HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 8

Tagok összesen: 1869

Írás összesen: 48555

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: túlpartiFeltöltés dátuma: 2019-07-07

Penészvirág kalitkában

Találkozásukat követő este, nem hallotta a hegedűszót. Hiába volt minden, az a hegedű néma maradt. Türelmetlensége lassan dühbe ment át, átkozta magát tehetetlenségéért, teszetoszaságáért, meg azért, hogy épp ide kellett beköltöznie.

***
- Mit keres itt? - kérdezte az öregember. Amikor becsöngetett. Volt szándéka becsöngetésre gyűjtötte ahhoz a bátorságot napok óta.
- Csak én, bocsánat a zavarásért.
- Ki az papa?
- Ááá, senki, valaki becsöngetett, szerintem csak valamiféle tévedés lehet...
***
Nem volt olyan rossz az a hely. Igazán nem. A bérelt lakás - szoba, meg összkomfort, szólt így a hirdetés - alig esett másfél kilométerre az utolsó villamosmegállótól. Igazat megvallva ő már az utolsó előtti megállónál leszállni kényszerült - a némileg váratlanul megjelenő ellenőr okán. Lett így némi plusz gyaloglás. Igazából, jól esett néki az a télben; vett nagy levegőket. És még rágyújtania se volt kedve, igaz a kabátzsebben a szottyadt, összegyűrődött Szimphoniás doboz lapul, benne már csak néhány füstszűrő-nélküli, lefogyott, szomorkás cigaretta; a dohány java kipottyant már, a doboz alján vesztegelt. Mint kabátzsebében összes - vésztartalék idejére szolgáló - dohánymorzsák... Meg az ujjai is elfagytak már a januári hidegben.
***
"Mióta befejeztem az iskolát, elmaradtak a barátaim is. Sohasem jön hozzánk már senki, és az utcára is csak nagy néha mehetek. Most meg becsönget valaki, ha véletlenül is, akkor meg még azt is elkergeti. És lám beöltözött már az esti koncertre is. Csak neki játszhatok. Komolyan mondom, egyszer úgyis..."
***
Nem mintha kifogása támadt volna a tarifa ellen, "csak hát" elkopott már a havi apanázs, meg különben is! Kellett letennie kauciót. Bérelt lakásügyileg. Maradt hát a gyalogolás, kutyagolás. Mindegy, akinek nem telik már villamosjegyre sem, koptassa akkor a cipője talpát. Gondolta magába' csak, ki a csuda hozta nyakamra, ezt az ellenőrt, hogy találhatott rám a világvégén? A város szélén járt már, ott ahol a házak közötti térbe beleharaptak már az ipartelepek, elhagyott raktárak előőrsei. Odaért, a kulcsot már korábban átvette, mellékelve ahhoz a szokásos főbérlői intelmeket, azokat nem részletezem.
***
"Hát ez meg ki a csuda lehet? Nem tudja megérteni a Világ, hogy mi ketten nagyon jól elvagyunk. És nincs szükségünk senkire! Ő az én kicsi virágom, aranyos madárkám! Én védelmezem minden rossztól, és ő igazán hálás lehet ezért nekem. Lám, még az esti koncert is késik egy betolakodó nyikhaj miatt. Pedig már fel is öltöztem az előadáshoz."
