HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 15

Tagok összesen: 1877

Írás összesen: 48873

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-09-19 18:50:17

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: HorvajaFeltöltés dátuma: 2019-08-19

Találkozás

Az öreg ott ült vele szemben a villamos ülésén, menetirányban. Amikor leült nem is figyelt rá, de ahogy kényelembe helyezte magát, körülnézett. A kocsi nem volt zsúfolt, de sokan utaztak ebben az időszakban. Nem volt egyszerű helyet kapnia, csak egy kis segítséggel sikerült. A fiatalember el volt foglalva a telefonjával, és rá se hederített, amikor megállt mellette. A villamos elindult, aztán hirtelen fékeznie kellett. Erősen kapaszkodott, de így is alig tudott állva maradni.
- Fiatalember! Átadná a helyét ennek a terhes anyának? - kérte egy idősebb úr, kizökkentve a zenehallgatásból.
A fiatalember felnézett, és felmérte a helyzetet. Kihúzta a füléből a fülhallgatót, és felállt.
- Természetesen. Elnézést, de nem vettem észre!
- Semmi baj. - mondta, és megpróbált leülni. - Köszönöm, nagyon kedves! - fordult a lovaghoz, majd rámosolygott a fiúra.
- Nehéz lehet ilyen nagy hassal. - mondta a fiatalember, és visszamosolygott a nőre.
- Nem könnyű, már nincs sok hátra. Nem is szoktam ilyenkor sehova menni, de most kivételesen, halaszthatatlan a dolog, nem tudom megvárni a férjemet, amíg hazaér.
A villamos lassított, a fiatalember elindult az ajtó felé. Mikor leszállt, még visszaintett az ajtóból.
- Vannak még rendes fiatalok. - mondta az öregúr.
Elfordította a fejét, és kinézett az ablakon. Elkezdett esni az eső. Látta, amint esernyők nyílnak, és sietős léptekkel keresnek fedett helyet az emberek. Szerencsére, volt nála ernyő. Ránézett a szemben ülő öregre. Ismerősnek tűnt. Ez az arc. Megöregedett. Ráncok tarkították a sovány arcot, a cserzett bőr arról tanúskodott, gyakran tartózkodik a szabadban. A szeme alatti táskák betegségről árulkodtak. A férfi nem reagált, de nem aludt. Inkább csak bámult a semmibe. Húsz évvel ezelőtt láthatta ezt az arcot. Akkor nem voltak rajta barázdák, és a bőre sem volt ilyen sötét. Megölelték egymást, és érezte a parfümje illatát. Az volt az utolsó ölelésük. Igen, most már emlékszik.
- Apa? - kérdezte az öreget.
A férfi nem mozdult, csak a tekintetét fordította felé, és a szemébe nézett. Nem szólt egy szót se.
- Alig ismertelek meg. Megöregedtél. Tízéves voltam, amikor elmentél. Sokáig láttalak magam előtt, éreztem az ölelésed, a parfümöd illatát. Nem akartam elhinni, hogy nem látlak többé. Mondj már valamit!
A villamos fékezett, beállt a megállóba. Az emberek elindultak az ajtók felé. Végállomás, mindenki leszáll. Felállt, és gyengéden megfogta az apja kezét.
- Gyere, menjünk! - mondta elcsukló hangon, és felsegítette a férfit. - Dolgom van, el kell intéznem valamit, sürgős. De nem hagylak itt, örülök, hogy megtaláltalak.
Nézte az öregembert, és arra gondolt, nincs aki gondoskodjon róla. Nem akarta megsérteni, de nem volt jó szaga, és a ruhája is elhanyagolt, régen moshatták utoljára.
- Itt van egy presszó, beülünk, ott megvárhatsz. Egyél, amit megkívánsz, én fizetem. Nem maradok sokáig. Aztán hazamegyünk, és megbeszéljük, hogyan tovább.
A férfi tekintete kezdett kitisztulni. Látszott rajta, hogy visszatér az emlékezete, és dereng neki valami. Ránézett a nőre, és halványan elmosolyodott.
- Rendben, értem. Itt megvárlak. - mondta, és belépett a presszó ajtaján. Halványan emlékezett, hogy ilyenkor mindig a férfi megy elől.
Leültek egy sötétebb sarokba. A nő az esernyőjét még odakint összecsukta, most csöpögött róla víz. A pincérnő nagyot nézett, de amikor mondani akart valamit, a nő leintette. Odahajolt hozzá, és halkan mondta.
- Hagyja békén! Megfizetem, csak szolgálja ki! Ő az apám. Húsz éve láttam utoljára, végre megtaláltam. Most el kell mennem, de visszajövök, és rendezem a számlát. Rendben?
A pincérnő meglepett volt, de engedékeny. Talán, mert megsajnálta az öreget, vagy megértette, hogy nem érdemes vitatkozni egy utolsó hónapjában lévő terhes anyával.
- Rendben van. Mit hozhatok? - mondta, mosolyt erőltetve az arcára.
- Egyelőre kávét, és valami süteményt. Valami könnyebbet, nem tudom, mikor evett utoljára.
A pincérnő bólintott, és elment leadni a rendelést.
- Figyelj, apa! Mennem kell. Az eső már nem esik, ha úgy gondolod, kint is leülhetsz a padon, nem messze van egy park.
A férfi váratlanul felnézett, és megszólalt.
- Anyád küldött el. Mennem kellett. Fél évre rá kirúgott a nő, aki miatt történt ez az egész. Az utcára kerültem volna, de bevállaltam egy külföldi munkát. Jól fizetett, és volt hol laknom.
- Apa! Mindent megbeszélünk. Lesz időnk.
- Az egészségem ott romlott meg. A trópusi éghajlat nem tett jót. A vállalat tönkrement, nem teljesítette a szerződéses kötelezettségeit. Elbocsájtottak. Haza kellett jönnöm, lejárt a tartózkodási engedélyem. De itthon sem volt munka.
- Anya meghalt, egy évre rá, hogy elmentél. Ottmaradtam a nagyival. Minden nap gondoltam rád, de te nem jelentkeztél. Később, amikor kerestelek, nem tudott rólad senki. Azt sem tudtam, hogy külföldön vagy. Na, de most már itt vagy, és ez a lényeg.
A nő a hasára mutatott. - Mennem kell, vár az orvos. - mondta, és elindult a kijárat felé. A férfi utána szólt.
- Miért?
- Mert az apám vagy.

