HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 20

Tagok összesen: 1872

Írás összesen: 48740

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum
Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: Kőműves IdaFeltöltés dátuma: 2019-08-04

Vaksors 8/8

Szeptember vége volt, de még mindig kellemes melegnek örvendhettek. A kék égen apró bodor égi báránykák legelésztek, a fákon sárgultak már a levelek.
Regina búcsút intett kis diákjainak, péntek lévén, kellemes hétvégét kívánt nekik.
- Pihenjetek, töltsetek sok időt a szabadban, játsszatok, élvezzétek ezt a kellemes időt. Ja, és fogadjatok szót a szüleiteknek. Szervusztok.
Amikor hazaért, hirtelen ötlete támadt.
- Hermina néni, - szólt a házinénijének - felmennék a hétvégén a hegyre, ha használhatom a házikót... rám férne egy kis hegyi levegő.
- Jaj aranyoskám, hát persze, hogy használhatod. Rád fér aranyom, jót tesz a hegyi levegő. Hozom is mindjárt a kulcsot.

Már alkonyodott, mire Regina felért a hegyre. A buszállomástól már nem volt messzire a házikó, lepakolta a holmiját, s indult, hogy még legyen ideje egy sétára sötétedés előtt.
Jólesett a séta az erdőben, hallgatta az apró fenyvescinegék pittyegését... talán már aludni készültek, az erdőn hamarább sötétedik, mint sík vidéken, a fiókákat már bizonyára álomba próbálta ringatni az anyamadár.
Még a hányinger sem bántotta úgy, mint szokta, szinte együtt lélegzett az erdő fáival, az ugrándozó mókusokkal, a szunyókáló madárkákkal. Olyan jó volt, most érezte először, amióta Pesten járt, hogy visszakapta a hegyeit.
Visszafordult, mert igen erős volt már a szürkület, nem lett volna kedve most egy medvével összefutni a félhomályban. A mofettánál még megállt, az ajtón lévő tájékoztató-táblát böngészte:

"... A természetes gázömlések gyógyhatása ma már vitathatatlan, a mofetták ezeket felhasználva biztosítanak gyógymódot a panaszok enyhítésére. A szén-dioxid értágulatot eredményez, javítja a tüdő oxigénellátását, és megkönnyíti a szív munkavégzését. A radioaktív elemek hatása nyugtatóan hat az emberi szervezetre, csökkenti a szív ritmusát, és javítja az anyagcserét. A mofettagáz harmadik összetevője a kén, ami kén-hidrogén formájában a reumás betegségek esetében előnyösen hat..."
"A mofettákat bárki igénybe veheti, azonban bizonyos szabályokat kötelezően be kell tartani. Mindenki csak saját felelősségére használhatja, és nem tartózkodhat benn harminc percnél tovább, és senki sem tartózkodhat egyedül a gázfürdőben. Terhes nőknek, és 14 éven aluliaknak tilos a gázfürdőzés. Nem ajánlott szívmagasság fölé a gázba merülni..."

Még egy kicsit elidőzött ott, majd behajolt, és lenézett a mélybe. Lépcső vezetett le, talán olyan tíz-tizenkettő lehetett. Lenn két oldalt hosszú padok voltak. Még vizslatta egy ideig, majd sarkon fordult és hazament.
A kis házban aztán már végérvényesen rászakadt a magány. Ült a kis szobában, a pislákoló fénynél, kinn koromsötét volt. Nem úgy ám, mint a városban, itt semmi fény, sehonnan, félelmetes volt a sötétség. Bezárkózott, majd lezuhanyozott és lefeküdt. Éhes volt, de semmihez sem volt kedve, a gondolatok meg csak jöttek hívatlanul.
Először Iván férkőzött be a gondolataiba, és bármit is tett, akárhogyan hessegette is, megtántoríthatatlan volt.
Iván, Iván, miért tetted ezt velem? Sohasem fogod megismerni a gyermekedet! Én úgy szerettelek, hogy ennél jobban nem lehet szeretni, de te becsaptál, hitegettél... jól tudom, hogy nem voltam hozzád való, neked kellett az a kihívó szőke, aki rád akaszkodott, vagy olyan kellett, mint az az előkelő fekete, aki felpofozott. Bizonyára őt is megcsaltad... de talán ő nem is szeretett... csak én szerettelek... de nem voltam neked elég... Nem ismered meg a gyermekedet Iván, nem ismerheted meg... talán jobb lenne, ha én sem ismerném... hogy nézzek a gyermeked szemébe?... mit mondjak neki, milyen volt az apja?... csalárd, hazug?... Nem... talán jobb lesz neki, ha meg sem születik... a mofetta!... Minek élnie tovább?... a mofetta a megoldás!... Majd holnap... majd holnap éjjel...
Szájára veszi a falu, mint Terkát. Mindenki róla fog beszélni... jól mondta Anya, szájára veszi a falu... de az mit számít... véget kell vetnie ennek a szenvedésnek... nem szülni a világra a gyermeküket, azért, hogy ő is így szenvedjen... nem... majd holnap... majd holnap...


