HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 18

Tagok összesen: 1894

Írás összesen: 49450

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Fekete Miki
2020-01-03 12:36:33

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / esszé
Szerző: ermi-enigmaFeltöltés dátuma: 2019-07-01

Színház

Negyven éve? Talán valamivel több is. Megelégeltem a három műszakos vagonrakodást és hollandi malom embert-bontó rabszolga munkáját - aztán meg az íróasztal mögötti unalmat és kirándultam az "életbe". Paradox módon az élet a színházat jelentette ez esetben. Elmentem díszítőnek, mivel a technikusim ott coco-himbilimbit ért.
Izgalmas munka volt. Naponta háromszor legalább átrendezni a nagyszínpadot. Az élő esti előadáson másodpercre tudni a dolgunkat, pláne ha a forgószínpad mögött állt az ember, amikor jó pár tonnát kellett beforgatni a nézőtér felé.
Minek számítottunk ott? Semminek és senkinek. A rendező, a diszlettervező, a koreográfus igen. Ők menő művészek. Emlékezetem szerint a rendező később szinte világhírű lett, a díszlettervező például (egy lószart érő festőcske) elment végül szobafestőnek az építőiparba. A koreográfusról meg kiderült, hogy buzi és menekült a városból is.
A színészek? Ők is rabszolgák. Bár emlékszem pár nagymenőre akik még az ötvenhatos események miatt a fővárostól 100 km-re voltak kitiltva, és a mi városunk pont 100 km-re volt.
Tetszett ez a világ. Tetszett a feszes tempó, tetszett, hogy Rózsa az ügyelő jobban tudott káromkodni mint a kocsisok, tetszett, hogy a tánckar lányai a hátsó takaró függöny mögött öltöztek át pillanatok alatt - általában melltartó nélkül (de nemegyszer a bugyi is hiánycikk volt), tetszett, hogy a színészbüfébe egyenrangúként léptünk be, no és tetszett, hogy jó pár esetben statisztáltunk is, álmodva arról, hogy mi bizony színészek vagyunk.
Jókat röhögtünk azon amikor Csabai doktor úr Hubai A. primadonnát orrbavágta (egy szerető nem mindig parírozik kellően) és másnap a Viktória nagyoperett címszereplőjeként a tülökké dagadt orrára festett vékony sziluett orral énekelte ki a magas c-ket (már amennyire sikerült neki).
Izgalmas világ volt. Izgalmas volt az első figyelmeztetés után (csengő a hangszórókban) még volt idő sok mindenre (15 perc), egy-két művi abortusz bizony lett is.
Nem régen jártam ott újra. Az ismerősöm büszkén mutatta a francia gyártmányú, világszínvonalú színpadtechnikát, ami nekem valami sci-fi technológiát sugalt. Emelők, sűllyesztők, aktív zsinórpadlás, 16 liftszerkezet a mélységi munkákhoz, a cnerárium számítógép vezérelt csoda, a forgószínpad akár szögben is dönthető.
Szóval egy csoda minden. Fantasztikus lehetőségek a rendező, a dramaturg és a többi hajcsár előtt.
Egy helyen botlottam meg - a régi zenekari árok fölött. A takarás nem teljesen illeszkedett. Megkérdeztem, hogy van-e még zenekara a színháznak. A válasz: - minek az? Számítógép vezérelte hangtechnika biztosít mindent, precízen és sokkal jobb minőségben mint régen.
Eszembe jutott Keca...az első hegedűs (de sokat söröztünk együtt)..eszembe jutott Verebélyi kezdő karmester (Verocskával a feleségével aki nem volt szégyenlős), ..eszembe jutott....no, hagyjuk!
Sok minden eszembe jutott, nagyon sok minden - és rájöttem: nincs kedvem színházba menni.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Ötvös Németh Edit
Regisztrált:
2016-05-13
Összes értékelés:
1699
Időpont: 2019-07-29 14:49:52

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Jó írás. Tudom miről beszélsz Imre.
Alkotó
Regisztrált:
2011-08-27
Összes értékelés:
2864
Időpont: 2019-07-27 12:50:46

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Imre

Én sem szeretem a színházat fárasztó.

Üdv: Ági
Alkotó
ermi-enigma
Regisztrált:
2018-12-05
Összes értékelés:
190
Időpont: 2019-07-26 17:16:45

válasz T. Pandur Judit (2019-07-04 11:44:38) üzenetére
Kedves Judit

A szépre és jóra szivesen emlékezik az ember - sajnos nem minden az.

üdv
Imre
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5211
Időpont: 2019-07-04 11:44:38

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Imre!

A szívünknek kedves dolgok a múltból, vihar sebesen tűnnek el a világból.
Nem jó visszatérni a múltbéli helyszínekre, mert megrázó a változás.
Inkább csak a fejben és a szívben érdemes visszatérni.

Judit

Legutóbb történt

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Plagizáció II című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Plagizáció II című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Emlékezve Finta Katára című alkotáshoz

történetmesélő alkotást töltött fel Hét főbűn IV. (ira) harag címmel a várólistára

hundido bejegyzést írt a(z) Emlékezve Finta Katára című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/11) című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Rojtos-Mesék című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Emlékszel? című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Már című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Rojtos-Mesék című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Jövő-kép című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Jövő-kép című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Mikor... címmel

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Jövő-kép című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)