HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 8

Tagok összesen: 1869

Írás összesen: 48555

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / jegyzet
Szerző: ermi-enigmaFeltöltés dátuma: 2019-06-22

Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét

Az irodalomban, azon belül főként a költészetben állandó vitatéma, hogy mit jelent a hitelesség - azaz egy-egy alkotás gondolatilag mennyire közvetít érzéseket az olvasó felé. Több tábor is létezik. Vannak akik az írást egy fikció kivetülésének tartják, magyarul azt állítják, hogy a tehetségükből fakadó elképzelésüket a tárgyi tudásuk adta eszközöket felhasználva "öltöztetik" olyan formába, hogy az másoknak élményt nyújtson, másokban gondolatokat ébresszen, ilyetén módon "igazságokat" fogalmaznak meg, esetleg példát állítanak mások elé, utat mutatnak, elítélnek "rossz" emberi vonásokat, tulajdonságokat, dicsérik az általuk követendőnek vélt eszményképet. Általában támadhatatlanok, mert az általános elvárásoknak tökéletesen megfelelnek, pozitív kisugárzásuk van, az erkölcsök sztahanovistái. Akár a klasszikusok között is találunk ilyen személyeket - szép számmal. Az olvasónak is tetszenek az írásaik mégis valami hiányérzetük marad, egy olyan érzés, hogy "valami nem stimmel". Elismerik, elfogadják az írást, de szinte megmagyarázhatatlan - nem tudnak vele azonosulni teljes mértékben. Miért is nem? Talán magyarázat a másik oldal felfogása. Ők azok akik azt vallják, hogy írni csak arról lehet amit az ember meg is élt és gyakorlati tapasztalatai vannak róla és nem csak elképzelései. Természetesen az általános fogalmak definíciói mindenki előtt világosan léteznek - de nem mint megélt érzések. Máshol már említettem, hogy az igazi szegénységről az aki nem éhezett soha életében, nem fagyoskodott fűtetlen szobában, nem törte a fejét kétségbeesetten azon az éjszakában, hogy másnap mit tesz az asztalra a gyermekeinek, az ne írjon - az csak valami erkölcsi prédikációt tud megírni és nem egy igaz költeményt. Kérdezhetitek, hogy akkor ne írjunk a halálról - mert nem éltük át? Sok mindent nem éltünk át - mégis írunk róla. Igaz, nem haltunk meg és mégis valahol központi téma az elmúlás, a halál. Mitől lesz esetleg hiteles a róla szóló írás? Talán azok tudnak erről igazabb érzéseket közvetíteni akik valahol a közelében jártak már, vagy éppen olyan élethelyzetben vannak ahol lassan már csak a halál az igazi kiút, a halál a megváltás. (Most vélhetően megkapom azt, hogy az nem kiút, azt csak a gyenge ember fogadja el megoldásnak - nos azok fogják ezt mondani akik nem ismerik az ilyen élethelyzetet - és nem elítélendők ők - valószínűleg ők mondják az "igazat" de nem a "valót"). Nem tudom értelmesen mondtam-e el a véleményem. Döntsétek el. Nem szentencia ez a pár mondat, mindössze a gondolat-ébresztés volt a célom.
A témához kapcsolódóan meg kell még két csoportot említenem. Egyiket csak úgy hívom: "magyar-tanárok". Ők azok, akik tanulmányaik során bele tudtak mélyedni az irodalom-elmélet olyan mélységeibe, hogy birtokában vannak azoknak az eszközöknek amik révén iparos-mesterember módra bármit meg tudnak írni. Kitűnően alkalmazzák a verstani fogalmakat, költői eszközöket, bármilyen témában, bármilyen formában ad-hoc kreálnak egy irományt ami tulajdonképpen támadhatatlan - mindössze az igazi érzés, a gondolat és a TEHETSÉG hiányzik belőlük. A baj leginkább az, hogy ők szabnak irányt a kortársi költészet irányának, a szavuknak súlya van, befolyásuk erős.
A másik kisebb csoport azok köre, akik egy játéknak fogják fel az írást, az egójuk kirakatba helyezésének, csak egy eszköznek az élet más területein létező céljaik megvalósításához (például társkeresés - ugye nem meglepő?). Általában tehetségük van az íráshoz, de nem érzik magukat elkötelezettnek, mert az érdekeik nem azt diktálják.
Azt is elmondtam már sokszor: aki ír az - ha őszintén teszi - "meztelenre vetkőzik" - mások előtt, nem szégyenlős. Védtelenné válik. Terhet rak önmagára. Érzékeny ember a "költő-állatfaj", sebezhető és sebei talán soha nem gyógyulnak.
Vigyázzunk hát egymásra.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6595
Időpont: 2019-07-17 15:07:16