***
Berendezkedett. Végigfeküdt a heverőn, látta örömmel, hogy nincs kiálló rugó - darab se - márpedig ez fontos előfeltétele a tisztes pihenésnek. Megörült a nagy kopott íróasztalnak is, jutott hely rajta jegyzeteinek, tankönyveinek bőven. A konyhaszekrénybe' meg akadtak a mindennapi háztartás "normális" viteléhez "feltétlenül" szükséges dolgok, a továbbiakban felsorolva: kopott serpenyő, limbózós fülű lábosok, (két darab), lecsempült mély-, és csekély tányérkészlet (két-két darab), no meg két lecsempült bögre is. A pontosság kedvéért egyikük piros pettyes, másikuk pipacsvirágos mintával. Okozott némi gondot a gardrób, talált benne harminc egynéhány telefonkészüléket. "Tudja, MATÁvos volt a drágám", jutottak eszébe a lakást bérbeadó öregasszony szavai. Mindegy, elfáradt, főzött magának csak forró teát, gondolta: lefekszik Időben - volt fárasztó amúgy is ez az egész nap. Így is tett, aztán a fölötte lévő lakásból felhangzott a különös hegedűszó...
Attól fogva minden napja lázas várakozással telt, türelmetlenül várta a koncertet. Pár nap múltán rájött már a rendszerre; a hegedűszó minden nap ugyanakkor kezdődött, hogy aztán percnyi pontossággal, ugyanakkor halkuljon el. De hiába, napról-napra egyre, türelmetlenebb várakozás közepette múlt a délután; nézte karóráját percenként, és lett egyre dühösebb a lassan, amolyan undorító-szánalmasan botorkáló Időre.
***
- Elnézést, zavarok talán?
- Honnan tudja?
- Készülődnek valahová?
- Ugyan, mi köze hozzá?
- Csak mert látom, felöltözött már.
Volt ápolt az öregember csudamód, feszített épp szmokingban, gondosan borotváltan, a fekete cipők gondosan kifényesítetve. Az öreg azt morogta, hogy "ugyan nem készülnek sehová, de ugyebár az ember a saját lakásában azt vesz föl, amihez épp kedve van; lehetne akár klot tgatyában is akár, de ehhez aztán igazán senkinek semmi köze, meg vegye már észre jóember, hogy alkalmatlankodik". Ő meg csak hebegett, hogy "a világ végéért sem akar alkalmatlankodni, de szeretné megismerni azt a valakit, aki ilyen csodálatosan játszik". Csak épp dühös lett, elkeseredett, felemelte a hangját, szerencséjére.
***
"A francba is! Miért nem engedi már be? Na jó, na jó, tudom szégyell: torzó vagyok, amoly penészvirág. Úgy hív magában ő is; de, engem nem érdekel! Nem érdekel, nem tehetek arról, hogy ilyennek születtem. Miért nem engedi, hogy játsszak másoknak is? Nem enged be senkit, lám a zenetanárt is kergette el; mondta eztán átveszi oktatásom, ő maga. Pedig a tanár szerint, kéne, hogy mindenkinek játszhassak, az Akadémiára kéne mennem, mondta. Lett ebből is nagy veszekedés."
- Papa! beengednéd már végre? Hiszen hozzám jött! Kérlek! Nem hozzád, csak hozzám!
Öregember meghökkent a váratlan rebelliótól, mondta csak, hirtelen jött zavarába': "akkor fáradjon be." Magába káromkodott ezerrel: "a bús-büdös francba, hát nem beengedtem. Hibáztam. Csak a Jóisten tudhatja, mi lesz ebből." Ő meg befáradhatott végre. Nem volt szép az a lány. Nagyon nem volt az. Volt vékonyka, sápatka, rossz testtartású, DE! A szeme idézte régi görögkeleti templomok elrejtett madonna-ikonjait, ahová, abba a sok rejtett ikonosztázba csak véletlen téved be eltévedt látogató. (Szigorún, idegenvezető nélkül - ajánlom mindenkinek! Az eltévedést.) Ő épp a lány finoman erezett csuklóját bámulta, ahogy az épp igazgatta a kottatartó-állványát.
