HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 20

Tagok összesen: 1862

Írás összesen: 48114

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Jártó Róza
2019-04-21 18:59:58

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: HorvajaFeltöltés dátuma: 2019-04-17

Búcsúlevél nélkül

A fegyverem csövével szembe nézek, már nem remeg a kezem. Hogy meddig tart ez a várakozás, nem tudom. Egy percig, vagy órákig, talán. Nem találtam racionális okot arra, miért ne tenném meg, miért ne húznám meg a ravaszt. Szerencsés vagyok, hogy nem a kétségbeesés juttatott elhatározásra. Minden okozat a valóság kontinuitásának következménye, nem formális logika. Tehát, elkerülhetetlen.

Ez nem búcsúlevél, nem összegzés, nem zárszámadás. Nincs miért, és nincs kiért. Amikor először értettem meg, hogy működik a világ, már akkor tudtam, hogy minden erőfeszítés hiábavaló, hogy értelmetlen ellenszegülni a belső törvénynek, amely etikát, és minden előítéletet felülír. Mert a szándék mindig megvolt a változásra, de a körülmények mindig előtolakodtak. Az erőtlenség éppen olyan bűn, mint a szándéknélküliség. Semmire nem lehet elég jól felkészülni. Félelem nincs bennem, sem harag. Elvágyódást érzek, és szégyent. Nincs magyarázat. Az elvesztegetett időt már nem pótolja semmi, a haszontalan kísérletek ideje lejárt. Csak bizonyosság van. Soha nem hittem igazán Istenben, de nem éltem hit nélkül. Már nem tudok hinni. Az ember lassan pusztítja önmagát, elkorcsosul, és a legvadabb állatnál is kegyetlenebbé válik. De vajon, kegyetlenség a puszta létezésért való küzdelem? Mindig azt hittem, az út ki van jelölve, de mindenben mi döntünk. Mindegy is, a vég ugyanaz. A fájdalom, hogy a világ saját pusztulásán munkál, már nem enyhül. Egy színpadon vagyok, az előadás már régen elkezdődött. Nem emlékszem a szövegre, improvizálok. A közönség soraiban egyre többen nevetnek. Egy vénembert nevetnek ki, aki még veszi a bátorságot, hogy kimondja, amit fontos lenne elmondani mindenkinek. Hogy már visszafordíthatatlan a folyamat. Az élethez a halálon át vezet az út. Én már tudom, ők még nem.

Egyre fáradtabbnak érzem magam, nem jut eszembe semmi. A golyó már átszakította a koponyámat, és valahol a nagy semmiben majd megáll. És akkor véget ér a racionalitás, az idő visszafordul, és minden úgy lesz, mint a kezdetekkor, amikor az egész univerzum elfért egy végtelen tömegű gombostűfejben.

Budapest, 2019. február

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Horvaja
Regisztrált:
2019-02-17
Összes értékelés:
108
Időpont: 2019-04-19 16:57:09

Kedves Kata!
Szerencsére, ez csak egy gondolatkísérlet. Nagyon érdekel, mi történik abban néhány század másodpercben, amikor a döntésünket már nem tudjuk megmásítani, amikor elindul egy folyamat, és már semmilyen hatással nem vagyunk rá. Vajon, megváltozik az idő múlása? Összesűrűsödik az univerzum a halál előtti tizedmásodpercekben? Sokan mondják, lepereg életünk filmje. Lehet benne valami. Az agy vajon, működik még a halál után? (Ezt egy másik írásomban boncolgatom, amikor már csak két agy beszélget egymással). Az életem, és az írásaim szoros korrelációban vannak, de ezek inkább kérdésfelvetések, nem önéletrajzi írások, természetesen.

Szeretettel,
Janó
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12394
Időpont: 2019-04-19 11:47:07

Kedves János!
Borzongok, ahogy olvastam ezt a kétszer is szomorú búcsúzót, búcsúlevél nélkül is.
Remélem, az egész nem saját magadra, talán másokra gondolva írtad. Miért ez a
kegyetlen szomorúság? Miért nem tudsz, mert lehetne - annyi erő, amivel a gondjaid
el tudod magadtól távolítani?
Olyan jó lenne, ha ebből kimásznál, és dalolva, fütyürészve élnéd további életed!
Mi kellene hozzá?
Ha tudnád, hogy nekem milyen nehéz életem volt, főleg a háborút átélve, el se hinnéd.
Mégis, én azt mondhatom mindenkinek, hogy a életünkben szerzett rosszakat, és
kellemetlenségre inteni kell, és örökre elfelejteni. Hidd el, hogy így életünk folyamán
sokkal jobban érezzük magunkat, és százával írhatjuk a kedves és szép verseket és
életünkben érintett akár keserves történéseket dalolva tudjuk leírni és kérni, hogy
a szomorkás emberek is bátran olvassák.
Szép és kellemes húsvéti ünnepeket kívánok: Kata

Legutóbb történt

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Még mindíg látni vélem című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az ember fia című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) A Locsoló(k)nak... című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) Születés című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Az ember fia című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Tavaszi pillanatok című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Születés című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Ékkövek címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) A világ tetején című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Locsolóversek című alkotáshoz

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) Locsolóversek című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Az édenkert után című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Ti poéta lelkek! című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)