HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 7

Tagok összesen: 1880

Írás összesen: 49012

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-02 16:42:57

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Gabriel SawyerFeltöltés dátuma: 2007-02-19

Jonathan Gros (3. fejezet)

3. fejezet
A mosdó titka

Filmekből is láttam, és a nagyapám meg is tanított arra, hogy hogyan kell kinyitni egy zárat, egy egyszerű hullámcsattal. Így fogtam a hullámcsatot, és pár erős tekeréssel félbe törtem. Egyik felét a mosdó zárjának a felső részébe, másik felét pedig a közepébe nyomtam bele. Egy kis bűvészkedéssel egyszerűen kilehetett nyitni a zárat.
Nem voltam egy félős ember, de ide valahogy nem szívesen léptem be. Éreztem valami nagyon erős, negatív kisugárzású energiát. Lassan kinyitottam az ajtót és egy lepusztult mellékhelység fogadott, egy csappal, aminek az aljából csepegett a víz. Mintha a föld elnyelte volna a vizet, úgy tűnt el minden egyes csepp, ami lehullott a csap aljából. Elég büdös szag terjengett a kis helységben, mintha több éve le lett volna zárva ez az ajtó, de akkor viszont biztos, hogy nem felújítások folynak itt. Nyugodtan belenéztem a félig összetört tükörbe, ami a csap fölött állt, és elmosolyodtam. Régen láttam magam a tükörben.
A hajam nagyon torzon borz állapotban volt. Ma reggel kicsit elaludtam, így gyorsan bekaptam valamit, majd fésülködés nélkül gyorsan elrohantam a suliba. Megnyálaztam egy kicsit a kezem, és próbáltam kicsit szebb külsőt formálni magamnak. Ismét a tükörbe néztem, és egy bájvigyorral próbáltam növelni az önbizalmam, hogy az újonnan készített külsőmmel majd minden lánynak tetszeni fogok.
Tanakodva néztem körül, de semmi különöset nem találtam. A kis mosdóban két becsukható, ülős WC volt. Bizonyára egy női mosdó lehetett. Megnéztem mind a két WC fülkét, de ott sem találtam semmi érdekeset. Kijőve a fülkéből a tükörre pillantottam, ami úgy volt összetörve a falon hogy csak egy felirat volt kiolvasható a maradék tükörből:
"Nyugodjék békében az emlékeivel"
Egy pillanatra ledermedtem, aztán lassan a mosdó ajtaja felé lépdeltem. A rémülettől egy picit elfehéredtem. Nem mertem nem levenni a szememet a tükörről, úgy közeledtem az ajtó kilincséhez. Háttal állva az ajtónak próbáltam megkeresni a kilincset, csak hogy nem találtam, így ijedten megfordultam, és végig tapicskoltam az ajtót, de a kilincs eltűnt az ajtóról:
- Jól van, nyugi, nem kell izgulni - próbáltam nyugtatgatni magamat
Ismét visszafordultam a tükör felé, és rémülten néztem magam elé nagyra nyitott szemeimmel, ledermedve. A földről kiemelkedett a csapból csepergő víz, és egy kislány alakját ábrázolta, aki egyenesen rám nézett kérdő tekintetével:
- Keresel valamit? - kérdezte tőlem a kislányt ábrázoló víz, rémisztő visszhangzó hangjával, aztán hirtelen egy vakító villanást láttam. Váratlanul valami különös erő olyan erővel lökött meg amitől én hátraestem, áttörve az ajtót, és a földre zuhantam. Miután az ajtón átestem még láttam félhomályba a kislányt ábrázoló vizet, majd az ajtó becsapódott. Próbáltam megérteni mi is történt, de megadtam magamat az ájult érzésnek és lassan becsuktam a szemem.
- Hé, haver, jól vagy? - kérdezte tőlem egy idősebb fiú az arcomat pofozgatva.
- Ah, igen, azt hiszem... csak a fejem ne fájna - kaptam a fejemhez, mosolyogva, majd lassan megpróbáltam felállni. Egy kicsit meginogtam, de a fiú megfogva a karomat talpra segített.
- Biztos jól vagy? Jó nagyot zakóztál
- Persze, minden OK, hány óra? - kérdeztem furcsállóan
- Négy óra körül lehet
- Mi? Az lehetetlen - néztem rá csodálkozva
- Miért?
- Nem érdekes, köszi a segítséget - mondtam neki egy gyors vállveregetés kíséretében, és gyorsan elrohantam.
