HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 22

Tagok összesen: 1884

Írás összesen: 49076

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-22 13:12:05

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: black eagleFeltöltés dátuma: 2019-07-23

A te házad az én váram - A te házad... 02. (befejező rész)

2017. december 23.
Hotel Inheritance, Mályi


Amióta Mályiban, a Halna fölött, a bányaút lehangoló körzetében végre feltárták a nemrégiben fölfedezett termálforrást, a község funkcionális morfológiája néhány rövid év leforgása alatt radikális változáson ment keresztül. Mert valaki megvette a jogokat, beszerezte az engedélyeket, és olyan termálfürdőt létesített a domboldalban, amely egyszeriben fölfelé kezdte húzni az utcákat, és már valódi sétány vezetett fel a fürdőkomplexumhoz; a bányautat elterelték, és a dömperek már egy másik útvonalon hordják le szezonális szállítmányukat, az agyagot a dombtetőn lévő bányából a lenti iparnegyedben álló téglagyárba. A Halnának, amely voltaképpen egy ipari hulladéklerakó volt, nyoma veszett, és csodálatos parkosítás vette kezdetét a helyén. A fürdő mellett pedig ott emelkedett Mályi csodája, az új szálloda, amelynek csak az alapját egy álló évig építették, a domb talajszerkezetéhez igazodva. Mindez rengeteg munkába került, annál is több pénzbe, de mára már csak a visszamaradt szépség és funkcionalitás volt látható.

Hogy honnan származott az a hatalmas tőke, amiből mindezt az a fiatal kis, keszeg asszonyka megvalósította, arról számos teória elterjedt és fennmaradt a gúnnyal gyanakvó és röghöz kötötten irigykedő helyiek körében. Egyesek szerint ősi kincsekre lelt a családja, s az tette őt ilyen gazdaggá. Mások tudni vélték, hogy egy titokzatos, külhoni szerető gáláns ajándéka volt a széplánynak, amikor még lány volt. Megint más irigyek váltig bizonygatták, hogy itt bizony az a mesés vagyon bontakozott ki és materializálódott, amely a 2011-es nagy miskolci pénzszállító-rablás során tűnt el. Egyszerű volt a képlet: mindenki gyanakodott, mindenki irigykedett, így a tulaj semmiképpen nem lehetett tisztességes. Az, hogy munkahelyeket teremtett, hogy környezetvédelmi szempontból mennyit tett a községért, s mekkora mértékben föllendítette az iparát a hatalmas mennyiségű építőanyag-megrendelésekkel, amelyek legjavát a helyi téglagyár szállította, nos, ezek soha nem nyertek említést. A kis, keszeg asszonyka kizárólag gúny és kritika tárgya volt, az egész "pereputtyával" egyetemben. Sőt, ha bárki azzal állt volna elő egy napon, hogy éjjel seprűn lovagolni látta őt, a többiek egyként kiáltottak volna fel: na ugye!

Mályi tehát nem sokat változott a tulaj gyermekkora óta, de őt a természete akkor is és most is megóvta a helyiek lelki kórjainak fertőzéseitől. Ő csak lemosolygott megvalósult álmának palotájából a völgyben tülekedő háztetők aprócska, felfuvalkodottságában oly komikus világára, és nem tudta átérezni, milyen lehet az irigység és a rosszindulat.

Ahhoz a palotához most épp egy böhöm terepjáró hajtott fölfelé az új aszfalt úton. Kisvártatva Julcsi a szokásos lármával hatolt be a szálloda impozáns előtermébe. Elegáns kosztümje éppúgy feszült rajta, mint lánykorában, utálták is érte sokan. Pedig az a két ördögfióka, akik szorosan a két oldalán masíroztak mellette, az övéi voltak. A kislány öt éves, a fiúcska négy. És ketten együtt a világ végét jelentették.

Julcsi kimerülten a recepcióspultra könyökölt (pedig még csak reggel hét óra volt). - A főnök bent van?

- Igen, már láttam. De nem tudom, pontosan merre lehet.

