HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 21

Tagok összesen: 1873

Írás összesen: 48742

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum
Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: Kőműves IdaFeltöltés dátuma: 2019-07-22

Vaksors 8/1

Amikor reggel benyitott a tanáriba, legalább négy-öt kollegina fordult felé, s szinte egyszerre kérdezték:
- Hallottad?
- Mit? - kérdezett vissza, ahogy meglátta a rémült arcokat - Mi történt? Mondjátok már!
- Dehogyis hallotta, tudjátok, hogy mindig Regina az utolsó, akihez eljutnak a pletykák...
- Ez nem pletyka, ez az élet drágám!
- Vagy inkább a halál... - nyugtázta a másik, s a naplóval a kezében máris kifordult az ajtón.
- Megtudhatom végre mi történt?
- A Terka öngyilkos lett... tudod, a Bazsa Terka...
- Tény, hogy meghalt, azt nem tudni, hogy öngyilkosság lett volna, talán inkább baleset...
- Hogyisne, amikor előző nap agyba-főbe verte az az idióta Gyurka.
- Mi történt vele, mondjátok már!
- Fönn a hegyen, Büdösfürdőn, ott találták holtan a mofettában*.
Reginának zúgott a feje. Gyorsan felkapta a naplót, s indult az osztályába. Tudta, mindenki tudta, hogy Gyurka veri Terkát. Alig huszonkét éves volt, nem hagyta volna árván, szándékosan biztosan nem, a két éves kicsi fiát... Nem, az nem lehet, baleset lehetett, csakis baleset...
A gyerekek is ezzel fogadták az osztályban, estére már másról sem beszéltek a faluban, mint, hogy Gyurka gorombasága öngyilkosságba kergette Terkát.

Regina szerette a hegyet. Ott vonult el a falu felett. Minden nap felment, ha tehette. Csak ott tudott kikapcsolódni, pihenni, csak a hegy nyugtatta meg mindig a lelkét bármi gondja, bánata volt. Amikor főiskolára járt, nem érezte jól magát a nagyvárosban. Alig várta, hogy hazajöhessen, minden vágya az volt, hogy itt taníthasson a szülőfalujában. Hívták haza, várták a hegyek.
A hegy tele volt élettel, fenyőfával, mókussal, fenyvescinegével... állandóan ott pittyegtek a fülébe az apró madarak, akár milyen bánata volt, ők megvigasztalták. Alig várta a délutánt, hogy felmehessen a hegyre. Nem tudta feldolgozni azt, ami Terkával történt.

*



Már fent baktatott a hegyen, a levegő tele volt a fenyők illatával, üdvözölte őt és körülölelte a már ismert erdei zsongás, ami nélkül nem tudott élni. Itt érezte magát igazán otthon, itt tudott megnyugodni a lelke.
Itt ismerte meg Ivánt is. Két évvel ezelőtt. Éppen ezen az erdei úton jött szembe vele Budösfürdő felől. Itt köszönnek egymásnak az emberek, az ismeretlennek is, ha szembejön, hát ő is ráköszönt Ivánra, és visszaköszönt... aztán valahogy szóba elegyedtek egymással.
Egy tisztásra ért. Ide vezette akkor Ivánt, innen gyönyörködtek a napnyugtában. Innen gyönyörű a kilátás, mintha a hegyek a hátuk mögé szöktek volna és teljesen nyílt teret biztosítottak, hogy az alkony minden lépésében gyönyörködhessenek. Most is itt van a farönk, itt ültek akkor ketten. Ezúttal is kényelmesen elhelyezkedett és újra élte azokat a feledhetetlen pillanatokat, csak ezúttal egyedül.
Iván roppant jóképű fiú. Előkelő családból származik, s ő maga is tehetséges fiatalember, jogász végzettséggel egy minisztérium osztályvezetője. Még a neve is olyan előkelő hangzású: Dr. Kalgary Iván.
Akkor kicsit megijedt tőle, mert olyan vágyakozva nézte őt, olyan szerelmesen. Azt állította, hogy szerelem volt első látásra. Nála talán igen, de ő idegenkedett tőle. Mert túlságosan jóképű volt, egy menő nagyvárosi srác, akire bizonyára buknak a nők. Ő meg csak egy szerény falusi lány, aki még csak nem is járt sohasem Budapesten, hol van ő ehhez a fiúhoz képest. Nem, nem, ebből úgysem lehet tartós kapcsolat... akkor minek fájdítaná a szívét... annak semmi értelme, a cipész maradjon meg a kaptafánál, mondaná apa.
Akkor csak éppen megállt Iván Büdösfürdőn, gondolta két nap alatt körbenéz, azután megy tovább. Aztán meg csak halogatta az indulást, itt maradt egy egész héten át. Mindennap járták az erdőt, rengeteget beszélgettek, s ahogy egyre jobban megismerte, már nem félt tőle. Talán ő is beleszeretett, csak nem vallotta be még önmagának sem. Csak miután hazautazott, akkor döbbent rá, mekkora űrt hagyott benne maga után.

