HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 15

Tagok összesen: 1885

Írás összesen: 49088

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-11-17 16:04:37

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / elbeszélés
Szerző: Jártó RózaFeltöltés dátuma: 2019-05-01

Hurrá nyaralunk!

Nem most volt az a nyár, amikor először engedhetem meg magamnak, hogy nyaralni menjek. Az előzményeket, hogy addig miért nem, most nem részletezem, hisz nem arról szól a történet.
A lényeg, hogy lehetőségem nyílt arra, hogy a munkahely javaslatát elfogadva, elmenjek tizennégy napra a Balatonra nyaralni. Ráadásul az akkor öt éves Tímea és a tizenhárom éves Magda lányomat is vihettem magammal. Balatonalmádiba, az Üveggyár SZOT üdülőjébe szólt a beutaló.
Akkor már romokba hevert a házasságom, nem is próbálkoztam avval, hogy rendeződjön a kettőnk dolga a férjemmel. Az életem eddig is a család és az üveggyár között zajlott.
Én, a két lány és a gyár. És persze az óvoda és az iskola. Tímeával még nem voltak problémák, mert öt éves volt. Imádott óvodába járni és imádta, hogy mindenki imádja.
Magdával sem voltak gondok igazán, de sok kezdett lenni, hogy neki kell a kishúgát reggel ébreszteni, öltöztetni és elvinni az óvodába, ha délelőttös voltam. Ha délutános, akkor érte menni, megfürdetni, vacsoráztatni, miközben birkózott a hetedik osztállyal is. Ideálisnak az éjszakai műszak volt mondható, mert akkor reggel én költöttem a lányokat, elkísértem őket az iskolába, óvodába.
Délután meg elmentem elébük. Otthon meg a főtt étel várta őket. Beszélgetés és utána lefekvés. Azokon a napokon az ágyamban aludtak és onnan nézték a televíziót, amíg el nem aludtak.
Én meg pont nyolc óra negyvenkor elindultam a buszhoz, ami a gyár kapujáig repített. Mondanom se kell, hogy ahogy leültem az ülésre rögtön elaludtam. A velem utazó munkatársak meg ugrásra készen rötyögtek rajtam, hogy mikor esek ki az ülésből. Persze megértettek, hisz ők is ugyanabba' a "cipőbe' jártak", csak volt, aki többet pihenhetett a két műszak között, volt, aki kevesebbet.
De olyan mélyen senki se tudott elaludni a buszon, mint én. Végül a padtársam unta meg azt, hogy engem mindig el kell kapnia, és amint felszálltam az ajtón, máris felállt és én beültem a belső ülésre. Na, itt aztán aludhattam olyan mélyen, amennyire csak tudtam. Még a vállát sem sajnálta tőlem, ahova a fejemet hajtottam elalvás után.

Természetesen ennek híre ment, hogy én milyen mélyen alszom végig az utat, ezért döntött úgy a vezetőség, hogy engem küldenek nyaralni az első turnussal, ami május 17-től - május 30-ig tartott.
Először azt gondoltam, hogy ez a nyaralás úgyse jöhet össze, mert akkor még javában tart az iskola Magdának, de az első kérésemre engedélyezte az igazgató, hogy a lány is eljöjjön velem. A kicsi lánynál ez nem volt gond, mert az óvodából azért könnyebben lehetett kimaradni két hétre, mint az iskolából.
Azt sem engedték meg a munkatársak, hogy kifogásokat emeljek, hogy nincs fürdőruhám, meg papucsom, meg fürdőköpenyem, meg egy csomó ilyesmi, ami egy nyaralásnál elengedhetetlen. Ezeket mind összehordták nekem, és még úszómatracot és úszógumit, meg strandlabdát is hoztak a kolléganők.
Ahogy közeledett május 17-e, már én is kezdtem örülni annak, hogy kiszakadok - ha csak egy kis időre is - a hétköznapok monotonitásából. Akkor, abban az időben osztályozó voltam az üveggyárban. Az volt a dolgom, hogy az üveggyártó gép mellett ülve válogassam ki a hibás üvegeket.
Óránként váltottuk egymást az asztal előtt, mert erős fény mellett kellett kiválogatni, és a szalagról a selejt szalagra pöckölni a hibás üveget, ami még szinte forró volt, és csak úgy ömlött a gyártósoron. A hibás üveg visszament egy ellenfutószalagon a gépészhez, aki leellenőrizte a gépet és a hibát, a selejt alapján kijavította.
Persze a gépészek normába' dolgoztak, így mindig hadilábon álltunk velük, mert szerintük túl sok üveget dobtunk a selejtbe, direkt azért, hogy őket bosszantsuk és nekünk meg minél kevesebbet kelljen a dobozba rakni. Oly módon, hogy a kétszer öt ujjunkat beletettük egy-egy üvegbe és egyszerre 10 darabot raktunk a papírlapra.
Állva benyúlni az üvegbe, fél fordulat, hajolás, le-rakás a következő helyre, úgy, hogy 15 üveg fért egy sorba. Állás, markolás, forgás, lerakás. Állás, markolás, forgás, lerakás.
Ahogy telt a bála, úgy lett egyre nehezebb, mert egy idő után már csak pipiskedve értük el a bála tetejét.

