HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 7

Online vendég: 31

Tagok összesen: 1877

Írás összesen: 48854

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-09-19 18:50:17

Reklám

Prózai művek / mese
Szerző: túlpartiFeltöltés dátuma: 2019-05-12

Virtuális valóság, XIII. rész

Szóval, az előző részben nem sikerült befejezni a történetet, az huncutkodott, ficánkolt, önállósította, egyszerűen nem engedte "befejezni magát". Vannak ilyen történetek sokan, de most a "végére járok" - ígérem. És, neki akkor annyi! Ígérem.
Szóval hősünk mindent megfogadott magában, csak kikerüljön végre, ebből a "kiszabott, lidérces álom-csávából. Mindent megígért, megfogadott! Mármint, hogy "soha többé" - jóllehet eddig, nem is forgott fenn megcsalás vétke kedvese ellen (sokszor)...
De mindez mintegy, szóval ott maradt abba a mese, hogy ismételten megszólalt a telefon. Csilingelésére, előbukkantak a konyhából Virtuálisok. "Na? Érkezik végre már? Mond néki, siessen, mert kihűl a "vacsi"! Igazából nagyon kíváncsiak vagyunk őrá; miképp tud elviselni egy ilyen zord, udvariatlan pasit. Amúgy, egy édes macit."
Szíve szerint mondta volna: "Duguljatok el már, kicsit végre!" De udvarias mosolyt erőltetve magára - hasonlított ez leginkább a farkas mosolyára, mikor nagymamának álcázva magát, készült bekapni ártatlan, mit se sejtő Piroskát - hessegette vissza az asszonynépet a konyhába. Elvégre ott a helyük, habár virtuálisak is, most épp, gondolta magába. Különbe' minek is? Ez a kapcsolat édes, aranyos Virtuálisokkal olyan, mintha "kesztyűbe' hógolyózna." Vagy, mintha művirágokat szedne gagyi vetélkedőben, bérelt, megfizetett, tapsonc közönség buzdítása, no meg a műsorvezető üvöltése közben, vigyázva az őt körülvevő szappanbuborékok özönére, mert három pukkanás, oszt odalesz a bónusz... Meg mintha utolsó cigarettája füstszűrője gyújtana rá, ébredés után, havas téli hajnalon. Maga a borzalom.
"Drágám, vakriasztás volt ez az egész, indulok haza! Új munkaerőt vettelek fel a minisztériumba, és véletlenül, elindított egy kör emailt. És, rosszul paraméterezte be, szegényke. Édes! Pár perc még és otthon leszek! Most le kell tennem, mert a metrón nincs elég térerő."
Na ja! A térerő a legfontosabb ebbe a világba. Mert, térerő nélkül lettünk, vagyunk elvesztettek, elveszítettek... Akármilyen világba. Van akárhogy is, ez az egész...
"Ne! Meg ne próbáld!" Sikította édes Virtuális Valóság I. Mert látta, hősünk markolja a TV távirányítóját. Elkésett, mert hősünk nyomta meg épp a reszet gombot. És, reszetelt, gondolta magába, legfeljebb kell újra telepítnie a TV programozását. (Igaz, BL döntő lesz ma este, játszanak egymással, ki tudja milyen, kivagyi csapatok.)
Na ja! Nyomott "reszetelést", támadt aztán nagy huzat, függöny lebbent csak, tűntek el édes Virtuálisok. Sivítva, sikítva. Lebbentek csak el az Időben. Épp idejébe, mert fordult már kulcs a zárba, megérkezett kedves. Volt ideje hősünknek szerencséjére Ideje épp csak annyi, hogy levette az asztalról a plusz két terítéket; gyertyák meg maradtak csak, a vacsora, meg a minden, összes ünnepi teríték.
Édes Kedves érzékenyült el csak (picit-nagyon): "Azért jó, hogy megvártál, meg azt se tudtam, hogy tudsz főzni is; megleptél." Ő mormogta: "Házassági évfordulónk van elvégre." Kedves nevetett. "Két hete múlt az évfordulónk, sütöttem rántott húst akkor, sült krumplival, uborkasalátával. Kedved szerint. Ahogy szereted. Éppen úgy. Megettél mindent, megittad a sört is. Aztán, mentél meccset nézni, meg elaludni."
Erre aztán nem tudott már mit mondani, nem is lehetett. Elfogyasztották a vacsorát, megitták a behűtött pezsgőt, fürödtek meg az illatos gyertyákkal feldíszített kádban. És hősünk nem bánta, igazán nem bánta aznap este, hogy nem láthatja azt a BL döntőt...
Na ja! Ennyi volt a történet maga, már csak az fránya epilógus van hátra. Mert semmilyen történet nem végződhet epilógus nélkül. De erről tán majd legközelebb...

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
1115
Időpont: 2019-05-12 21:56:34

szerintem is, jó lenne!
üdv neked is: túlparti
Alkotó
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1350
Időpont: 2019-05-12 21:51:35

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Ha minden bonyodalom ilyen egyszerűen megoldódna! De jó is lenne!

Üdv: Kati

Legutóbb történt

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel memóriazavar címmel a várólistára

Szem Eszkör alkotást töltött fel Essz levele (7.fejezet) címmel a várólistára

Erdős Anita Andrea bejegyzést írt a(z) Álarc című alkotáshoz

dpanka bejegyzést írt a(z) Nem akarok már mást című alkotáshoz

dpanka bejegyzést írt a(z) Győri barangolásom című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Őszi gondolatok című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Ti régi lombok! című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Álarc című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Zománc című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Mária/A gyerekek címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Vándorok című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Vándorok című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Mária/Babavárás című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Köszönöm, hogy élhetek! című alkotáshoz

Erdős Anita Andrea alkotást töltött fel Hazugság címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)