HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 8

Tagok összesen: 1869

Írás összesen: 48555

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: black eagleFeltöltés dátuma: 2019-07-07

A te házad az én váram - Kicsit másképp 03.

Kőszeg, Magyarország, ugyanaznap

- Ezt szerettem volna megmutatni önöknek.

Törő Zselyke különös mosollyal vonult be az ízléstelenül berendezett helyiségbe. Magas, hideg-fehér falak, ötlettelenül összeválogatott képek, ötlettelenül összeválogatott keretekben és olyan bútorok, amelyektől Tomit a hideg is kirázta. A helyiség minden környező szegletéből indokolatlan arany és ezüst dekorációk villogtak bele a nyomasztó steril-fehérségbe. Az üzlettársa késik, és ő egyedül találta magát egy újgazdag vígözveggyel egy fura mauzóleumban, ami úgy taszítja ki magából a belépőt, hogy az közben úgy érzi, soha többé nem szabadul innét. Az asszony ringó járása leginkább egy részeg pókéra emlékeztetett. Ez a nő minden pillanatban igyekszik eladni valamit. A mosolyát, behízelgő modorát, a csípőjét... de most leginkább mindent egyben, azzal az érmével együtt, ami persze nem volt előkészítve, ki kellett érte menni a futballpálya méretű hallból, hogy a fiatalember végignézhesse farizmai játékát távozás közben, és lépteinek kimunkált koreográfiáját bejövetelkor.

A felkerekedett kiskirályfi útja, Győrön és Sopronon keresztül, végül egészen Cákig vezetett. Ott egy családias atmoszférát sugárzó vállalkozásnál talált állást, amely vállalkozás különféle tejtermékek előállításában és forgalomba hozatalában volt érdekelt. A vállalkozás és a család feje naphosszat
a tejet adó tenyészállatok között és a műhelyben tevékenykedett, az üzletet, a forgalmazást (egyáltalán a kimozdulást) pedig egyenesen rühellte; szüksége volt egy mobilis alkalmazottra. Ezt az épp megüresedő állást tölthette be a kiváló ajánlásokkal érkező fiatalember. Tomi egyszeriben mindenféle sajtok, joghurtok, különleges tejfölök és vajak között forgolódhatott, s bár érezte, hogy nem ezt szeretné csinálni élete végéig, de állomásnak kiváló, s mint foglalatosság, igen érdekes. Hamar megszerette az új munkáját, minden területen kipróbálhatta magát, és jól is keresett. A táj szépsége, lenyűgöző nyugalma pedig minden bujkáló honvágyáért kárpótolta őt. Az egyetlen zavaró felhőcske is, amely időről időre kitakarta felőle a Napot, csak alig tudta kedvét szegni. Ez a felhőcske természetesen egy hajadon volt, a vállalkozás gazdájának leánya, aki az első perctől élénk érdeklődéssel viseltetett a keleti régióból érkezett fiatalember iránt. Tomi persze kedves és udvarias volt, szívesen elegyedett szóba a lánnyal, amit az sikeresen félreértett. Nem tűnt fel neki, hogy komolyabb érdeklődést nem képes magára vonni a fiú felől, nem vette észre, hogy Tomit ő nem tudja kibillenteni maga felé. Amikor végre leesett a tantusz, természetesen megsértődött, idővel egyre sértődöttebb lett, és attól fogva igyekezett minél alaposabban megnehezíteni a szorgalmas és precíz, teherbírásával korán feltűnést keltő munkaerő életét. Nem is sejtette, hogy Tomi csak szomorkásan mosolyog apró csitri-fúria gonoszságai felett, s hogy eme gonoszságokkal csak megerősíti a fiatalembert a benne érlelődő továbblépés végső elhatározásában.

Mert Tominak akkorra már volt egy új hobbija. Teljesen véletlenül csöppent bele az érme- és éremgyűjtésbe. Egyetlen tetszetős darabbal kezdte, egy kiegyezés utáni 10 frankos 4 forintos, 90% aranytartalmú érmével, amit egy kollégájától vásárolt meg az új, cáki munkahelyén. Nem volt túl értékes, mert ebből az érméből a kibocsátás évében meglehetősen sokat vertek, és még ma is elég sok darabja volt megtalálható a piacon. Csaknem puszta nemesfém áron jutott hozzá, ajándéknak szánta Eszternek. Ám a kapcsolódó beszélgetések egyre inkább elmélyítették az érdeklődését az érmék világa iránt. Ráadásul (és ez volt a döntő) új ismerőse elmesélte neki azt is, hogy ő a szabadidejében kizárólag ezzel foglalkozik, és lám, már huszonhét évesen felépítkezett, a válság kellős közepén. Ezen kívül ez a foglalatosság (mert munkának semmiképp nem akarta nevezni) igen sok élvezettel jár, izgalmas, érdekes, és mindennek tetejébe sok utazásra ad lehetőséget. Tomi gondolkodott, és arra jutott, hogy ezzel ő is szívesen foglalkozna. S végül is mi tartaná vissza? Ezzel bizony ő is megpróbálkozhatna.