Leveleztek. Felvitte a hegyre a laptopját és ott a farönkön ülve írta Ivánnak hosszú leveleit.
Ő gyakran telefonált is. Persze, megengedhette magának, hiszen jól keresett, nem úgy mint ő, a szegény falusi tanítónő.
A következő nyáron újra eljött. Akkor már benn a városban, Csíkszeredán szállt meg, s érte jött minden nap. Bejárták egész Erdélyt, minden nevezetességét megnézték, meg a nagyvárosait is. Két hét együtt. Mesés volt. Ginának szólította. Soha senki nem becézte őt, mindenkinek Regina volt. Anya szólította néha Reginek, mint kicsi korában, de már az is ritkán fordult elő. Csak Iván szólította Ginának. Akkor már ő is fülig szerelmes volt a fiúba, de amikor megkérte a kezét, megijedt. Gondolkodási időt kért.
Persze, Iván azt szerette volna, ha vele megy Pestre, hogy majd ott élnek, ott is kaphat tanítói állást minden bizonnyal. Neki már lakása is volt, háromszobás budai lakása.
Mi lesz az ő álmaival, mi lesz az ő hegyeivel? Hogyan tud ő hegyek nélkül élni, abban a zsúfolt nagyvárosban, amit csak hírből ismert, de idegenkedett tőle. Sorjáztak benne a kérdések, de a választ ő maga sem tudta.
Azt sem tudta, megbízhat-e Ivánban. Mert mi van, ha ez csak egy fellángolás nála, ami majd gyorsan elillan. Nem bízott a férfiakban, különösen főiskolás kora óta. Korábban nem volt fiúja, mert csak a tanulás volt számára, szerette volna elérni nagy álmát, hogy tanítónő legyen, a saját falujában. A főiskolán is távol tartotta magát a fiúktól, pedig sok udvarlója akadt, de ügyesen lerázta őket. Volt egy fiú, aki tetszett neki, de az észre sem vette őt. Aztán egyszer mégis, és engedett a csábításnak. Talán két hónapig jártak együtt, amikor kiderült számára, hogy a fiú csak fogadásból csábította el őt. Ezután többé nem érdekelték a fiúk, újra a tanulásba temetkezett.

Amikor lejárt a gondolkodási idő, nemet mondott Ivánnak. Majdnem elsírta magát, de nem tehetett mást. Iván is nagyon összetörtnek látszott, hazautazott, de nem adta fel. Folytatták a levelezést, és még gyakrabban hívta telefonon.
Minden nap felment a hegyre, vitte magával a telefont, soha sem tudta, mikor hívja őt Iván. Aztán, amikor, megcsörrent, majd meghallotta Iván búgó hangját - Gina, szerelmem hogy vagy? - máris elolvadt, és bánta, már nagyon bánta, hogy nem mondott igent a fiúnak.
Aztán, amikor a rózsák levetették utolsó lenge sziromruhájukat, s teljesen pőrén mutogatták bájaikat, már nem járt fel a hegyre. Erős, hideg szél fújt, korán havat hozott és be kellett érnie a piciny szobácskával, amit apa a kamrából alakított át neki a nyáron, amikor Öcsi fellázadt és elűzte őt az egykori közös gyerekszobából.
Korábban hármuké volt a szoba, jó nagy szoba volt, aztán a húga tizennyolc évesen férjhez ment és ketten maradtak Öcsivel. Igaza volt az öccsének, mikor legyen neki saját szobája, ha még tizenhat évesen sem lehet? Átadta neki a nagyszobát, és ő átköltözött az egykori kamra helyére. Kamrának nem volt kicsi, inkább túl nagy is volt, de szobának igencsak picinyke, és az ablak is igen aprócska rajta. Hát persze, hogy már neki is férjhez kellett volna mennie, igaza van Öcsinek, vénlány maradt, s most egy kamrában kell meghúznia magát. Szegény anya meg mehet ki a leghidegebb télben is a fagyos udvaron keresztül a kamrába, mert a padlásfeljáróból rekesztett le apa két négyzetméternyit, hogy legyen éléskamrájuk is.
Bánta, nagyon bánta már, hogy nem mondott igent Ivánnak. Most ott lehetne vele Budapesten, a háromszobás budai lakásban. Igaza volt a fiúnak, ott vannak a budai hegyek, oda ki lehet menni gyakran, miért is volt olyan balga.
Aztán, amikor egy alkalommal azt javasolta Iván, hogy tanév végén menjen fel majd Pestre, töltse ott a nyarat és megbarátkozhat a nagyvárossal, hátha mégis bejön neki, akkor nagyon jó ötletnek találta. Készült is rá. Gyűjtögette a pénzét. Sokszor maga is csodálkozott azon, hogy milyen agyafúrt machinációkkal igyekszik pénzt megtakarítani. Nagyon készült az utazásra, és hitte, hogy Iván mellett megbarátkozik a nagyvárossal és nem jön haza többé. Visszakaphatja anya a kamráját, Öcsi meg legyen boldog a nagyszobában, már nem kell osztozkodnia vele.