Másnap alig tudta kinyitni a szemét. A sok sírástól, no meg az álmatlanságtól bedagadt, rémes arc nézett rá vissza a tükörből. Szédült, hányingere volt... rosszul érezte magát... csak ki, ki innen, a fák közé... szed majd egy csokor virágot... ki kell tartania, még egy kicsit, csak még egy kicsit.
Kószált az erdőben. Nem volt sehol egy lélek, de a mókusok felvidították játékukkal. Olyan vidáman kergetőztek fenn a fák ágain... igen, így élni jó, így élni szép... Vajon csak az ember boldogtalan?...
Amikor egy kis patakba botlott, lehajolt, ivott a vizéből, azután megmosta az arcát. Jólesett. Olyan lágy volt a víz, olyan puha, mint a selyem... majd hirtelen nagy lármára figyelt fel.
Az öreg tölgyfa irányából jött a hangzavar. Éles csivitelés, jajveszékelés, segélykiáltások. Mi történik ott? Regina futott a fa irányába, látta a kis fenyvescinege-családot, összelármázták már a környéken lakókat, sok pici madár jó nagy lármát tud csapni. Nem értette, mi gondjuk lehet, röpködtek az apró madarak és éktelen segélykiáltásokat hallattak. Ő nem látott semmit. Vajon milyen veszély fenyegeti őket? Mi bajuk lehet, nem értette.
Azután hirtelen, szinte a lába előtt hallott valami csipogást, majd meglátta a parányi madarat.
- Hát te, mit csinálsz itt? - kérdezte riadtan, hiszen majdnem rátaposott. Akkor figyelt fel a
fa odvából kikandikáló fiókákra - hé, te is fióka vagy? Talán kiestél a fészekből? Ó igen, te még nem tudhatsz repülni, hiszen a szárnytollaid még nem nőttek ki - közben a madárszülők a feje felett köröztek és rikácsoltak, ahogy a torkukon kifért.
- Nyugi, nyugi, nem bántom. Vigyázok rá, látjátok? - közben azon törte a fejét, hogyan juttathatná vissza a fiókát a fészekbe. Az odú, ahová fészkeltek, sajnos elég magasan van... viszont az ágak éppen úgy állnak, mintha létrafokok lennének. Gyerekjáték!... Igen? És hová tegyem a fiókát?... No, ne félj, megoldom valahogy, csak nyugodj meg...
Azután hirtelen remek ötlete támadt. Leült a fűbe, letette maga mellé a fiókát, majd levetette a cipőjét. Közben állandóan nyugtatta a szülőket is meg a fiókát is, segítek nektek, ne lármázzatok annyira.
Az egyik sportcipőből kihúzta a cipőfűzőt, a másikba beletette a fiókát, majd átszőtte a fűzővel a nyílást, nehogy kiessen belőle a madárka. Azután elindult, mindig egy ággal feljebb tette a cipőt és szép lassan haladt egyre feljebb. A szülők még mindig jajveszékeltek, tele volt már a hatalmas tölgyfa a segítségre siető kismadarakkal. Viszont, ők nem tudtak segíteni. Ezer szempár kísérte Reginát, a szülők aggódva figyelték, a többiek nagy lelki nyugalommal kísérték szemmel a megmentőt.