Egy órát volt távol. A gyerek időben fog érkezni, de azért készüljön fel a váratlan meglepetésekre is. Jó kedve volt. Úgy beszélték meg Zolival, hogy elviszi őt az orvoshoz, de közbejött egy fontos megbízatás, és úgy gondolta, Zoli tegye a dolgát, csak néhány megálló villamossal. Egyedül is meg tudja tenni az utat a rendelőig. Az apjával való találkozás megrendítette. Zolival megbeszéli, hogy a kisebbik szobát odaadják neki. A három szobából az egyik a gyereké, a nappaliban pedig ellesznek. Nem kicsi a lakás, három generáció is megfér egymás mellett. A hálóba visszavonulhatnak, amikor kedvük van egy kicsit egyedül maradni. Megnyugodott. A találkozás óta volt benne valami feszültség, de most elrendezett magában mindent. Zoltán jól keres, van egy kis félretett pénzük is. Legfeljebb nem cserélik le az autót háromévente. Azon gondolkodott, miért nem találkoztak korábban? Akár véletlenül is összefuthattak, de lehet, hogy az apja idáig máshol élt. beleborzongott a gondolatba, hogy valahol a hegyekben rendezte be hullám papír kunyhóját. Látta a tévében, hogy sok helyen felszámolták ezeket a bádogvárosokat. Számtalan kérdés merült fel benne. Hogyan tisztálkodnak, és miből élnek? Az is lehet, hogy már többször elment mellette, csak nem törődött vele. Az apjára mindig úgy gondolt, mint aki otthagyta a családját, lelkiismeretfurdalás nélkül, hiszen, évekig hiába várta nem jelentkezett. Az anyja halála megviselte, de erőt is adott neki. A nagyi nevelte, a gyámhatóság jobbnak látta, ha nem kerül intézetbe. Hálás volt ezért a hatóságoknak, sok rosszat hallott ezekről a gyermek intézményekről. Biztos volt benne, hogy az apja jól fogja magát érezni náluk. Zoltán is sokat dolgozik, sokszor nem is látja napokig. A gyerek nyugalma is biztosítva van, elég jó a lakás beosztása, a háló ott van a gyerekszoba mellet. Az apja a konyha melletti szobát kapja, közel a bejárati ajtóhoz.
Belépett a presszóba. Az eső már elállt, a szél kezdte felszárítani a járdákat, és a páratartalom is elviselhetővé vált. A pincérnő sietett elé.
- Elment. Nem fogyasztott semmit. Azt mondta, ezt adjam át. - egy kis műanyag tasakot vett elő, és a nő felé nyújtotta. A nő átvette a kis csomagot, kibontotta. Legnagyobb meglepetésére egy hajtincs volt benne.
- A magáé. Azt mondta, ezt megőrizte, mindig vele volt.
- Maga ezt érti? - kérdezte a nő könnyei között.
- Igen, azt hiszem. Ha néhány évet az utcán töltenek, már nem tudnak visszatérni. De látom, hamarosan jön a gyerek.
- Négy hét múlva.
- Fiú, vagy lány?
- Fiú.
- Mi lesz a neve? Kitalálták már?
- Igen. Eredetileg Zoltán lett volna, de most már biztos vagyok benne, hogy a nagyapja nevét fogja viselni.

Budapest, 2018. július

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Horvaja
Regisztrált:
2019-02-17
Összes értékelés:
283
Időpont: 2019-09-02 06:48:12

válasz hundido (2019-09-01 06:21:26) üzenetére
Szia!
Köszönöm, hundido! Igen, sajnos, az életben nincs happy and.

Üdvözlettel,
Janó
Szerkesztő
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1437
Időpont: 2019-09-01 06:21:26

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!
Megható, szép történet. Elszomorodva olvastam, talán happy andet vártam. Azt, hogy minden jóra fordul, mint a mesékben...de nem így történt. De az élet nem mindig produkálja azt, amit szeretnénk, ami jó lenne. Gratulálok! Nagyon megérintett ez a novellád!!! üdv hundido
Alkotó
Horvaja
Regisztrált:
2019-02-17
Összes értékelés:
283
Időpont: 2019-08-29 11:25:03

válasz sailor (2019-08-29 08:28:19) üzenetére
Örülök, hogy megint itt vagy!

Üdv,
Janó
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
4061
Időpont: 2019-08-29 08:28:19

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
...megint itt!

Elismerés!

Emberismereted iránt!

Üd:sailor
Alkotó
Horvaja
Regisztrált:
2019-02-17
Összes értékelés:
283
Időpont: 2019-08-23 14:53:55

válasz Klára (2019-08-23 14:12:38) üzenetére
Kedves Klári!

Nagyon örülök, hogy tetszett ez a novellám, és külön örülök annak, hogy nem tetted szóvá, ilyen csak a mesében van. Mert nagyon is valóságos alapja van a történetnek. És ha nem is mindig egyértelmű a jóság jutalma, azért bízom benne, hogy sok jó ember él a világon.

Szeretettel,
Janó
Szenior tag
Klára
Regisztrált:
2012-08-19
Összes értékelés:
2412
Időpont: 2019-08-23 14:12:38

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Janó!

Nagyon tetszett a történeted. Találkozott egy jólelkű ember egy jóindulatú, kedves párral, akik segítettek rajta, s ez az ember - mint a mesében - a "jótett helyébe jót várj" alapon megajándékozta őket egy csodálatos életkezdési lehetőséggel. Jó tudni, hogy ma is léteznek még ilyen szép, megható esetek.

Szeretettel: Klári
Alkotó
Horvaja
Regisztrált:
2019-02-17
Összes értékelés:
283
Időpont: 2019-08-20 22:42:53

Kedves sailor!

Örülök a véleményednek!

Köszönöm,
Janó
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
4061
Időpont: 2019-08-20 20:13:08

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Jano!

Csoda jó írás!

"Az életböl"...a reális életböl´!

Gratulálok:sailor
Alkotó
Horvaja
Regisztrált:
2019-02-17
Összes értékelés:
283
Időpont: 2019-08-20 19:22:36

válasz Klára (2019-08-20 16:02:51) üzenetére
Lenyűgözöl ezzel a hozzászólásoddal. Pontosan látod a lényeget. Köszönöm szavaidat!

Szeretettel,
Janó
Szenior tag
Klára
Regisztrált:
2012-08-19
Összes értékelés:
2412
Időpont: 2019-08-20 16:02:51

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Janó!

Szívbemarkolóan szép történetet írtál. Folytak a könnyeim a közepétől a végéig... Nagyon sok ilyen helyzet van és egyre több. Az a szomorú, hogy az emberek nem tudják felmérni, milyen nagy kárt okoznak azzal, ha elhagyják a családjukat, ugyanakkor arra sem képesek, hogy a vétő félnek megbocsássanak.

Szeretettel gratulálok írásodhoz! Klári
Alkotó
Horvaja
Regisztrált:
2019-02-17
Összes értékelés:
283
Időpont: 2019-08-19 18:19:51

válasz Finta Kata (2019-08-19 17:26:54) üzenetére
Köszönöm, kedves Kata!

Szeretettel,
Janó
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12608
Időpont: 2019-08-19 17:26:54

Kedves Janó!
Novelládat nagyon jól adtad át nekünk. A tartalma nem egyedülálló, mégis kivételesen
szépen, gondosan fogalmazva. Szeretem a novelláidat olvasni.
Üdvözlettel:
Finta Kata

Legutóbb történt

Horvaja alkotást töltött fel Fanni címmel a várólistára

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Volt egy álmom című alkotáshoz

Magdus Melinda bejegyzést írt a(z) Volt egy álmom című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel G. W. Burmann: Gyermekség címmel a várólistára

inyezsevokidli alkotást töltött fel Szokás címmel a várólistára

Magdus Melinda bejegyzést írt a(z) Rozsdabarna sziklaszirt című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Rozsdabarna sziklaszirt című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Murmur jelenti 18. Utálom Hófehérkét! című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Melankolikus című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Fegyverszünet című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Elmúlt a nyár címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Sír, jajgat az erdő című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Színaranyba öltözött című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)