HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 21

Tagok összesen: 1880

Írás összesen: 49036

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-22 13:12:05

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: HorvajaFeltöltés dátuma: 2019-05-13

Feltámadás

A férfi leült a sziklára, és hosszan nézett a semmibe. Jólesett ez a kis pihenő. Fáradt teste tele sebekkel. Többsége már begyógyult. A barlang, ahol egy órája még sötétben feküdt, hatalmas kőtömbbel volt elzárva. Komoly erőfeszítésébe került elgörgetni a bejárat elől. Sikerült egy résnyire szabaddá tenni a nyílást. Kilépett rajta a fényre. Kora reggel a nap még alacsonyan járt, de lehetett érezni, hogy hamarosan forróság önti el a tájat. A szárazság már napok óta tart. Az emberek tartalékai lassan kimerülnek. Éhínség fenyeget a vidéken. Gondolkodott. Mit tud tenni? És egyáltalán, joga van beleszólni a dolgok természetes rendjébe? Úgy döntött, kivár. Elindult a hegyről, hogy még délelőtt beérjen a városba. Saruja pántja elszakadt, amikor a bejáratnál lévő követ próbálta megmozdítani. Fáradt teste nehezen birkózott meg a feladattal, de aztán, mintha erőre kapott volna, a kő megmozdult. Lábbelijét elhagyta, mezítláb tette meg az utat a városig.

Az emberek már korán reggel kipakolták portékáikat a piacon. Szárított hal, és kenyér. Ez volt a standokon, zöldség, vagy gyümölcs már egy ideje nincs a választékban. A karavánt várták, amely napokkal ezelőtt elindult a távolabbi településekre, ahol a folyó közelsége még biztosított némi élelmet az ott lakóknak. Hogy szerencsével járnak-e, nem tudták. A kereskedők már régen nem tértek haza dúsan megrakott szekerekkel. Emlékeztek rá a halászok, a környék lakói, hogy volt egy ember, aki összehívta őket a tengerparton, hogy beszéljen hozzájuk. Kosaraik észrevétlenül megteltek hallal, és kenyérrel.
- Jó trükk, csak tudnám, hogyan csinálja? - mondta egy halász. - Én hetek óta üresen húzom ki a hálómat a partra. Ő meg egycsapásra kosárszám adakozik.
- Azt hallotta-e, hogy a Kánai menyegzőn elfogyott a bor. A vizes tároló edények tartalmát borrá változtatta.
- Hallottam, de nem hiszem el. Én is csináltam ezt a trükköt. - szólalt meg egy fiatalember. - Követtem őt egy ideig. Amikor Lázárt is feltámasztotta, idegösszeroppanást kaptam. Tudja valaki, hogy csinálta?
- Szemfényvesztés. Lázár beteg volt, de nem halt meg. Valamilyen szert adhatott be neki. - mondta a halász.
- Én ismertem őt. Olyan halott volt, mint ahogy most itt állunk. Aztán jött a szakállas, és csak rátette a kezét. A tömeg szájtátva nézte, ahogy kitámolyog a fényre. Teljes életnagyságban.
- Én is hallottam róla, de nem láttam. Nem is tudom elképzelni, hogyan lehetséges, de azt mondják, akik látták, hogy csoda történt.
- Csodák nincsenek. - mondta a fiatalember határozottan. - Trükkök ezek. Én is ebből élek, de ezt én sem értem. A vizet én is borrá tudom változtatni, nem nehéz. Akkor buktam le, amikor kilátszott a tömlő, amiből a kancsóba a bort töltöttem. Veszélyes szakma ez.
- Tudja valaki, merre jár a szakállas? Ha valamikor, akkor most szükség lenne a csodára. - szólt egy öreg, aki idáig hallgatott, figyelte, mi lesz a társalgás kimenetele.
- Hát, nem tudjátok? Keresztre feszítették, oszt' meghalt. - szólt egy szakállas öregember.
- Mikor történt a dolog?
- Tegnap előtt.
- Én láttam. - mondta az öreg. Fenn a kereszten. Eljött az este, és nem halt meg. Sokat szenvedett. Amikor már a végét járta, akkor egy katona nem bírta nézni a szenvedését, és lándzsájával megadta neki a kegyelemdöfést.
- Azt tudod, mit követett el?
- Azt mondják, a zsidók királyának mondta magát. Heródest magára haragította.
- Nem ez volt az igazi ok. - mondta az öreg. - attól tartottak, hogy fellázítja a népet.
- Lehet benne valami. Szegénységet hirdetett. Azt mondta, hogy a vagyon, a földi javak birtoklása megbetegíti a lelket.
- Ostobaság. - mondta a fiatalember. - tudod, mi pénzt lehet keresni ezekkel a trükkökkel? Én jártam az országot, és nagyon sok pénzt sikerült összeszednem. Van, aki tíz sékelt is adott, egy jó kis boros trükkért. Arra mindig ügyeltem, hogy a bor jó legyen.
- Emlékszem. Ügyes vagy fiam, - szólt az öreg, - de Jézus nem trükközik.
- Akkor, hogy csinálja?
- Ő bármire képes. Neki nincs szüksége szemfényvesztésre. - mondta az öreg meggyőződéssel.