A cipő már-már az utolsó lépcsőfokon volt, no, csak még egyet és elérem a fészket... biztatta olykor önmagát Regina. Még három ágra kellett felkapaszkodnia, mire elérte a fészket. Kibontotta a cipőfűzőt, majd kézbe vette a madárkát, az pedig eszelősen csipogni kezdett. - Ne csipogj, azt hiszik bántalak. Nem bántalak, mindjárt otthon leszel, no nézd csak, itt vannak a testvérkéid - a szülők is oda repültek az ágra, ahonnan a fészekre láttak, Reginára néztek, majd az odút kémlelték, s így felváltva követték szemükkel az eseményeket.
Regina ledobta a cipőjét, és elindult ágról ágra, egyre lejjebb. Amikor távolodni látták a lányt, a szülők is bementek az odújukba, s együtt örömködtek mind. Nagy volt a boldogság fenyvescinegééknél.
Amint leugrott Regina az utolsó ágról, elterült a fűben, rettenetes fáradtságot érzett. A madárszülők akkor ott köröztek a feje felett, majd hívták a többi madarat is, egy egész seregnyi röpködött a feje felett csicseregve, így fejezték ki hálás köszönetüket.
Regina nézte őket hosszan, gyűltek szemében a könnyek, majd hasra fordult és hangosan zokogott hosszan. A madárkák vigasztalták őt a maguk nyelvén, de Regina vigasztalhatatlan volt.
Lám, ezek az apró madarak mit megtettek egy fióka megmentéséért... ő meg... úgy szégyelli magát... hogy is gondolhatott ilyet, egyáltalán hogy juthatott eszébe... ennyire ostoba lenne? Nem, az nem lehet mégsem!... Majd a hasára tette a kezét: Pici gyermekem, szeresd a cinegéket, ők tanítottak meg arra, hogy mit jelentesz nekem... Picikém, édes pici gyermekem...
Felugrott hirtelen, kacagott, majd a magasba tárta karjait, s felkiáltott:
- Köszönöm, szívem madárkái! Jó lecke volt, de most már tudom, mit ér egy fióka! Hálás vagyok nektek érte. Köszönöm! - majd futott a patak felé, kacagott...
Megmosdott a patak vizében, belegázolt a jéghideg vízbe, s ott futkosott, kacagott és sírt is, egyszerre. Aztán kiült a fűbe szárítkozni.
Hirtelen megéhezett. Összeszedte a cipőit és futott a házikó felé. Útközben megállt a mofetta előtt, körbejárta...
Vajon Terka elolvasta a tájékoztatót? Nem, biztosan nem. Az erdőbe menekült, miután Gyurka megverte, aztán elkóborolt, később ráesteledett, már nem volt ideje hazamenni... Itt volt a mofetta közelében, hát ide jött, gondolta senki sem jár erre, itt tölti lenn a mofettában az éjszakát, ott nincs olyan hűvös, mint az erdőben... Aztán elálmosodott, elnyúlt a padon és elaludt. "Nem ajánlott szívmagasság fölé a gázba merülni... " - ott írja a tájékoztatóban. Biztosan nem olvasta, csak elaludt a padon és a gáz megfojtotta. Nem hagyta volna itt a kicsi fiát, szándékosan biztosan nem... baleset volt... baleset... csakis így történhetett.

