HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 20

Tagok összesen: 1863

Írás összesen: 48275

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

black eagle
2019-05-15 22:31:41

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: HorvajaFeltöltés dátuma: 2019-04-27

Tűsarok

A lámpaoszlopnak támaszkodott. Nézte a forgalmat, figyelte a gyalogosokat. Ráért. Két éve nincs munkája, de amíg az asszony eltartja, nincs gondja semmire. Minden nap azzal indul el otthonról, hogy munkát keres. Legyen az bármilyen munka, ha jól megfizetik, elvállalja. Az utóbbi egy évben már nem akart dolgozni. Alkalmi munkákat vállalt, de aztán belefáradt a bizonytalanságba. Inkább a biztos semmi. Csavarog, bámészkodik, valahogy csak elmegy az idő.

A lámpa zöldre váltott. A tömeg elindult. Egy fiatal lány vált ki az áradatból. Feltűnő jelenség. Hosszú, fekete haj, rövid kis színes nyári ruha, és sportcipő. Tetszett neki a lány, ahogy csípőjét ringatta járás közben, mint a modellek, úgy rakta egyik lábát a másik elé, szinte egyetlen láthatatlan vonalon haladt. Ez adta a különleges csípőmozgást, ez a ringás tette vonzóvá. Az arcát nem látta, de el tudta képzelni, ehhez a testhez milyen arc tartozik. Követni kezdte. Nem volt határozott célja, de vonzotta a lány szépsége. Nem akart rárontani. Arra gondolt, megvárja, amíg alkalom nyílik rá, és megszólíthatja. A lány ráérősen ment tovább, mintha nem lenne határozott elképzelése, merre menjen. A kirakatoknál megállt, és hosszan nézte a divatos ruhákat. Egy cipőboltnál hosszasan időzött, amikor hirtelen elhatározással benyitott. Fél óra telt el, amikor a lány megjelent, egy cipősdobozzal a kezében. A lábán már nem a sportcipő volt. Egy piros, tűsarkúban lépett le a bolt két lépcsőfokán, mint egy revüben, amikor a tánckar a nagyobb hatás kedvéért lelibben a grádicson. Gyönyörű látvány volt. Elakadt a lélegzete, amikor a lány elindult felé. Azt tervezte, hogy megkérdezi a lánytól, hol van ez, és az az utca, de a lány megelőzte.
- Ne haragudjon, hogy megszólítom! Nem tudja, hol van az Iker utca?
Egy pillanatra elakadt a lélegzete. Akaratlanul is magas hangok jöttek ki a torkán, amikor az ember zavarban van, és nem tud határozott választ adni a kérdésre.
- Nem, sajnos nem. - válaszolta, és azt hitte, ezzel be van fejezve a beszélgetés. De a lány átnyújtotta a mobiltelefonját.
- Megkeresné nekem a térképen? Azt hiszem, van rajta navigációs program, de nem értek hozzá. Segítene?
Úgy érezte, ennél jobban nem is indulhat egy ismerkedés.
- Igen, természetesen. Melyik számot keresi?
- Az elejét. A pontos számot nem tudom, de van ott egy cipészműhely.
- Igen, megvan. Pár száz méter, néhány perc az egész. Elkísérhetem? - kérdezte a férfi, és visszaadta a lánynak a telefont. Jobban szemügyre vette a kezét. Kis, finom keze volt, ápolt, de festetlen körmökkel. A lány szemébe nézett, de a napszemüveg mögött nem láthatta, milyen színű a szeme.
- Bocsásson meg, de udvariatlan vagyok. - mondta, és feltolta a szemüveget a feje tetejére. Így még vonzóbbnak tűnt. - Igen, azt hiszem, nem ártana, ha elkísérne, megköszönném.
- Tudja, így még nem jártam, Éppen meg akartam szólítani, de megelőzött.
- Nem volt szándékomban versenyezni. - mondta a lány, és nevetett.
A férfi a lány arcát figyelte. Csodálatos fekete szemét, amely uralta finom arcvonásait.
- Nem, én sem azért mondtam.
- Látja, könnyen megy ez. Maga egyébként is szimpatikus nekem. - mondta a lány, és a férfi szemébe nézett.
- Láttam, amint bemegy a cipőboltba. Egy sportcipő volt a lábán, és most ez a csodálatos tűsarkú. - mondta a férfi bátortalanul. - Jaj, bocsásson meg, még be sem mutatkoztam. Gábor vagyok.
- Én meg Éva.
- Szép neve van.
- Magának is.
- Miért megy a cipészhez? - kérdezte témát váltva Gábor.
- Mert ez a kedvenc sportcipőm, és nem szeretném kidobni. Elszakadt a bőr, és egy barátnőm ajánlotta, hogy itt a kerületben van egy cipész, aki minden kisebb javítást is elvállal.
- Ez a tűsarkú jól áll magának.
- Köszönöm.
- Mivel foglalkozik, ha nem sértem meg?
- Nem, dehogy. Miért sértene meg? Legfeljebb nem válaszolok. - mondta a lány, és nevetett.
- És akkor, most elárulja, vagy kinevet?
- Dehogy nevetem ki. Ne legyen ilyen érzékeny Gábor! Modell vagyok.
- Gondoltam, maga tökéletes.
- Ugyan. Nincs tökéletes ember. Nem is sejti, mennyi hibám van.
- Én nem látom. Engem az első pillanatban elbűvölt.
- Nagyon kedves Gábor, de én boldog párkapcsolatban élek.
- Nekem is van feleségem.
- Ez nem hangzott valami jól. Nem volt benne semmi lelkesedés, büszkeség.
- Csak a tényt közöltem.
- Boldogtalan?
- Nem tudom.
- Az nem úgy van. Az ember azt tudja.
Közben megérkeztek. Befordultak a sarkon, és meglátták a cipészműhely cégtábláját. A lány megállt a műhely előtt, és egy kis hallgatás után megszólalt.
- Megvár, Gábor?
- Igen, örömmel.
- Jó. Csak kisebb javítás, szerintem pár perc alatt megvan.