Kezdő tőkéje ugyan nem volt, de ami azt illeti, újdonsült mentorának, Csabának sem volt a maga idejében, tehát úgy érezte, bátran belevághat. Csaba ekkor azt javasolta neki, hogy ezt az első érmét tartsa meg, soha ne adja ki a kezéből. Tomi elgondolása szerint ennek minden bizonnyal valamiféle misztikus oka lehetett, voltaképpen az ősi totemizmusban gyökerező elképzelések, hiedelmek szóltak ki a már sikeres érmekereskedő intéséből. Végül is hallgatott rá, így Eszter nem kapta meg a neki szánt érmét, ami így erős többletjelentést, aranymivoltának magasan fölébe emelkedő értéket nyert, és a fiú belevágott az érme- és érembusinessbe.

Életének későbbi időszakaiban mindig hálás szívvel emlékezett meg kollégája önzetlenségéről, aki a szárnyai alá vette, és bevezette az érdekes foglalatosság kiterjedt rejtelmeibe. S ami mindennél többet lökött Tomi szekerén: Csabának annyira megtetszett a lelkes és tanulékony fiú, hogy társult vele. Most már együtt kutatták fel a felvásárlásra érdemes darabokat, kollekciókat, gyűjteményeket, és együtt kerestek vevőket a közös szerzeményeikre. Csabának természetesen már volt egy kialakult vevőköre, ami még gördülékenyebbé tette az üzletet, az internet pedig olykor villámüzletek megkötésére adott lehetőséget. Tomi élvezte ezt a hobbit, s már most érezte, sőt tudta, hogy a jövőben ő kizárólag ezzel szeretne foglalkozni. Abban még nem tudott hinni, hogy ez a tevékenység egy egész életen át űzhető volna, hogy ebből zökkenőmentesen lehet felépíteni és fenntartani egy életet, de egyelőre minden jel erre mutatott. Ráadásul megfigyelte, amit a társa minduntalan figyelmen kívül hagyott, nevesül, hogy az érmékkel együtt olykor egyéb kapcsolódó régiségekre is szert tehetnének. Úgy gondolta, ő azokra is kiterjesztené tevékenységi körét, és már most sejtette,
hogy emiatt hamarosan különválik mentorától. Mindent egybevetve mostanra fő állásban "tejészkedett", amitől azonban (köszönhetően a csitri-fúria ténykedéseinek és az új hobbi iránt egyre inkább elmélyülő vonzalmának) lélekben már elszakadt, szabadidejében pedig "kincskeresőset
játszott".

Amit a következő percekben éppenséggel nem élvezett annyira, mint rendesen. Zselyke asszony úgy rástartolt, hogy a helyiségben mintha húsz fok Celsiust ugrott volna a hőmérséklet.

- Pillanat türelmet! - kapaszkodott az utolsó előtti szalmaszálba a fiatalember. - Felhívom a társamat. Bármelyik percben itt lehet, megkérdem, hol késik. Egyedül nem szeretnék dönteni, ugye megérti.

Zselyke őszintén szólva nem értette, miért nem használja ki inkább a srác a lehetőséget. Ő egy dekoratív, feszesen negyvenes, mozisztár külsejű nagyvad. Bármelyik tejfeles szájú zöldfülű kapva kapna az alkalmon, hogy leteríthesse. Akkor ennek a fiúnak meg mi baja? Kapna egy érmét és hozzá egy szép skalpot is. Bealapozhatná magát Zselykénél, ami a jövőre nézve nem kevéssé volna kifizetődő a számára. Milyen félénk, ijedős fiú ez. Pedig először nem látszott annak. De úgy tűnik, az éles helyzetekben elbukik.

Tomi felállt, elmenekült a kanapé hatótávolából, félrevonult kissé és türelmetlenül telefonált. Csaba már úton van, elnézést kér, de valami közbejött. Semmi vész, csak várja meg, addig tartsa szóval a hölgyet. Semmi vész? Tomi oldalra sandított. Zselyke kicsattanó dekoltázsa most megint mintha még mélyebb lett volna. Nagyot nyelt. Semmi kedve nem volt visszamerészkedni a hölgyhöz.

