HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 19

Tagok összesen: 1877

Írás összesen: 48841

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

eferesz
2019-09-18 23:52:51

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: HorvajaFeltöltés dátuma: 2019-03-27

A hajamnál fogva

Amikor a fizika legegyszerűbb törvényeit is meghazudtolva, sikerült saját hajamnál fogva felemelnem magam, igencsak meglepődtem. Nem az volt az első gondolatom, hogy - no lám, csak meg kell próbálni, csak hinni kell a sikerben, és már működik is -, nem, hanem az, hogy ki fogja ezt elhinni nekem? Mert, hogy ennél fontosabb kérdés nem is létezik az efféle kísérletekkel kapcsolatban. Magával a jelenséggel nem volt semmi baj, megismételve a kísérletet, mindig ugyanarra az eredményre jutottam. Kétségtelenül sikerült magamat a saját hajamnál fogva felemelnem. A talajtól elemelkedtem legalább tíz centiméterre. Később ezt a távolságot tudtam növelni, néhány méterig is.

Amikor a Tudományos Társaságnak benyújtottam a dolgozatomat, nem volt kétségem afelől, hogy komplett idiótának fognak tekinteni, és valamely zárt intézet falai között fogom végezni. Noha birtokában voltam a tapasztalati ténynek, és reprodukálható módon elő tudtam állítani a talajtól való elemelkedésemet, akármennyi kísérletet is tettem, mégsem lehettem biztos abban, hogy a tisztelt professzor urakat ezzel meggyőzhetem. Galilei mester, Giordano Bruno, vagy a nagy görög Pithagorász is gondban lehettek elméleteik igazolásával. Némelyek, sikertelenségük árát életükkel fizették meg. Én nem szerettem volna így járni, ezért igen gondos számításokat végeztem, a modern matematika és elméleti fizika minden eddigi eredményének ismeretével felvértezve végeztem munkámat, a legkisebb részletre is gondosan ügyelve. Az eredmény lenyűgöző volt. Igazolni tudtam feketén-fehéren, hogy a jelenség létezik, és a magyarázatok tudományos igénnyel előállíthatók.

Az első meglepetés akkor ért, amikor minden további nélkül elfogadták a dolgozatomat, és mindössze néhány képletben találtak általuk lényegtelennek ítélt hibát, amelyek javítását javasolták, és hogy az ezekre a hibás premisszákra épített következtetéseimet is változtassam meg, értelemszerűen. Vagyis, maga a jelenség nem keltett különösebb feltűnést, sőt, egyáltalán, semmiféle kifogás nem merült fel a tényekkel szemben, kizárólag a számításokban talált apróbb hibákra koncentráltak. A második meglepetés akkor ért, amikor alaposan elemeztem a kritikai megjegyzéseket és a kifogásolt számításokat. Arra kellett rájönnöm, hogy a számításokban semmilyen hiba nincs, és a kifogásolt eltérések, amelyek a klasszikus fizikai összefüggéseket némileg módosítva írták le a jelenséget, éppen a dolog lényegét érintő változások, amelyek így már pontosan alátámasztják a valóságos fizikai törvényszerűségek érvényesülését. Vagyis, bármennyire is nagyképűen hangzik, de fel kellett rúgnom Einstein általános relativitás elméletének tételeit, és a speciális relativitás fénysebességre vonatkozó tételeit. Ezzel egyidőben dőlt meg az Euklideszi geometria, és a Heisenberg féle határozatlansági reláció is. Tudtam, ez nem kis port fog felkavarni bizonyos körökben, de nem törődhettem vele. Ezek nélkül az általam hibásnak ítélt tételek nélkül, a világ jelenségei leírhatóvá váltak, és működött a gyakorlatban továbbra is remekül funkcionáló elméletem, és bizonyítani tudtam vele, hogy a világegyetem kimozdításához nincs szükség fix pontra, mintegy mellékes bizonyításaként a hajamnál fogva való felemelésem elméletének.

A dolgozatomat ismét beadtam a javasolt javítások elvégzése nélkül, és készültem a védésre. A kapott időpontban megjelentem a bizottság előtt. Igyekeztem a legjobb tudásom szerint válaszolni a feltett kérdésekre, miután beszámoltam az elméletem minden részletéről, és elvégeztem a szükséges bizonyításokat is. Az urak bólogattak, gyakran, jelentőségteljesen összenéztek, és időnként, szünetet kérve kisebb csoportokban tanácskoztak. Amikor a gyakorlati bemutatóra került a sor, néhányan még bejöttek a terembe. Egyenruhában voltak, valamilyen katonai rangjelzést véltem felfedezni a váll-lapjukon, de igazából nem volt ismerős a ruhájuk. Az első sorban foglaltak helyet, és nagyon fegyelmezetten viselkedtek. Egész idő alatt egyetlen kérdést nem tettek fel, nem szóltak egyetlen szót sem, csak figyeltek. A hajamnál fogva, lassan elemelkedtem a talajtól, és az Auditórium közepe felé irányítottam magam, a csekélyke létszámú hallgatóság feje fölött lebegve. A teremben a bizottság tagjain kívül hallgatók is helyet foglaltak. A meghallgatás nyilvános volt, mint minden diplomavédés is, akár csak a disszertációk védése. Ez a szokás nagyon hasznosnak bizonyult, hiszen a professzor urak kérdéseit követően a hallgatóság is tehetett fel kérdéseket az aspiránsnak, sokszor, az adott témától teljesen függetlenül is, természetesen a tudományterület határait megtartandó. Lebegésem közben változtattam a magasságomat, és a haladásom sebességét is. Lenyűgöztem a teremben lévőket, de különösebb meglepetést nem vettem észre az arcukon. Ez egy kissé megzavart, mert igazi szenzációnak tartottam a jelenséget, és igen nagy ovációra számítottam. E helyett inkább elismerő bólintásokat láttam, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, amit itt ma látni lehetett.