Futott a házikó felé, iszonyú éhséget érzett, határtalan örömet, és valami végtelen boldogságot.

V é g e

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5953
Időpont: 2019-08-21 16:39:03

válasz Futóinda (2019-08-18 21:07:35) üzenetére

Köszönöm szépen, Inda. :)

Szeretettel,
Ida
Alkotó
Futóinda
Regisztrált:
2010-05-16
Összes értékelés:
778
Időpont: 2019-08-18 21:07:35

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Kőműves Ida (2019-08-17 20:34:39) üzenetére
Kedves Ida, garantáltan ott leszek és igen, együtt örülök majd veled "annak a születésnek" is. Ennek a novelládnak a befejezése is azt mondja, hogy az "életnek" folytódnia kell!

Szeretettel, Inda. :)
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5953
Időpont: 2019-08-17 20:34:39

válasz Futóinda (2019-08-17 15:00:37) üzenetére
Kedves Inda!

Köszönöm szépen, hogy végig olvastad, egy szuszra. Ahogy látom, Te is a folytatásra adod a voksod. Ez a biztatás nekem nagy elismerés, s egyben kihívás is. Hát, várlak majd szeretettel a folytatásoknál is, néhány hónap múlva.

Köszönettel,
Ida
Alkotó
Futóinda
Regisztrált:
2010-05-16
Összes értékelés:
778
Időpont: 2019-08-17 15:00:37

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!
Nem tudtam abbahagyni a folyamatos olvasást, így, 7. folytatásos részhez nem szóltam hozzá. Ahogy a novelládban végig vezetted, összességében nem tragédiának, de olyan tanító eseménynek kellett történnie, amely kijózanítja a tépelődő embert s értelmet ad a jelenben lejátszódó életének. Sőt, rádöbbenti a jövő fontosságára is.
Mindenki örömére, köszönjük, hogy folytatni fogod ezt az élet mellett döntő novelládat.

Szeretettel, Inda.
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5953
Időpont: 2019-08-14 13:53:01

válasz Vox humana (2019-08-13 18:03:51) üzenetére
Kedves Vox!

Nagyon szépen köszönöm, hogy végig olvastad ezt a novellát. Hát igen, lehet, hogy a végén kisregény lesz belőle, mert a döntés megszületett, folytatni fogom. Egyébként, a többség is úgy döntött, hogy folytassam, ahogy látom, Te is közéjük tartozol.
Annak nagyon örülök, hogy tetszett a fenyvescinegék "útravalója". Talán a legtöbbször onnan jöhet segítség, ahonnan a legkevésbé reméljük. Regina életét mindenesetre nagyban befolyásolta a fióka megmentése, a szülők aggodalma.
Még egyszer köszönöm, hogy időt szántál erre a novellára, és várlak szeretettel a folytatásnál is (talán hónapok múlva).

Üdvözöllek szeretettel,
Ida
Alkotó
Vox humana
Regisztrált:
2018-12-24
Összes értékelés:
47
Időpont: 2019-08-13 18:03:51

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Elolvastam végig a novellád. Tetszett ennek a nagy szerelemnek a története. Jól alakítottad Regina sorsát. Amikor a "taxis baleset" történt, elgondolkodtam, hogy mi történt volna akkor, ha Regina túllép a feldúltságán és nem rohan el a taxis tanácsára.
Ahogyan te megírtad életszerűbb. A végére érve már egyértelmű volt számomra. Annyira különböző a két ember személyisége, hogy másként nem is történhetett volna. Ebben a befejező részben a fenyvescinegék "útravalója" hatalmasat emel az egyébként is olvasmányos, jól megírt novellán... ami kívánja a folytatást, még egy kisregény is kikerekedhetne belőle.
Élmény volt olvasni ezt a novellád is.
Szeretettel: Vox
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5953
Időpont: 2019-08-09 17:15:27

válasz Kankalin (2019-08-08 12:34:57) üzenetére
Szia Kankalin!

Igen, folytatni fogom, a fejemben már összeállt nagy vonalakban, és azt hiszem, sok mindenre fény derül, ami itt még nem lehetett világos.
Köszönöm, hogy időt szánsz rám, a tanácsaidat igyekszem megfogadni és hálás vagyok segítő szándékodért. Annak meg kifejezetten örülök, ha kellemes kikapcsolódás volt ez a novellám.
Menj Lacához, mert érdemes őt olvasni. Remek a regénye, ne hagyd ki!

Szeretettel,
Ida
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5953
Időpont: 2019-08-09 17:07:52

válasz Klára (2019-08-07 11:45:09) üzenetére
Kedves Klári!