Végül mégis visszasomfordált. Zselyke természetesen látványosan előrehajolt, hogy a fiú alapos belátáshoz jusson alig fedett domborulataihoz, és megigazította az asztalra helyezett kis kerek fészkű díszdobozt, amelyben az érme pihent. Tomi szépen haladt a tanulásban, de még nem tudott
annyit a Zsigmond kori érmékről, hogy beszélgetést tudjon folytatni róluk. Pedig milyen jó lett volna, mert így vajon miről fognak beszélgetni? Az a hülye Csabi! Miért is nem jöttek együtt? Ja, persze! Mert Csabi a nagy terepjárójával közlekedik, ő meg éppen árut terített a kis hűtőkocsival, s itt voltaképpen tilosban jár, noha a 84-es az útvonala. Az első, amibe a gyarapodó jövedelméből be fog ruházni, egy autó lesz! Ha megéri. Mert ez a hölgy úgy méregeti, mint egy éhes ragadozó.

Végül Zselyke mindenféléről beszélt. Elmesélte, hogyan került a birtokába az érme, egy gáláns lovag jóvoltából. Elmesélte, hol nőtt fel, hogyan ment férjhez, miért nem szült gyereket. Végül, mivel Csaba még mindig elmaradt, a hölgy egészen közel húzódott a verejtékező Tomihoz, és egy huszárvágással támadott: - Mondja, nem tetszem magának?

Mit lehet ilyenkor válaszolni? Egy Tomiféle udvarias fiú természetesen nem fogja megsérteni a hölgyet. De ezzel egyszersmind tovább táplálja a közeledését. Hogyha bármilyen udvariasan is, de határozottan hárít, akkor pedig ráadásul fújhatják az üzletet. (Hacsak Zselyke nincs akkora anyagi zűrben, hogy megalkudjon a büszkeségében.) Pedig Csaba váltig hajtogatta, hogy ezt az érmét nem lehet kihagyni! Tomi tehát, aki sosem forgott hasonló körökben, és semminemű ilyetén tapasztalattal nem rendelkezett, első körben csak hebegett.

A következő pillanatban azonban az illatos Zselyke már a nyakán csüggött, és ajkai beleleheltek az övébe: - én biztos vagyok benne, hogy meg tudunk egyezni a társa nélkül is.

Világos. A hölgy kiszúrta, hogy Tomi a zöldfülű, és most a hús csábításával igyekszik kicsikarni belőle egy jóval kedvezőbb árat annál, mint amit a társ jóváhagyna.

Tomi feje hátrább és hátrább húzódott, végül a fiú felugrott. - Zselyke! Zselyke!! Zselyke!!! Ezt nem szabad!

A kanapén maradt nő kissé megalázottan, de máris lázadón nézett föl a fiatal férfira. - Nem szabad? Ugyan miért?

Tomi habozott. Végtelen zavarban volt. Nem tudta jól, sem sehogyan kezelni a hasonló helyzeteket. Zselyke a szemébe nézett, próbált újra fölénybe kerülni. - Talán taszítalak? Vagy van valami problémád? Meleg vagy?

Tomi csaknem elmosolyodott, de ahhoz túl zaklatott volt az adott pillanatban. - Én... én csak egyszerűen nem tehetem.

- Áh! Szerelmes vagy - állt fel Zselyke asszony. - Értem. Elkötelezted magad. De... - közelebb lépett - én nem akarlak elvenni a szerelmedtől. Én nem veszek el tőle semmit. Sőt! Én gazdagabbá teszlek. Nem akarod?

Tomi ellépett. - Ne vegye magára, hölgyem, tényleg... de én... én tényleg nem tehetem.

Zselyke utána lépett. A fiú arcára lehelt. - A lány... sosem tudja meg.

"A lány" kifejezés hallatára Tomi egyszeriben megszilárdult. A szó visszacsatolások hosszú sorát indította el benne. Lenézett a szépasszonyra. - De én tudnám.

Egy darabig így álltak, mindkettő a másik tekintetébe fúrva a sajátját, azután szólt a kapucsengő.

***

Az üzlet végül is megköttetett, Zselyke asszonynak bizony kellett a pénz, és Csabával jobban ment a flört is. Neki, úgy látszik, valami mást is el tud majd adni az érméken kívül. A kis mamlasz meg csak hadd ragaszkodjon az erkölcsi tisztaságához, meg ahhoz a van vagy nincs lányhoz. Egyszer majd megtanulja, hogy a hűség fabatkát sem ér.