...
A kritikáról:
Fontosnak tartom, mert az a fejlődés alapja és mozgatója. Ha valaki azt hiszi magáról, hogy mindent jól csinál, akkor nincs min változtatnia.
A kritikát általában nehezen viselik még akkor is, ha szépen csomagoljuk. Ilyenek az emberek. Én pl, nem írok olyanokhoz hozzászólást, akik megsértődnek, ha megjegyzek a műveik alatt olyan dolgokat, amelyek az én szubjektív véleményem szerint jobbá tehetnék az alkotást. Hazudni nem fogok, mert azzal ártanék.
Feltöltéskor be lehet jelölni, hogy "nem kérek kritikát", de ezt elég ritkán szokták igénybe venni. Akkor viszont ne csodálkozzanak, ha valaki megjegyez olyan dolgokat, ami esetleg nem tetszik.
Aki írásra adja a fejét, valószínűleg érzékenyebb az átlagnál, de ha egyensúlyban van önmagával, akkor nem hat rá semmilyen ártó szándék. :)
(Kár,hogy nem tettél sorközöket, mert így nehezebb áttekinteni a szöveget. Legközelebb próbáld úgy, hogy egy kicsit szellősebb legyen.)

Szeretettel: Kankalin
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6595
Időpont: 2019-07-17 15:06:54

...
A magyartanárokkal kapcsolatos gondolatodról is van véleményem. Kétségkívül van előnyük, mert tanulmányaik során több lehetőségük van behatóan tanulmányozni az irodalmat és a nyelvtant. Könnyebben hozzájuthatnak olvasmányokhoz, mert kötelező, nem is kevés. Erre lehet építeni, ha valaki írni akar, de nem feltétlenül jár előnnyel az, ha valaki éppen magyart tanít.
Nem kell ahhoz se diploma, se tanárság, de semmilyen papír, hogy valaki jól írjon. El kell jutni az emberek lelkéhez. Van erre konkrét példám is, de ez maradjon az én titkom.
Hogy van-e igazi érzés egy műben, azt az egyéni érzékenységünk dönti el. Ebben se vagyunk egyformák.
Vajon ki dönti el, hogy van-e valakiben tehetség? Mit nevezünk a szó szoros értelmében tehetségnek?
Legfőképpen mihez, kihez képest? Minden viszonyításra épül.

Az érdekből írás csúnya dolog. Tudom, hogy bőven vannak olyanok, akik ezt teszik, de én pl. nem foglalkozom velük. Az ő bajuk.
...
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6595
Időpont: 2019-07-17 15:06:28

Szia ermi-enigma! :)

Érdekes a cikked, gondolatébresztő. Először tükörbe néztem, hogy mi illik rám. :)
Szerencsére nem tartom magam költőnek, viszont szeretek írni. Hogy miről, azt nyilván én döntöm el, mint bárki, aki ilyesmihez fog. A többi az olvasókon múlik: tetszik, nem tetszik. Nem kell ehhez senkinek megjátszania magát, mert a valóságban úgyis lejön minden, előbb-utóbb kibújik a szög a zsákból és kiderül, hogy valaki mennyire hiteles.

Az elképzelt dolgokról: minden szubjektív, mert az érzéseket nem egyformán éljük át, ettől színes a világ.
Honnan tudhatunk a meg nem élt érzésekről? Onnan, hogy sokat olvasunk olyanok történeteiből, akik valóban éheztek, fáztak. Hiteles forrás. Ha valakiben van empátia és odafigyel ezekre, akkor át tudja élni úgy, mintha vele történt volna. Nincs ebben semmi rendkívüli. Szintén az olvasó dönt, hogy elhiszi, vagy sem.
Minden az olvasókon múlik, mert bennük szólal meg, amit mi leírtunk.
...
Alkotó
marioatreides
Regisztrált:
2016-01-19
Összes értékelés:
37
Időpont: 2019-07-17 14:10:10

Pedig univerzális írói képességről van szó: ha az ember nem tudna tapasztalat nélkül is megírni egy élményt úgy, hogy ráismerjen az, akinek viszont volt olyan tapasztalata, akkor pl. nem tudna szülő-karaktereket írni az, akinek nincs gyereke, egy fiatal író nem tudna öreg karaktereket írni, sőt, még általánosabban: a férfi írók nem tudnának női karaktereket írni és viszont.
Alkotó
marioatreides
Regisztrált:
2016-01-19
Összes értékelés:
37
Időpont: 2019-07-17 14:08:53

Kedves Imre!

A költészetre általában az jellemző, hogy az ember saját érzéseit, élményeit írja meg szubjektív módon. Én sosem írtam verseket, csak olvasmányok alapján mondhatom ezt. De vannak nyilván kivételek is ez alól, hogy egy közismert példát hozzak, Arany János balladái, amikben ismétlődő motívum az őrület. Sokat gondolkodtam ezen, hogy miért foglalkoztatta ez a téma ennyire Arany Jánost? És miért talál szorongással teli visszhangra az olvasóban?
Az epikus irodalomban ez már egészen másképpen van. Az író egyik alapkritériuma, hogy olyan dolgot is meg tudjon írni, "hitelesen", amiről nincs személyes tapasztalata. Mekkora döbbenet volt gyerekkorunkban megtudni, hogy Karl May soha életében nem járt Amerikában és nem látott se indiánt, se cowboyt, se coyote-t... (folyt)
Alkotó
ermi-enigma
Regisztrált:
2018-12-05
Összes értékelés:
188
Időpont: 2019-06-25 15:57:21

válasz Finta Kata (2019-06-22 22:33:10) üzenetére
lalkozásnak beírják, hogy író-költő. Vajon ki minősítette őket? Saját maguk. Ugyanakkor sok olyannal találkozom több portálon is, akik szépen írnak, csak éppen önbizalmuk nincs. Zavaros világ a ma irodalma.
Szóval várom a véleményeket.