Nem az volt a célom, hogy meggyőzzelek, csupán emlékeztetni szerettelek volna, a kiindulópontra. Mivel tudom, régen volt már a kezdet, és Terka csak ott kapott egy parányi figyelmet, talán az olvasó már nem is emlékezett rá. Erre gondoltam. De ha te meggyőződtél róla, annak szívből örülök.
A folytatás már nem megkérdőjelezhető. Folytatni fogom, mihelyt lesz egy kis időm, csak nehogy addigra elszálljon az ihlet. :)

Köszönettel,
Ida
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6695
Időpont: 2019-08-08 12:34:57

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Ida! :)

A mofettánál azt gondoltam, hogy tragikus lesz a végkifejlet, de szerencsére nem így történt.
Hiányoltam Ivánt, és kíváncsi vagyok arra is, hogy ki volt az a két nő, akivel találkozott.
Ha folytatnád a novellát egy második résszel, akkor akár még valami jó is kisülhet belőle Regina szempontjából. :)
A következőket javítanám: játsszatok, hazaért, odarepültek.
Azon gondolkodom, hogy talán építő tanács, hogy a szóismétlések miatt olvasd át az egész szöveget, mert magad is megtalálod őket, hiszen nagyon jól írsz. A központozásra nem tértem ki, de azon is lehetne alakítani.
Köszönöm az élményt, kellemes kikapcsolódás volt téged olvasni. :)
Megyek Lacához, mert nála nagyon lemaradtam...

Szeretettel: Kankalin
Szenior tag
Klára
Regisztrált:
2012-08-19
Összes értékelés:
2370
Időpont: 2019-08-07 11:45:09

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Kőműves Ida (2019-08-07 09:11:23) üzenetére
Kedves Ida!

Most, hogy leírtad, mennyire nem "kurta-furcsa" a történet vége, teljesen meggyőztél, köszönöm szépen.

Azonban továbbra is azok között maradok, akik folytatást kérnek. :) Örülök, hogy az a bizonyos mondat, amit leírtam, ugyancsak ezt erősítette meg benned.

Szeretettel: Klári
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5953
Időpont: 2019-08-07 10:01:37

válasz szilkati (2019-08-05 22:01:58) üzenetére
Kedves Kati!

Bocsáss meg, majdnem kimaradtál, elnézésed kérem.

Különösen örülök a véleményednek, hasonlóan gondolom magam is.
Ahány ember, annyi vélemény, s ez így van jól, nem egyformán látjuk és gondoljuk, mi a helyes út. Talán éppen ez késztet a folytatásra, hogy rávilágítsak a még tisztázatlan helyzetekre. Szóval lesz második fejezete a történetnek, csak egy kis időre van hozzá szükségem.
Köszönöm, hogy végig követted Regina történetét, és ha lesz kedved újra találkozni vele, akkor várlak szeretettel.

Ida
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5953
Időpont: 2019-08-07 09:35:29

válasz T. Pandur Judit (2019-08-06 20:19:14) üzenetére
Kedves Judit!

Mondjuk, mesebelinek éppen nem mondható, amikor valaki öngyilkosságra készül, bár szerencsére a sors a segítségére siet fenyvescinegék képében, és már más szemmel nézi a világot.
Ezek szerint te nem ilyen befejezésre gondoltál, amikor azt írtad az elején, hogy megfejtetted és már tudod a végét is. Most már elárulhatod mire gondoltál? :)
Ellenben, lesz folytatása a történetnek, talán hónapok múlva, de maradt még bennem tartalék a témával kapcsolatosan. Ha van kedved hozzá, találkozhatsz újra Reginával.
Köszönöm, hogy végig velünk voltál.

Ida
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5953
Időpont: 2019-08-07 09:25:49

válasz black eagle (2019-08-06 19:31:56) üzenetére
Kedves Laca!

