HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 11

Tagok összesen: 1884

Írás összesen: 49049

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-22 13:12:05

Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: black eagleFeltöltés dátuma: 2019-07-20

A te házad az én váram - Kicsit másképp 13.

- Ko-ho-vá-hács! - nevetett most már felszabadultan a doktornő.

A vele szemben ülő férfi persze csak szerényen mosolygott. Általános mosoly volt egy általános ábrázaton, mint ahogy rendesen hozzámosolygunk ahhoz, amikor valaki társalgás közben élcelődik rajtunk. Azután nem is tudnánk megmondani, miért vágtunk jó pofát a dologhoz. Illemből? Bárgyú meghunyászkodásból? Félelemből? Bizonytalanságból? Tanácstalanságból? A gátlásoknak melyikét ismerhetnénk fel magunkban, amikor eltávozván azon dohogunk, hogyan lett volna jobb és érdemesebb reagálni? Az átlagember talán igen, ezekből válogathat. De az a férfi, aki jó párszor megjárta már a poklot, és szembenézett mindenféle borzalmakkal, amelyek láttán egy átlageurópai simán elalél, és úgy csúszik le a lábáról, mint az olvadt fagyi, itt a civilizált világban aligha ezekből gazdálkodik. Ő csak szerényen megenged, ráhagy, elmosolyog fölötte. A legtöbb magabiztos (tévesen magabiztos) emberi megnyilvánulás fölött. S ha valaki, ő aztán jól ismerte a doktornő habitusát. Soltész Mónika azok közé tartozott, akik megengedhettek maguknak bizonyos megnyilvánulásokat "Kovács úr" személyével kapcsolatban.

- Gondoltam, miért ne? Még sosem voltam Kovács. És az angolul olyan jól hangzik, nem? Smith.

A doktornő egycsapásra elharapta a nevetést. - Angolul? Ugye nem mész el megint?

A férfi mosolya továbbra is az arcán maradt. - Nem hiszem. Legföljebb üdülni.

- Akkor vége? - meredt rá reménykedőn Mónika.

- Vége. Végleg vége.

A rendszerint határozott és erős doktornőnek valamiért meg kellett markolnia az asztal szélét. - Jól van... akkor most... beszéljünk erről! - És meglobogtatta a férfi paksamétáját. - Ezt te csináltad?

- Miért? Nem jó?

- Túl jó! - hajolt előre Mónika. - Akár le is doktorálhatnál.

- Ugyan! Csak... szórakoztam egy kicsit.

- Szórakoztál? Ez neked szórakozás? Ez háromtól öt év, baszod! Ezek szerint te már három kórházban kaptál kezelést, négy osztályon, és... és... ijesztően precíz és profi az összes anyag, és... ilyen papírokkal nem lehet játszadozni! Orvosok kockáztatják az engedélyüket, ha ezzel behúzod őket!

- Nem húzok be senkit. Te vagy az orvosom.

- Én vagyok? Mióta? Létezel egyáltalán? Egyáltalán mikor kértél időpontot? Általában két hónapra tudunk...

- Az is ott van - mutatott a papírokra a férfi. - Már egy éve te vagy a kezelőorvosom, és legutóbb két hete adtál időpontot.

- Pedig nem is adtam, ugye?

- Ugye. Feltörtem az adatbázisodat. Nem várhattam két hónapot. Talán már nincs is annyi időm.

- Rémísztő vagy.

- köszönöm.

A nő arca most nyerte vissza szokott határozottságát és komolyságát. Hátradőlt a székében, az asztalra dobta a papírokat, és keresztbe vetette a lábait. Picit lóbált a székén, és aprókat bólogatva nézte a férfit. Mintha önmagában összefoglalna valamit, mintha felidézne nagyjából mindent, amit a férfi személyéhez hozzá tud rendelni. Talán mindez együtt mondatta vele a következőt: - Szeretlek.

- Én is szeretlek.

- De én mondtam ki előbb. Szarul nézel ki.

- Szarul is vagyok.

- viszont élsz.

- Épp csak.

- A formula működik.

- Működik a lötyi. De már kifogytam belőle.

- Amikor elvállaltad, hogy kipróbálod, nehezen nyugodtam bele.

- De hát, te ajánlottad. Erőltetted.

- Mert nem hagytál más választást. Mert mindenféle bevett kezelést elutasítottál. De az a szer, amit kaptál, meg is ölhetett volna.