Gábor várt. Nem értette, mi történik vele. Tetszett neki a lány, de hát felesége van. Tíz éve házasok, nem volt semmi problémájuk egymással. Éltek, ahogy mások is. Aztán amikor munkanélküli lett, az asszony elfordult tőle. Nem emiatt, de a depresszió úrrá lett rajta, és ez nem tesz jót egy házasságnak. Már egy éve nem szeretkeztek. Az asszony elhúzódott, ha közeledett hozzá. Magát hibáztatta. Az eszébe sem jutott, hogy az asszonynak is van saját élete, és lehet valakije, aki kedves hozzá, akivel nem kell nap, mint nap megküzdenie. Persze, hogy megértette őt, de nem beszéltek róla. Hallgattak, elfogadták a helyzetet.

A lány megjelent a műhely ajtajában, kezében a cipősdoboz, lábán a sportcipő. Mosolygott. Odalépett Gáborhoz, és megsimogatta az arcát.
- Na, ne vágjon ilyen képet! - mondta, és felnevetett. - Van egy ötletem, de ne sértődjön meg.
- Halljam! Ígérem, nem sértődöm meg.
- Én nem szeretem a tűsarkú cipőket, de a munkámhoz tartoznak. Megvettem ezt a piros cipőt, de igazából nem is tetszik. Mekkora lába van a feleségének?
Gábort váratlanul érte a kérdés. Gondolkodnia kellett.
- Azt hiszem, harmincnyolcas.
- Remek! Ez a cipő pontosan akkora méretű. Elfogadja tőlem? Adja a feleségének ajándékba!
Átnyújtotta a dobozt a meglepett férfinak. Gábor elvette az ajándékot. Alig tudott megszólalni.
- Köszönöm. - mondta. - Nem tudom, örülni fog-e neki? Régen hordott hasonlókat, de egy kicsit felszedett az évek alatt, és inkább ő is a lapos cipőket szereti.
- Ugyan. Találja fel magát! Vegyen neki színházjegyet, vigye el szórakozni. Semmi kifogása nem lehet, cipője már van. - mondta a lány, és hangosan kacagott.
- Miért is ne. Igaza van, talán ez az ajándék megváltoztathatja a kapcsolatunkat. - mondta Gábor, és hálásan nézett a lányra.
- Na, jól van. Nekem mennem kell. Ott van a buszmegálló szemben. Mindjárt jön a buszom.
- Honnan tudja, hogy milyen busz fog jönni? Nem is ismerős a környéken.
- Dehogynem, itt lakom a közelben.
- Akkor a cipészműhelyt is ismeri. Tudja, hol van.
- Persze, hogy tudom. - mondta a lány nevetve. - De olyan szerencsétlenül állt ott a bolt előtt. Gondoltam, örömöt szerzek magának. Észrevettem, hogy követett.
- Ez kedves. - mondta Gábor bizonytalanul.