Most már közel van a tanév vége. Elbúcsúzik a negyedikeseitől, s remélhetőleg szeptembertől egy pesti iskolában kezdhet tanítani. Eldöntötte, elmegy Pestre és igent mond Ivánnak. Szereti őt, és most már hisz benne, hogy Iván viszontszereti.
"A hit a tisztánlátás egyre táguló tava, amelyet a tudatunk határán túli források táplálnak" - olvasta egyszer valahol, és most már tudta, hogy így van.
Csak azt nem tudta, hogy a mindig tisztánlátásra, józanságra törekvő elme idővel beszűkül, kiszikkad. Vakon hitt abban, hogy megtalálta a boldogságát.

*a mofetta vulkáni utótevékenységhez kötődő, főleg szén-dioxidból álló gázfeltörés, szárazfürdőnek is nevezik

Folyt. köv...

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5953
Időpont: 2019-08-17 19:23:48

válasz túlparti (2019-08-17 14:50:08) üzenetére
Szia túlparti!

Örülök neked is. Jó olvasást kívánok!

Szeretettel,
Ida
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5953
Időpont: 2019-08-17 19:22:26

Kedves Lajos!

Örülök, hogy újra itt látlak, és örömmel tölt el, hogy éppen a Vaksors ihletett elsőnek olvasásra. Igen a természet szeretete már gyerekkoromban belém ivódott és kitart, miért is tagadnám. Örülök, hogy tetszik a kezdet és további olvasásra sarkall.
További jó olvasást kívánok.

Köszönettel,
Ida
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5953
Időpont: 2019-08-17 19:12:39

válasz Finta Kata (2019-08-16 23:21:15) üzenetére
Drága Kata!

Örülök, hogy belevágtál ilyen késői órában, de kérlek vigyázz a szemedre, nehogy túlerőltesd.
Köszönöm, hogy itt vagy.

Szeretettel,
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
1067
Időpont: 2019-08-17 14:50:08

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Ida!
Most kezdtem olvasni, és folytatom is majd!
túlparti
Alkotó
Futóinda
Regisztrált:
2010-05-16
Összes értékelés:
779
Időpont: 2019-08-17 12:34:15

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!
Az ide-oda dobáló élet, idő múlása után újra itt, és az itteni irodalmi életből a kimaradást hiányérzetként tartom számon. Ma, elsőnek a "Vaksors/1" novelládban temetkeztem el, de folytatom az olvasást az utolsó bejegyzésig.
Ebben az első részben annyi élet s természet szeretet van s merészen ki is mondom, írásaiban az író saját lelki tükörképét vetíti az olvasók elé. Te is a magadét. Novelládnak mégcsak az elején járok, de már nagyon kívánom a további olvasást, történeted folytatását.
Szeretettel, Lajos.
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12577
Időpont: 2019-08-16 23:21:15

Drága Ida!
Ameddig én nem voltam itthon, mint látom elkezdtél egy jó novellát írni, igyekszem olvasgatni,
majd csak elérem magam, s utolérem a többi olvasót.
De van egy megjegyzésem is, ajánlom, mert egyszerűbb. Csillaggal jelezted, az is jó, azonban
jobb, ha azt az idegen, vagy ritkán használt szót közvetlenül a szó mellett zárójelben írod.
Olvastam az első részt a novellából, nagyon érdekesnek tartom, s igyekszem utolérni a többieket,
ezért ma még egyet elolvasok belőle.
Szeretettel olvastam:
Kata
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5953
Időpont: 2019-08-04 19:18:31

válasz szilkati (2019-08-04 13:20:26) üzenetére
Kedves Kati!

