HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 15

Tagok összesen: 1877

Írás összesen: 48873

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-09-19 18:50:17

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: hundidoFeltöltés dátuma: 2019-08-24

Eperhab

Csengettek. Katica vidáman szaladt az ajtóhoz, és nagy lendülettel kitárta.
- Ejnye, bogaram! Már megint nem érdeklődtél, hogy ki az! Hányszor mondtam én is, meg anyukád is, hogy mielőtt kinyitod az ajtót, mindig informálódj, hogy ki keres benneteket. Ha egyedül vagy, akkor meg az ajtó kulcsra legyen zárva, kérdezz, és nézz ki a kukucskálón! - dorgálta meg Katicát a szomszéd néni.
- Nem vagyok egyedül. Anyuka is itthon van - vágta rá mosolyogva kislány.
- Jó, de akkor se nyiss egyből ajtót senkinek! Megértetted?
Katica bólintott.
- Ki csengetett? - kiabált a konyhából az anyja.
- Drusza néni! - felelte.
Katica csak így hívta a szomszéd nénit, mert ő is Katica volt. Régebben, akárhányszor átjött, mindig belecsippentett az arcába és azt mondta neki: "Szia, kis druszám!" Így kapta aztán Katicától a Drusza néni nevet.
- Ne tartsd fel, engedd már be! - türelmetlenkedett az anyja.
A kislány és Drusza néni együtt léptek be a konyhába.

Katica anyja bedolgozó volt, otthon varrta a bőrkesztyűket. Így a családról is jobban tudott gondoskodni. Amikor a házi teendőkkel elkészült, jött a varrás. Mindig gyűszűt viselt az egyik ujján, ami óvta attól, hogy sérülést okozzon a hegyes kis szerszám, és ez segített abban is, hogy áttolja a tűt a makacs bőrön.
Katica utálta ezt a fém ujjvédőt. Ugyanis, amikor az anyja a konyhaasztalnál varrt, neki ott kellett megírnia a leckét. Ilyenkor lekuporodott a sámlira az anyja lábához, odahúzta a hokedlit, arra tette a könyveit, füzeteit. Ha tévesztett az olvasásnál, vagy ha rossz megoldást mondott, akkor az az utálatos gyűszű máris lesújtott. Mivel elég nehezen ment az olvasás, az undok gyűszű - kopp, kopp -, gyakran koppant a fején.

- Gyere, ülj le! - invitálta Katica anyja barátnőjét. Csak nem valami meglepetést hoztál? - kérdezte mosolyogva.
A kislány is letelepedett a szokásos helyére, a sámlira. Jaj! Félt ezektől a meglepetésektől. Drusza néninek nem volt gyereke, így unalmában folyton kevert-kavart, sütögetett. Katicának ezek a meglepetések gyakran nem ízlettek, ugyanis Drusza néni nem sajnálta a sütikből a cukrot, émelyítően édesre sikeredtek ezek a kreálmányok.
- De, de! - felelte büszkén mosolyogva. Tudod, volt egy kis időm, és készítettem egy kis eperhabot.
Azzal leleplezte az addig a konyharuhával letakart tálcát, amin három pohár rózsaszín hab pompázott. Katica már a kinézetüktől is megborzongott. "Brrr! Biztos túl édes, és szirupos lesz".

Észrevétlenül kisurrant a konyhából szobájába, babázni kezdett. Ez valójában nemcsak az ő kuckója volt, hanem a nővéréé is, aki kórházba került. Sajnálta Riát, de annak örült, hogy most egyedül alhat, ugyanis egy ágyon ketten osztoztak, s ahogy nőttek, egyre kényelmetlenebb volt az egymás melletti alvás.
Amikor kiderült testvére szívbetegsége, fenekestül felfordult a család élete. Édesanyja szinte minden idejét Ria mellett töltötte. Katica nagyon vágyta anyja szeretetét, néha még azt is kívánta, bár ő is megbetegedne, és akkor rá is jutna idő.
Szerencsére stabilizálódott testvére állapota, édesanyja már több időt tudott otthon tölteni. Türelmetlen volt kisebb lányával, mert a félkész kesztyűk ott sorakoztak az asztalon, igyekeznie kellett, mert közeledett a leadási határidő. A szidás mellett a pofonok is gyakori vendégek lettek Katica arcán.

