HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 21

Tagok összesen: 1862

Írás összesen: 48114

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Jártó Róza
2019-04-21 18:59:58

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: szilkatiFeltöltés dátuma: 2019-04-05

Öreg fa

A fa öreg volt, görbe, és mint a vén boszorkányok, kicsit púpos is. Csak éppen vasorra nem volt. Ennek ellenére sokat sápítozott, főleg friss, tavaszi éjjeleken. Hogy így meg úgy, nem jó ő már semmire, pedig még szeretne teremni, akármilyen keveset is. Dédelgetni, táplálni az utána jövőket. A mellé ültetett sihederfa, akinek úgy nézett ki a lombja, mint egy felfelé álló cirokseprű, csak nevetett rajta.
- Mit nem akar ez a vén satrafa! Utódokat! Pedig már biztos fenik neki valahol a fejszét.
Az arra járók is megjegyzéseket tettek rá.
- Jaj, de csúnya, egészen elcsúfítja a parkot!
- Le se mer ülni alá az ember a padra, letörhet valamelyik ága.
Egy termetes asszonyság kapott a szón, tovább is tódította:
- Ha felmászik rá egy kisgyerek, biztos nem bírja meg ez a vén korhadt. Leesik, összetöri magát, akár meg is halhat...
A vén fa szólt volna, ha értelmét látja, meg ha tudott volna beszélni, így hát csak magában gondolta:
- Gyerek alatt soha. Nem mondom, ha a hölgy mászna fel rám, akkor akár tiszta szívvel...
Persze, ez elképzelhetetlen volt, már csak a körülményekre való tekintettel is.
Igaz, egyszer történt valami, amit a mai napig is jó cselekedetnek tart. Egy életunt fiatalember a vén fa egyik kinyúló ágára kötözte föl magát. Mielőtt a hurok megszorult volna, reccs... A halálba készülő a földre került. És milyenek az emberek? Nemhogy köszönetet mondott volna, hanem többször is jól belerúgott megmentője törzsébe, mielőtt elment. De gyerek alatt, az elképzelhetetlen. Szerette a gyerekeket meg a madarakat. Néha csapatostól a göcsörtös ágaira telepedtek, ott csacsogtak, csiviteltek, nevetgéltek. Ő meg a kérge alatt mindig őrzött valami nyalánkságot, bogyót, férget, ezt-azt. Egész addig ott üldögéltek az aprónépek, míg a szüleik haza nem parancsolták őket.
Egyik este, mikor már az utolsó, kicsit sánta verébfiók is az fészkében szunnyadozott, emberek jöttek fejszékkel. Körbejárták az öreg fát, nézegették elölről-hátulról meg jobbról-balról, és a legokosabbnak látszó közülük megállapította:
- Nem való ez már se szekrénynek, se ágynak, de még koporsónak sem. Aztán elmentek.
A vén fa megkönnyebbülve nézett utánuk. Majd a szomszédjában levő ifjoncnak mondta:
- Látod, fiam, így jár az, aki a saját halálát is túléli.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
984
Időpont: 2019-04-12 12:24:12

Szia Ica!

Köszönöm, hogy elolvastad. Jó újra látni itt is téged.


Szeretettel: Kati
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7463
Időpont: 2019-04-12 10:40:09

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szinte emberi!
Gratulálok kedves Kati
Szeretettel
Ica

Legutóbb történt

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Még mindíg látni vélem című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az ember fia című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) A Locsoló(k)nak... című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) Születés című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Az ember fia című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Tavaszi pillanatok című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Születés című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Ékkövek címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) A világ tetején című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Locsolóversek című alkotáshoz

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) Locsolóversek című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Az édenkert után című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Ti poéta lelkek! című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)