HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 27

Tagok összesen: 1887

Írás összesen: 49220

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-12-11 14:20:44

Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: HorvajaFeltöltés dátuma: 2019-08-06

Korkülönbség

Úgy érezte, mindent elrontott. Egyetlen mondat, és elszállt a több hónapos küzdelem eredménye, szertefoszlott a remény. A jövő bizonyosságát felváltotta a jelen reménytelensége.

Kikészítette a gyógyszereit. Minden reggel legalább egy marékkal kellett bevennie, hogy életben maradjon. Az egyik pirula hiánya heves szívverést, magas pulzusszámot eredményez, ha egy-két szemmel többet vesz be, leállhat a szíve. Azon gondolkodik, melyiket válassza. Talán, ha egy marékkal bevesz belőle, lassan, de biztosan megáll a keringés, és öntudatát veszítve lépi át a másik világ küszöbét. Máskor is volt hasonló helyzetben. Nem volt kedve az élethez. De nem volt bátorsága hozzá, hogy kilépjen ebből a dimenzióból, és új, ismeretlen világba jusson. Biztosan gondot okozna az alkalmazkodás. A várakozás a legnehezebb. Mindig csak várni valamire, vagy valakire. És a bizonytalanság, eljön-e egyáltalán, amire várunk, aminek szükségét érezzük? Mi is az, valójában? A sorsunkat mi határozzuk meg, csak rajtunk múlik, milyen életet élünk. Mondják a pozitív gondolkodás hívei, akik még nem éltek meg tragédiákat, nem kellett nélkülözniük, rettegniük attól, hogy képtelenek alkalmazkodni a megváltozott létfeltételekhez. Még hogy magam irányítom a sorsom. Gondolatait az asszony hangja zavarta el.
- Mit csinálsz, Lajos? Normális vagy? - ordított rá, amikor meglátta a kezében a marék béta blokkolót.
- Semmit. Csak számolom, hány napra elég.
- Add ide a recepteket! Holnap kiváltom, amire szükséged van.
Joli betegápolása itt véget ért. A gondoskodás magasiskolája itt befejezettnek tekintette a feladatát. Nincs szükség többre. Ennyi is éppen elég. Gondoskodik az ételről, és befizeti a csekkeket.

A férfinek nem volt könnyű elviselni ezt a helyzetet. Kiszolgáltatottnak érezte magát. Olykor rátört az önsajnálat. Jolán szerette őt, a maga módján. Régen más volt. Harminc év, az harminc év. Nincs min csodálkozni. Elmúlt az ifjúság, és vele oszlott köddé a szerelem.
- Csak szeretet legyen, az a fontos - mondta mindig az anyósa. Amikor elé tette a pacallal teli tányért. Jól készítette. Sokáig főzte a gyomrot, gondosan megtisztította előtte. Sokat dolgozott vele, de az eredmény fenséges volt.
- Anyuka főzi a legfinomabb pacalt a világon - hízelgett az anyósának a férfi.
- Ne beszélj zöldeket! - válaszolta az asszony. - Tudod jól, ízlés kérdése. Én vajpuhára főzöm, mások hagynak rágódni valót benne.
- A szaftja a lényeg. Ez a fűszeres, finom lé.
- Az hát. Nem nagy dolog. Én is anyámtól tanultam főzni.
Jolán ilyenkor hallgatott. Nem nagyon érdekelte, hogy vannak az anyjával. A vasárnapi ebédek akkor is rendszeresen összehozták őket. Nagyokat ettek, ittak rá néhány pohárkával, és filozofálni kezdtek. Apósát nem ismerte. Ő már régen elment, itt hagyta a családot, egy nála húsz évvel fiatalabb nőért.
- Na, aztán apátok sem volt egy szent - tért rá a témára az anyós. Az ebéd befejeződött, el kellett mosogatni.
- Joli, gyere! Segíts nekem, hamarabb készen leszünk.
Joli éppen egy magazint lapozgatott. Felállt a fotelből, és kiment a konyhába. Lajos érezte az asszony illatát, amikor elment mellette. Megkívánta őt, ahogy lenge ruhájában kiment, és egy pillanatra megállt az ajtóban. A fény áthatolt a szoknyán, látta az asszony combjait, fehér alsóneműjét. De belehasított az érzés, ami már nyomasztotta egy pár éve, a vágy még mindig a régi, de a képességek már lassan kikopnak az életéből. Tudta, hogy megöregedett, végérvényesen, visszavonhatatlanul. Öt éve már, meg sem érintették egymást. Lajos próbálkozott még egy darabig, de egy napon feladta. Jolán kitért az ölelések elől, elhúzódott, ha meg akarta csókolni.