Jézus belépett a városkapun. Nem tűnt fel senkinek szakadt ruhája, sebekkel teli teste. Elvegyült a tömegben. A piac felé igyekezett. Éhség gyötörte, és szomjas is volt, napok óta nem ivott. Megállt az egyik stand előtt.
- Adj ennem, és innom, mert teljesen kitikkadtam ebben a hőségben. - könyörgött Jézus a kufárnak. - Százszorosan fogod visszakapni.
A kufár nem hitt Jézusnak, de átnyújtotta neki a kancsóját, és egy darab kenyeret is tett elé.
Jézus megköszönte a kereskedő jóságát.
- Most nézd meg a kancsókat, és a szekeredet! - szólt, és elindult az Olajfák hegye irányába.
A kufár igen csak elcsodálkozott, amikor a víz helyett bort talált a kancsókban, és a szekere roskadásig tele volt élelemmel.
- Tamás! - szólt rá az előtte haladóra Jézus. Tamás megfordult, és meglepetten látta, hogy Jézus szólítja őt.
- Ez lehetetlen. Te meghaltál a keresztfán. Te nem lehetsz Jézus.
A többiek hallották Tamás hangját, és elindultak a hang irányába. Körülvették Jézust, és nézték, értetlenül.
- Nem lehetetlen Tamás. Láthatod a sebeimet, ahol a szegek hagytak nyomot.
Jézus megmutatta a tenyerét, és a lándzsa által szúrt sebet is az oldalán.
- Hihetetlen! - mondta Péter. - De valóban, ezek a sebek valódiak. Alig ismertem rád uram, olyan meggyötört a tested. Gyere, mosakodj meg, és öltözz át!
Vízzel teli dézsát hoztak Jézusnak, megmosták a lábát, és új sarut húztak rá. Testét is lemosták, és bekenték olajjal. Friss, illatos ruhát adtak rá.
- Köszönöm, hogy törődtök velem. - mondta Jézus. - Azért jöttem, mert fontos közlendőm van számotokra.
Jézus leült egy olajfa tövébe, a többiek pedig köré ültek, csak Tamás maradt állva.
- Tamás kételkedik. Hiába mutattam meg sebeimet, nem hisz nekem. Pedig, igaz. Itt állok közöttetek, aki nem olyan régen még a kereszten haldoklott. Talán, meggyőzi majd őt is a következő csodatételem, amely egyben az utolsó lesz ezen a földön. De most van egy fontos teendőnk. Meg kell beszélnünk, hogyan tovább.
Jézus befejezte a mondandóját, és felállt. Tekintetét körbe hordozta a jelenlévőkön. Mindenki áhítattal hallgatta, még Tamás is elhitte, valóban, Jézus beszél hozzájuk.
- Pál! Rád bízom, hogy szervezd meg tanításaim terjesztését. Fontos, hogy a szeretet legyen minden ember számára a legfontosabb. Ismerjék meg az egész világon, mi is az a kereszténység. Mert én az életemet adtam azért, hogy jobbá váljon ez a világ. De harmadnapra feltámadtam, mert hátravan még az utolsó mutatvány. El kell, hogy hagyjalak benneteket. Elmegyek, de mégis ott leszek mindenütt. A lelketekbe költözöm, ott leszek mindannyitokban. Ezentúl önmagatokban keressetek.

Ekkor hatalmas fény vette körül Jézust, aki, miután a fény kihunyt, már nem volt látható, hiába keresték a tanítványai. Az eltűnési trükk ragyogóan sikerült. Később az a hír járta, hogy Jézus a mennybe ment, de ezt valójában nem látta senki. Az viszont tény, hogy már soha többé nem jelent meg nekik az Olajfák hegyén.

Budapest, 2019. május

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Horvaja
Regisztrált:
2019-02-17
Összes értékelés:
299
Időpont: 2019-05-16 20:19:56

válasz Bödön (2019-05-16 08:24:05) üzenetére
Szia Bödön!
"Még nem tudom, mit mondok majd, nem én,

De úgy sejtem, örömhírt hoztam én.
Örömhírt, jó hírt, titkot és szivárványt

Nektek, kiket szerettem,
Állván tátott szemmel, csodára várván."

(Karinthy Frigyes)

Üdv, Janó
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8418
Időpont: 2019-05-16 08:24:05

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Janó! Hát ez bizony tényleg zseniális trükk volt! Mi keresztények azóta is ebből "élünk". Jó, hogy megírtad ebben a történetben. Terjeszd csak továbbra is a "jó hírt"! Üdv: én

Legutóbb történt

Kankalin bejegyzést írt a(z) Őszlegény című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Őszlegény című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Mese Kicsi Fánkról, meg a Hangról - I. rész című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Őszlegény című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Őszlegény című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) fényfürösztött álmok című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Voks-sokk című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Mese Kicsi Fánkról, meg a Hangról - I. rész című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Mese Kicsi Fánkról, meg a Hangról - II. rész című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Néhány madár köröz című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Őszlegény című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) fényfürösztött álmok című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Őszlegény című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Édes otthon című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Mária/A gyermektelen című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)