HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 20

Tagok összesen: 1886

Írás összesen: 49099

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-11-18 17:49:15

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / elbeszélés
Szerző: szilkatiFeltöltés dátuma: 2019-08-03

Három lány 25.

Magdiéknak csak polgári esküvőjük volt. Gyula párttagságára rossz fényt vetett volna a templomi szertartás. Teriék katolikus templomban is megesküdtek. Margit, az örömanya otthon maradt, felügyelni a főzőasszonyokat. Legalábbis erre hivatkozott, hogy ne kelljen jelen lennie a katolikus szertartáson. Az öreg Nagy csak magában morgolódott:
− Akkor már inkább az ateista Gyula, mint a pápista János.
De a félénk Margiton kívül senki sem hallgatott rá.
Késő ősz volt, ahhoz képest szokatlanul nagy meleg, főleg napközben. Jánoséknak hatalmas udvaruk volt, oda állították a sátrat. A fél falu hivatalos volt a lakodalomba. Gyűltek a nászajándékok is szépen, főleg konyhai eszközök, lábosok, tányérok, meg ami kell az életkezdéshez.
Az örömszülők is kitettek magukért. Juli szinte fáradhatatlan volt. Egész belefiatalodott a tennivalókba, csak a szigorú kontyba fogott hajában bujkáló ősz szálak árulkodtak a koráról. Kínálgatta a vendégeket, ügyelt az italfogyasztásra, a kisebb gyerekeket még éjfél előtt felküldte a padlásra aludni. Néha Sándor mellé is leült, arra hivatkozva, hogy fáradt, ha valamelyik italos vendég táncba akarta vinni. Sándor büszke volt az asszonyára, csillogó szemmel nézte, ahogy sürög-forog a vendégek között.
− Hát nem ő a legszebb, komám?
A vele szemen ülő Elek, a tsz traktorosa bőszen bólogatott, bár már nem nagyon tudta, mire. Most bőven bepótolta, hogy máskor nem ihat, hiszen "vezet".
A zenészek egy kis szünetet tartottak, János anyja meg Margit behozták az égetett cukorból készített tortát. Szép nagy építmény volt, fehér tojáshabbal mintázva.
Juli az apja mellé telepedett le, míg a vőfély elmondta az ilyenkor szokásos, jól ismert rigmust. Az öreg a sátor kijáratánál ült, előtte az asztalon egy kancsó bor.
− Apám csak így egyedül?
− Jó nekem így.
− Nem örül, hogy az unokája férjhez ment?
− De... de örülök. De nem az esküvőnek. Annak örülök, hogy téged végre boldognak látlak.
Julit meglepték ezek a szavak. Az apja ennyi szeretetet egész eddigi életében összesen sem mutatott irányába.
Maga elé húzott egy poharat, töltött az apjának is a savanykás homoki borból.
− Hát akkor egészségére, apám!
− Neked is lányom.
Juli lassanként iszogatta ki a poharát, közben elnézegette a vidám vendégsereget. Vajon az ifjú házasokon kívül ki az, aki igazán boldog itt? Az örömszülők közül Margit biztosan nem, fél, hogy az apja, a rigolyás vénember fog majd náluk dirigálni, ha odaköltözik. Vagy az öccse, a postamester, aki mintha leereszkedne a tanulatlan, szegény rokonokhoz, úgy fennhordja az orrát? Úgy hírlik, a felesége tébécés, többször van kórházban, mint otthon. Az ura, Sándor, boldog már akkor is, ha hegedűszót hall, hátha még a kezébe is veheti a vonót. Most is ott cincog a cigányzenész hegedűjével a túlsó sarokban. De azért idepislog őrá, és már játssza is az "Eltörött a hegedűm"- et, a kedvenc nótáját. Vagy itt van szegény Irénke, aki az egyik koszorúslány volt, de annál többre nem igen viszi, minthogy emelte a nővére fátylát végig az úton a templomba menet. És boldog-e a vénkisasszony Veronka, aki mindenkinek féláron varrt, most meg szinte már nem is lát? Vajon miből fog megélni, ha végleg megvakul? Vagy az öreg Törőcsikék, akik nem léptek be a tsz-be, és kuláknak nyilvánították őket. Az egyik tehenüket, a jobban tejelőt már el is vették tőlük, hogy kell a városba, mert az elvtársak éheznek. És Gyula tanúja, aki munkatársa a tanácsnál jó beosztásban, de a felesége nem jött el vele a lakodalomba, hiába hívták. Lakó elvtárs most éppen a másik koszorúslánynak, János testvérének csapja a szelet. És boldogok-e, akik nincsenek itt? Gyula szülei Romániában? A fiuk második esküvőjére sem tudtak átjönni. És ott van valahol Debrecenben a félárva kislány. Boldog lesz-e? Örül-e majd az új anyjának?
És ő? Ő vajon olyan boldog, amilyennek az apja látja? Nem, nem boldog, ahhoz nem így kellett volna alakulnia az életének. Talán csak az látszik rajta, hogy elégedett. Megtett minden tőle telhetőt, hogy emberhez méltó életet éljen bármilyen körülmények közé került.

Vége

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1510
Időpont: 2019-08-09 11:21:22

válasz túlparti (2019-08-08 23:46:38) üzenetére
Ha minden gond megoldódna, igaz sem lehetne a történet. Mikor azt hisszük, hogy minden a helyére került, az ugyanolyan pillanatnyi állapot, mint ez a lakodalmi jelenet, zárása egy életszakasznak. Köszönöm, hogy végigkövetted az eseményeket.

Kati
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
1211
Időpont: 2019-08-08 23:46:38

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nagyon sok kérdés nyitva maradt! Csak bizakodhat az olvasó, hogy a végén "minden gond megoldódik, és a helyére kerül".

túlparti
Szenior tag
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1510
Időpont: 2019-08-04 23:42:56

válasz black eagle (2019-08-04 10:04:16) üzenetére
Kedves Laca!

Nagyon köszönöm, hogy végigolvastad, és kétségeim közepette biztattál. Biztos nem ártana még végigfésülni az egészet, de egyelőre pihentetem.

Szeretettel: Kati
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1883
Időpont: 2019-08-04 10:04:16

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Ez nagyon szép lezárása a történetnek. A lakodalom, a kezdet, az előretekintés, tele kérdéssel.

Az utolsó mondat a legfontosabb, azt hiszem. "Megtett minden tőle telhetőt, hogy emberhez méltó életet éljen bármilyen körülmények közé került." Azt hiszem, ha ezt sikerül véghez vinnie egy embernek, akkor már valóban lehet oka az elégedettségre.

Szép volt végig.☺

Laca

Legutóbb történt

Marcsy alkotást töltött fel Hová lettek ? címmel a várólistára

szilkati alkotást töltött fel Fekete szemek címmel

eferesz alkotást töltött fel Játs(s)zma címmel

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Averzió. Hogy miért? című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Sün Salamon az én nevem című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Sün Salamon az én nevem című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Sün Salamon az én nevem című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Sün Salamon az én nevem című alkotáshoz

Habib bejegyzést írt a(z) Játsz-Ma című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Hang-jegyes című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Hang-jegyes című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Vihar című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Fritz kalandjai: Tudod mit...? című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Fritz kalandjai: Tudod mit...? című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)