- Hol bujkálsz te lány? Katica!- kiabált az anyja. Gyere, együk meg ezt a finom pohárkrémet!
Katica besomfordált a konyhába. Mentő ötlete támadt, amivel elodázhatja a kóstolást.
- Anya, főzhetek nektek egy kávét?
- Jaj, az most nagyon jólesne! - örvendezett Drusza néni.
- Jó, de figyelj oda, mert ezt a kávéfőzőt most vettem, te meg olyan kétbalkezes vagy... - jegyezte meg az anyja, és szúrósan nézett lányára, éber tekintettel kísérte minden mozdulatát. Katica ettől még sutább lett. A kávéfőző részei kipotyogtak a kezéből.
- Ja, te lány! Koncentrálj már arra, amit csinálsz! - csóvált fejét az anyja.

Katica letekerte a kávéfőző tetejét, kikaparta a szemetesbe a kávémaradékot. A főző alsó szűrőjét vette a kezébe, de az hirtelen kicsúszott a kezéből, és oldalt fordulva beleesett a kávéfőzőbe. Próbálta kihúzni, de nem sikerült. Az alsó szűrő beszorult. Katica rémülten vitte oda az anyjához.
- Beszorult - nyögte.
- Mi? Micsoda? Mi szorult be és hova, te szerencsétlen?! - koppintott egy jókorát a fejére a gyűszűvel. - Tudtam, hogy nem kellett volna a közelébe engednem. Te, te, ügyefogyott! - ordította magából kikelve az anyja, és elcsattant az első pofon, majd a második. Aztán a többi... Akkorákat ütött, hogy még a gyűszű is lerepült az ujjáról, és nagyot koppant a kövön. Katica, bár fájtak az ütések, örömmel látta a földön az undok gyűszűt, ami csak fájdalmat okozott neki.

Drusza néni fogta le barátnője kezét, állította meg az ütlegsort.
- Na, nem olyan nagy baj ez. Ne bántsd már! Nyugodj már meg, én egy fogóval mindjárt kiszedem. Hol tartjátok? - kérdezte.
- Menj, te, te... kétbalkezes, hozd ide apád szerszámos szekrényéből - mondta fojtott, hangon Katica anyja.
Drusza néni kicibálta a beszorult szűrőt, ami behorpadt egy kicsit.
- Az új kávéfőző, az új készülék... most nézd, hogy behorpadt, milyen nyomott lett! - dugta lánya arcához a szűrőt. Nézd, mit tettél?!! Olyan nyomott, mint te! - tette hozzá, ezzel egy utolsót döfve lányába.
Katica némán nyelte a könnyeit. Ő csak jót akart.
- Majd veszel másikat. Ne aggódj, lehet kapni ezekhez a masinákhoz alkatrészeket. Kicseréled, ha ennyire zavar ez kis horpadás. Egyébként így is használható. Na, nem történt semmi tragédia - nyugtatgatta barátnőjét a szomszédasszony.
- Ülj le a sámlira és edd az eperhabot, aztán tűnj a szemem elől! - parancsolt rá az anyja.

Katica sírva ette az émelyítően édes habot. Nagyokat nyelt, hányinger kerülgette. Az utolsó cseppig kikanalazta. Drusza néni közben simogatta a fejét.
Aztán szégyenkezve, lehajtott fejjel kioldalgott a konyhából. A WC-be sietett, és hányni kezdett.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szerkesztő
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1437
Időpont: 2019-09-05 06:32:24

válasz Finta Kata (2019-09-04 20:16:43) üzenetére
Szia!
A gyerekbántalmazás újra és újra előjön, sajnos még ma is többször hallunk erről a témáról. Régen "természetes" volt, ha elcsattant egy-egy pofon és a verés. Szerencsére ma már sokkal jobb a helyzet. üdv hundido
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12608
Időpont: 2019-09-04 20:16:43

Kedves Katalin!
Úgy látom, hogy korábban sok szülő rosszul bánt a gyerekekkel. Nekem ez ujság, mivel
a mi otthonunkban inkább sok szeretetet kaptunk, s ez nekem ujság. Azok a gyerekek,
akiket a szülei vertek, és sokat bántották egyébként is, annak az élete szomorú lett.
A gyerekek pedig szomorúak lettek, mert a büntetéseket és veréseket soha nem lehet
elfelejteni.
Előttem pedig szinte hihetetlen.
Szeretettel olvastam:
Finta Kata



Szerkesztő
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1437
Időpont: 2019-09-01 05:46:13

válasz T. Pandur Judit (2019-08-31 14:48:20) üzenetére
Szia!
Régen nem volt ritka a fenyítés- sajnos ma is napvilágra kerül egy-egy ilyen eset. Ami sajna ma is megesik- családon belüli erőszak. Nekem is volt olyan barátnőm, aki úgy járt pl., mint a tied. Pont erről szól a következő novellám. Köszi, hogy elolvastad! üdv hundido
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5077
Időpont: 2019-08-31 14:48:20

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Katalin!