Julcsi fölfelé nézett, mintha átlátna a fölötte húzódó mennyezeten. - Én sejtem.

A recepciós hölgy tudta, mi következik ezután, és igyekezett már előre jó képet vágni a dologhoz. - Vigyázna rájuk egy percig?

- Hát persze, Julika! Örömmel! Gyertek, gyerekek! Gyertek Zsófi nénihez! Akartok pecsételni?

***



Julcsi feltrappolt a harmadikra, ez volt a legfelső szint. Itt állt az elnöki lakosztály. Eddig még nemigen fenyegetett az a veszély, hogy egy elnök, legyen az bármiféle, erre jár és itt száll meg egyszer, de azért a szállodának kijárt egy elnöki lakosztály. Múlt évben egy plusz csillagot kapott ezért a létesítmény.

A főnököt természetesen ott találta. Két szorgosan rémült, vagy rémülten szorgos (tessék választani) alkalmazottat pattogtatott épp. - Mindennek tökéletesnek kell lennie, értitek? Tökkkkkéletesnek! Az ott mi? Igazítsd meg! Ehelyett hozz frisset!

Julcsi kopogtatott a nyitott ajtón, majd belépett. - Kedves Kerecsenné Mohácsy Eszter, ugyan nem vagyok a háziorvosa, mindazonáltal meg kell kérnem, vegyen vissza!

Eszter nevetve tárta ki felé a karját. Szorosan, ropogósan megölelte sógornőjét. - Ki jött meg a Huba utcai rezidenciából! De jól nézel ki, te ribanc!

- Kérem, hölgyem! Ne kelljen megintenem az irodámban a személyzet előtt gyakorolt rossz példamutatása miatt! Emlékeztessem házunk magatartás-kódexének alapelveire?

- Lazíts! Most nem vagy HR-es. Szabadságon vagy.

- Ne is mondd! Nem bírok a gyerekekkel. Kikészítenek.

- Részvétem.

- Nem, nem! Te nem mondhatsz ilyet. Nem tudod, milyen ez; neked nincs gyereked.

- Nincs bizony! Mi Petivel még várunk. Egy ideig még szeretnénk egymás gyerekei lenni, és csak egymást kényeztetni.

- Ezért szólítod kicsimnek azt a kosárpalánk alá termett daliát?

- Iggy... fann - pöccintette meg barátnője orrát Eszter, majd körbenézett.

Julcsi elkapta az elrévedezését, és Eszter legjobb barátjaként pontosan tudta, mire gondol épp a Hotel Inheritance tulaja. Egy este, amikor Péter távol volt üzleti úton, és videochaten arról számolt be, hogy migránsok követtek el ellene sikertelen rablótámadást egy parkolóban, Eszter annyira megrendült, hogy minden szeretettjét körbe telefonálta. Nem mondta el, mi történt, csak mindenkitől megkérdezte, hogy van, és mindenkit intett, hogy nagyon-nagyon vigyázzon magára. De volt egy szám, egy "bűvös telefonszám", amit megléte óta még sohasem tárcsázott fel. Ezen az estén azt is elővette, és nagy lámpalázzal azt is beütötte. Miután bemutatkozott, a hívott így üdvözölte: a világért sem akarnálak megbántani, édes kincsem, de... ez eltartott egy darabig. Laca volt az. Eszter akkor ordítva sírt. És sírva ordított. Kisírta magából három év gyászát és három év visszafojtott reményét, és kiordította magából minden felgyülemlett szemrehányását. Persze addig tartott. És ez így természetes; mindennek ki kellett ömlenie. Azután szétterjedt az öröm, Laca bácsi pedig szépen, apránként visszacsordogált az életükbe, mi több, most már benne is maradt. Mint megtudták, nagyon beteg volt, és egy nagy horderejű, szigorúan titkos egészségügyi projektben vett részt, ezért kellett őt nélkülözniük. Az azóta eltelt három évben azonban úgy éltek, mint egy nagy boldog családnak illik. Az ünnepekre mindig összegyűlnek. Az idei karácsonyt és újévet pedig mindannyian a Hotel Inheritance-ben töltik Eszter szigorú monica gelleres vezénylete alatt.