Örülök, hogy "jó fejnek" tartasz. :) Ugye nem gondoltad komolyan, hogy tartanod kellene tőlem? Nem vagy te olyan gyáva legény. :) Tedd máskor is, hogy rámutatsz a hibáimra, én megköszönöm, és azt is, hogy visszajöttél.

Köszönettel,
Ida
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5953
Időpont: 2019-08-07 09:17:28

válasz oroszlán (2019-08-05 17:55:58) üzenetére
Drága Ica!

Örülök, hogy tetszett a befejezés.
Vigasztalásul mondom: folytatom. Eredetileg nem terveztem, de maradt még bennem tartalék, kimondatlan gondolatok, úgy döntöttem, mégis folytatni fogom. Nem lesz mindjárt, néhány hónap türelmet kérek, de ismét találkozhatsz Reginával.
Most viszont megköszönöm eddigi kitartásod, türelmed. Köszönöm, hogy velünk tartottál.

Ölellek szeretettel,
Ida
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5953
Időpont: 2019-08-07 09:11:23

folytatás:
Örülök, hogy megírtad, mert minden vélemény számít, és itt különösen sokrétű véleményeket, gondolatokat olvashattam. Van olyan, akinek így tökéletes, és nincs szükség folytatásra, többen viszont folytatásért kiáltanak. A döntés megszületett, folytatom, és majd újra várom a véleményeteket, hogy megérte-e, vagy nem kellett volna. :)

Neked hálásan köszönöm, hogy végig követted a történetet, annak is örülök, hogy tetszett, megköszönöm minden elismerő sorodat és közöttük még ezt: "... ha valakit elüt egy autó, bizonyára átgondolja az életét..." - mert ez volt az, ami engem is folytatásra késztet.

Ölellek szeretettel,
Ida
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5953
Időpont: 2019-08-07 09:09:19

válasz Klára (2019-08-05 17:46:18) üzenetére
Kedves Klári!

Nagyra értékelem az őszinteséged, és ne aggódj, nem bántódom meg, viszont nem értek egyet veled. Szerintem a lezárása a novellának nem lehet kurta-furcsa.

Emlékezz vissza, hogyan kezdődött. A hír járta be a falut, hogy Terka öngyilkos lett. Regina végső elkeseredettségében maga is arra készült. A sors azonban közbeszólt, vagy inkább a segítségére sietett, szeretett cinegéinek képében. Miközben megmentette a fiókát, ráébredt, hogy mekkora kincs számára a születendő gyermeke. Ebből kiindulva megfejti, hogy Terka sem lehetett öngyilkos, mert nem hagyta volna itt a kisfiát, tehát baleset volt, nem öngyilkosság. Itt a kör bezárul, mindenre magyarázatot kap az olvasó.
Az, hogy maradtak bennem tartalékok, s közben rájöttem, van még mondanivalóm a témában, az nem emiatt van. Az egy következő fejezet lesz, bár úgy tervezem, hogy sok mindenre fény derül az itt leírtakra is.
folytatom...
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5025
Időpont: 2019-08-06 20:19:14

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Nagyon aranyos ez a kissé mesebeli befejezése a történetnek.

Judit
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2019-08-06 19:31:56

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Behúzott nyakkal tértem ide vissza. 😕 De bíztam benne, és nem is kellett csalódnom, hogy igazán "jó fej" vagy. 😊

Tökéletesen igazad van, és én valóban semmit nem tudok Büdösfürdőről (de ezek után rákeresek majd), mindössze a teljes éji sötétségből következtettem arra, hogy nincs kiépített elektromos- és vízhálózat azon a hegyvidéken.

Köszönöm kedves reagálásodat. Művedről annyit ismét, hogy nagyon tetszett. És érdeklődéssel várom majd a Reginával való újabb találkozást.

Laca😊
Alkotó
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1267
Időpont: 2019-08-05 22:01:58

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Tetszett, ahogy végigvitted Regina szerelmének a történetét. Tulajdonképpen nincs itt szükség már Ivánra, ő nem ide való a hegyre, nem Reginához való. Folytatás nélkül is elképzelhető ennek a bátor, tiszta lánynak a sorsa. /A falu szája, az állása, anyagi gondok.../ De eddig is jól döntött. Tulajdonképpen nem őneki kell a környezetéhez alkalmazkodnia, hanem a környezetének kellene felnőni hozzá.

