HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 23 Tagok összesen: 1916 Írás összesen: 51261 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: Finta Kata Feltöltés dátuma: 2019-04-21
20. Novellák, történetek, gondolatok, életemből merítveFiatalságom legszebb évei a gyönyörű Erdélyhez kötődnek, ezen belül Marosvásárhelyhez, ahol középiskolába jártam. Háromszék megyében található Páván telt el az iskolai szünidőim java-része nagyszüleim és rokonaim körében, ahonnan családom ősei származnak. Erdélyből a kegyetlen háború vihara sodort vissza szülőföldemre.
Egy fiatal lánynak - front közeledtén, menekülés előtt - mi lehet fontosabb annál, amit becsomagol kis bőröndjébe? Imakönyvein kívül magához veszi féltett kincseit: a fényképezőgépet, fotóalbumokat, és naplóit. Én is így tettem. Családunk elvesztette a nagy világégésben (második világháborúban) meleg családi otthonát, csupán kis úti-csomagjaink maradtak meg az eljövendő életünkre. Számomra feledhetetlen törést jelentett az otthon elvesztése... Nógrád megye kis falujában éltem át a háborús front viszontagságait. Nehéz perceimben a frontról visszatért édesapám szavai nyújtottak vigaszt: "Minden, ami odaveszett, pótolható, fontos, hogy mindnyájan élünk!" Egy lerombolt hazában erős akarattal, nehéz munkával kellett felküzdenem magam, nevelni két egészséges gyermekemet, és próbáltam beilleszteni az életbe betegen született kedves kisfiamat, majd szeretettel vettem körül kedves unokáimat. Életem munkás-korszaka, a nagybetűs "ÉLET" 'Kismoszkvában" kezdődött (ahogyan Salgótarjánt akkor előszeretettel nevezték így, de később már szégyellték). Onnan költöztem át ebbe a kedves kisvárosba, Balassagyarmatra, ahová munkahelyem kötött. A Városi Tanácsnál helyezkedtem el, nyugdíjaztatásomig ott munkálkodtam. Sok-sok évtizedet hátrahagyva, önszorgalomból, fiatalos lendülettel kezdtem megismerkedni a számítógép rejtelmeivel. Nyugdíjas koromban kerültek kezembe a megmentett kis csomag kincsei, a naplóim, ennek köszönhetően örökítettem meg hű ábrázolással - mint egykori művészi pályára készülő kislány, - akit a sors más irányba terelt: fiatalságom szép emlékeit, a háború borzalmait, mert a front alatt is, az ablaktalan, hideg szobában hasalva, történelmi hűséggel jegyeztem naplómba az átélt napok eseményeit, örömeit és küzdelmeit, majd hozzákezdtem e könyv megírásához. Naplószerű írásom átível két világháborút, három rendszerváltást és két világválságot, amit a családnak és nekem át kellett élnem. Nem kerültem el két sikertelen házasságot, amiért a gyermekeim nevelése és taníttatása egyedül rám hárult. Ezért kedvtelésemre, az írásra csak a nyugdíjas éveimben került sor. Életem regénye meghaladja egy nagyméretű kötet terjedelmét, egy évszázadnál is több időt ölel át (kezdete az 1890-es évekig nyúlik vissza, mivel a kötet elején édesapám életútjáról is megemlékezem), ezért fejezetekre bontottam. Bár később családi kötelékeim miatt többször vágyódtam Budapestre, hogy gyermekeim, szüleim , és testvéreim közelében élhessek, végül mégis itt ragadtam. Immár félévszázada élek ebben a csendes városban, ahonnan már el se kívánkozom, talán majd csak akkor, amikor "utolsó utamra" visznek gyermekeim, hogy szüleim mellett, a Farkasréten pihenjem ki súlyos terhekkel, fordulatokkal tetézett, mégis szép emlékekkel teli életem fáradalmait. KIBÉKÜLÉS Szonett ölelkező rim-képlettel írta: Finta Kata 1. Itt az est, fáradtan haza sietünk... Jó lenne kibékülni egymással, mint teveled harcba lenni örökké. Szeretnék vízparton együtt sétálni kéz- a kézben, járkálni zöld mezőkön. Mesélni érzelmekről, eloszlatni nyugtalanságunkat. Az erdő csendes susogását hallgatva, elfeledni életünk sok búbánatát. Figyelve madarak csivitelését, lágy szellő suttogna a fülünkbe: ha kezünket egymásnak nyújtanánk, félreértések köztünk elmúlnának. Téged mi bánt? Szólj rám nyugodtan, ha megsértettelek! 2. Szólj rám nyugodtan, ha megsértettelek, megértem, arcodon látom, valami nincs rendjén. Szemedbe nézve - olyan sötét a víz, mint a kútban, s olyan mély büszkeséged. Meghallanám a te sóhajod, minden kívánságod eléd raknám. Forró kezembe vonnám kezed, hiába ne küzdj ellene - szeretlek - megsúghatom neked, s arra kérlek, karjaim közt pihenjél meg. Mondhatom: most már beláthatod, hogy hozzád én kedvesem mindenkor jó vagyok, csak szólj hozzám, s ha valamikor bánkódom, vigasztalj meg, elmúlik mély bánatom. 3. NAGYMAMÁRA EMLÉKEZEM Vigasztalj meg, elmúlik mély bánatom. - Emlékezem még, hogy kislánykoromban - a szünidőkben, Erdélyben nyaraltam. Akkor - nagyon idősen - a Nagymamám az udvarban állt szálfaegyenesen. Kedves mosollyal várt engem, nagy tál epret tartott reszkető kezében, ősz haja lobogott a szélben, hosszú ruhában tipegett elém. Mindig nagy örömmel utaztam hozzá, füstöt eregető vonaton, az ablakban állva, kanyarogva fenyőfák között, ábrándoztam. Bámultam a tájat, csodáltam égig nyúló fenyőfákat. 