Ok, zsoké! Mert, tudvalévő, semmilyen történet se végződhet epilógus híján. Ugyanis a történetek epilógus hiányában lesznek csak olyanok, mint a vergődő, szárnyaszegett madarak, kire unott, csemegéző medve úr talál rá a málnásban. És, nehogy higgyétek, befalja a szárnyaszegett madárkákat - szó se róla. Csak undorodik tőlük, meg a történettől. Epilógus hiányában. Undorodik "naggyon-naggyon"...
Na! Szóval: monológ, dialóg, "kronológ", "epilóg". Semmilyen mese nem létezhet a felsorolt kellékek hiányában. Minden jó történetnek ez a sava borsa. No meg a szereplők sorsa. (Mármint, ahogy alakul.)
Ok, vergődjünk tovább! Abban a málnásban. Na! Szóval hősünk megjavult; fogadalma szerint, éltek boldogan kettecskén, és hetente többször előfordult -esténként, néha nem is egyszer - hogy a "gyertyák csonkig égtek". De nem koptak el ám, és ez a legfontosabb lényeg!
Aztán egy nap, vacsoránál szólt a Kedves. "El kell utaznom kicsim. Ha adnád hozzájárulásod. Egy, legfeljebb, másfél hónap. Asszem', említettem már, hogy "Telhetetlen kartárs" új projekten dolgozik, a Kanári szigeteken.) Miniszterelnök úr szeretné, ha kanári-tenyésztő nagyhatalom lennénk. EU támogatással. Természetesen, véglegesen. Ezen a projekten dolgozik most a "Telhetetlen". (A Kanári szigeteken. Csak, miképpen írta, idézem üzenetét, "na, szóval az a kormánybiztos tyúk, akit mellém kirendeltek, egy ostoba liba! Jó lenne, ha Ön segítene, megbízom kegyedbe, korábbi munkakapcsolataink voltak gyümölcsözőek. Megbízom kegyedbe, mert kegyed produktív, kommunikatív! Lehetne segítségemre. Lehet, a karrierem függ ettől, lehet ez az utolsó lehetőség."
"Puff neki! Most akkor tyúk vagy liba?" Mindegy, mindegy, tök teljesen: liba, tyúk, tojás? Voltak előbb, mint az elutazás? Mindenetekre ő bólintott, és a Kedves utazott, utazhatott el.
Végül is csak egy, másfél hónapról van szó, igazán kibírható. Aztán, teltek napok, hetek, meg egy hónap. Jöttek, mentek üzenetek; nap, mint nap, aztán váltak kicsit szűkszavúbbakká. (ŐK.) "Megvagy, én meg vagyok. Lett kicsi nehézség, maradnom kell még pár hétig. És, mindenképpen! Annyira sajnálom!"
"Na", szóval teltek múltak percek, napok, hónapok, esős-esernyős hétköznapok, meg bújós, amolyan "ünnepféleségek' amikor lehet bámulni ablakból a záport, tenni csak semmit - a mosogatás is ráér - netán, a várost betakaró, simogató hóesést... üzenetek rövidültek, vékonyodtak, napról napra...
Mindegy, hűsünk elővette a hívó szerkentyűt, de. De nem mulasztott el okos telefont vásárolni, és letölteni a "mindenképp reset" applikációt. És, nem volt rossz dolga, virtuálisan - hiába is tagadhatnánk. Csak hát!!! És ez a lényeg, unta Kedves nélkül, ezt az egészet!

"Tél fordult
Tavaszra,
aztán meg Nyárra,
gondolta, úgyis visszajön,
talán, ha hátha..."