Ó, édes nyár, kacagó napsugár,
bölcs, gyantás fák, és te, ki oly sudár!
türkiz színű, csillámló, bő folyó,
friss vizeddel megtöltöm csobolyóm,

és megfürdöm hűs, szelíd vizedben,
halakkal úszom békésen, csendben.
Majd kifekszem az üde, zöld fűbe,
s nézek a méhtől zsongó rézsűre.

Tarka pillék, hétpettyesek szállnak,
daloló madarak párban járnak.
Ezer színű mezei virágok
ne féljetek, én rátok vigyázok!-

Könnyem szárította a napsugár,
vele örömet hozott kis futár.
Sőt még álmot, reményt, vágyat újat,
így elfeledtette minden búmat.

Immár bőségtálam elfogyasztom,
hagyom, egészséggel elárasszon.
Ment a tavasz és sietett a nyár,
épp serken az arany búzaszár.