Egy napon rossz hírt kaptak. A mama kómába esett, és kórházba vitték. Lajos nem volt rosszban az anyósával, de időnként, valami apróságon összevesztek. Most is éppen kerülték egymást, az asszony egyszerűen kitiltotta őt. Jolán egyedül ment el a vasárnapi ebédekre. Néha hozott egy kis pacalt, vagy körömpörköltet, kis lábosban. Nem volt nagy a harag, de a sértődöttség az nagy úr. Nem ismer kegyelmet. A kórház visszataszító képet mutatott. A gyógyszerek szaga, vizelet, és fekália szaggal keveredett, és a fertőtlenítő klóros szagával. Többségében öreg emberek feküdtek itt. A mamánál tüdőrákot diagnosztizáltak.
- Ez az elfekvő - mondta Jolán. - Előrehaladott állapotban van, már nem műtik. Napjai lehetnek hátra.
Lajos nem firtatta, miért nem vették észre időben. De érdekelte volna, a mama tudta-e, hogy valami baj lehet? Nem érezte?
- Sosem törődött igazán a rosszulléteivel. Elég volt neki a cukra. Az inzulinozás. Ha kihagyta, rosszul lett. Belázasodott, és összeesett. Szerencsére, ott volt nála a barátnője, ő hívta a mentőket.
Bementek a kórterembe. Az ablak mellett, szemben feküdt az asszony. Aludt. Holt sápadt volt, és zihálva vette a levegőt. Megálltak az ágya mellett. Lajos nézte ezt az erős, határozott asszonyt. Megtörte a fájdalom, de látszott rajta a morfium hatása is. Kinyitotta a szemét, és a lányára nézett.
- Szomjas vagyok - mondta elcsukló hangon.
Jolán elvette a poharát az éjjeli szekrényről, és kiment, hogy hozzon valami italt az anyjának. Az asszony Lajosra nézett, és intett neki, hajoljon közelebb.
- Tudom ám, miért van ez. Mert annyi rosszat tettem ellened. Azért van.
- Nem mondjon már ilyet, anyuka! - szólt Lajos, gyengéden, és megfogta az asszony kezét. - Nem tett semmi rosszat.
- Meg tudsz nekem bocsájtani?
- Persze. Nincs semmi baj. Majd meglátja anyuka, minden rendben lesz.
Nem lett. Másnap meghalt a mama, kétségek között hagyva Lajost, aki megbocsájtott, de nem tudta, miért?

Lajosnak szeretője volt. Egy nála húsz évvel fiatalabb asszony, aki megbékélt azzal, hogy Lajosnak felesége van. Neki is volt két gyereke, de már ők is nagyok voltak, nem sokat látta őket.
- A hétvége a családé - mondta a lány, amikor Lajos a következő találkozás felől érdeklődött. Lajos szerette a nyugalmat, nehezen viselte Gizi állandóan feszült, programokkal teli világát. De megszerette a lányt, és hízelgett neki, hogy fiatalabb, és mégis vele van, őt szereti. Már az elején megállapodtak abban, hogy tiszteletben tartják egymás világát. Gizinek fontosak a barátai, velük is gyakran találkozott. Lajos pedig nős, és kötelezettségei vannak, amit Gizi is elfogadott. Eleinte gyakrabban találkoztak, amíg friss volt a szerelem, de később már csak egy héten egyszer látták egymást. Nem tudta, hogyan alakulhatott így a kapcsolatuk, de megállt ezen a szinten. Néha egy szállodában találkoztak. Lajos kivett egy szobát, és Gizi munkából, odament. Együtt töltöttek egy-két órát, sohasem többet, de mindketten úgy érezték ez pontosan annyi idő, ami alatt fel tudnak töltődni egymással. Egyiküknek sem volt lelkifurdalása.
- Nem zavar a korkülönbség? - kérdezte Lajos, amikor elgondolkodott azon, vajon, meddig tarthat egy ilyen viszony? És meddig bírja fizikailag, a megpróbáltatásokat. Gizi komoly partner, nem elégszik meg egy kis előjátékkal. Energikus, és a szexualitás számára maga a szabadság, ahol nincsenek tabuk, nincsenek korlátok. Ez szokatlan volt Lajos számára. A házaséletben az asszony passzív, az utóbbi öt évben pedig, már távol tartotta magától. De Gizi más. Csupa tűz, és energia.
- Ne foglalkozz ilyen kérdésekkel! - mondta Gizi. - Hidd el, amíg jól megvagyunk, nem számít.
Lajos úgy tett, mintha megnyugodott volna, de a gondolat, hogy Gizi majd otthagyja egy fiatalabb férfiért, nem hagyta nyugodni. A féltékenység lassan ölő méreg. Különösen, ha nincs konkrét tárgya, csak a fantázia világában működik, és elburjánzik, szinte észrevétlenül.

Gizi gyűlölte, ha számonkérték. Mindenen megsértődött, amit a szabadsága korlátozásának vélt. Lajos megpróbálta megmagyarázni neki, hogy a kapcsolatok nem ilyenek. Nem lehet elmenekülni a kényes kérdések elől. Úgy állapodtak meg az elején, hogy mindent megbeszélnek, semmi nem maradhat rejtve, nem emésztheti egyiküket sem a ki nem mondott gondolat, érzés. Eleinte működött. De később más méltatlan vagdalkozásokba torkollottak ezek a beszélgetések. A korkülönbség? Mert később már másképpen látja az ember a világot? Részben higgadtabb, de mélyebb érzések jönnek elő, másrészt értetlenség a korlátlan szabadságigény miatt.
- Ha két ember szereti egymást, akkor a lehető legtöbb időt igyekeznek egymással tölteni. Vagy rosszul gondolom? - kérdezte Lajos Gizitől, aki ilyenkor duzzogni kezdett.
- Nem ebben állapodtunk meg. Azt mondtad, tiszteletben tartod az én igényeimet is.
- Azt mondtam, és most is így gondolom. De nekem legyen bűntudatom azért, mert szeretnék veled több időt tölteni?
- Tudod, hogy a munkám fontos. Túlórázom, hogy meg tudjunk élni. Ott a két a gyerek, és tanulok, a főiskola is sok időt vesz el.
- Persze, tudom. De nem érted? Én nem korlátozni akarlak, de úgy érzem, nem váltam az életed részévé, nem fogadtál be. Én csak az utolsó helyen vagyok a prioritásaid között.
Lajos tudta, hogy nincs igaza. A lány nagyon sokat dolgozik, holt fáradt, mire hazaér, és akkor ott a háztartás, és a két kamasz gyerek. Éjjel tanul, alig alszik.
- Jól van. Akkor fejezzük be. Én nem tudok több időt veled tölteni. Most nem. Azt ígérted, türelmes leszel, és elfogadsz így.
- Nem tudtam, hogy ilyen nehéz. magányos vagyok a házasságomban is, és melletted is az vagyok - mondta Lajos, és úgy érezte, vége a világnak. Eljött az a pont, hogy nincs tovább. A szíve szakadt meg a gondolattól, hogy elveszítheti Gizit.
- Ajánlok egy kompromisszumot - szólt a lány. - Adjál nekem időt! Néhány nap, vagy hét, és tisztázom magamban az érzéseimet. Tudom, megfogadtuk, hogy együtt fogunk élni. Én is szeretném, ezt tudnod kell. De ennek most nincs realitása.
Lajos körül megfordult a világ. Mélyen érintette, amit Gizi mondott. Fel volt rá készülve, hogy otthagyja Jolánt, és összeköltöznek Gizivel, ha eljön az ideje. De ez egyelőre kilátástalan távolságban volt.
- Rendben van - mondta a férfi. - Nekem is jól jön egy kis idő. Összeszedem a gondolataimat. Tudod, hogy szeretlek, és nem akarok nélküled élni.
- Hidd el, én sem nélküled. Én is szeretlek.

Két hét is eltelt, mire Gizi jelentkezett. Annyit üzent, hogy vége, és hogy reméli nincs harag. Mindketten értékes emberek, jó lenne, ha kulturáltan válnának el. Lajos nem tett fel kérdéseket, és nem akart válaszokat sem. Azt írta, hogy megérti őt. A korkülönbségnek fontos szerepe lehet a szakításban. Ő romantikus alkat, a szerelem számára szent, mindenek felett van. Gizi azt válaszolta, hogy nem a korkülönbség az oka, annak semmi köze a szakításukhoz. És hogy szereti őt. Lajos teljesen összezavarodott. Egy élet dőlt romba, a jövő vált semmivé. Fájt, hogy így elbántak vele, de nem tudott haragudni a lányra. Valahol a lelke mélyén tudta, nem volt más választása. Nem volt számára megfelelő partner, egzisztenciális biztonságot nem tudott nyújtani a lánynak. Megértette, ha fiatalabb, és reményt jelentő férfi miatt hagyta őt el. Csak belül nem tudta leküzdeni a vágyat, amit érzett Gizi iránt. Hitt neki, bízott benne, és elhagyta őt. Minden összeomlott, egy pillanat alatt, amit hónapok alatt felépítettek maguknak. Szégyellte magát, hogy nem volt képes megtartani a lányt, a legfontosabbat az életében.

A gyógyszereket egyenként nyelte le. Szinte élvezte, ahogy keserűen szétáradnak a szájában. Végtelen nyugalom szállta meg. Nem hiányzott neki már semmi, nem bánt meg semmit. Valahol, a lelke mélyén tudta, hogy be fog következni a szakítás. Innentől nincs értelme a küzdelemnek. Az élete nem ér semmit. Lefeküdt az ágyra, és a plafont bámulta. A telefon csengése riasztotta fel. Látta a számot, Gizi hívta... De már nem tudta felvenni. Elnehezült tagjai nem engedelmeskedtek. Aztán lassan eltávolodott a földi léttől, minden elsötétült körülötte.

Budapest, 2019. augusztus

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Horvaja
Regisztrált:
2019-02-17
Összes értékelés:
311
Időpont: 2019-08-11 20:15:19

válasz Finta Kata (2019-08-11 18:54:01) üzenetére
Kedves Kata!

Remélem, kellemesen pihentél, azért voltál távol. Köszönöm értékelő szavaidat.
Sajnálom, hogy ez a vég szomorú lett, de tudod, ha a darab elején a színpadon megjelenik egy fegyver, az a végén biztosan el fog sülni.

Szeretettel,
Janó
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12581
Időpont: 2019-08-11 18:54:01

Kedves Janó!
Tegnap jöttem haza, ma vagyok itt a Napvilágnál. és a te remek szerelmi novelládat olvasom először,
mert tudom, hogy az mindig nagyon érdekes és remek módon megírva.
Tetszett az írás, bár lehetett volna más vége is. azonban a novella a tiéd, ahogyan azt megírtad.
Kellemes és jó jó volt olvasni, szeretettel gratulálok írásodhoz.
Finta Kata
Alkotó
Horvaja
Regisztrált:
2019-02-17
Összes értékelés:
311
Időpont: 2019-08-11 11:13:54

válasz sailor (2019-08-11 09:51:05) üzenetére
Kedves sailor!

Hálásan köszönöm a hozzászólásodat, örülök neki!

Üdvözlettel,
Janó
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
4485
Időpont: 2019-08-11 09:51:05

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Janó!

Nehéz téma,csoda jó írás!

Gratulálok:sailor
Alkotó
Horvaja
Regisztrált:
2019-02-17
Összes értékelés:
311
Időpont: 2019-08-10 11:34:09

válasz szilkati (2019-08-09 23:50:52) üzenetére
Kedves Kati!

Jól látod, Gizi elszakadása természetes folyamat következménye, jó döntés. Ő még tud változtatni az életén, és vannak kötelezettségei is.

Köszönöm, a véleményedet.

Szeretettel,
Janó
Szenior tag
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1456
Időpont: 2019-08-09 23:50:52

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Janó!

A novelládat olvasva akaratlanul is felvetődik a kérdés, ki a hibás, hogy így alakult a szereplők sorsa. Mindenki csalódott. Az anyóst fiatalon otthagyta a férje, ráadásul beteg is. A feleség ugyanúgy unja a házasságot 30 év után, akár Lajos. A szex sem tökéletes egy öregedő férfi mellett. Lajos tehetetlen kisember, olyan csehovi figura, aki nem meri végigélni az életét. Gyáván a halálba menekül. Gizi megsejti, hogy Lajossal ugyanolyan lenne az élete egy idő után, mint Jolinak. De ő még fiatal, neki ki kell lépnie ebből az élethelyzetből. Lehet, hogy szereti Lajost, de ő már egy másik nemzedék. Nem romantikus álmodozó, hanem józan felfogású ember. Gyerekei vannak, munkája, céljai. Ő megérdemli, hogy elmenekül abból a halódó világból.

Szeretettel: Kati
Alkotó
Horvaja
Regisztrált:
2019-02-17
Összes értékelés:
311
Időpont: 2019-08-07 20:05:36

válasz oroszlán (2019-08-07 19:41:36) üzenetére
Kedves Ica!

Köszönöm, hogy olvastad. Nehéz döntésnek tűnik, amíg nem kerül az ember ilyen helyzetbe.
Aztán, akkor még nehezebb. De van úgy, hogy nincs tovább értelme semminek. Csak az űr marad valaki után, és ha már nem fiatal az ember, remény sincs.

Szeretettel,
Janó
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7916
Időpont: 2019-08-07 19:41:36

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Janó!

Elgondolkodtatott az írásod azon, hogy mi a jobb élni ilyen helyzetben, vagy véget vetni neki?
Olvasmányos, remek az írásod!
Szeretettel gratulálok
Ica
Alkotó
Horvaja
Regisztrált:
2019-02-17
Összes értékelés:
311
Időpont: 2019-08-07 13:08:44

válasz Klára (2019-08-07 11:51:16) üzenetére
Kedves Klára!

Észrevételed sajnos, helytálló. Az életben soha nincs hapy and. Lajos szempontjából ez egy jobb befejezés volt, mint a változtatás reménye nélkül tovább élni. Ha lehet, ebben a helyzetben én is ezt választanám. :) Örülök, hogy tetszett ez az írásom, köszönöm szavaidat. Remélem, a többi is elnyeri majd a tetszésedet.

Szeretettel,
Janó
Alkotó
Horvaja
Regisztrált:
2019-02-17
Összes értékelés:
311
Időpont: 2019-08-07 13:02:30

válasz black eagle (2019-08-07 10:36:15) üzenetére
Kedves Laca!

Az életben soha nincs hapy and. Vannak boldogabb, és kevésbé jó időszakok. Ez a történet a szereplő szempontjából nem alakult szerencsésen. de az élet megy tovább, nélküle is...

Szeretettel,
Janó
Szenior tag
Klára
Regisztrált:
2012-08-19
Összes értékelés:
2515
Időpont: 2019-08-07 11:51:16

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Janó!

Ez az első novella, amit tőled olvasok, s mondhatom, nagyon tetszik. Tömören, szikáran fogalmazol. Olyan sodróan írsz, hogy nem lehet félbehagyni.

Kár, hogy a történet ilyen tragikus véget ér, de az élet sajnos tele van hasonló helyzetekkel és befejezésekkel.

Szeretettel gratulálok: Klári
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1882
Időpont: 2019-08-07 10:36:15

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Üdvözletem Janó!

A röviden a lényegre, plusz egy mellbevágás a végén kiváló specialistája vagy. Hőseid általában magányos emberek, témáid pedig olykor fájóan realisták, a témakör zárt, markáns ciklust határoz meg. A helyzettől függetlenül itt megint bemutattad írói képességeidet: az utolsó bekezdésben visszaadod az olvasónak a reményt, hogy aztán mindent elvegyél tőle. Kicsit olyan ez, mint jelképesen bosszút állni a sorson azért, amit a sors elkövetett.

Én nagyon szorítok, hogy tudjál írni még sok-sok happy end-es novellát is.

Laca
Alkotó
Horvaja
Regisztrált:
2019-02-17
Összes értékelés:
311
Időpont: 2019-08-06 22:48:04

válasz Kankalin (2019-08-06 22:11:59) üzenetére
Szia Kankalin!

Bevallom, minden írásomnál várom az észrevételeidet. Most is izgalommal kezdtem olvasni, és közben arra gondoltam, te tudod. És örültem nagyon, hogy nem szemrehányást kaptam a lelkizésemért. Mert amíg írtam, csak rá gondoltam. De már túl vagyok rajta, valamennyire. Vannak érzések, amelyek soha nem múlnak el az idővel. Nem egyet hordok magammal, olykor teherként, máskor élénken él bennem, és erőt ad. Én köszönöm, hogy olvastad. Gondoltam egy boldog végre, de nincs boldog vég. Én már nem élek, csak vegetálok, és kiírom magamból, ami még bennem van.

Szeretettel,
Janó
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6892
Időpont: 2019-08-06 22:11:59

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Janó!

Megrázó történet, magas színvonalon megírva. Nagyon jók a novelláid, a köteted is erről árulkodik. Élethű ez a drámai hangvételű mű, hihető. Arra gondoltam, hogy Írhatnál egy "B" verziót is, pozitív kimenettel, mert az ilyen helyzetekből van kiút.
A tüdődaganatos részen nehéz szívvel jutottam keresztül, az nekem "deja vu" volt, lepergett előttem sok minden, amit rendre próbálok elnyomni magamban.
Gratulálok az újabb novelládhoz.

Köszönöm, hogy olvashattam. :)

Szeretettel: Kankalin

Legutóbb történt

sailor bejegyzést írt a(z) Akarom (5/5) című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A hóember álma című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Profil-OM című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Emlékszel? című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) A szívről című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Igazán - részlet (4.) című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Téli világ című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Igazán - részlet (4.) című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) "Az utasok leestek" - mélylélektani elemzés című alkotásh

Bödön bejegyzést írt a(z) "Az utasok leestek" - mélylélektani elemzés című alkotásh

történetmesélő alkotást töltött fel A hóember álma címmel a várólistára

mandolinos bejegyzést írt a(z) J. W. von Goethe: Karácsony című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Szergej Sztrelec: Ennyi volt címmel a várólistára

Tóni bejegyzést írt a(z) J. W. Goethe:Weihnachten című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)