Köszönöm szépen a véleményed.

Szeretettel,
Ida
Alkotó
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1268
Időpont: 2019-08-04 13:20:26

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Minden benne van, ami felkelti az olvasó érdeklődését, és várja a folytatást.

Szeretettel: Kati
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5953
Időpont: 2019-07-31 19:35:42

válasz túlparti (2019-07-31 00:11:50) üzenetére

Köszönöm túlparti. Örülök.

Szeretettel,
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
1067
Időpont: 2019-07-31 00:11:50

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Érdekel az írásod!
szeretettel: túlparti
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5953
Időpont: 2019-07-30 20:06:57

válasz oroszlán (2019-07-29 23:48:58) üzenetére
Drága Ica!

Már az első mondatod rabul ejtett.

Az is sokat jelent számomra, hogy ilyen késői órában, tovább olvasod-

Ölellek szeretettel,
Ida
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7644
Időpont: 2019-07-29 23:48:58

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Ida!

A történeteid mindig rabulejtenek.
Vészjósló a történet eleje, de lenyűgöz a folytatás szerelmi szálai.
Várom a folytatást, ha késő is van egy részt még elolvasok!
Szeretettel ölellek
Ica
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5953
Időpont: 2019-07-28 10:08:02

válasz Kankalin (2019-07-27 19:44:35) üzenetére
Szia Kankalin!

Örülök ha olvasod a novelláimat, hát ha még "szívesen", az plusz öröm. Annak a visszaigazolásnak is nagyon megörültem, hogy jó vagyok morfondírozásban. :) Köszönöm.

Az az átkos szakmai ártalom lehet olykor áldott. Én nagyon örülök, ha felhívod a figyelmemet a hibáimra, nagy általánosságban megjegyzem őket, és ugyanazokat nem követem el újra (talán másokat, igen). :)
Szóval, én hálás vagyok, ha látod is a szöveget. :)

Köszönöm, hogy jöttél.

Szeretettel,
Ida
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5953
Időpont: 2019-07-28 09:56:00

válasz T. Pandur Judit (2019-07-27 15:58:53) üzenetére
Kedves Judit!

Én azt hiszem, hogy a gyerekkorból hozottak mindvégig megmaradnak bennünk, a változásokhoz viszont, nem csak akarat kell, hanem idő is, nem megy egyik napról a másikra.

Örülök, hogy belevágtál, és nagyon kíváncsi vagyok a véleményedre a továbbiakban is.
Köszönöm, hogy olvasol.

Szeretettel,
Ida
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6695
Időpont: 2019-07-27 19:44:35

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Ida! :)

Szívesen olvasom a novelláidat, mert érdekes történeteket hozol. A leíró részeket nagyon kedvelem, nálad (is) lubickolhatok ebben, mint ahogy a szereplők morfondírozásában. Ez utóbbit nehéz hitelesen megírni, mert rendelkezni kell egyfajta léleklátással. Itt is tetten érhető ez a képességed.
Ígéretes olvasmány, éppen ezért elgondolkodtam azon, hogy figyeljek-e olyan dolgokra, amiket esetleg javítani lehetne. Lehet, hogy felhagyok ezzel, mert emiatt óriási lemaradásom van a hozzászólások terén.
Ugyanakkor sajnálnám, ha nem mondnám el, ami átkos szakmai ártalom miatt megállít olvasás közben.
Találtam néhány összetett szót: hazajöhessen, hazautazott. Ezeket egybe kell írni. A "minden nap" abban a szövegkörnyezetben, amiben szerepel, külön helyes. A napló kisbetűs.
Tulajdonképpen ennyi, amin érdemes lenne változtatni.
A következőt felolvastatom egy kellemes hangú egyénnel, akkor nem látom a szöveget. :)

Szeretettel: Kankalin
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5025
Időpont: 2019-07-27 15:58:53

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

A nagy változások egyik hatása a növekedés fájdalma. Minden változáshoz növekedés kell, és ha a múltunkba csimpaszkodunk, az megakadályozza, hogy előre lépjünk.
Minden változás az élet egy új szakaszát jelenti, ami új lehetőségeket hoz. Ha túl sok mindenhez ragaszkodunk, nem hagyunk helyet a jó dolgoknak az életünkben.
Kíváncsi vagyok, hogy Regina a szűk szobából /ami talán a szűkös életét szimbolizálja/ ki tud-e nem csak testben, hanem lélekben is szabadulni.