De mindennap eltelt a műszak.
És a nyaralás, az indulás időpontja, egyre közelebb került. Az utolsó munkanap pihenő ideje alatt elköszöntek tőlem a munkatársak. Még a gépészek is odajöttek elköszönni. Az egyik kedvesen még azt is javasolta, hogy ha ott leszek az üdülőben, el ne mulasszam, hogy a büfében Misi-koktélt igyak. Szinte mindenkinek volt evvel kapcsolatban egy-két jó és biztató szava.

- És sok szép élménnyel térjek vissza, ahova ők visszavárnak.

Ilyen kedves és szeretetteljes búcsú után másnap el is indultam a két gyerekkel a Balaton meghódítására. A több órás vonatút alatt boldogan cseverésztem a gyerekekkel. A könyvet is átadtam Tímea lányomnak, amit meglepetésnek szántam.
A Szélike királykisasszony című mesekönyvet vettem meg, amiben pont 14 fejezet volt, megígérve a kislánynak, hogy minden este egy egész fejezetet olvasok el neki elalvás előtt.

Estefele értünk az üdülőbe. Gyönyörű szobát kaptunk az első emeleten. Az erkély egy szép nagy teraszra nyílt ahonnan az egész Balatont is látszott.
Kipakolás után elmentünk vacsorázni. Ez is nagyon tetszett, ahogy az a sok, elegáns ruhába öltözött ember engem és a gyerekeimet kiszolgálta, készségesen és kedvesen mosolyogva.

Megígértem a lányoknak, hogy minden nap ihatnak colát, ezért a vacsora után a büfébe mentünk. A két lánynak kikértem a colát, én pedig megrendeltem a Misi-koktélt, hogy megjutalmazzam magam, vagy inkább kényeztessem magam az életben egyszer. A pincér rákérdezett ugyan, hogy biztos a Misi-koktélt mondtam-e, de aztán el is ment.
A lányok megkapták a colájukat. A poharukban még szívószálat és kis ernyőcskét is tett a pincér.
Az én italomra egy kicsit várni kellet.
De ez nem volt gond, mert még a pincér is kedvesen érdeklődött, hogy honnan jöttem, és hogy ez az első itt nyaralásom-e? A kislány is, Cola-szürcsölés közben rákérdezett az esti mesére, de én eddig is mindig tartottam a szavam, most meg itt a Balaton partján miért ne kényeztessem a gyerekeimet.
Megjött a koktélom. Szépen elém helyezte a pincér, egy másik, a mellettem lévő asztalhoz telepedett, miközben kedvesen csevegett a lányaimmal.
Én meg elkezdtem megismerkedni a koktélommal. Óvatosan belekortyoltam. Nagyon finom volt.
...még arra is emlékszem, hogy a második kortyot megittam...

Aztán már csak arra emlékszem, hogy reggel az ágyamba ébredek, erős fejfájással. Tímea lányom az emeletes ágy alsó részén ült, ölében a mesekönyv, és szemrehányóan nézett.

- Anya! Mese helyett azt hajtogattad, hogy anya, most nem mesél, anya Misi-koktélt ivott - mondta.

A reggelinél mindenki kedvesen köszönt nekem és a gyerekeknek is, és szinte mindenki kérdezte, hogy, hogy vagyok. Szerencsémre addigra a bőséges reggeli megtette a hatását, és elmúlt a fejfájásom is.
Egy kicsit szédelegve ugyan, de a strand felfedezése előtt még benéztünk a büfébe. A lányok Colát kértek, én meg egy erős kávét. Szervírozás közben a pincér odahajolt, úgy kérdezte:

- Ma már nem kér a Misi-koktélból ugye - kérdezték a pincérek.

Később tudtam meg, hogy azokat a nyaralókat, akik először jönnek ide, ebbe a SZOT üdülőbe, evvel a koktéllal avatják fel. Természetesen másnál a hatás nem szokott ilyen erős lenni, mint nálam.

Azóta többször voltam nyaralni a lányokkal, ebbe', vagy más SZOT üdülőbe'. Az emlékek között a legtöbbször emlegetett kaland a Misi-koktélos este volt, amikor bódult állapotban, még a Szélike királykisaszszonyról is elfelejtkeztem.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Averzió. Hogy miért? című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Averzió. Hogy miért? című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) fénytörés című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Semmi című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Semmi című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Semmi című alkotáshoz

Krómer Ágnes alkotást töltött fel Semmi címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Kankalin bejegyzést írt a(z) Semmi című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Télváró című alkotáshoz

Szokolay Zoltán alkotást töltött fel Vázába tuszkolt címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Altató című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Nyelvem című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Te vagy az - a férfi, a nő és a meghallgatás című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel A fűzek alatt címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)