Holnapra én is fiatal leszek.
Melléd ülök,
s te szereted majd az illatomat.

Pipacsok között sétálunk;
piros és sárga a zöld
a keskeny út két oldalán.

És nyár lesz, egy első nyári nap,
amikor még nem fojtogat
az éltető meleg. Emlékszel?

S kitárt szívünk, mint a napelemek.
Hogy alkonyatkor a bukó Nap helyett
a mosolyunk ragyogjon tovább.

Nem tépek virágot, hogy neked adjam,
hisz a tiéd minden virág,
ami felnéz ránk csodálkozón.

Csak azt kapod,
hogy megkapsz minden álmot,
és szereted majd az illatomat.

Mert holnapra én is fiatal leszek.
Melléd ülök,
s te nem akarsz felállni majd.