HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 5

Online vendég: 19

Tagok összesen: 1877

Írás összesen: 48870

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-09-19 18:50:17

Szülinaposok
Reklám

Versek / elmélkedés
Szerző: Vári Zoltán PálFeltöltés dátuma: 2019-04-20

Óh, bárcsak!

Létünk tudata az, mi bennünk él,
mi sokszor céltalan mint ábránd,
min elmerül a szem, mit vonz a
messzeség, mit meg akar látni
a szív, hogy reményt leljen azon
jussában, min elmereng. S ha
érteném sokszor, hogy mi is a
tudat, mi sokszor vezeti a szívet
nem csupán ösztönén, hanem
az elme kigondolt vívódásain,
mit titkon lel, mire titkon vágyik
akaratán az ember. Mert azért
vagyunk azok, kik lettünk e létben,
mert embernek születtünk az
értelem teljes, felnőtti tudatán. 
Nekünk adatott meg, hogy tudjuk 
kutatni az eljövendő időt, miben a 
távolok rejlenek, a messze századok, 
ahol ma még az ismeretlen csend
honol, magánya titkon bújt leplén.
Nekünk, kik élünk , tudnunk kell,
hogy tartozunk valakinek, mert a lét
önmagától nem lehet törvényes
birtokunk, nem lehet se a jelen,
se a jövendő mienk, mi csak úgy
magunkéi valójában nem vagyunk.
Mert egyszer születtünk, mikor
születtünk a voltakon, ki ekkor,
ki máskor, dönteni mi semmit
nem tudtunk, csak nem is sejtettük,
hogy élünk, tudattalan volt minden,
csak sírtunk itt, az ismeretlenben.
S hozzánk anyánk szava szólt
a dédelgetett csendben, s mi akkor
hogy vágytuk az anyai ölet, pedig
még remélni sem tudtunk, csak
az ösztönök vágya égett bennünk
oly nagyon, mit titkon lelt bennünk
a szív jajongó éjeken.Ti jajongó
éjek! Már azóta hányszor, óh,
de hányszor átálmodtalak titeket,
mily sok év telt, mily sok álom,
mit rejtett bennem e szív sokszor
tudattalan ösztönén, létem maroknyi
éji hűs honán, mikor a csendek 
minden merengése hallgatag 
rám vetült. S mikor ébredtem
a hajnal árnyain, ébredt bennem
a tudat, hogy újra élek én, amit,
óh, bárcsak mindenkor tudnék!   

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Elmúlt a nyár címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Sír, jajgat az erdő című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Színaranyba öltözött című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Őszi kép című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Színaranyba öltözött című alkotáshoz

Magdus Melinda bejegyzést írt a(z) Sír, jajgat az erdő című alkotáshoz

Magdus Melinda bejegyzést írt a(z) Az első cigarettám című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Helene Branco: Liána című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Színaranyba öltötzött címmel a várólistára

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Óh, ne hidd! című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Sír, jajgat az erdő című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Esik a hó című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Zománc című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)