HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 10

Tagok összesen: 1867

Írás összesen: 48426

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Reklám

Prózai művek / elbeszélés
Szerző: hundidoFeltöltés dátuma: 2019-05-24

Mezítlábas angyal

Nóci szomorúan bámészkodott ki az ablakon. Leesett a hó. A gyerekek örömmel futkostak az udvaron. Nyelvükkel igyekeztek egy-egy hópillét elkapni. A nevetésüktől, lármázásuktól zengett az udvar. " Milyen jó nekik!" - gondolta Nóci. "Én is olyan szívesen játszanék velük! Száz meg száz hópihét kapnék el! Nem tudnának legyőzni!" Orrát rányomta az ablakra, lehelete elhomályosította az ablakot.

Nem mehetett ki játszani, mert beteg volt. Sajnos, betegsége sokszor tört rá. Alattomosan, váratlanul. Hol itthon, hol az iskolában lett rosszul. Az orvosok már annyi mindent kipróbáltak, de nem találták betegsége igazi okát. Széttárták a kezüket...
Az édesanyja szomorúan tett-vett a lakásban, hisz látta, hogy kislánya mennyire vágyik a pajtásai közé.
Nócinak nem igazán volt barátnője. Egyrészt a sok hiányzás miatt, másrészt csúfolták is a gyerekek. Sápadt arcúnak, kehesnek, göthösnek nevezték. A köhögésrohamok alatt majd megfulladt, arca ilyenkor fehérré vált. Megviselte a sok betegség, a friss levegő hiánya. Sajnos, ezért nem bírt velük futkosni, ugrabugrálni, mert nagyon fáradékony volt.

Nóci nagyot sóhajtva kedves barátaihoz, a könyvekhez menekült. Olyan jó volt olvasni! Azt érezte, hogy ő is kalandvágyó, bátor hős, aki legyőzi az ellenséget, vagy sok barátja van, vagy épp ő a balerina....Falta a könyveket. Apa pedig hozta a jobbnál -jobb, érdekesebbnél- érdekesebb könyveket. A tanító néni olvasás és fogalmazás órán nem győzte dicsérni. Ilyenkor kicsit büszke volt magára. Nem úgy, mint testnevelés órán, ahol sokszor leszidták, kigúnyolták.
Arra gondolt, hogy amíg anya elmegy a boltba, kisurran egy kicsit. Ilyenkor a friss hóból olyan jó hóembert építeni! Csak egy icipicit marad az udvaron. No, meg a nyelvével elkap egy-két hópillét, nem százat, csak néhányat. Aztán gyorsan lefekszik a hóba, és elkészíti a hóangyalt. Ezt minden gyerek imádja! Hemperegni a friss hóban, majd hanyatt feküdni, szétterjesztett karokkal és lábakkal. Ezután a karokat-lábakat fel-le kell mozgatni, így bemélyedés keletkezik a hóban, és kész is a hóangyal.

Anya elment. Nóci magára kapkodta ruháit, s irány ki a szabadba. Nem érdekelte, hogy az orvos megtiltotta, hogy felkeljen, pláne hogy kimenjen a hóba hemperegni, játszani. Olyan jól esett a hűvös hó érintése! Magában kuncogott azon, hogy milyen ügyesen kapkodta a nyelvével a hópelyhecskéket. Na, ha ezt látnák az osztálytársai! Levetette magát a hóba, és elkészítette a saját hóangyalkáját. Az ablakból ezt pont látni fogja, meg a kis hókacsát is, amit épített. Nem, nem hóembert, hókacsát nagy csőrrel. Ilyet még senki sem csinált. Befutott gyorsan levetette a ruháit, cipőjét. Nem csizmát húzott, hanem a nagy sietségben csak a cipőjét. Jól át is ázott. Elrejtette a szekrénybe, ott majd megszárad, anya észre sem veszi. Az ablakhoz állt és nézte a remekműveit. A hóangyalt és a hókacsát.

Anya, amikor megjött visszaparancsolta az ágyba, bevetette vele a gyógyszereit. Szót fogadott, mert nagyon reszketett, fázott. Hamar elaludt. Álmában kint játszott az udvaron. Kiabált, futkosott és senki, de senki nem érte utol...még a legjobb futó gyerek sem az osztályból. A testnevelő tanár megdicsérte, a többiek csak ámultak- bámultak.