- Nagyon várod őket? - simogatta meg a vállát Julcsi.

- Hm. Nem mindennap láthatunk vendégül egy Nobel-díjast ugyebár, és egy... valódi szuperhőst.

- Szuperhőst? - hunyorgott Julcsi. Ők többiek mit sem tudtak Laca valódi életéről.

Eszter elmosolyogta a titkokat. - Hát... tudod, a kísérletben való részvétel. Úgy viselte, mint egy hős. Hősiesen, érted. Érted, nem?

- Persze, persze, értem. De ha te azt hiszed, hogy Laca, vagy mondjuk akár Thor egy szuperhős, akkor kérd meg, hogy csak egy hétre cseréljen egy kétgyerekes anyával. Meglátjuk, ki a szuperhős! Garantálom, hogy a diliházban végzik a kis pudingok.

Ezen aztán jót nevettek, és kart karba öltve kisétáltak a lakosztályból, a két némán tüsténkedő alkalmazott nagy fellélegzésére.

***



A lépcsőn lefelé Eszter gondosan terelte a szót. - A szomszéd lakosztály lesz a Zsombiéké.

Julcsi összecsapta a két kezét. - Ők is eljönnek?!

- Csak a karácsonyra. Az Újévet Betti családjával töltik.

- Akkor is szuper lesz! Együtt a régi banda, de király!

- Az. Igen. És... idén mit kap Tomi a Télapótól?

- Hogy tőle mit kap, azt nem tudom. Azt tudom, hogy tőlem egy tálca 1011-es Helvetia 10 frankost kap.

- Azta! Súlyosan hangzik.

- Ne is mondd! Arany! Svájci arany! Darabja 65 000 Ft! Persze én féláron jutottam hozzá, a régi ismeretségeim révén. Sokat agyaltam rajta. De tudod, még sosem vettem neki érméket. Főleg, mert mindig azt mondja, hogy jobb, ha a közelükbe se megyek, mert nem értek hozzájuk.

- Óh, a nagy érmeszakértő!

- Igen. De épp ezért lesz ez igazi meglepetés, tudod? Mert erre számít a legkevésbé. És szuper ajándék, mert érme, amit szeret (megjegyzem, ha egy érme és köztem kellene választania, biztosan az érmét választaná), másrészt pedig, mert svájci érmék. Érted! Ott jöttünk össze.

- Komolyan?! Érméket kapok?!

A két nő egyként fagyott oda a lépcsőfokhoz; Tomi állt előttük ragyogó ábrázattal.

- Te... te mit keresel itt? Azt hittem, csak holnap repülsz haza Párizsból, az aukcióról, ahol a ritka Napóleon izék kerülnek kalapács alá.

Tomi fellépett Julcsi elé a lépcsőre, egyik karján a fia ült, másik kezén a lánya csüggött. - Elhalasztották politikai zavargások miatt. Tudjátok, a menekült-kérdés. Ott se' piskóta a helyzet, pedig az egy alapjában soknemzetiségű állam. De elharapódzott az önkényes lakásfoglalások száma. Valóságos invázió van. Rengeteg család, ha csak elutazik egy hétvégére, már nem tud hová hazamenni, mert muszlim meg afro családok lakják a házukat. És a keresztényi elvekre hivatkozva, meg persze az idióta törvénycikkelyekre, sokszor a tulajdonos húzza a rövidebbet. Elképesztő, mi megy ott. Erről persze hallgat a világsajtó. A hatóságok dilettánsok és inkompetensek. Tüntetés tüntetést ér. Mindegy... szóval érméket kapok?

- Most... most aztán jól elrontottad a meglepetést! - fakadt ki Julcsi, és toppantott is a tűsarkos lábával, de férje csitította.

- Nyugi, nyugi, királynőm. Majd meglepődöm, OK? Nagyon jól meg tudok lepődni. De... viselkedj, mert nem vagyunk egyedül.