Üdv: Kati
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7644
Időpont: 2019-08-05 17:55:58

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Ida!

Már olvastam amikor feltetted, de nem volt időm belépni.
Tetszett ez a lírai befejezés.
Úgy szeretném, ha folytatnád, szerintem van benne lehetőség, kíváncsi lennék Regina további sorsára.
Reménykedem!

Szeretettel ölellek és köszönöm az élményt
Ica
Szenior tag
Klára
Regisztrált:
2012-08-19
Összes értékelés:
2370
Időpont: 2019-08-05 17:46:18

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Végig figyelemmel kísértem a történetet. Az egészet nagyszerűen írtad meg, vannak benne egészen kiváló részek. Látszik, hogy nagy gondossággal figyeltél minden részletre.

Mindazonáltal - bár a befejezés remek -, ahogyan több írótárs is írta, én magam is befejezetlennek gondolom a novellát, továbbgondolásra érdemes. Örülök, hogy úgy érzed, vannak benned tartalékok a történettel kapcsolatban, és tovább akarod szőni azt.

Pl. ha valakit elüt egy autó, bizonyára átgondolja az életét. Nem hiszem, hogy Ivánt hidegen hagyná Regina terhessége. Reménykedtem benne, hogy a befejezés nem lesz ilyen kurta-furcsa - már bocsáss meg az őszinteségemért.

Tudom, hogy vannak, akik így tartják nagyszerűnek a novellát, de én valamivel többet vártam ennél. Nem happy endet, de mégis többet.

Bocsáss meg az őszinteségemért, de mindez kikívánkozott belőlem.

Reménykedve a folytatásban, szeretettel ölellek!

Klári
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5953
Időpont: 2019-08-05 14:25:49

válasz hundido (2019-08-05 05:59:26) üzenetére
Szia hundido!

Bocsáss meg, majdnem kimaradtál.
Örülök, hogy többen folytatásért kiáltatok. Időközben el is döntöttem, hogy folytatni fogom, maradt még bennem tartalék a témával kapcsolatosan. Úgyhogy, lesz majd második fejezete is a történetnek. Talán nem mindjárt, mert még csak a gondolat született meg, talán hónapok múlva.
Addig is hálásan köszönöm, hogy velünk voltál, és ha kedved van hozzá, még viszontláthatod Reginát.

Köszönettel,
Ida
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5953
Időpont: 2019-08-05 14:19:23

folytatás...

Egyébként örülök, hogy a rejtett üzeneteket is észlelted.
Hálásan köszönöm, hogy figyelemmel kísérted ezt a történetet, s végig követted.
Már az előző hozzászólónak említettem, hogy időközben úgy döntöttem, hogy folytatom a történetet, talán nem mindjárt, de úgy érzem, maradtak még bennem kimondatlan dolgok, és talán lesz idővel egy második fejezet is, úgyhogy, aki szeretné, még viszontláthatja Reginát. :)

Köszönettel,
Ida
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5953
Időpont: 2019-08-05 14:11:30

válasz black eagle (2019-08-05 11:00:35) üzenetére
Kedves Laca!

Nagyon örülök, hogy tetszett a történet lezárása és, hogy ilyen jó véleménnyel vagy róla.
Hálásan köszönöm.

Csak bátorkodjál nyugodtan rámutatni a hibáimra, nem fogok sohasem haragudni érte, mert vannak sajnos, mert magam sem vagyok tökéletes, így az alkotásaim sem tökéletesek. :)
Az ózondús levegő, időközben nekem is feltűnt, igazat adok neked, de ezt sikerült jól belénk verni a jó pedagógusoknak, hiszen valamikor még így tanították. Mindenképpen javítani fogom. A másikkal viszont nem értek egyet. Sehol sem említettem, hogy nincs kiépített energiahálózat. Tehát áram van fenn a hegyen, a vizet meg megoldották a háztartások fúrt kutakkal, hidroforal, mondhatni, minden házban van fürdőszoba Büdösfürdőn, hiszen igen nagy turistaforgalma van már napjainkban.
Este zuhany, reggel patak? Ez sem árulkodik semmiről, hacsak arról nem, hogy Regina mennyire szétszórt volt. Különben is, rosszul volt, menekült ki az erdőbe... ezen nem javítanék.
folytatom...
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5953
Időpont: 2019-08-05 13:47:55

válasz efmatild (2019-08-04 15:26:44) üzenetére
Drága Matild!

