HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 21

Tagok összesen: 1862

Írás összesen: 48114

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Jártó Róza
2019-04-21 18:59:58

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / elbeszélés
Szerző: szilkatiFeltöltés dátuma: 2019-04-04

Egy régi történet 17.

Az öregasszony kiengedte a tyúkokat az ólból, csipegessenek, szellőzködjenek a friss tavaszi reggelben. Elgyönyörködött a káráló jószágokban, ahogy köréje gyűltek.
- Hát mit akartok nekem mondani? - kérdezte, mintha lelkes teremtésekkel beszélne. Azok a szétszórt tengerire vetették magukat, nem törődtek tovább a gazdájukkal.
A tyúkokon kívül nem is nagyon volt senki, akihez az asszony szólhatott volna. A férje két éve hogy meghalt, a fiai megnősültek, elköltöztek. Az unokái messzire kerültek, az egyik Egyiptomba, ott is ment férjhez. A lánya meg... Zsuzsó... negyven éve ott nyugszik a debreceni temetőben, abban a sírban, ahová lassan már ő is készülődik a nyolcvanhat évével. Ha a lányára gondolt, alig észrevehetően reszketni kezdett a feje. Apró bólogatások voltak ezek, mintha szemrehányást tenne valakinek a nagy fájdalmáért.
A baromfiudvarból befelé indult a házba, hogy friss vizet hozzon az állatoknak, amikor valaki megnyitotta az utcaajtót.
- Jó napot kívánok! Itthon vannak?
Az asszony megfordult a köszönésre. Állt egy darabig kezében a vizes edénnyel, hunyorgott, hogy jól lát-e.
- De csúnya öregember lett belőled! - mondta végül.
- Belőled meg de szép öregasszony! Hát megismertél, Zsuzskám? - kérdezte a vendég közelebb lépve. Az asszony hangja azonban megállította.
- Aztán mondd csak, hogy van a kedves feleséged?
- Ammán szegíny jól van. Egy éve temettük. Olvastam az újságban, hogy a te Gáborod is meghalt. Nekem meg, hogy letelt a gyászév, az volt az első, hogy megkeresselek. de a nagy házat már lebontották, ahol laktatok. Alig találtalak.
- De bátor lettél hirtelen. Nincsen anyád, se feleséged, nem kell már félned senkitől.
- Csak csúfolódj velem. Nem volt nekem jó életem -mondta az öreg, majdnem sírós hangon. A szeme azért nevetett, huncutul, akár csak legénykorában.
Az öregasszony nem szólt rá semmit. Egy pillantással felmérte, mi a szándéka ennek az embernek. Cselédet keres, aki mos-főz rá, vagy a régi Zsuzskáját, akitől annak idején az anyja olyan csúfosul eltiltotta? A ruhája tiszta, rendes, a csizmája fényesre suvickolva. Emlékszik, erre régen is mindig nagy gondot fordított. Az inge egy kicsit gyűrött, vagy inkább rosszul van vasalva. De amúgy rendben van. A kalapja újnak látszik.
- Csizmában már csak a parasztok járnak a földeken. Nem tudtál valami becsületesebb lábbelit felvenni, ha hozzám jöttél? - kérdezte, hogy az öreg nagyon el ne bízza magát. Aztán mikor látta, mennyire megbántotta a szavával, odalépett hozzá.
- Jól van, no Imrém. Gyere hát beljebb!
Az öregember engedelmesen lépkedett fel a házba vezető lépcsőkön a csendesen somolygó öregasszony után.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
984
Időpont: 2019-04-09 12:45:13

válasz Horvaja (2019-04-09 10:57:06) üzenetére
Kedves Janó!

Ez valóban a legutolsó része a történetnek. A 16. lett volna a vége, de ez az egy még idekívánkozott. Köszönöm, hogy elolvastad.

Szeretettel: Kati
Alkotó
Horvaja
Regisztrált:
2019-02-17
Összes értékelés:
108
Időpont: 2019-04-09 10:57:06

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Kedves Kata!
Rendkívül jó írás ez is. Persze, az előzményeket is el fogom olvasni.

Szeretettel,
Janó
Alkotó
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
984
Időpont: 2019-04-09 10:00:56

válasz Bödön (2019-04-09 08:50:45) üzenetére
Szia Bödön!

Úgy éreztem, ezt még befejezésképpen megérdemli Zsuzska. Köszönöm, hogy elolvastad. Üdv: Kati
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8331
Időpont: 2019-04-09 08:50:45

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Kati! Ez a késői egymásra találás nagyon megrázó! Úgy tudod leírni a dolgokat, h az ember szinte ott van a helyszínen, mint egy láthatatlan kísértet. Tetszik ahogy írsz! Olvasmányos! Üdv: én

Legutóbb történt

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Még mindíg látni vélem című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az ember fia című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) A Locsoló(k)nak... című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) Születés című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Az ember fia című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Tavaszi pillanatok című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Születés című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Ékkövek címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) A világ tetején című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Locsolóversek című alkotáshoz

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) Locsolóversek című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Az édenkert után című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Ti poéta lelkek! című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)