Mielőtt elrohantam volna, bekopogtattam az igazgatói irodába:
- Jó napot - néztem be félénken
- Jó napot, mi kell öcskös? - nézett le rám a történelem tanár, aki, véleményem szerint, a legjobb tanár volt a suliban
- Jó napot Mr. Huts, én csak a naplót szeretném... - akadt a torkomon a szó, amikor megláttam az ablakból, a suliból elrohanó Judyt.
- Igen? - kérdezte kérdő tekintettel
- Nem érdekes - mondtam neki elhadarva, majd sietve kirohantam a suliból hogy utolérjem Judyt.
- Judy! - kiabáltam utána hogy várjon meg
- Hagyjál - ment tovább, nem is törődve velem
- Várjál már, hagy magyarázzam meg
- Nincs mit megmagyarázni, hol voltál? Egész nap nem láttalak sehol sem, még az órákon se voltál ott
- Az elsőn ott voltam - mosolyogtam
- Nagyon vicces
- Várjál már. Legalább hagy mondjak valamit!
- Nem érdekel - mondta dühösen, és csak ment megállíthatatlanul
- Voltam a lezárt WC-ben - álltam meg, mire ő is megállt a mondatom hallatán.
- Te nem vagy normális - fordult meg kétségbeesett arcot vágva - neked fogalmad sincsen mi van oda bent
- Hát épp ez az, miért van az hogy mindenki tudja mi folyik itt, csak én nem, mi ez az egész? Mi a fene van odabent? - kérdeztem kicsit ingerülten
Judy maga elé nézett, egy pár másodpercig gondolkozott, majd egy nagyot sóhajtva rám nézett:
- Na jó, gyere velem, majd nálunk elmondom!
Boldogan egyeztem bele, legalább addig is Judyval lehettem, habár ő kevésbé tűnt boldognak, mintha félt volna valamitől, mondjuk a mosdóban történtek után, nem is csodálom hogy félt.
Judy nem lakott messze az iskolától. Egy egész kedves kis családi házban laktak, gondosan ápolt füves kert, szép köves, derékig érő kerítés, és persze az emeletes ház. Nem akarok illúzióromboló lenni, de itt minden ház így nézett ki. Judy gyorsan benyitott a házba:
- Szia anya, megjöttem, itt az egyik barátom is - mondta egy kicsit kedvetlenül, majd felrohant az emeletre. Alig bírtam tartani mögötte az iramot, így is alig halhatóan nyögtem oda valami köszönésféleséget.
- Sziasztok - üvöltötte ki Judy anyja a nappaliból
Judy szobája az emeleten nyugati fekvésű volt, így csak a késői délutáni órákban sütött be neki egy kis napfény. Ettől függetlenül nagyon világos szobája volt. Talán csak a sok világos színnek köszönhette, Judy szerette az összes világos színt, fehéret, sárgát, rózsaszínt. Szobájában egy nagy zongora állt, amit már jó ideje nem használt. Judy odament a magnójához, benyomott valami kazettát, majd a szekrényéből, valami rejtett zugszerűségből kihúzott egy tábla csokoládét és lehuppant a földre.
- Kérlek, foglalj helyet - mutatott maga elé Judy
Fejemmel bátortalanul bólintottam, majd én is ledobtam magam a földre.
- Kérsz csokit? - kérdezte az első táblaszeletet megéve
- Ah, nem köszönöm
- Na, mesélj, mit láttál odabent? - kíváncsiskodott mosolyogva Judy
- Hát, semmi különöset
- Valamit csak láttál!
- Nem, semmit... vagyis... nem, nem lényeges - dadogtam a csokira bámulva, a mosdóban történtekre visszagondolva
- Jaj, most mitől félsz, nem mondom meg senkinek hogy bementél
- Nem, nem ettől félek
- Hát? Ne csigázz már, mondd! - kíváncsiskodott Judy egyre izgatottabban
- Nem csigázlak, csak félek, hogy hülyének fogsz nézni
- Ígérem hogy nem nevetek, nem nézlek hülyének, nem mondom el senkinek, hogy jártál a lezárt mosdóban... és egyél már egy csokit - kezdett kicsit dühös lenni Judy
- Jól van... először nem láttam semmi különöset - meséltem - aztán amikor alaposan körül néztem, láttam hogy a földből kiemelkedik az egyik csöpögő csapnak a vize, és egy... - álltam meg egy pillanatra Judyra nézve, aki már enyhén vörösödött a nevetéstől - tudtam hogy nem fogod elhinni - néztem rá dühösen, majd felálltam
- Ne, várj - kuncogott - ne haragudj, de biztosan nem aludtál el az egyik órán?