Aztán hirtelen sötét valami jött, nem látta a gyerekeket, nem látta a tanárt, a havat. Anya állt aggódva az ágya felett, valamit mondott, de ő nem értette. Aztán furcsán lebegni kezdett, ez nem volt rossz...majd megint ez a szörnyű sötétség! Mentő hangját is hallott a távolból, meg hangokat is.
-Siessünk, minden perc számít!
Amikor feleszmélt anya ült az ágya szélén, simogatta a kezét és borogatta forró homlokát.
-Anya, ne haragudj...én csak játszani akartam egy kicsit- suttogta.
Anyukája nem értette, hogy miről beszél Nóci. Nem is sejtette, hogy a kislánya kisurrant egy picit játszani.
-Anya, ha egy kisgyerek meghal, a mennyországba kerül és angyal lesz belőle? -kérdezte.
-Igen, de ne beszélj csacsiságokat! Te meg fogsz gyógyulni! - sírta el magát az édesanyja.
-Anya, nagyon fázom...a lábam is olyan hideg!- mondta Nóci.
Anyukája betakargatta a láztól égő kis testet.
-Anya az angyaloknak van cipőjük?
-Nincs. Miért is lenne?
-Nem fázik a lábuk? Mert az én lábam nagyon hideg és fázik...
-Nem kell nekik cipő, mert a szeretet, a jóság melegíti őket...-válaszolta könnyes szemmel anyukája.
Nóci sóhajtott:
-Akkor jó, ott legalább nem fog fázni a lábam.
Sóhajtott egy nagyot, és újra jött a lebegés, a sötétség. Aztán utoljára ránézett az anyukájára, és így szólt:
-Anya, akkor én is mezítlábas angyal leszek....

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szerkesztő
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1311
Időpont: 2019-06-01 18:25:46

válasz Kőműves Ida (2019-06-01 17:08:05) üzenetére
Szia!
Igen, ez szomorú történet. (az enyémek közt kevés a vidám novella, nem tudom miért van ez így?)
A gyerekek bizony tudnak bántani, gonoszkodni egymással. Nóci is kicsit más,mint a többiek.Ezért ki is lökik maguk közül. üdv hundido
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5763
Időpont: 2019-06-01 17:08:05

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia hundido!

Szép szomorú történetet írtál, és talán tanulságos is, de már késő...
A gyerekek tudnak olykor nagyon gonoszak is lenni. Ezt bizonyára te is tudod.
Végig reménykedtem, hogy mégsem végződik tragikusan.

Szeretettel,
Ida
Szerkesztő
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1311
Időpont: 2019-05-28 11:01:20

válasz Bödön (2019-05-28 08:30:17) üzenetére
Szia!
Lentebb írtam, hogy ez régebbi írásom, és most hogy elém bukkant keresgélés közben, gondoltam megosztom a Napvilág olvasóival. Valóban nem egy vidám történet. Örülök, hogy elolvastad és, hogy megérintett. üdv hundido
Szerkesztő
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1311
Időpont: 2019-05-28 10:58:49

válasz Kankalin (2019-05-28 06:39:09) üzenetére
Szia!
Ez egy régebbi művem, de úgy gondoltam most ide is felteszem. A múltkor a kezembe került és azt gondolta, most is van aktualitása. A gyerekek igen, tudnak gonoszkodni és bizony nehezen megy még az elfogadás.Köszönöm, hogy elolvastad és hogy tetszett annak nagyon örülök! Üdv hundido
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8395
Időpont: 2019-05-28 08:30:17

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia! Ez egy nagyon megható, szomorú történet! Szegény kis Hóangyal! üdv: én
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6539
Időpont: 2019-05-28 06:39:09

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia hundido! :)

Megindító ez az elbeszélésed, könnyeket csal az ember szeméből.
Elgondolkodtam azon, hogy a gyerekek néha milyen gonoszak tudnak lenni, mert valóban úgy van, ahogy leírtad. Élethűen ábrázoltad ezt a napjainkban gyakori tulajdonságot, a történet pedig nagyon szép.
Szomorú tartalma ellenére is jó volt olvasni.

Szeretettel: Kankalin

Legutóbb történt

Bálint István bejegyzést írt a(z) Gyónás című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel háborús anzix címmel a várólistára

mandolinos alkotást töltött fel Szergej Sztrelec: A harmonika címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Egy villanás című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A pokolban című alkotáshoz

Thuan alkotást töltött fel A pokolban címmel a várólistára

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

oroszlán alkotást töltött fel Egy villanás címmel

oroszlán bejegyzést írt a(z) Sárga vers című alkotáshoz

Kőműves Ida alkotást töltött fel Muffin címmel

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 14. című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)