- Igen? Ezt akkor valahogy nem mondtad.

- Most mondom.

- Hát, jobb későn, mint soha.

- Hogy viselkedett a szer? Vezettél naplót?

A férfi egy pendrive-ot vett elő a zsebéből, és az asztalra dobta, a papírjaira. - Eleinte kemények voltak a mellékhatások, de nem volt vesztenivalóm.

- Igaz. De most már van. Ezért át veszem tőled az ügyet. Most, hogy itt vagy és szemmel tudlak tartani, minden jobb lesz. Rendszeresen hozzájutsz a szerhez, és szakszerű megfigyelés alatt leszel. Még mindig nagyon, hangsúlyozom, nagyon kísérleti fázisban van, egyelőre hétpecsétes labortitok. Azóta, hogy eltűntél, a komponensek arányai kissé változtak, de... nyilvánvaló, hogy rossz irányba mozdultunk el. A kísérletben résztvevők hullanak, mint a legyek. A te állapotod azonban... A felbukkanásod nagyon fontos fejlemény lehet. Benyomlak a kísérletbe az új személyazonosságoddal. Ez... ez mennyire végleges?

- A keresztnevemet meghagytam. Hogy ne zavarjon bele a mindennapokba. Szóval végleges. Véglegesen végleges.

Mónika bólogatott. Újabb könnyeket tartott vissza; idestova két hosszú évtizede várta már ezeket a szavakat. Majd visszatért az előző témához. - Először is elvégzünk néhány vizsgálatot. Keveset kaptál a szerből, mert... sokáig elvoltál. Az állapotromlásod, a sejtmutáció időközben előrehaladhatott. Elérhetett egy olyan fázist, ahonnan már...

- Ahonnan már nincs visszaút?

- Az életedet kockáztattad. Ez... ez akkora ökörség!

- Dolgom volt. Fontos dolgom. A végére kellett járnom.

- Én meg azt hittem... már azt hittem...

- Tudom. Sajnálom.

- Ne sajnáld. Boldog vagyok. Örülök. Szóval... mióta nem tudtad magadhoz venni?

- Már három hete.

Mónika kishíján lefordult a székről. Majd felmarkolta a pendrive-ot, és épp akkor, amikor Gizike beóvakodott a kávéval, már felrángatta a székről és terelte is kifelé páciensét. A világ többi része megszűnt a számára.

***

A műben olvasható obszcén kifejezések nem az alkotó, hanem a karakterek gondolatiságát tükrözik, és nem a jó ízlés megzavarását, hanem a hitelességet hivatottak szolgálni.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1883
Időpont: 2019-07-21 07:50:06

válasz Kőműves Ida (2019-07-20 21:03:07) üzenetére
Igyekeztem méltó befejezéssel zárni a történetet. Remélem, nem húzza majd le a mű egészét. Némi új információ még ott is hullik az olvasóra, de ez így kerek.😊

Azután búcsúzunk hőseinktől, de... talán nem örökre. Megkedveltem, sőt megszerettem őket, ezért nem kizárt, hogy még visszatérnek.😁

Ugyan még nincs vége, de neked, kedves Ida, már most megköszönöm, hogy végig itt voltál. Ez nekem nagyon sokat jelent. Köszönlek!🥀

Laca!
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6075
Időpont: 2019-07-20 21:03:07

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Hát, kedves Laca, hihetetlen vagy... tudsz meglepetéseket okozni, akárcsak az, akiről írsz. :)

Mondd, nincs valami közöd hozzá?... Naná, hogy van! :)

Nagyon jó a regényed, fordulatokban, meglepetésekben gazdag, olyannyira, hogy ha most tippelnem kellene, vajon mi van még hátra, hááát, feladnám.
Úgyhogy várom, de nagyon a következőt.

Szeretettel,
Ida

Legutóbb történt

hundido bejegyzést írt a(z) Altató című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Az idő múlik címmel a várólistára

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Szikrák, színek, tejjelek című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Szikrák, színek, tejjelek című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) A vers ABC-je = Gy című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Altató című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Beszél az idő című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Te vagy az - a férfi, a nő és a meghallgatás című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) szégyen című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Esti csendek című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) halálsor című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) fényfürösztött álmok című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Magamba zár című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Ősz és tél című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Tudod-e ? című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)