Igen, az élet bölcs tanító! Ha nagy a baj, a segítségünkre siet.

Azt mondod, kár, hogy vége? Időközben úgy döntöttem, hogy folytatom. Van még mondanivalóm a témában. Nem ígérem, hogy hamar kész lesz, mert még a döntés is friss, de talán a jövő év elején már elindíthatom.
Köszönöm, hogy végig kitartottál, nagyon örülök, hogy a tetszésedre volt Regina története, még újra találkozhatsz vele, és találkozhat vele, akinek kedve tartja.
Most hálás köszönetem kitartásodért.

Őszinte szeretettel,
Ida
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2019-08-05 11:00:35

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Nagyszerű lezárást adtál a történetnek. Nagyon szép olvasmány volt, tele értékkel, tanulsággal.

Két dolgot merészelnék megemlíteni: a 7. részből az ózondús levegőt, és ebben a részben a zuhanyozást. Mert az ózondús levegő valójában mérgező, a hegyen pedig, ahol nincs kiépített áram- és vízhálózat legföljebb házi tartályból megoldható. Este zuhany, reggel patak - ez így ellentmondásos. És biztos nagyon vitt már téged a történet áradása, ami érthető, mert néhol észrevehető a szoros szóismétléseken.

Mindezeket azért bátorkodtam csak leírni, mert bízom benne, hogy nem fogadod rosszul. Művedről csakis jót tudok mondani, nagyon tetszett, gratulálok hozzá.

Minden apróságba belerejtettél valami üzenetet. Pl. amikor Regina elköszön a diákjaitól és arra inti őket, hogy fogadjanak szót a szüleiknek. Ráadásul nagymamám egyik nővérét is Hermina néninek hívták.😊

Laca
Szerkesztő
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1396
Időpont: 2019-08-05 05:59:26

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!
Milyen jó, hogy a fiókamentés Reginát befolyásolta a döntésében. Tetszett az egész történeted. Akár még folytathatnád is- vagy mi olvasók gondolkodjunk, ezek után mi is lehet, mi lesz Reginával, a picivel...üdv hundido
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
479
Időpont: 2019-08-04 15:26:44

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Ida!

Ez a rész számomra nagyon izgalmas volt! Féltem, hogy Regina mégsem olyan erős, mint gondoltam. Nagyon megható és elgondolkodtató, amint egy madársereg ébreszti tudatára Reginát, nem szabad megtennie, amit tervez. Ez olyan, mintha Valaki figyelmeztetné, ne csináljon ostobaságot. Hiszen van munkahelye, és élete nagy szerelmének gyerekét hordja a szíve alatt.
Kár, hogy vége a novellának, és befejezetlen, vagyis az olvasóra bízod, hogyan folytatná a történetet. Előveszem optimista nézetemet, és bízom benne, nem egyedül kell felnevelnie a születendő gyermeket...
Gratulálok, nagyon szép novelládhoz!
Sok szeretettel: Matild

Legutóbb történt

szilkati alkotást töltött fel Menyegző címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Nem magadért című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel a gyüjtögető címmel a várólistára

Cipike bejegyzést írt a(z) Nem magadért című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Csitri című alkotáshoz

Susanne alkotást töltött fel Nem magadért címmel

hundido bejegyzést írt a(z) Utolsó vallomás című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Csitri című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Csitri című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Ambivalens című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Rémálmok versbe szedve című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) Szép utazás című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Ambivalens című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Második útinapló - III. rész című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A szarka című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)