HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 18

Tagok összesen: 1863

Írás összesen: 48267

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

black eagle
2019-05-15 22:31:41

Szülinaposok
Reklám

Versek / elmélkedés
Szerző: Vári Zoltán PálFeltöltés dátuma: 2019-04-20

Óh, bárcsak!

Létünk tudata az, mi bennünk él,
mi sokszor céltalan mint ábránd,
min elmerül a szem, mit vonz a
messzeség, mit meg akar látni
a szív, hogy reményt leljen azon
jussában, min elmereng. S ha
érteném sokszor, hogy mi is a
tudat, mi sokszor vezeti a szívet
nem csupán ösztönén, hanem
az elme kigondolt vívódásain,
mit titkon lel, mire titkon vágyik
akaratán az ember. Mert azért
vagyunk azok, kik lettünk e létben,
mert embernek születtünk az
értelem teljes, felnőtti tudatán. 
Nekünk adatott meg, hogy tudjuk 
kutatni az eljövendő időt, miben a 
távolok rejlenek, a messze századok, 
ahol ma még az ismeretlen csend
honol, magánya titkon bújt leplén.
Nekünk, kik élünk , tudnunk kell,
hogy tartozunk valakinek, mert a lét
önmagától nem lehet törvényes
birtokunk, nem lehet se a jelen,
se a jövendő mienk, mi csak úgy
magunkéi valójában nem vagyunk.
Mert egyszer születtünk, mikor
születtünk a voltakon, ki ekkor,
ki máskor, dönteni mi semmit
nem tudtunk, csak nem is sejtettük,
hogy élünk, tudattalan volt minden,
csak sírtunk itt, az ismeretlenben.
S hozzánk anyánk szava szólt
a dédelgetett csendben, s mi akkor
hogy vágytuk az anyai ölet, pedig
még remélni sem tudtunk, csak
az ösztönök vágya égett bennünk
oly nagyon, mit titkon lelt bennünk
a szív jajongó éjeken.Ti jajongó
éjek! Már azóta hányszor, óh,
de hányszor átálmodtalak titeket,
mily sok év telt, mily sok álom,
mit rejtett bennem e szív sokszor
tudattalan ösztönén, létem maroknyi
éji hűs honán, mikor a csendek 
minden merengése hallgatag 
rám vetült. S mikor ébredtem
a hajnal árnyain, ébredt bennem
a tudat, hogy újra élek én, amit,
óh, bárcsak mindenkor tudnék!   

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Lantos Tímea alkotást töltött fel Glória sárga címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) A csillagokig című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Csak úgy című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Csak úgy című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mondd című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Visszanéző című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Sakkjátszma című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Csak úgy című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A varázshangszer című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Egy pénteki nap 03. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Csak úgy című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel A te házad az én váram - Egy pénteki nap 05. címmel a várólistára

hundido alkotást töltött fel A varázshangszer címmel

túlparti bejegyzést írt a(z) A csillagokig című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Gondolatok Bonifác napján című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)