őket a gépekről, és már csak másodpercek vannak hátra a fizikai létezésből. Gyakran gondolok arra, milyen lehet egy életet leélni örök vágyakozásban, amikor beteljesül a vágy, de már csak tisztán intellektuális kapcsolat lehetséges, akár csak másodpercekig. Ilyenkor az idő megváltozik. és csak a létezés marad, időtlenül.

Üdvözlettel,
Janó
Alkotó
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1341
Időpont: 2019-03-27 18:46:39

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Janó!

Tulajdonképpen egy haldokló agyának utolsó tevékenysége is lehetne ez a "párbeszéd". Mintha a tudat kreálna magának valaki beszélgetőtársat. Én legalábbis így érzem. Ötletes. Amennyire abszurd a helyzet, annyira valószerűnek tűnik a beszélgetés.
Üdv: Kati
Alkotó
Horvaja
Regisztrált:
2019-02-17
Összes értékelés:
271
Időpont: 2019-03-26 16:14:51

válasz Bödön (2019-03-26 08:41:01) üzenetére
Kedves Bödön!
Nem áll tőlem messze a morbiditás, de csínján kell vele bánni. Van olyan kísérletem, ahol egy öngyilkosság utolsó néhány századmásodpercét örökítem meg, szinte befagyasztva az időt.
Igen, ez a lényeg, hogy sokféleképpen tudunk kommunikálni, és ki tudja, mire képes az agy az utolsó pillanatokban?
Üdvözlettel,
Janó
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8392
Időpont: 2019-03-26 08:41:01

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Janó! Kicsit morbid, de nagyon jó! Hullajelöltek kommunikálnak egy hullaházban. Bocsánat, elfekvőben. És a boldog vég. Szép álmokat nekik - ahogy említed. Béke poraikra és az örök világosság fényeskedjen nekik.
Mi a tanulság? Hogy nem csak szavakkal lehet kommunikálni. Hanem pl. virágokkal is. :) Üdvözlettel: én

Legutóbb történt

eferesz bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

szilkati bejegyzést írt a(z) Augusztusi hexameterek című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

dodesz bejegyzést írt a(z) Augusztusi hexameterek című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Kankalin bejegyzést írt a(z) Nekem az Ősz... című alkotáshoz

Futóinda bejegyzést írt a(z) Maradék országban című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Perzselő idő című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Dalát a nyár... című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) kiégés felé című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Nem mondhatom című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Egy pacsirtához című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Bóvli versek című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) kiégés felé című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)