HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 10

Tagok összesen: 1867

Írás összesen: 48426

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Jártó RózaFeltöltés dátuma: 2019-05-18

Anyáknapi merengés

Jártó Róza
Anyák napi merengés
/korrajz/

Megint hétfő van és megint úgy múlt el a hétvége, hogy a 48 órányi pihenő napodból nem jutott rám egyetlen órád se.
Azt mondod, hogy annyira, de annyira elfoglalt vagy. Meg fáradt, meg a család, mármint a gyerekeid és a férjed, meg különben is...
Az eszedbe se jut, hogy tudom, hogy az unokáim közül a nagyobbik épp Franciaországba van, hisz írt nekem és képeket is küldött, hogy erre meg arra is jártak, meg a végtelen óceánról is egy egész sorozat képet küldött, ahogy a komppal utazgat egyik szigetről a másikra, egyik parttól a másikig. Mint írta a gyerek, hogy kevés a pénze, de sok mindent látni szeretne, ezért választotta ezt a kompos megoldást, mert megfizethető a komp-jegy, de a kirándulóhajók jegyei nem.
És a középső gyerek is jól érzi magát az új munkahelyén, annyira, hogy egyelőre haza se akar menni. A kicsi meg tanul. Készül a kis érettségire.

Eszembe jutott az, mikor bajba kerültél, hozzám fordultál, hogy segítsek, hisz mint mondottad, csak "baleset", hogy terhes lettél, de ezért nem akarsz a fiúhoz hozzá menni. Apád meg szégyenként élte ezt meg és kitett a házából.
Én meg mit is tehettem volna, hisz a lányom vagy és befogadtalak. Pár év múlva mégis csak hozzá mentél a gyerek apjához, de addigra a nagyobbik unokám hozzám szokott, meg a nagybátyához. Neki mi voltunk a családja.

Ahogy jobbra fordult az életed, ahogy növögettek a gyerekek, és rám már nem volt szükséged, hogy vigyázzak rájuk és a munkádban is egyre sikeresebb lettél, egyre ritkábban érezted, hogy néha jól esne, ha csak rám telefonálnál, hogy, hogy vagyok. Én hívlak telefonon, de mindig sietsz, mindig kevés az időd arra, hogy válaszolj, arra a kérdésemre, hogy, hogy vagy?

Persze nem vagyok magamra hagyva, hisz a testvéreid keresnek és a legfiatalabb meg velem lakik. Vagy én vele? Sokszor elgondolom, hogy mi is lenne velem, ha a "kicsi" nem lenne... De van. És a nagy is.
Most anyák napjára bográcsost főzött az öcséd, marhahúsból készítették és a nővéred egy hatalmas tortát sütött és ráírta, hogy a legjobb anyának... és mennyit nevettünk.
Mégis Te hiányzol, aki olyan messzire kerültél lelkileg tőlem.

Emlékszem, mikor Te kamasz voltál és én meg munkanélküli és épp a bolgárkertészetből jöttem haza ahol hajnal óta paradicsomot szedtünk és aztán meg a talajt rendeztük a padlizsán palánták alá, persze feketemunkában, és összetalálkoztunk.
Te a barátaiddal voltál kimenőn a kollégiumból. Poros voltam és izzadságszagú és a ruhám is kopott és a fáradtságtól már nem is mentem, csak vonszoltam magam, mert egy egész napos kemény munkán voltam túl és majd 5 kilométernyi gyalogláson, hogy hazaérjek, mert nem tellett még biciklire sem... Te félrefordítottad a fejed, hogy ne is láss és én se lássalak meg és persze a barátaid se.
De amint befordultam a sarki ház oldala mellett, utánam futottál és megöleltél. Én meg benyúltam a zsebembe és odaadtam az aznapi keresetem. Akkor ért oda a kistestvéred, aki mindig elébem jött és kivette a kezemből a reklámszatyrot és úgy sétáltunk egész hazáig... alig 10 éves volt a testvéred és kivette a pénzt a kezedből, hogy azért anyu dolgozott, ... és Te nem mertél a kistestvérednek ellent mondani. Álltunk ott egy darabig, Te hátraarcot csináltál és elmentél. Én meg ott maradtam és sokáig az ölelésed volt az emlékem rólad, mert többet nem jöttél és sokáig nem. Én néha oda álltam a kollégium oldalához, hogy épp csak annyira legyek látható, hogy ha akarsz, oda jöhess hozzám, de nem tetted meg.
Mindig fájó volt, hogy hármatokból Te voltál, aki mikor 12 éves lett bementél a gyámügyhöz és azt kérted, hogy Te apádnál lakhass. Ezt nem igazán értettem, mert ha kérted volna, akkor én magam rendezem úgy a dolgaid, hogy elmenj apádhoz... Az évek persze nélküled is teltek.