Ez utóbbit már súgta. Eszter sietve kémlelt körbe, ki van még itt, s amikor meglátta a két vendéget, már viharzott is volna le a lépcsőn ragyogó, gyermeki arccal. De a vendégpár férfitagja feltartotta a kezét - várj! -, és Eszter megdermedt.

A férfi elengedte felesége kezét, és közelebb lépdelt. - Ne! Ne lépj ki közülük! Ez így... így tökéletes.

Felesége megérintette a hátát. - Nem. Ez így még csak majdnem tökéletes. Menj! Lépj fel te is! Állj oda közéjük!

S a férfi engedelmesen fellépett a lépcsőre a kis csoporthoz, a két kisgyerek zajosan "lacabácsizott", Eszter és Tomi közreölelték, a gyerekek a felnőttek lábaiba csimpaszkodtak, végül Julcsi is csatlakozott a csoportos öleléshez, és így álltak ők hatan néhány hosszú, boldog pillanatig. Egy boldog család. De a férfi végül csak hátrafordult és a kezét nyújtotta a bennük gyönyörködő nő felé. S amikor Mónika is odaállt közéjük, akkor sóhajtott fel Laca, nagyon-nagyon mélyről, nagyon messziről: - ez így... így tökéletes.


VÉGE

A műben olvasható obszcén kifejezések nem az alkotó, hanem a karakterek gondolatiságát tükrözik, és nem a jó ízlés megzavarását, hanem a hitelességet hivatottak szolgálni.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1883
Időpont: 2019-07-26 01:49:37

válasz Kőműves Ida (2019-07-23 21:09:53) üzenetére
Kedves Ida!

Nagyon megérte ez a vállalás, mert a hosszú folyamat során számos váratlan és legalább annyira hasznos tapasztalatra tettem szert, amelyek már most is nagyban a segítségemre vannak, és remélem, lesznek a jövőben is.

Nagyon megtisztelő és erőt adó volt az, hogy (némi szünet után) végig kísérted a történetet; erre mondják azt, hogy "nélküled nem ment volna". Ami ebben az esetben úgy hangzik helyesen, hogy "nélküled nem így ment volna". A végére ugyanis kifulladtam, mert ahogy átírtam az anyagot, mindent hozzá kellett igazítani a változásokhoz. Az észrevételek pedig olykor ébresztőleg hatottak, ugyanakkor segítettek kitartani.

Ez a legutóbbi, összefoglaló pár szó tőled az első összegzés, ami nagyon szívet melengető. Köszönet mindenért!

Kicsit büszke vagyok, bár tudom, ez csak egy amatőr munka. Leginkább arra vagyok büszke, hogy végig csináltam.☺

Köszönettel: Laca😊
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6075
Időpont: 2019-07-23 21:09:53

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Hát kedves Laca, ez tényleg tökéletes, így tökéletes! :)

Ragyogó írás. Olvastam, olvastam, vitt magával a történet. Semmivel sem éreztem kevesebbnek az írásod, mintha valami híres-neves íróét olvastam volna. Kiválóan megfogalmazott mondatok, következetes történetvezetés, amit nem nehéz magunk elé képzelni. Volt szerelem, vívódás, ifjúság, bolondság, akció, bölcsesség... és még mi minden. A végére helyreáll a világ rendje, ki-ki megtalálja párját és helyét a világban. Bízom benne, hogy még viszontláthatjuk hőseidet.
Köszönetem az élményért, és hatalmas gratulációm!

Szeretettel,
Ida

Legutóbb történt

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Krémesség című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Krémesség című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Költőnek lenni... című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Akarom (5/1) című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Rózsa lakodalom című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Zártkörű című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az aranyszőrű nyulak című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Este Pesten című alkotáshoz

Haász Irén bejegyzést írt a(z) Polgár Tamás: Emberi Tényező című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) fénytörés című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Megkondul a széltől című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Monoton című alkotáshoz

Szem Eszkör alkotást töltött fel Akarom (5/1) címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Extra zabpehellyel című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Megkondul a széltől című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)