Én nem adom meg magam a sorsnak,
mert mindig lehet a rossznál rosszabb,
és sokszor volna keseregni ok.
Az élet elbánt velem is párszor,
s olykor úgy érzem, hogy szétforgácsol,
hogy a napok sora csak úgy elcsorog.

De ha visszanézek, utam egy híd,
mi számtalan zúgón átsegít,
és mindig jönnek velem szembe is.
Így nem adom meg magam a sorsnak,
hisz kemény telek mindig is voltak,
de egykettőre eljön április.

Néha nehéz, de többnyire semmi
a csalódásokat átvészelni,
mi egykor bántott, elengedtem rég.
A reggelekben új remény ébred,
mi segít nekem vigyázni Téged,
és úgy szeretni, ahogy szeretnéd.

Nem adhatod meg magad a sorsnak,
legszebb szó a szótárban a holnap,
s rögtön utána a holnapután.
A Nap se kérdi, fel kell-e kelni,
Te se gondolkodj, hogy jó-e élni,
csak élj - a többit nyugodtan hagyd rám.