- Tudom hogy mit láttam! És akármi is volt odabent nem akarta hogy tovább kutakodjak
- Nézd Jonathan, én szeretnék neked hinni, de ez... ez egészen hihetetlenül hangzik
- Rendben van, akkor holnap megmutatom neked! - mondtam neki, kicsit lenyugodva, majd kinyitottam az ajtót és elindultam lefele a lépcsőn
- Jonathan! - szólt utánam Judy - a mai mozit azért nem úszod meg
Ránéztem egy gyönge erőltetett mosollyal, majd amikor láttam hogy jönne, hogy kikísérjen, megállásra intettem:
- Ne fáradj! Kitalálok - mondtam egykedvűen majd nyugodtan lesétáltam a lépcsőn.
- Viszontlátásra - köszöntem be hangosan Judy anyukájának, majd kirohantam a házból.
Én azért messze laktam az iskolától, így volt vagy este hét óra, mire hazaértem. Szüleim már a vacsorájukat fogyasztották, mikor én beléptem a házba:
- Hol voltál Jonathan? - kérdezte mosolyogva anyám
- Az egyik barátomnál - mondtam lihegve a táskámat ledobva az ajtó elé
- Már vannak is barátaid? Jaj de örülök
- Igen, én is - motyogtam egykedvűen
- Fiam, mit mondtam neked tegnap a táskával kapcsolatban? - nézett rám kicsit mérgesen apám
- Hogy ne az ajtó elé tegyem - mondtam undorral, majd felkaptam a táskámat és besétáltam a szobámba
- Mossál kezet Jonathan, aztán gyere enni - kiabált utánam az anyám
- Rendben anya! - kiabáltam vissza
Lassan beslattyogtam a fürdőszobába, egy nagyot ásítottam, és a tükörben magamat bámultam. Reméltem hogy valami normális arcot fogok viszont látni a tükörben, de csak magamat láttam. Megengedtem a csapot, és a kezembe egy kis vizet merítettem hogy megmossam a fáradt arcomat is. A két tenyeremben tartva a vizet, bámultam az arcomat a víztükörben, hirtelen mintha valami kis szél fújdogált volna, elkezdett hullámozni a tenyeremben lévő víz, majd ugyanaz a félelmetes kislány arc rajzolódott ki a vízből. Nem mertem a kezeimet se megmozdítani, főleg akkor, amikor rám nézett és megszólalt:
- Most te jössz!
Hirtelen mintha valaki meglökte volna alulról a kezemet, a víz, amit a tenyeremben tartottam az arcomra csobbant. Meglepődve, és megijedve ráztam meg a fejem az arcomra csapódó víztől, majd rémülten körbenéztem a szobában. Dermedve néztem jobbra, balra, gondolkozva, hogy mi volt ez, mikor hirtelen anyám megtörte a kellemetlen csöndet:
- Jössz már Jonathan, kihűl a leves!
- Igen... jövök - indultam el, lassan megnyugodva.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2006-06-11
Összes értékelés:
703
Időpont: 2007-02-24 18:09:38

Na, ez már érdekesnek tűnik! Úgy érzem, picit "túlírtad", de azért tetszett. Viszont a "kislányt ábrázoló víz" elég furán hangzik. A helyedeben ezt máshogyan fogalmaznám meg.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) időutazás a b osztállyal című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) határtalan hit című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Örök illat című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) határtalan hit című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Tíz lépés című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Mária/Epilógus című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Mária/Epilógus című alkotáshoz

Klára alkotást töltött fel Örök illat címmel

Klára bejegyzést írt a(z) Mária/Epilógus című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) határtalan hit című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) határtalan hit című alkotáshoz

Szem Eszkör alkotást töltött fel A buta kis birka címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) határtalan hit című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Voks-sokk című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Voks-sokk című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)