HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 21

Tagok összesen: 1862

Írás összesen: 48114

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Jártó Róza
2019-04-21 18:59:58

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / abszurd
Szerző: szilkatiFeltöltés dátuma: 2019-04-01

Álarc nélkül

A báli forgatag mindenkit megszédített. A hatalmas tükörfalak, az ezerfelé szikrázó kristálycsillárok, a valcer, a libbenő selyemszoknyák, a nők illata, az álarcos férfiak, frivol, könnyelmű bókjai, no és persze a gyöngyöző, napsárga pezsgő a karcsú, metszett poharakban.
A bálozók igyekeztek ismerősöket keresni a tarkabarka maskarák mögött. A jó szeretők meg a már egymásra ráunt, régóta együtt élő párok hamar megtalálták egymást. Kacarászva, tréfálkozva csoportosultak, összetartó kis szigeteket képezve a teremben.
A lány egyedül volt. Egy sarokba tolt asztalka mellett ült. Az embereket figyelte. Néha belepillantott a szemben lévő, hatalmas tükörbe. Idegennek látta magát, pedig rajta nem volt álarc. A fekete köpenyben, fekete kalapban szembetűnő volt a sápadtsága. A szeme körül a sötét karikák maszkszerűvé tették a teljesen mozdulatlan arcot. Az emberek, még a facér férfiak is, ösztönösen elhúzódtak tőle. Azok is, akik magányos nőkre vadásztak az álarc védőpajzsa alatt.
A lány nem tudta, hogy tulajdonképpen miért is van itt. Az érzékei küldte információk néha elakadtak a hosszú, labilis idegpályán, nem jutottak el az összerendező tudatig. Szétfolytak a megérzései, mint a föld repedéseiben a víz. Bárki kérdezte volna tőle, hogy miért jött éppen ide, annyit tudott volna válaszolni:
- Csak. Kellett.
A hatalmas tükörben megjelent egy ugyancsak későn érkezett maskara. Fekete köpenyes, fekete kalapos figura volt, a fejfedője mélyen a szemébe húzva. Sokáig állt a bejáratnál, látszott, hogy keres valakit. Aztán egyenesen a lány felé indult.
- Leülhetek? - kérdezte szinte suttogva, de lány a nagy zsivajban is remekül hallotta.
- Tessék.
A sötét alak leült. Letette maga mellé a kezében tartott furcsa szerszámot, a maskara kellékét, egy jókora kaszát.
- Pezsgőt? - kérdezte a lány.
- Nem, köszönöm, - súgta - nem azért jöttem.
- Jó a jelmeze.
Az idegen felnevetett.
- Nincs jelmezem. Ez én magam vagyok.
Megemelte a kalapját, elővillant a fehér koponyacsont.
- Mi csak ketten vagyunk itt álarc nélkül.
A lány kinyújtotta a kezét, hogy megérintse a férfinak tűnő alakot. Az széthúzta mellén a fekete köpenyt. A bordacsontok ketrecében verdesett egy szokatlanul nagy, piros húsdarab. A szívó-pumpáló hang felerősödött, szinte elnyomta a bálozók zaját. A lány, ahogy a kezét hozzáérintette, nedves meleget érzett, a szív pedig visszahúzódott, mint egy mimóza vagy mint egy meghorzsolt lélek. A férfi összefogta magán a köpenyt, a dobogás is elcsendesedett.
- Elhiszi már, hogy én én vagyok? A végsőkig lecsupaszított igazság? Én nem keltek magában hiú reményeket, de nem is hagyom el soha. Ez nem alkalmi, kis kaland, ez örökre szól.
- Szerelem?
- Nevezze annak. Vagy szövetségnek. Vagy bármi másnak, aminek csak akarja. Csak magán múlik, hogy minek fogja fel.
A lány maszkszerű arca most először megmozdult. A bordák mögött élő hús érintése még mindig az ujjaiban bizsergett. Az érzés megindult felfelé, lefelé, betöltötte az egész testét.
- Szerelmem - mondta lázpirosra gyúlt arccal a férfinak - Régóta vártalak.
A férfi felállt, kezét nyújtotta a lánynak, felsegítette. Majd karonfogva, lassú méltósággal hagyták el a báltermet. Senki sem ismerte fel őket, pedig álarcuk sem volt.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
984
Időpont: 2019-04-04 20:54:07

válasz Finta Kata (2019-04-04 20:14:04) üzenetére
Kedves Kata!

Köszönöm, hogy elolvastad. Bizony jobb is a szerelem, ha nem halálos.

Szeretettel: Kati
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12394
Időpont: 2019-04-04 20:14:04

Katika!
Rövid történeted valóban abszurd, engemet a hideg is kiráz, pedig nagyon jól
írtad le. Nekem nagyon furcsa ez a halálos szerelem...
Borzongva olvastam: Kata
Alkotó
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
984
Időpont: 2019-04-04 11:12:48

Szia Bödön!

Örülök, hogy tetszett. Ilyen szerelem nincs, és mégis van.

Üdv: Kati
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8331
Időpont: 2019-04-04 08:36:20

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Kati! Jelentem, nekem is tetszett! Hátborzongató! Jön a Halál és a lány tudja! Halál és szerelem. Halálos szerelem. Nagyon is élő. Az álarc itt felesleges. Mint a régi etruszkoknál, akik azt képzelték, hogy...tudod :) Klassz volt! Üdv: én
Alkotó
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
984
Időpont: 2019-04-03 21:24:53

válasz Kankalin (2019-04-03 19:18:21) üzenetére
Szia Kankalin!

Azt hittem, hogy senkinek sem fog tetszeni. Köszönöm, hogy elolvastad, és örülök, hogy éppen neked tetszett.

Szeretettel: Kati
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6502
Időpont: 2019-04-03 19:18:21

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Kati! :)

Meg kell hagyni, ezt nagyon jól megírtad. Először azt hittem, hogy talán a Mediciek egyik bálján járunk, annyira elvitt a történeted abba a korba. Meg is hagytam magam ebben a hitben.
Nem is értettem, hogy miért abszurd, de aztán hamar rájöttem az igazságra.
Kellemesen izgalmas a borzongató végkifejlettel.

Köszönöm, hogy olvashattam. Nagyon tetszett. :)

Szeretettel: Kankalin

Legutóbb történt

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Még mindíg látni vélem című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az ember fia című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) A Locsoló(k)nak... című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) Születés című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Az ember fia című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Tavaszi pillanatok című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Születés című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Ékkövek címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) A világ tetején című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Locsolóversek című alkotáshoz

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) Locsolóversek című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Az édenkert után című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Ti poéta lelkek! című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)