***
"Istenem, most fogom elveszíteni! Ezt nem tűrhetem! Ki vigyáz akkor az én kis madaramra, ha kirepül? Hiszen annyira védtelen! Ki vigyáz majd rá, ezután? A világ kegyetlen, csúfolják majd csúnyaságáért, fogják bántani csak, és én meg nem védhetem!
***
Mutatkoztak be, egymásnak. "Egy tea?" "Megköszönném." Fort a víz, került elő teafű is, meg csészék, alátéttel, kockacukor, elegántos cukorfogó csipesszel.
- Papa, jut eszembe, maradt még abból a kekszből, amit nénje hozott tavaly, vagy tavalyelőtt?
Öregember kényszeredetten vette elő a csörgő, száradt süteményekkel teli fémdobozt. Gondolta magába', nesze nektek. Lány vett elő kistányérokat, talált szalvétát is. (Kredencből.) "Mennyi finomság" mondta, és összenevettek akkor.
Varázslatosan szólt akkor az a hegedű. Soha nem játszott az a lány még így, közben meg a szeme mosolygott. "Úgy örülök, hogy eljöttél, nem hagytad lerázni magad! Látod, milyen irigy? Azt akarja, hogy csak neki játsszak. Eljössz máskor is? Szeretném. Mától csak neked szeretnék játszani! Holnap este, ha megszólal a hegedű, gyere!"
"Eljövök, ha engeded, holnap is, de eljönnék minden nap. Csak szólj, kérlek, játssz nekem!"
"Istenem, most fogom elveszíteni! Ezt nem tűrhetem! Ki vigyáz akkor az én kis madaramra, ha kirepül? Hiszen annyira védtelen! Ki vigyáz majd rá, ezután? A világ kegyetlen, csúfolják majd csúnyaságáért, fogják bántani csak, és én meg nem védhetem! És, mi lesz vele nélkülem, velem meg nélküle?"
Gyorsan véget ért a varázslat, mennie kellett, elköszöntek egymástól. Kívánta illendőség...
Csak hát aztán másnap este nem szólalt meg a hegedű, támadt sűrű csend a következő napokban is. Az első napokban még veszekedés meg sírás hangjai szűrődtek át a falon, az öreg kiabált: "ez a hála, ez a hála?"
Találkozásukat követő este, nem hallotta a hegedűszót. Hiába fülelt, az a hegedű néma maradt. Türelmetlensége lassan dühbe ment át, átkozta magát tehetetlenségéért, teszetoszaságáért, meg azért, hogy épp ide kellett beköltöznie. De, támadtak más zajok, kiabálás, meg sírás hangjai: "ez a hála, ez a hála? Amiért próbálok vigyázni rád!" Tartott ez jó pár napig, aztán ő elköltözött.
De, előtte még szedve össze maradék bátorságát, eszement kívánását, becsöngetett, még egyszer. utoljára. Látta. ó, annyira látta, hogy az ajtó kukucskálóján figyeli valaki. Meg hallotta az öreges szánalmas csoszogást. De ajtót nem nyitott már... SENKI!
/ajánlási zenék: "Tombolunk titokban, saját bejáratú mozinkban..." Max meg a néma lány/ by Bori, & the love band, meg J. S. Bach: sonatas for solo violin.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
982
Időpont: 2019-07-19 09:47:44

