HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 15 Tagok összesen: 1916 Írás összesen: 51308 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: Vári Zoltán PálFeltöltés dátuma: 2019-06-29
Merengő hajnalon1. Felébredtem. Pedig még hajnal sincs talán, még álmodnak a falak körülöttem halk zajokon, még a csendek magánya, mint valami lomha árnyék jár kel, vagy csak a szél fújdogál oda kint magam sem tudom. Igazából nincs sok gondom, miközben azon gondolkodom mit teszek majd reggelig merengvén az éj sötétjén, de majd valahogy eltellik az a néhány óra miután virradóra kél a hajnal, s majd oda kint kakas kukorékol. De most még fülembe a csend dalol susogva éji muzsikát, miközben valahol ábrándjaim távolán elmerengek titkon, de nem oly messze csak itt a fejemben ott bent, a remény sóhajait számolom bennem neszeknek bársony sötétjén. 2. Nézem az órát vaksin, alig látom még fél három sincs, de soká lessz még reggel, óh te éj rám tekints, nyugossz el hagy aludjak még álmodó meleggel. Hogy álmodjak még csendet, s reményült jövendőt itt a szótalan árnyak némasága között. Hallom ahogy susog a hallgatás bennem, s megszólal az a nagy titok mit csendben csitítok, hogy hallgasson ezen éji sötéten, mikor ábrándok gyúlnak neszeken ébren álmodni merengve, sokszor az életnek meglelt gondjain, amiből van ma sok. Próbálok a sorok közt választ találni mire az elme gondol tudatán létnek gondnak a nagy titoknak, hogy hogyan is van ez az élet, hogy az éji távolok miért oly sötétek, s miért oly hallgatag a csend, s a messzeségek öröksége miért oly halovány. Próbálom érteni az elme tudatát, hogy amire gondol az agy, miért oly nehezen érthető pedig benne a fejben rejlik, az a titkon lelt értelem, mire a vágy ösztönöz a szívnek ösztönösen vágyott tudatán miben felgyülemlenek érzéseink mikben múltak, s jövendők rejlenek. 3. Próbálom érteni, hogy mi is az a múlt, mi csak úgy szótlanul elvonult az éveken a zúgó századokon, s amit most leírok már az is múlt mi koldúlt jussa volt imént a jelennek, amiben olykor megjelennek távolai jövendő időknek. S mikor kelnek azok, akkor énekelnek odafönt a csillagok, mit rejtenek a végtelen egek azok az örök távolok ahol nem sok minden jár, csak az emberi ábránd olykor. Mikor megtellik a szív csordúltig, s álmai között a valóságot keresi titkon gyúlt remények nyomán. Óh ti messzeségek, ti éji csendek kik értitek talán múltnak, jelennek, s jövendőnek mélységes titkait, ennek az egész végtelennek, mik üzennek, ezen tévelygő világnak, hogy ítéljen a múltból, mit jövendő hozott el a jelennek okulni a lét biztos tudatán, mit múltak ezredévei fogadtak magukba, amik történtek a voltakon valaha, veszve el egy világ Noé napjaiban. 4. Óh te világ, te szörnyű jelen! Ki képtelen vagy megérteni roskatag időd, mi lejár hamar, Istened már végedet számolja neked, ki halni nem akarsz, de mégis fogsz! Hiába tündökölsz, s ragyogsz ma még, mert reád lefog csapni az ég ezredévek felhörgő dühén! S oda lesz múltad miatt minden dicsőség, mit emelt valaha karod akkor is ha nem akarod, akkor is menned kell lejár napod, s ezen a földön többé nem lesz létezni jogod! Ahol a nyomor vert tanyát miattad te meggyűlölt Sátán, ki élsz és létezel itt a földön birodalmad láthatalan bolygó birtokán. Ki tönkre tettél démon hordáiddal mindent mi élhető volt e földi világon, hol ma már szellemed gyűlölete trónol úrként ember milliárdok szívében! Kik oktalanul élnek nem találva e létben, se célt, se reményt, csak élnek bele a nagy semmibe! Mint kik voltak voltakon valaha testvérek, s mára mégis mind lettek idegenek egy elidegenült világban, hol céltalan sorsok vegyülnek, a nem létnek megismert ingatag tudatán. 5. Óh te világ! Hiába minden dicsőséged mit népeknek nagy döjffel hirdetett szavad! Hiába minden oktalan reményed, hisz látod te magad, hogy mi lenne jó s igaz, azt eltagad az ki élni csupán a mának akar, ki jogot, s jólétet benned remél, ki kifosztottad az ember értelmét és sokaknak szívét, hogy vétsen az ember Jehova Isten ellen! Hogy gyúljon benne minden értelem haragra, ki törvényt és jogot önmagának alkot, s látod sok ember mégsem boldog! Ki a nincsből is jussot akar, mert ez a világ nem valami még a nincsnél is kevesebb, ki koldusok jussáért, mint rémséges rém, ragadozva eped! 6. Mi is ez a világ miben nem ragyog remény, miben már nem hír, mi fájdalom, mi gyász!? S mint oktalan korcs utód lépést lépésre hibáz, már semmi az ott bár még vergődik léptén, járván a semminek leplén ez ingatag időn. Vérét vergődi valódi voltján, s vermek vérmes mélyéből mogorván mordul mámorán, s konokon kiált kietlen kába kínokon! Fetrengve fülel fakó füstök szintelen szagán, szitkokat szórva szűkölve mindenre, és mindenkire ki ellen áll neki, mert azt ez ördögi világ el nem tűrheti, ki emberi rabok milliárdjait tartja fogva s azok ragyogva hódolnak neki. Sokszor fogukat csikorgatván de mégis hódolnak. Gondolván nincs remény, se kiút szabadulni vas marka közül, s e világ eszközül felhasznál politikát, vallást, kereskedelmet, hogy rabbá tegyen népeket, nem adva engedelmet senkinek. Mert ma még mindenki karmainak foglya, hiába szipogja el kínját az ember ha meri, mégis azt hiszi konokul az lsten őt veri, sorsának eme áldatlan jussaként. 7. De nézd! Oda kint már a reggelnek fénye tárul mi rálel merengő tudatomra, ébredvén ábrándjaim messze távolából, ahol jártam ez éjen s a hajnal árnyain. Át ezredévek múltján, mik ábrándul jelennek meg bennem míly sokszor, merengéseim mélységén annak a tudatnak mire az ösztön vágyik, mit bízva lel meg a szív azon lsteni ígéretben, mi reményül adatott ezen a földi világon minden ember elé. Át minden századnak viharos évein, mire vágyik is a jóságon teremtett értelem, lelni örök létet honán e világnak, " mint az égben úgy a földön is." Még nem szavaztak erre az alkotásra Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz! |
aLéb bejegyzést írt a(z) Szakaszjegy négy megállóra című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 65. című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Robival az élet... című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) A lajtorja 65. című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Lidérces című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Csodabogár című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Lenn és fenn című alkotáshoz ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Nemzeti ünnep címmel a várólistára Azrael alkotást töltött fel Gergő És Pamela-Hatodik Rész címmel a várólistára Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Mesélőkönyöklő estjén című alkotáshoz Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Viharos csók dérorgonái című alkotáshoz koko bejegyzést írt a(z) Viharos csók dérorgonái című alkotáshoz koko bejegyzést írt a(z) a közös vágyak találkoznak című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |