HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 19

Tagok összesen: 1862

Írás összesen: 48114

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Jártó Róza
2019-04-21 18:59:58

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: Csűdi IstvánFeltöltés dátuma: 2019-04-01

A hangverseny

Lassan szétgördült a függöny, és a felharsanó taps alatt a karmester szerényen, de határozottan lépdelt a zenekar elé. Pár pillanatig a szemeit végigfuttatta kedves zenészein, majd mosolyogva felemelte a pálcát. Felcsendült a jól ismert dallam, s a közönség lélegzetvisszafojtva hallgatta a Rákóczi indulót - fúvószenekari hangszerelésben.

A zene kijózanítólag hatott a székeket elfoglaló hallgatók számára. Valami bensőséges nyugalom, ugyanakkor őrült indulat; valami megmagyarázhatatlan érzés vett erőt mindazokon, akik még magyarságuk tudatában voltak. A zene érzelmi változásai, fortéi - pianói; a modulációk varázsa; a szólamvezetés és harmónia olyan összhangja lengett, zúgott át a termen, ami magával ragadó, felemelő és - Magyar.

Még fülükben szólt a dallam, testükben érezték a ritmust, amint elhaltak a hangszerek... Pár pillanatig néma - már-már síri - csönd lett, de aztán, mint a vulkán a szunnyadás után, kitört a tapsvihar.

A műsorvezető jelent meg, de várnia kellett, míg elült a zaj, és a suttogás neszei elcsitultak. Mosolygott, és kissé elfogódott hangon megszólalt:

- Kedves Megjelentek! Mielőtt bármit is mondanék, kérem, hallgassák meg, mit üzen Csépaújvárosi Nagy Miklós Önöknek - és talán a jövő zenekedvelő nemzedékeinek is:


"A zenéről - röviden


Vannak érzések, mélyről feltörő gondolatok, amiket semmi más nem fejezhet ki, csakis a zene.

Itt van pl. a Rákóczi induló. Vajon kifejezheti-e bármilyen szöveg, vers, festmény, szobor, vagy akármely szónoklat, szavalat vagy tánc azt az érzést, hangulatot, ébredő gondolatot, ami ennek a csodálatos zenének köszönhetően kel életre a hallgatóban? Különösen a Hector Berlioz általi átiratban. Vajon mit érezhetett ez a zeneszerző Liszt Ferenc eme remekét olvasva, hallgatva és önkezével is lejátszva, hogy úgy megihlette, hogy áttegye nagyzenekarra, s belekomponálja a saját gondolatait, érzéseit is?

Nem tudom. Senki sem tudja. A tudósok is értetlenül állnak a csoda előtt, hogy mi az az erő, hatalom, amely képessé tesz némelyeket ilyen - mélyen az emberi bensőben gyökerező, mégis az égből aláhulló - áldást így papírra vetni és előadni.

Sorolhatnánk vég nélkül a szerzőket, előadókat, zenekarokat, de nem ez a célom. Pusztán annyit akarok elmondani, hogy amikor a csépaújvárosi fúvós együtteseket hallgatjuk, jusson eszünkbe, hogy ők bizony valamit megéreztek mindabból a csodából, amiről tanulmányt lehetne írni, - és amiről neves zenészek, zeneszerzők és -kritikusok meg is írták már mindazt, ami elképzelhető erről a témáról.

Hallgassuk hát őket kellő tisztelettel, és a zene iránti alázattal a szívünkben.

Csépaújvárosi Nagy Miklós (dátum)"

A 9. sorban ülő férfi ezenközben azt hallotta a háta mögül valahonnan, hogy: "Ez az a Csépai Nagy Miklós, itt, előttünk?" Bár alig volt hallható, mégis úgy érezte, mintha üvöltötték volna. Mintha az egész nézőtér megtelt volna ezzel a kérdéssel, és most minden szempár őt figyelné...

Hát kicsoda ő? Egy senki. Egy mindenbe belebukó, zenésznek nem nevezhető hulladék. Egy imposztor, aki belecsempészte magát - és a nevét - egy pillanatra az Emberek elméjébe.
Oly mértékű szégyenérzet vett rajta erőt, hogy csendesen felállt, s az egyik oldalfolyosón át sietve elhagyta a hangversenytermet - megfosztva így magát a további zenehallgatás örömétől.

Míg kiért a villanyfényes városi éjszakába, elgondolkodott az életén. Ki is volt ő valójában? Egy olyan valaki, aki már gyerekkorában is folyton veszített. Közepes tanuló volt, noha lehetett volna kitűnő is. Nagyobb gyerekként kikönyörögte, hogy tanulhasson zenét. Hegedült... Később - felnőttként - trombitán is játszott, de zeneelméletet nem tanult. Lakodalmakban ügyetlenkedett néhány évig; aztán vendéglátó helyen már csak kevés ideig, míg tönkre nem mentek az idegei. Akkor abbahagyta, mint minden mást is, amibe belekezdett. Még a munkából is kibukott, végül leszázalékolták...
Aztán meg zenét kezdett írni, ami a hozzáértők szerint egy rettenet volt. Most pedig ez... Miket nem írt! Honnan is vette a merészséget, hogy beleártsa magát olyan dolgokba, amiről halvány fogalma sincs? Hogy is merte odaadni ezt a pózos, mások szájából, tollából kölcsönvett és átalakított szöveget... És még fel is olvasták... Szörnyű! Emberiség elleni bűntett!!!

A hangverseny végén szólították. Valami ajándékfélét akartak átadni neki - talán egy üveg bort vagy valami mást, - de nem jelentkezett... Soha többé nem hallott felőle senki.

2018. augusztus 13.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Csűdi István
Regisztrált:
2011-02-15
Összes értékelés:
261
Időpont: 2019-04-10 09:01:42

válasz Finta Kata (2019-04-08 13:35:22) üzenetére
Igen, igazad van. Átolvastam, és rémítően silány. Kérem szépen az azonnali törlését, ne díszelegjen itt világ csúfjára.

Köszönettel: István
Alkotó
Csűdi István
Regisztrált:
2011-02-15
Összes értékelés:
261
Időpont: 2019-04-10 08:26:42

válasz Finta Kata (2019-04-08 13:35:22) üzenetére
Sajnálom, hogy épp a lényeg nem érdekel, de nem vagyunk egyformák. A palacsintából is sokan kinyalják a lekvárt. (És ez nem az Üvegtigris!!!) Én ha hasonlóan érzek egy írás olvasása közben, vagy -után, gondolkodni szoktam. Vajon miért? Mi késztette erre? De az én vagyok. Sajnálom, hogy csalódást okoztam. Van mód a törlésére?
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12394
Időpont: 2019-04-08 13:35:22


Nekem ebben az írásban fontos volt az első rész, ahogy elindították a
csodálatos "Rákóczi indulót" - fúvószenekari hangszerelésben."
Amikor meghallom, mindig élvezettel hallgatom.
Érdekes a további írás, azonban az nem mindenkit érdekel.
Szeretettel olvastam:
Kata

Legutóbb történt

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Még mindíg látni vélem című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az ember fia című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) A Locsoló(k)nak... című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) Születés című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Az ember fia című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Tavaszi pillanatok című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Születés című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Ékkövek címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) A világ tetején című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Locsolóversek című alkotáshoz

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) Locsolóversek című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Az édenkert után című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Ti poéta lelkek! című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)