válasz Kankalin (2019-07-17 17:54:01) üzenetére
Szia Kankalin! :)
Igazad lehet: ők ketten kaptak ajándékot kaptak egymástól, majd "az a harmadik" elvette tőlük. És ez nem igazság! :(
A plasztikai beavatkozást illetően is igazad van; elég sok a pongyolaság a szövegben.
szeretettel: túlparti
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
982
Időpont: 2019-07-19 09:44:10

válasz hundido (2019-07-17 05:52:57) üzenetére
Szia! Köszönöm, hogy olvastál, s remélem, tetszett e hegedűszó is! :)
üdvözlettel: túlparti
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6595
Időpont: 2019-07-17 17:54:01

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia túlparti! :)

Kissé késve, de eljöttem olvasni és zenét hallgatni. Megható a novellád, de nem lepett meg, mert általában is így vagyok az írásaiddal. Ha viccesnek szánod, abban is érezhető egy kis fanyar íz.
A magány keserűsége jön át a sorokból, a ragaszkodás és az az érzés, amikor egy ember a legkisebb ajándéknak is örülni tud.
Itt-ott elkel egy kis plasztikai beavatkozás a szövegben, de megéri a tartalmát megismerni, mert a mély mondanivaló mellett az utánozhatatlan stílusod is jelen van ebben a novellában (is).
Jó volt olvasni. :)

Szeretettel: Kankalin
Szerkesztő
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1342
Időpont: 2019-07-17 05:52:57

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!
Nagyon tetszett ez az írásod! A történet keserű, némi humorral fűszerezve. Ott ültem én is. Néztem a szereplőket, és hallgattam a hegedűszót. Üdv hundido
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
982
Időpont: 2019-07-14 09:11:13

köszönöm szépen
túlparti
Alkotó
Regisztrált:
2016-03-24
Összes értékelés:
1449
Időpont: 2019-07-13 20:44:07

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Hú, ez nagyszerű írás volt!
Egy másik történetedet juttatta eszembe, szintén az "elnyomásról".

Gratulálok, Túlparti, e remekedhez!

Szeretettel:
Ildikó
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
982
Időpont: 2019-07-10 17:13:40

Köszönöm, hogy olvastál kedves Ica!
utólag látom, van benne pár pontatlanság, elírás. de! ha csak szomorkodásból állna a világ, akkor nekünk annyi lenne! :)
szeretettel: túlparti
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7563
Időpont: 2019-07-10 10:52:55

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Nekem nagyon tetszett kedves Túlparti!
A szomorkás hangulat egy kis humorral fűszerezve...sajátos stílusban.
szeretettel gratulálok
Ica
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
982
Időpont: 2019-07-09 23:33:45

válasz eferesz (2019-07-09 21:55:24) üzenetére
szükségem is van rá, köszönettel, efersz, meg tisztelettel is
üdvözlettel: túlparti
Szerkesztő
eferesz
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2636
Időpont: 2019-07-09 21:55:24

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves túlparti!
Melankóliájában sok derűt találtam.
Köszönöm és üdvözletem!
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
982
Időpont: 2019-07-09 17:40:08

válasz Kőműves Ida (2019-07-08 21:32:20) üzenetére
szia Ida!
fura ez az írás - csak elküldtem, nem igazán jó!
DE! gondolom, senki se tudja elfelejteni, a "maszek" hegedűszóját.
túlparti
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
982
Időpont: 2019-07-09 17:36:19

válasz szilkati (2019-07-08 22:24:53) üzenetére
köszönöm, és jól esik minden novellába szomorúság között a mosoly!
túlparti
Alkotó
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1166
Időpont: 2019-07-08 22:24:53

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz túlparti (2019-07-08 19:13:09) üzenetére
Ami jó, az jó. Egyébként miért ne írtam volna?

Kati
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5819
Időpont: 2019-07-08 21:32:20

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia túlparti!

Nem kell ehhez zene, benne van a muzsika is... :)
Igazán nagyon tetszik a novellád.

Szeretettel,
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
982
Időpont: 2019-07-08 19:13:09

Szia Kati!
Megtiszteltél, hogy elolvastad, és hogy írtál!
túlparti
Alkotó
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1166
Időpont: 2019-07-07 14:05:05

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia, túlparti!

Régen olvastam ilyen jó novellát. /Kicsit sírva, kicsit mosolyogva./

Kati

Legutóbb történt

mandolinos alkotást töltött fel Szergej Sztrelec: A legangolosabb vers címmel a várólistára

alberth bejegyzést írt a(z) Savanyú képpel... című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Útravalóm című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Galamb-szerelem című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Kicsit másképp 13. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Kicsit másképp 12. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Kicsit másképp 11. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Kicsit másképp 10. című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 5. rész című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 4. rész című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)