Lassan nálam is rendeződtek a dolgok. Kaptam munkát és kezdtem a házat is feljavítgatni. Tető, meg ablakcsere és pár használt bútor, és megjelentél nálam, mert a meghívót hoztad el nekem a gimnáziumi ballagásodra és az azt követő ebédre. Akkor már látszott a gömbölyödő kis hasad...
Felnőttetek. Ketten diplomáztatok is. A ti gyerekeitek is felnőnek és élik a saját kis életüket én meg megöregedtem, de a Ti fejetek fölött is elszalad az élet... Csak ne hiányoznál ennyire.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2011-04-11
Összes értékelés:
19
Időpont: 2019-05-23 10:06:17

válasz szilkati (2019-05-22 21:09:10) üzenetére
Kedves Kati!
A gyermekekkel sosem volt és sosem lesz könnyű, de összességében így van rendben a dolog.

Szeretettel: Róza
Alkotó
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1112
Időpont: 2019-05-22 21:09:10

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Róza!

Furcsa dolog ez a gyerekekkel. Van egy időszakuk, amikor törvényszerű az eltávolodás valamennyire, de ha aztán nem talál vissza a szülőjéhez, ott már mentális problémák vannak.
Szomorú történet.
Üdv: Kati
Alkotó
Regisztrált:
2011-04-11
Összes értékelés:
19
Időpont: 2019-05-22 19:33:57

válasz hundido (2019-05-21 05:44:16) üzenetére
Szia! Örülök, ha tetszett az írás. Ne tévesszen meg a közvetlen, mesélős szavam. Ez egy próza, egy korrajz, aminek, mint oly sok mindennek, van valóság-alapja amiben viszont nem én voltam a szereplő...legalábbis nem 100%-osan. De alapból már nem írok olyan írást amiben magam is benne vagyok... Évekig azt tettem.... mint annyi kezdő író. Persze, hozzám se akkor jönnek a gyerekeim, mikor én szeretném, és én is sokat és sokszor várom őket, hiába....De még aktív vagyok, élem én is a magam, nem is olyan hétköznapi életem... Üdv.: Róza
Szerkesztő
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1311
Időpont: 2019-05-21 05:44:16

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia! Hú...nagyon keserű ez az írásod, vallomásod. Szomorú lettem az olvasása után. Istenem! Bár hálát nem vár az ember azért , hogy felneveli a gyermekeit, de azért egy-egy telefon, megkeresés, köszöntés, azért melengeti a szívünket. A nagyobb gyermeked, annak idején hozott egy döntést, ami én úgy érzem, ma is fájó dolog neked. Nagyon megérintett ez az írásod! szeretettel: hundido

Legutóbb történt

Bálint István bejegyzést írt a(z) Gyónás című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel háborús anzix címmel a várólistára

mandolinos alkotást töltött fel Szergej Sztrelec: A harmonika címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Egy villanás című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A pokolban című alkotáshoz

Thuan alkotást töltött fel A pokolban címmel a várólistára

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

oroszlán alkotást töltött fel Egy villanás címmel

oroszlán bejegyzést írt a(z) Sárga vers című alkotáshoz

Kőműves Ida alkotást töltött fel Muffin címmel

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 14. című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)