Egyébként két "idegen" kifejezés még nem sok, sőt, - szövegkörnyezettől függően - nem mindig tudjuk magyar megfelelővel helyettesíteni.

üdv
Imre
Alkotó
ermi-enigma
Regisztrált:
2018-12-05
Összes értékelés:
188
Időpont: 2019-06-25 15:54:05

válasz Finta Kata (2019-06-22 22:33:10) üzenetére
Kedves Kata.

Amit leírtam azt vállalom. Lehet kicsit "durván" fogalmazok időnként, de mindig az igazat igyekszem leírni. Persze igaz a régi mondás: "ahány ember, annyi igazság". Nem akarok én senkit sem bántani, de néha tele a t.k.m a költészettel. Ebben az országban kb 500.000 költő él - legalább is annyian tartják magukat annak. Sok, mai JA díjastól olvastam verseket. Pár ember kivételével úgy érzem, hogy ha meghalnak akkor a költészetük is eltűnik. Most sok portál létezik a költőknek, persze ezek talán nem is költészetért vannak, hanem a taglétszámokra építve a hirdetési bevételekért. Sok helyen jó társaság gyűlik össze, de miből áll a költészet egy-egy helyen? Egymást dicsérik, őszinte szó alig van, egymást ajnározzák. Találkozók az ország több pontján, jókora ivászatba fullasztva a költészetet (TISZTELET A KIVÉTELNEK). Ismerek olyat is akit már elvitt az alkohol, de előtte még magáról egy wikipédiát is gyártatott mint költőről. Ez a másik. Nézz szét a facebookon, sokan fog-
Alkotó
ermi-enigma
Regisztrált:
2018-12-05
Összes értékelés:
188
Időpont: 2019-06-25 09:17:22

válasz black eagle (2019-06-24 05:22:47) üzenetére
Én magammal szemben vagyok a LEGKRITIKUSABB
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1740
Időpont: 2019-06-24 05:22:47

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szerintem rendben van ez a gondolatsor. Azért van rendben, mert mibden nézőpont kérdése. Az üzenete számomra az, hogy akkor legyünk a legőszintébbek, amikor magunkba nézünk.

Laca
Alkotó
ermi-enigma
Regisztrált:
2018-12-05
Összes értékelés:
188
Időpont: 2019-06-23 19:52:25

válasz szilkati (2019-06-22 19:50:59) üzenetére
Kedves Szilasi Kati

Ne sértődj meg. Bennem is megvan minden emberi jellemvonás. Vélhetőleg az irígység beszélt itt belőlem. Azt hiszem a DOKK-on húztak fel és akkor dühöngtem.
Játszom a szavakkal, néha tán még igazam is van.

Ezt az írást felejtsd el. Éljenek a költők. Én nem tartozok közéjük.

üdv
Imre
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12541
Időpont: 2019-06-22 22:33:10

Kedves Imre!
Írásod szinte tanulmány, sokan elolvashassák, ami mindenkire ráfér. Nos, a
magyartanár részletesebben elmondta gondolatait.
Én érdeklődtem olvastam, tisztán, jól írsz, azért találtam benne két helyen is
idegen szót. amit jó elkerülni.
Üdvözlettel: Finta Kata
Alkotó
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1166
Időpont: 2019-06-22 19:50:59

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Érdekes, vitaindító írás. Szerintem önmagaddal vitatkozó is. Vagy te soha nem sebeztél meg senkit, aki csak kicsit is az érzékeny "költő-állatfajhoz" tartozónak érzi magát? Lehet, hogy azt hiszed, csak a te sebeid nem gyógyulnak? Vigyáztál már valakire mindenfajta érdek nélkül?
Feltételezem, tudod, hogy nem bántani akarlak, mert miért is tenném. Nincs rá semmi okom, meg egyébként is, mint "magyartanárról", rólam úgyis lepereg. Csak még egy gondolat. A való az csak arra az egy valamire érvényes, az igaz viszont bármennyire.

Üdv: Kati

Legutóbb történt

mandolinos alkotást töltött fel Szergej Sztrelec: A legangolosabb vers címmel a várólistára

alberth bejegyzést írt a(z) Savanyú képpel... című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Útravalóm című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Galamb-szerelem című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Kicsit másképp 13. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Kicsit másképp 12. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Kicsit másképp 11. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Kicsit másképp 10. című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 5. rész című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 4. rész című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)