A bemutató után a professzor urak visszavonultak, és engem is utamra bocsátottak. A védésem eredményét később közlik. Majd kiértesítenek, mondta a teremszolga, miután mindenki elhagyta az előadót, és magunkra maradtunk. Nem tudtam megállni, hogy fel ne tegyem neki a kérdést, mert nem értettem, hogy világot megrengető felfedezésem csak ilyen visszafogott fogadtatásra talált, és a szokatlan, sőt, az eddigi ismereteink alapján teljesen tudománytalannak tekinthető elméletem, és nyilvánvalóan szemléletes gyakorlati bemutatóm nem kavart semmilyen érzelmeket, nem hogy a legmagasabb szintű Tudományos Tanács professzoraiban, de még a hallgatóság soraiban sem. A teremszolga meghallgatta panaszomat, és kedvesen mosolygott. Levette tányérsapkáját, majd a hajánál fogva felemelte magát, és a nyitott ablakon át elhagyta a helyiséget.

Budapest, 2015. május

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Horvaja
Regisztrált:
2019-02-17
Összes értékelés:
271
Időpont: 2019-04-02 07:35:14

válasz szilkati (2019-04-01 13:06:10) üzenetére
Igen, kedves Kati, az abszurd fontos eszköz, hogy meglássuk, megláttassuk a dolgok fonákját is.
Köszönöm véleményedet!
Szeretettel,
Janó
Alkotó
Horvaja
Regisztrált:
2019-02-17
Összes értékelés:
271
Időpont: 2019-04-02 07:33:30

válasz Finta Kata (2019-04-01 12:32:06) üzenetére
Kedves Kata!
Ez az írásom, szándékom szerint, sok mindenről szól. Elsősorban a tudományos világ képviselőinek, hivatalainak állít tükröt, másrészt azt hangsúlyozza, hogy néha, a megszokott tanoknak ellentmondva lehet csak előrelépni. Ahogy Einstein is félretette a Newtoni mechanikát, és a relativitáselméletének egy speciális eseteként tárgyalta, a fénysebességénél nagyságrendekkel alacsonyabb sebességek világában.
Harmadrészt pedig, azt próbálom kritikával illetni, milyen könnyű megvezetni a tudományos igénnyel nem rendelkező embereket a tudomány nevében. Mindezt teszem az irónia eszközével, és igyekszem az abszurd műfaját is felhasználni. Én így látom a világot gépészmérnök-informatikus, és romantikus álmodozóként.
Szeretettel,
Janó
Alkotó
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1341
Időpont: 2019-04-01 13:06:10

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Janó!

Képtelenség bemutatása valószerűen. Ez az abszurd megjelenése az írásodban. Tetszett.

Üdv: Kati
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12600
Időpont: 2019-04-01 12:32:06

Kedves János!
Mintha ezt, vagy ezzel kapcsolatos novelládat már olvastam volna. De mégis
megkérdezem, hogy mindez igaz, vagy csak kitalálció? Igaz vannak olyan
esetek is, ami szintén olyan, hogy hihetetlennek is betudható; ilyen nekem
az, amikor emberek teljesen leszórt faanyagot eltüzelik, és azon mezítláb
mászkálnak. Ilyeneket már láttam, nem a helyszínen, azt hiszem a televízió
is bemutatta. Az is majdnem hihetetlen, pedig mégis lehetett látni, hogy
vannak, akik ezt megteszik.
Írásaidat precízen, nagyon jól írod, szép tiszta magyarsággal, hibátlanul,
ezért szeretettel gratulálok:
Kata

Legutóbb történt

eferesz bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

szilkati bejegyzést írt a(z) Augusztusi hexameterek című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

dodesz bejegyzést írt a(z) Augusztusi hexameterek című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Kankalin bejegyzést írt a(z) Nekem az Ősz... című alkotáshoz

Futóinda bejegyzést írt a(z) Maradék országban című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Perzselő idő című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Dalát a nyár... című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) kiégés felé című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Nem mondhatom című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Egy pacsirtához című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Bóvli versek című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) kiégés felé című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)