Judit
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5953
Időpont: 2019-07-24 20:05:36

válasz hundido (2019-07-24 06:37:21) üzenetére
Szia hundido!

Örülök, hogy jöttél. Ha már a kezdet tetszik, remélem a továbbiakban sem fogsz csalódni.
Várlak szeretettel és köszönöm.

Szeretettel,
Ida
Szerkesztő
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1396
Időpont: 2019-07-24 06:37:21

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!
Örömmel kezdtem bele ebbe a történetbe. Kíváncsian várom a folytatást. Nagyon szeretem a novellákat. Tetszik, ahogy felvezeted a történetet, a táj bemutatása is. Szóval, várom a köv. részt.
üdv hundido
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5953
Időpont: 2019-07-23 22:10:53

válasz Klára (2019-07-23 15:24:08) üzenetére
Kedves Klári!

Örülök, hogy te is várod a folytatást. :)
Azt mondod, te is jártál a mofettában? Akkor legalább ismerős környezetben járhatsz most itt.

A kérdésre talán megtalálja Regina a választ, a végére minden kiderül. :) Másnaponként érkezik a folytatás. Köszönöm, hogy itt voltál.

Szeretettel,
Ida
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5953
Időpont: 2019-07-23 22:03:03

válasz efmatild (2019-07-22 18:42:43) üzenetére
Drága Matild!

Örülök, hogy olvasod és ígéretesnek találod. Köszönöm a bizalmadat, remélem ezúttal sem fogsz csalódni. Holnap érkezik a következő, s lassan tárulkozik ki a történet.

Várlak szeretettel,
Ida

Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5953
Időpont: 2019-07-23 21:21:11

válasz black eagle (2019-07-22 18:14:47) üzenetére
Kedves Laca!

Örülök, hogy belevágtál Gina történetébe. Valóban, a sugallat árulkodó jel (lehet).
Azt mondod:" ... az élet sok minden, csak épp nem fair." Azt hiszem, ebben egyetértünk.
Nos, holnap érkezik a folytatás. Köszönöm, hogy olvasod.

Szeretettel,
Ida
Szenior tag
Klára
Regisztrált:
2012-08-19
Összes értékelés:
2370
Időpont: 2019-07-23 15:24:08

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz efmatild (2019-07-22 18:42:43) üzenetére
Kedves Ida!

Örülök ennek az új füzérnek. :) Annyira izgalmasan meg tudod írni ezeket a kisregényeket, hogy alig várom a a folytatást.

A szentimrei büdösfürdőben már én is jártam, mondhatom, nagy élmény. Viszont nagyon kell vigyázni, mert az alsóbb rétegből akár egy szippantás is végzetes lehet.

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy vajon tényleg öngyilkosság történt-e vagy inkább baleset, nem beszélve Regina "kalandjairól".

Szeretettel: Klári
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
479
Időpont: 2019-07-22 18:42:43

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Ida!
Örülök, hogy ismét írtál egy novellát, mert szeretem olvasni őket, el tudok mélyülni a tartalmában. Ez is nagyon ígéretesnek tűnik. Mivel ez csak az első rész, bizonyára sok meglepetésben lesz részem. Kíváncsian várom, hogyan alakul Regina élete, és meg tudja-e szokni a nagyvárosi életet?
Sok szeretettel olvastalak. Matild
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1837
Időpont: 2019-07-22 18:14:47

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Érdeklődéssel olvasom Gina történetét, szimpatikus teremtés. Attól tartok, a végre magának megengedett boldogság nem lesz egészen felhőtlen. Legalábbis az első rész zárógondolata nekem ezt sugallja.
Nem sok lehetőséget hagyott neki a családi felállás, ami nem fair az élettől. De hát az élet sok minden, csak épp nem fair.
Kíváncsian várom a folytatást. Örülök, hogy egy újabb nagyobb lélegzetvételű művet hoztál.☺

Laca

Legutóbb történt

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Ihlet című alkotáshoz

inyezsevokidli alkotást töltött fel "Elmondom egy álmomat" címmel a várólistára

mandolinos bejegyzést írt a(z) Theodor Storm: A város című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) Theodor Storm:Die Stadt című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Ambivalens című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Vaksors 8/7 című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Második útinapló - III. rész című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Második útinapló - III. rész című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Most című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Te vagy az című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Rög című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Rög című alkotáshoz

Futóinda alkotást töltött fel Utakon címmel a várólistára

Futóinda bejegyzést írt a(z) Utolsó kérés című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Nem magadért című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)