HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 19

Tagok összesen: 1862

Írás összesen: 48114

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Jártó Róza
2019-04-21 18:59:58

Szülinaposok
Reklám

Versek / emlékezés
Szerző: Vári Zoltán PálFeltöltés dátuma: 2019-04-16

Az egek trónusán

             

A végtelenről ábrándoztam mindig,
             ahol rejlik minden,
hol örök idők zengése villámlik,
             ott az egeken fenn.
Tőlem sóhajok szálltak a magasba,
messzeségek távolába föl oda,
      min merengett szemem.

Sokszor hogy vágytam remélni a távolt,
              meglelni örökét
minden csendnek, ahol már a múlt dalolt
              az örök messzeség
gyönyörű ábrándján nesztelen hangon.
Milyen régen volt, de még ma is hallom
              a hangtalan zenét,

aminek öröke máig bennem él.
             Még hallom örökül
a végtelen csendet, ami ott remél,
             hol a távol terül
testtelen a mérhetetlen semmibe,
hol rejlik a mindenség örök ege
          és mélyekbe merül.

Mert a mindenség az mindenhol ott van
               betöltve a mindent,
mit képzeletek járnak be boldogan,
             mikor a szív örvend,
    ha láthatja ábrándjai távolát,
hogy milyen örök messzeség a világ.
         Hol nincs se fent, se lent,

hisz a távolt a mindenség járja át,
         hol zengő századok
vonulnak semmibe sok-sok milliárd
         csillag közt, mik ragyog-
nak a végtelen egek messzeségén,
miknek terein egyre rohan a fény,
          miként ember-sorsok

merengései a századok között.
       Mert milyen az ember,
kiben ábrándok gyúlnak mindig is köd-
             ök árnyain, ezer-
szer ezer millárd mérföld távolon,
hová az elme kalandozik titkon
        sok éven mennyiszer!?

Óh, hány remény vágyott belátni oda
                sejlő örökön túl,
mit messzeségül rejt végtelen csoda, 
              ahol sohasem múl-
ik el az idő, sem az örök jövendő,
csak úgy baktatnak azok mint leendő
               évek, mik búcsúul

sohasem jönnek. Ugyan ezt ki érti?
             Örök a végtelen,
miként a remény, hogy ha a szív védi
              hitetlenség ellen,
mert Jehova Istent nekünk hinnünk kell,
Ki messzeségekbe titkon búvik el
          fényekkel telt leplen

láthatatlan, kinél lakozik béke,
           maga a valóság,
ki szívnek és reménynek menedéke.
            Övé az igazság,
trónusa maga az egész mindenség, 
akit mégis be nem fogadhat az ég,
            sem az egész világ.

Övé minden tudás, s létek értelme
          Ő vele együtt zeng. 
Óh, bárcsak fogná fel emberi elme,
              ha előtte eseng
szívének reménye e földön mindenkor,
óh, bárcsak értené e veszendő kor
          a szívnek milyen rend-

je kell legyen, hogy ha létezni akar
              örök időkön át,
és nem elveszni e földről oly hamar,
               akkor az Ő szavát
e létben mindenkinek érteni kell
tiszta szíveknek tiszta értelmével!
        Hiszen Ő mindent lát,

ki ott fönn lakozik egek trónusán
           a messze távolon,
ahol már az ábránd is oly halovány,
           oly gyengéden oson, 
miként a csendek, hol zeng a végtelen,
hol zeng a talánynak sorsa én velem
                 zúgó századokon.                    

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Még mindíg látni vélem című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az ember fia című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) A Locsoló(k)nak... című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) Születés című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Az ember fia című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Tavaszi pillanatok című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Születés című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Ékkövek címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) A világ tetején című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Locsolóversek című alkotáshoz

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) Locsolóversek című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Az édenkert után című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Ti poéta lelkek! című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)