4. Csodáltam égig nyúló fenyőfákat, élvezettel szívtam magamba a sűrű fenyőerdő csodás illatát. A front közeledett határainkhoz, búcsúznom kellett rokonainktól... Édes jó nagyanyám karjába ölelt, fülembe suttogta: utoljára lát. A jövendölése beteljesedett: többé nem ölelhetett engem soha. Elment örökre, postás hozta a hírt: havasok aljában, fenyőfák alatt Páva község temetőjében nyugszik őseikkel alussza örök álmát s az égi mezőkről tekint le ránk. 5. Az égi mezőkről tekint le ránk. Októberben nektek nyílnak virágok, sírokra borulnak krizantém-csokrok. Temetőt járva gondolunk mi rátok, szeretnék én is kimenni hozzátok. Kimegyek hozzátok, azt megígérem, bár nehezen bírom már a járkálást. Mécses lángja mellett imádkozom, sírotokra virágcsokrot teszek. Gondolatban már a temetőt járom... Édesanyám, ott leszek veletek. Édesapám! Kedves Testvéreimhez megyek, tudjátok, titeket sohasem feledlek: Guszti, Pista és Bandi! 6. Nem feledlek: Bandi, Pista és Guszti, ahogyan gyermekkorunkban, együtt leszünk most is gondolatban megint mindnyájan, a nagy ebédlőasztalunk köré ülünk majd. Kedves Édesanyánk szeli a kenyeret, szerető szóval meri sorban a finom levest, majd a túrós-tésztát osztja, tetejére szór ropogósra pirított szalonnából. Ha finom süteményekre gondolok, szememből a könnyek mindjárt hullanak. Jó volt hallgatni halk szavát apánknak, ha valami csínyen minket talált. Szeretettel gondolok most is rátok. 7. Szeretettel gondolok most is rátok, jó volt veletek felnőni, emberré érni, együtt élni kedves családban. Már nem jutok el messzi temetőbe, ahol nagyszüleimet temették el. Őseim Erdélyben és Felvidéken, fenyőfák alatt nyugszanak' régen. Most a nagymamára emlékezem, 'kihez diákkoromban oly szívesen jártam, a gyertyalángja mellett mondom értetek imámat, rátok gondolva. S most rád gondolok, egyetlen szerelmem aki nehéz sorsomban vigasztaltál. A sírod messze, oda nem jutok el. 8. A sírod messze, oda nem jutok el, de lélekben hozzád is megyek, erőm összeszedem, melletted leszek, sírod virággal borítom, s gyertya-lángjánál köszönöm Neked a boldog napokat, amit életünkben nekem nyújtottál. Gondolunk most a hős halottakra, kik háborúban és szabadságharcban értünk s hazánkért áldozták életük; temetőt járva gondolunk majd rátok. Mindenszentekkor járjuk a temetőt lábunk alatt színes falevél ropog virágos sírokon lángok lobognak, s a szívem szeretteimért dobog. ** Folytatása következik. Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A hízelgő Huba és a gőgös Gazsi páva című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Fogatlan Ferkó című alkotáshoz ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Ébredés címmel a várólistára szilkati bejegyzést írt a(z) dicsőítő ének című alkotáshoz túlparti bejegyzést írt a(z) Mezőaranytáncolt ébredés című alkotáshoz Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) dicsőítő ének című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Jégbontó havában napozás című alkotáshoz gleam alkotást töltött fel Töredék címmel a várólistára hundido bejegyzést írt a(z) Csussz, a kígyó című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Csussz, a kígyó című alkotáshoz Madár alkotást töltött fel Haldokló diktátor végszava címmel a várólistára T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A rozsdafarkú című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Gyökerek című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Isten véletek című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Jégbontó havában napozás című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) A végzet forrása című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Tavaszi viharok című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Kirándulás 3. című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Naponta ijesztget című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz gleam bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz gleam bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) dicsőítő ének című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) dicsőítő ének című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A hízelgő Huba és a gőgös Gazsi páva című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz Leslie alkotást töltött fel Nőnap címmel a várólistára Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Minden sejtésemben című alkotáshoz gleam bejegyzést írt a(z) Tavaszi tünetek - A nagy kisfiú - 02. című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |