Ahogy lehunyom a szemem
Hazám határai végtelenek,
Állok a Kárpátok tetején
S felé integetek,
Hogy érezze,
Mindig vele vagyok,
Bármi is történik
Időtlenig magyar vagyok,
De hol is lehetnék
Boldogabb ember
Hol bölcsőm ringott
Talán végtelenszer,
Mert a gyökerek
Az ősi vér
Ennem, innom adott
S mit a lelkem kért,
Bár e földet kizsigerelte
Számtalan idegen
Mégis tovaúsztunk
Hazai vizeken
S lettünk nemzet
Ősgyőkérből a jövőbe,
Kiket nem tiporhat senki
A végtelen mezőben
Mert itt az idő,
Hogy felébredj magyar
Ne búslakodj tovább
Kelj fel, de hamar
Hisz az idő már csilingel
Nem várhatunk semmire
Rázd meg magad Te nemzet
S ugorjunk messzire,
Hol megnyílik előttünk
A Fények útja
Kárpátok ölében
A béke kútja,
Mire oly rég szomjazott
E meggyötört nemzet,
Előre hát magyar szív
Istenben, hát kelj fel!