Nagyon jó történet! Az idősebb korosztály még nem mert/tudott beszélni a gyerekkori nyomorúságokról. Egyszerűen nem volt téma az, hogyan bánnak velünk a szüleink. Teljesen meglepődtem, hogy amikor megírtam a Macskabölcső című novellámat, akkor mennyi korombeli barátnőm mesélte el, hogy milyen rosszul bántak velük a szüleik. A legjobban azon lepődtem meg, hogy az egyik régi barátnőm - akivel még általános iskolában és közép iskolában is együtt jártam - anyja milyen gonosz volt vele. Én irigyeltem őt gyerekkorunkban a jó fej, kedves, vicces, segítőkész anyukája miatt és csak évtizedekkel később derült ki, hogy csak a nyilvánosság felé volt ilyen, a zárt ajtók mögött szörnyen bánt vele, pedig egyetlen gyerek volt.
Jó, hogy megírtad, kell erről beszélni, hogy a rossz minták ne adódjanak tovább.

Judit
Szerkesztő
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1437
Időpont: 2019-08-29 10:51:21

válasz sailor (2019-08-29 08:23:07) üzenetére
Szia!
Igen, ez valóban megtörtént velem, és hossz-hosszú évek teltek el, de még máig is "kísértet"- gyakran felbukkant az emlékeimben. Most jobb, hogy leírtam, segített. Köszönöm, hogy elolvastad.
üdv hundido
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
4061
Időpont: 2019-08-29 08:23:07

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves hundido!

Nagyon aprólékos,nagyon ´átélhetö´írás!
Ilyet csak az írhat,amiken maga is átment!
A befejezés különösen fájó!

Gratulálok:sailor

Szerkesztő
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1437
Időpont: 2019-08-28 10:52:49

válasz túlparti (2019-08-28 10:19:45) üzenetére
Szia!
Hát, igen. Az eperhab is tud keserűvé válni.A gyűszű meg nagyot tud koppintani a kobakra. :) Megfogadtam, hogy én nem erőltetek semmi olyan ételt a gyermekeimnek, amit nem szeretnek. Megkóstolja, aztán eldönti, kéri vagy sem. A nagynak a hal, középső gyermekemnek a spenót, a kisebbnek a tökfőzelék lett az egyik kedvence( elárulom, én egyiket sem szeretem, de elkészítem)
üdv és köszi, hogy elolvastad ezt a novellát- hundido
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
1115
Időpont: 2019-08-28 10:19:45

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Megsüvegelem írásod! Látszólag apró dologról szól: egy kis "finom" eperhabról. És lám, az "apró dogok" milyen fontosak tudnak lenni egy kisgyerek életében. Én, mindenesetre a helyében a nyílt színen szabadultam volna meg az eperhabtól, katartikus élmény lett volna. De behúzom a nyakam, mert érzem a gyűszű koppanását.
üdvözlettel: túlparti
Szerkesztő
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1437
Időpont: 2019-08-28 05:46:27

válasz szilkati (2019-08-27 23:35:40) üzenetére
Kedves Kati!
A gyerekkori emlékek a jó és a kevésbé szép is örökre belénk égnek. Nehéz erről beszélni, írni, örülök, hogy most megtettem. Köszönöm, hogy elolvastad. Üdv hundido
Szerkesztő
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1437
Időpont: 2019-08-28 05:41:04

válasz Horvaja (2019-08-27 16:42:57) üzenetére
Kedves Janó!
Örülök, hogy bekukkantottál hozzám és tetszett ez a kis írásom. Valóban keserű emlék még ma is ez az eperhab. Üdv hundido
Alkotó
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1352
Időpont: 2019-08-27 23:35:40

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves hundido!

A gyerekkori sérelmek örökre megmaradnak, főleg, ha attól kapjuk, aki közel áll hozzánk. Lehet, hogy felnőve "objektívebben", szemléljük ezeket a bántalmakat, de igazából az ilyen sebek sosem gyógyulnak be. Tetszett a novella felépítése.

Üdv: Kati
Alkotó
Horvaja
Regisztrált:
2019-02-17
Összes értékelés:
283
Időpont: 2019-08-27 16:42:57

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Keserű az az eperhab, kedves hundido.
Remek novellád hangulata is megragadott, éreztem a feszültséget. Nagyon tetszett, ahogy vezeted a cselekményt a végkifejlet felé.