Szállására hazatérve, Tomi azonnal kézbe vette a telefont. Azonnal kézbe vette, de sokáig csak forgatta. Kikereste a nevet, ami egész úton az agyában zakatolt, és most úgy bámulgatta a telefon kijelzőjén megjelenő írásjeleket, mintha az egy fénykép volna. Zselyke szavain rágódott. Azok a szavak beindítottak benne valamit. Lökést adtak neki. Mióta eljött hazulról, minden éjjelt átforgolódik. Jól tudta, miért. Jól tudta, mit szalasztott el. Már belátta, mekkora hibát követett el korábban. Már tudta, mit akar, mire vágyik. Már tudta azt is, amit korábban nem hitt, hogy ő maga mennyit ér. Már tudta, mit kellett volna tennie, s mit tenne, ha még egyszer lehetőséget kapna. De azt az egyet nem tudta, hogy vajon itt és most mit tehet. Mihez maradt neki joga? Hogyan kutathatná ki, hogyan élhetne vele? Mit tegyen?

Végül (maga sem hitte) megnyomta a hívás ikont.

Sokáig csöngött. Már épp le akarta tenni csüggedten és csalódottan, amikor a búgás megszakadt, és egy bizonytalan, enyhén megremegő hang szólalt meg a fülében. - Szia, Tomi!

És Tomi, aki közben számtalan forgatókönyvet futtatott le a fejében, mit és hogyan fog mondani, csak annyit tudott kinyögni: - Julcsi... Julcsi...
***

A műben olvasható obszcén kifejezések nem az alkotó, hanem a karakterek gondolatiságát tükrözik, és nem a jó ízlés megzavarását, hanem a hitelességet hivatottak szolgálni.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1740
Időpont: 2019-07-13 11:53:07

válasz Kőműves Ida (2019-07-12 20:05:11) üzenetére
Kedves Ida!

Azt hiszem, erre mondják az irodalomban, hogy utaztató regény. Ez ugyan nem volt tervben, de hát így alakult. Talán annak a tünete ez is, hogy a világ bizonyos értelemben egyre zsugorodik, miközben a látókörünk meg mindegyre tágul. Furcsa ellentmondás.

Laca
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5819
Időpont: 2019-07-12 20:05:11

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz black eagle (2019-07-09 11:43:14) üzenetére
Kedves Laca!

Itt viszont képben voltam. Emlékeztem arra, hogy Tomi el akarja hagyni a házat, sőt a munkahelyét is, de hogy Kőszegen látom viszont, arra nem számítottam. :)

Azt mondod, hogy most meg menjek New Yorkba? Hát mit mondjak, nem kímélsz... :)

Viszlát New Yorkban!
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1740
Időpont: 2019-07-09 11:43:14

válasz Kőműves Ida (2019-07-08 22:23:00) üzenetére
Kedves Ida!

Természetesen ez még ugyanaz a regény, és ez nem kitérő, hanem haladunk előre.
Legutóbb, a Csak így egyszerűen című részben megismerhettük Tomi szándékát, hogy el akar jönni otthonról, világot akar látni, magára akar találni. És el is indult, itt Kőszegen helyesebben a közeli Cákon találkozunk vele legközelebb, mint fentebb áll. De látjuk, hogy tévedett, amikor elindult. Megbánta, hogy ott hagyta korábbi életét. Innen is tovább fog állni. Viszont útközben felszedett eztazt, pl. az érmegyűjtéssel került közeli kapcsolatba, ami talán egy életreszóló szenvedéllyé válhat.
Köszönöm, hogy követed. New Yorkban folytatjuk.☺

Laca☺
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5819
Időpont: 2019-07-08 22:23:00

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Laca!

Még mindig nem tudom értelmezni... mintha egy másik regénybe csöppentem volna...

Ez megint valami kitérő, de majd kiderül előbb-utóbb minden.

Várom a következőket :)

Szeretettel,
Ida

Legutóbb történt

mandolinos alkotást töltött fel Szergej Sztrelec: A legangolosabb vers címmel a várólistára

alberth bejegyzést írt a(z) Savanyú képpel... című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Útravalóm című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Galamb-szerelem című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Kicsit másképp 13. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Kicsit másképp 12. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Kicsit másképp 11. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Kicsit másképp 10. című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 5. rész című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 4. rész című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)