Éva homlokon csókolta a férfit, és sietve átment az út túloldalára, a buszmegállóba. Amikor a busz megérkezett, még volt ideje integetni Gábornak. A férfi csak állt megkövülten, és hosszasan nézte a távolodó járművet.

Budapest, 2019. április

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Horvaja
Regisztrált:
2019-02-17
Összes értékelés:
146
Időpont: 2019-04-28 16:26:17

válasz Finta Kata (2019-04-28 01:06:32) üzenetére
Drága Kata!
Nagyon jó érzés olvasni, amit írtál. Köszönöm. Hálás vagyok a sorsnak, hogy itt lehetek, ahol ennyi kedves ember van, akik nem csak nagyszerű írásokat tesznek közzé, akik a versírás tudói, mesterei, de odafigyelnek másokra is, és mindig van hozzám néhány kedves szavuk.

Szeretettel,
Janó

ui.: Janó, mert így becéztek középiskolában. Orosz tanárom szólított így aki azzal kezdte az óráit, hogy felírta a táblára: "Janó! Vár a kínpad, vagy a színpad". Akkoriban amatőr színjátszó társulat tagja voltam. és negyedik első félévében 13 db elégtelen éktelenkedett a naplóban. Egyetlen feleléssel kijavítottam kettesre. :)
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12464
Időpont: 2019-04-28 01:06:32

Kedves Jani, Janó?
Mint látom, a utóbbit kedveled. Te a novelláidat csak úgy, gyorsan leírod s mi
rögtön kezdhetjük olvasni. Nagyon szép szavakkal írod a novelláidat, kevesen
ilyen pontosan, hiba nélkül. Majdnem minden nap itt vagyok, s lám, mindig
találok egyet vagy akár két novellát is.
Ez a Tűsarkas novella is nagyon tetszik nekem. Érdekesek a munkáid, ritka,
aki ilyen jól, tiszta magyarsággal írja novelláit.
Örülök, hogy olvastam, álmaimban magamban is erre fogok gondolni.
Szeretettel: Kata
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6523
Időpont: 2019-04-27 20:32:05

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Horvaja (2019-04-27 20:08:21) üzenetére
Janó, mindig örülök, ha segíthetek valakinek, ettől jobban érzem magam.
Saját magamnak segíteni sokkal nehezebben megy. :)
Alkotó
Horvaja
Regisztrált:
2019-02-17
Összes értékelés:
146
Időpont: 2019-04-27 20:08:21

válasz Kankalin (2019-04-27 13:10:07) üzenetére
Kedves Kankalin!

Mindig meglepsz a hozzászólásaiddal. Legalább olyan élmény számomra, mint a verseidet olvasni. Na, nem. A verseid mindennél többet érnek, többet jelentenek nekem. Tegnapi "beszélgetésünk" után egy kicsit szebben láttam a világot (könnyű nekem örömet szerezni), és valami könnyebbet szerettem volna írni, valami bizakodót, valami reményteljes történetet. Ez íratta meg magát velem. Köszönöm, hogy olvastad! :)

Szeretettel,
Janó
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6523
Időpont: 2019-04-27 13:10:07

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Janó! :)

Meg kell hagyni, nagyon jól tudsz novellákat írni. Nem ez az első, ami alapján ezt merem állítani, de itt megint felvillant bennem, úgyhogy azonnal reagálok, mert egészen friss bennem az engedélyzés után.
Nem tudom, hogy igaz történet-e, mert akár az is lehet, de érdekes, olvasmányos, bent tart, ezen kívül gondolkodtat, tanulsága is van.
Jól sikerültek a párbeszédek és az egész prózai szerkezet.

Nagyon tetszett, köszönöm az élményt. :)

Szeretettel: Kankalin

Legutóbb történt

sankaszka bejegyzést írt a(z) Édes otthon című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel A nyárfa címmel a várólistára

Jártó Róza bejegyzést írt a(z) Testvérek című alkotáshoz

Jártó Róza bejegyzést írt a(z) Anyáknapi merengés című alkotáshoz

Jártó Róza bejegyzést írt a(z) Szép mert szeretem... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Mi szabdalja? című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Elmulasztott boldogság című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) A semmit hiába űzöd című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) A semmit hiába űzöd című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Mi szabdalja? című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel A semmit hiába űzöd címmel a várólistára

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Mi szabdalja? című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) A varázshangszer című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Egy pénteki nap 03. című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)