Üdvözlettel,
Janó
Szerkesztő
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1437
Időpont: 2019-08-27 13:47:57

válasz Krómer Ágnes (2019-08-27 06:41:45) üzenetére
Kedves Ági!
Igen, jó hogy kiírtam magamból ezt a rossz élmény-pedig sok.sok évvel ezelőtt volt. Én is csak remélni tudom, hogy esetleg eljut olyanokhoz is, akik érintettek- apróbb dolgok is sebeket ejtenek egy kisgyermek lelkén. üdv Kati
Alkotó
Regisztrált:
2011-08-27
Összes értékelés:
2608
Időpont: 2019-08-27 06:41:45

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz hundido (2019-08-27 05:39:23) üzenetére
Kedves Hunidó!

Ha már megkönnyebbülést okozott már megérte.Biztos nem lehetett könnyű írni róla.
Tanulságos történet volt.A mai világban egyre többször megtörténik, hogy egy gyerek lesz
az áldozat a túlzott szülöi fegyelemnek és mély sebeket ejtenek a gyermeki lelken ami lehet örök életében végig kíséri.Lehet ezzel másokon is segítesz, hogy jobban figyeljenek a gyerekükre és jobb szülök legyenek.Remélem sokan olvassák és okulnak belöle.
(A gépen nincs hosszú ö és ü ezért írtam így)

Baráti üdvözlettel: Ági
Szerkesztő
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1437
Időpont: 2019-08-27 05:42:15

válasz Kőműves Ida (2019-08-26 16:24:21) üzenetére
Kedves Ida!
Sokszor vagyunk idegesek, sokszor állíz minket a sors nehéz helyzetek elé. A tüske örökre megmarad - erre kellene gondolnunk, amikor olyat teszünk, ami a másiknak rossz. Egy kisgyermek lelke pedig még érzékenyebb. Erre mondják megbocsájtani lehet, de elfelejteni nem. üdv hundido
Szerkesztő
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1437
Időpont: 2019-08-27 05:39:23

válasz Krómer Ágnes (2019-08-26 11:46:40) üzenetére
Szia!
Valóban, ha nem akarja akkor nem kell. De ezt én hosszú évek óta hordoztam és most jött el az idő, hogy kiírjam magamból. Nekem így könnyebb. Üdv hundido
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5998
Időpont: 2019-08-26 16:24:21

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia hundido!

Jaj, szegény kislány. Bár megértem az anyát is, ideges a beteg gyereke miatt, meg ott tornyosul a munka, amit nem tud határidőre elkészíteni, emiatt aztán minden zavarja, s valakin ki kell tölteni a mérgét... Nem jó, a gyerek lelkében talán örökre ott marad a tüske. Talán mindannyiunkkal előfordult hasonló, de bocsánatot kell kérni a gyerektől... különben örökre ott marad a kicsi lelkében. Szép, szomorú novellát hoztál ezúttal.

Szeretettel,
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2011-08-27
Összes értékelés:
2608
Időpont: 2019-08-26 11:46:40

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Hunidó!


Mindenki hordoz magában fájdalmat amit nehéz leírni meg nem is kell, ha nem akarja.Szerintem.Érdekes.

Ági



Szerkesztő
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1437
Időpont: 2019-08-26 06:56:06

válasz Susanne (2019-08-25 12:07:51) üzenetére
Szia!
Köszönöm, hogy nálam jártál és elolvastad ezt a kis prózámat. Igen, hordozunk fájdalmakat, amit elég nehéz leírni. Nekem is sok év kellett ehhez, hogy megszülessen ez a mű, addig belül hordoztam, de időről-időre előjött az emléke. Üdv hundido
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5619
Időpont: 2019-08-25 12:07:51

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia kedves Kata !

Remek novella.
Kicsit keserűre sikerült az a nagyon édes eperhab.
Mindannyian magunkban hordozunk sok féle fájdalmat, amit nem mutatunk ki.
Nagyon tetszett.

Szeretettel : Zsu

Legutóbb történt

Horvaja alkotást töltött fel Fanni címmel a várólistára

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Volt egy álmom című alkotáshoz

Magdus Melinda bejegyzést írt a(z) Volt egy álmom című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel G. W. Burmann: Gyermekség címmel a várólistára

inyezsevokidli alkotást töltött fel Szokás címmel a várólistára

Magdus Melinda bejegyzést írt a(z) Rozsdabarna sziklaszirt című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Rozsdabarna sziklaszirt című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Murmur jelenti 18. Utálom Hófehérkét! című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Melankolikus című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Fegyverszünet című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Elmúlt a nyár címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Sír, jajgat az erdő című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Színaranyba öltözött című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)